Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-11-12 / 19. szám

A magyar ellenállási mozgalom történetéből... A Népszínház-utcai front Mialakulása és tragikus kukása Az erdélyi menekültek is csatlakoztak a németellenes szabadságharchoz A németek és nyilasok ellepték az egész utcái. Megos.'romollák a háza­kat, ahonnan állítólag kilőttek. A hír futótűzként terjedt tovább. És az egyik házból tényleg sortűz sza­kadt az utcára. Erre megindult a kegyetlen megtorlás. A banditák I csoportszámra szállították el a ,,gya i nus" elemeket. Délre a németek ; agyúkat vonultai lak fel az „ellen­ség" ellen a Nemzeti Színház köre. I Kisebb intermezzókka!, apróbb szü­neteikkel három napig harcoltak a fölkelők a német meg nyilas band.ták ellen a Népsz.ínház-ulcában. Igaz, hogy ez a harc nem hasonlítható a I küiső front harcaihoz, de mégis harc I volt. elszánt, bátor emberek egyen- i lőtlen harca az elnyomók brutális, ! minden emberi érnété levetkezett g.vil I kos rendszere ellen. Egyenlőtlen, in­­í kább egy maroknyi e'keseredett ember harca — a várt segítség megérkezése reményeben. Abban a reményben, hogy amint a Népszín­ház-utcában megkezdődik a táma­dás, egész Budapest fegyvert fog és lerázza magáról az évek óta ráerő­szakolt igát. A harc elkezdői bizto­sak voltak ebben a közeli segítség­ben, a segítség mielőbbi megérkezé­sében. Az előzetes tervekben előkészített fegyveres ellenállást erők azonban minden várakozás ellenere sem ér­keztek. meg. Legelsősorban azért, mert a fegyvert a Lakatos-kormány nem adta ki, másrészt azért, mert időközben megkezdődtek a let art 02- atások és többen a Gestapo* meg a nyilasok svábhegyi fogságába ke­rültek. Igv indult el nagy térvekkel, szép reményekkel a Népszínház-utcai el­lenállási front s ful’adl tragikus összeomlásba három napi hiába való kísérlet után. (— ó) Dalolva mentek a bitóía alá a partizán hősök A sátoraljaújhelyi ellenállás drámai napjai Megrendítő ünnepség zajlott le Sátoraljaújhelyen. A múlt évi nagy partizó ráe/kelés mán.'irhaiottjait exhumálták és új sírban helyezték őket örök nyugovóra. Hetvenkét mártír! A fasizmus ellen küzdöttek, hősiesen és halálraszántan a szabad Magyarországért harcoltak, pedig nagyrészük a jugoszláv felszabadító mozgalom tagja volt; tudták sza­badság csak egy van: ez az eszme nemcsak .Jugoszláviáé és nemcsak a magyar földé, — az egész világé. A Partizánszövetség, a jugoszláv kiküldöttek és a Nemzeti Segély megbízottjai jelenlétében megtar­tott gyászszertartás most újra fel­idézi a sátoraljaújhelyi hősök em­lékét. Négyszáz politikai fogoly... lázadása A felkelésben résztvett és a szer­vezésben vezetőszerepet játszó Ba­­zsik Renáta így mondja el a harc történetét: A sátoraljaújhelyi börtönben 400 politikai fogoly várta az ítéletet. Nagyrészt jugoszlávok. Tudtuk — mini a partizánmozgalom részesei — nem várhatunk könyöriiletet hó­­hér.biráinktól. Három teljes hóna­pig készültünk a börtönből való kitörésre. Példátlan vakmerőség, ügyesség és bajtársiasság kellett ahhoz, hoay ilyen embertömeget a kemény bor önfegyelem ellenére, gyógyszerrel, élelemmel, hegymászó csizmákkal, sőt politikai és felvilá­gosító nyomtatványokkal ellássunk Három hó elteltével felszerelé­sük teljes volt. Megindult a börtön, morze: éjszakánként kopogtatással adták tovább a parancsot, adott jelre a foglyoknak meg kell támad­­niok az úgynevezett kulcsosokat. Fegyvereiket meg kell szerezjiiök a mozgalom részére. Március 22-én a fegyháztávíró riasztó hirt röpí­tett végig a börtönön: a németek megrohanták Magyarországot, Sá­toraljaújhely teljes náci megszál­lása küszöbön áll! A szemben levő bírósági épületet már hatalmukba is kerítették. Dönteni kellet!: vagy most kísérelik meg a kitörés*, vagy söha! A vezetőség úgy képzelte, hogy a megszállás során a magyar ellenőrzés lazulni fog, a német tér. ror viszont még nem érez‘e‘i teljes hatását. Zűrzavar keletkezik és ez a legalkalmasabb szituáció a mene­külésre Azonnal kiadták a paran­csot: 4 óra 25 perckor lefegyverezni az őrséget. A drámai vereség — Bajtarsäink a parancsot percnyi pontossággal teljesítették — folytatja — K5-kor három ismétlő pisztolyunk volt már. Percek múl­tán három emeletet hatalmunkba kerítettünk. A nemrég harciasán, kegyetlenül és dölyfösen viselkedő porkolábok térdenállva könyörög­tek irgalomért. Első szóra átadták fegyverüket. Mi a vezérkari főnök­ség foglyai voltunk, de az úgyne­vezett polgári osztályon is szép számmal sínylődtek bajtársaink. Csupa 20—22 év körüli fiatal le­gény, akik lelkesen csatlakoztak hozzánk. Megindult a roham az őr­ség szállása ellen. 45 lőfegyverről volt szó! E kis fegyverraktárral győzünk, vagy pusztulunk. Kis ro­hamcsapat ereszkedett le a szűk csigalépcsőn. Az ő feladatuk volt a megrohanás. A vállalkozás sike­rült. Egyetlen sváb katona fejtett ld ellenállást: 2 lövéssel halálra, sebezte egyik harcosunkat. Nem áll-Az ellenállási mozgalmak törté­netének van egy érdekes fejezete: az otthonukból erőszakkal kiveri hatósági kényszerrel elüldözött er­délyi menekültek magatartása a né­met megszállás alatt. Ez a fejezel e’esen világit rá egy másik hasonlóan érdekes eseményre, a múlt év ok­tóber 15-ét követő napokon kiala­kult Néfrszínház-ulcai fegyveres el­lenállásra. Az erdélyiekről általában ismere­tes, hogy sokkal inkább közösségi érzésűek, mint más tájak magyarjai, hogy demokratikus szelleműek és gondolkodásúak s hogy nem akarták elhagyni otthonaikat, hanem fegy­veres erővel kellett kényszeríteni a székely falvakat a ,.menekülésre". Azok. akik a nagy népvándorlás so­rán Budapestre kerültek, itt is mind járt erdélyi testvéreiket keresték fel s velők kerestek kapcsolatot. Szeruezksdneh a székelyek a németek ellen A régebben Budapestre került székelyeknek volt egy egyesületük, a Hargitaváralja jelképes székely köz­ség. amely társadalmi rangra való tekintet nélkül magába foglalt min­den ide költözött erdélyit, értel­miségieket, munkásokat, iparosokat, cselédeket, szolga legényeken. Épen ez az összefogás jellemezte legíőkép munkájukat. Az egyesület, ügyvezet-6 elnöke, vagy ahogy ők otthoniasan mondták: bírója az utóbbi években Nagy László volt. Az ipari és munkás cso­port. elnöke Rákosy Jenő, fényleges vezetője, étte'ő lelke pedig Fekete István kazánkovács és vasbeton sze­relő munkás. Ez az egyszerű székely megjárta egész Romániát s Buka­restben a többi magyar munkással etryeiemben összeköttetésbe került az ottani munkás szervezetekkel s azok vezetői között megismerkedett a romániai kommunista párt vezé­rével, Pe/rescanuval is. A fiatal munkás magába szívta a szocializ­mus eszméit s amidőn Budapestre jő«, ebben a szellemben kezdte meg munkástársai szervezésé*. Volt is sok baja a maradi tagokkal, ö azonban végezte tovább munkáját s több száz főre rugó csoportot gyűj­tött 'egybe a székelyek egyesületé­ben. Ez a csoport már régen elégedet­lenkedett amiatt, hogy a magyar politikában német befolyás érvé­nyesül s keresték a találkozást a németellenes földalatti mozgalmak­kal. Találtak is kapcsosokat. A március 19-iki események új feladatok elé állítják az elégedet­len erdélyieket. Előre lát.iái a ve­szedelmet, ami otthonukat fenye­geti. ök már tudják, hogy ahová a német beteszi a lábát, ott a porosz csizma agyongázol minden életre­­kívánkozó törekvést. Megtanulták ezt még a múlt világháborúban. A vezetőség összeül s elhatározzák, hogy még szívósabb erővel végzik munkájukat. Amikor pedig megér­keznek Erdély felől az első hírhozók, készen van merész tervük: össze­gyűjtik a menekülőket és fegyveres ellenállást szerveznek a németek el­len. Tervüket be is jelentik a haza­fiak szövetségében s ott a továb­biakban már úgy is kezelik őket, mint a mozgalom egyik fegyveres tartalékát. Október 15-IHi riadó Október 15-én reggel a szövetség atarmiroztatfa csoportjai vezetőit. Ekkor már tudták, hogy készül va­lami a várban. Most a fegyverszü­neti kérelem bejelentését várják. Nagy esemény. Égy Fiumei-úti la­kásban, ahová összegyűlteik, egy­másnak adják át a kilincset az ösz­­szeesküvők. De jóformán maguk sem tudják még, hogy miért van- j nak itt? Csak a vezetők vannak tá­jékoztatva a várható eseményekről. | Annak az . időpontja sem bizonyos! még. Mindenesetre fel kell készülni. A kormány megígérte, hogy fegy-2 MAGYAR JÖVŐ ! vereket kapnak egy esetleges nyilas : támadás kivédésére. A vezetőség j 'agjai most épen a várban vannak | és a fegyverekről tárgyalnak. Ha onnan lejönnek, biztos, hogy végre . magukkal hozzák a fegyverek ki- i adására vonatkozó engedélyt is. Az erdélyiek a Beszkárt Akácfa-utcai székhazában kapják meg fegyverei­ket. így beszélték meg. A további utasításokat a Fiumei-út adja meg. A csoporvezetők itt veszik át a pa­rancsokat. Az idő telik, az órák peregnek, lázas jövés-menés var a kis lakás­ban. Mindenki vár valamit. Súlyos sejtés él bennük de senki se tudja. I hogy mi fog történni. Már dél van. ; A rádióban a déli haranrszót is el­­> kongatták. Mégsem történt még j semmi. A várból nem jön még je­lentés. így telnek a percek egyre fo­­! kozódó izgalomban, míg végre — szinte hihetelienü! — felhangzik a rádió bejelentése: ..Rendkívüli ese ményt mondunk be“. A Fiumei-útiak már sejtik, hogy miről lesz. szó. És valóban elhangzik annyi év után az. első békével biztató hír: a kor­mányzó bejelentette a fegyverszünet kérésé*. Az események most már drámai gyorsasággal peregnek. Elhangzik az utasítás: — Az egyik ember a Beszkárlhoz megy, a másik a sejtek vezetőit ér­tesíti. a harmadik a zsidó tiszteket keresi meg. Itt jövünk újra össze s itt adjuk ki a további parartcso­­kat. Az erdélyi csoport székházából vonul fel, a Népszínház-utca és Te­leki-tér között találkozik a többiek­kel. Az izgalom leírhatatlan. Az össze­jövetel helyén csak egy-két ember maradt, a többinek mennie kellett a kiadott paranccsal társai értesíté­sére. A hírvivő futárok házról-házra járnak, hogy összegyűl lsek társai­kat. így azt sem tudják, hogy há­­rom-négv óra körül már egész más hangok hallatszanak a rádió körül, német fegyverek zaja veri fel a Sándor-utcát. A vumos esaszar-uM szeKeiy egyesületben 'már sokan összegyűl­tek. Igaz. hogy vasárnap délután van. Ilyenkor máskor is összeszok­tak jönni. Most is ttt vannak. De most erős akarat, eiszánság fűti őket, izgalom vibrál a levegőben, vi­har szagát hozzák a szelek. De benn az épületben csend van. I(t semmi­ről sem tudnak, csak azt, hogyha kell, fegyverrel is megvédik a várva várt békét. Az utcákon egyre nagyobb a tö­meg. Német katonák és nyilas autók kezdenek sokasodni. Csak akiket a Fiumei-úton, meg környékén, az Akácfa-utcában, meg a Vilmos csá­­szár-ú'on várnak, azok nem jelent­keznek. Pedig már kezű szürkülni. Az est lassacskán ráteriti szürke szőnyegét Budapestre ép úgy, mint máskor. Csak a német szó, a nyilas arszalag lesz egyre több. A nagy­körúton, a Rákóczi-úton, a Nemzeti Színház tájékán különösen sok a német fegyver. Háromnapos utcai harc A Fiumei-út és környékén is egyre izgalmasabb a hangulat. A déli határozat már a Népszínház­­utcában lakó társakhoz is eljutott. És azok egyre várták, hogy mikor jelennek meg az erdélyi menekül­tek, meg a beszkártosok. Már nem volt idegük tovább várni, ök ma­guk kezdtek a történelem csinálásá­­hoz. Az es*e sűrű sötétjében elhang­zott az első lövés. Egy német katonát ért. Aznap éjjel még néhány lövés dördült el. Másnap reggel az utca kövezetén már nem egy német hol­test feküdt. Uzsoraárak Én nil gain! tunk bosszút. Rájuk zártuk az őr­ségszobát. 45 embert mindenesetre kikapcsoltunk a harcból. Egy másik csapat az irodahelyiségeke! roha­mozta meg. Egy törzsőrmester sz.embeszállt bajtársainkkal. A „törzs“ régi ismerösü-mk volt. Jó­­néhány barátunkat verte, kínozta halálra. Saját szavai szerint: neki mindent szabad. A partizánok vé­geztek vele. Közben az utcán az egyik ör riasztólövéseket aijott le és fellármázta az egész helyőrséget. Menekülnünk kellett. Egy halálrg­­szánt csoport vállalta, hogy vissza­marad az épületben, leköti az üldö­zők erejét és figyelmét, hogy a me­nekülök időhöz jussanak. Német gránátosokat vetettek ellenünk harcba. Eimelebről-emeletre, zárká­­ról-zánkára védekeztek. Végül fel­szorultak a padlásra s ott. miután utolsó golyójukat is kilőtték, zseb­késükkel vetettek véget életüknek. A német briganti.k a fegvházban visszamaradt s a mozgalomban részt sem vett foglyokat kihajszol­ták az épületből. A foglyoknak ka­tonák sorfalai között kellett végig_ futniok. Szuronnyal és puska tussal kergették őket. Volt olyan fogoly, aki 14 bajrmettszúrással féjezte be a „vesszőfutástA menekülők köz­ben elhagyták a várost és nekivág­tak a szőlőhegyeknek. A németek tüzérségi üteget állítottak fel a Templom-téren s onnan ágyazták a menekülőket. Borzalmas percek: nehéz géppuskák, ágyuk, gyalogsági fegyverek szakadatlan pergőtüzében vonult az egyre jobban apadó kis csapat. Súlyos sebesültek hever­tek a szőlő őkék között és nem lehetett seriteni rajuk, mert minden perc késedelem az egész csapat pusz/ulását jelentette volna. Végre elérték az. erdőt. A németek be­szüntették a oersőtüzet. De hallható volt. hogy német rohamkocsik szá­guldoznak a hegyet övező ország­úton: Bekerítettek bennünket. A halálos ítéletek ... — A hegyen érd ész. la kokból, tanyai házakból próbáltak élelmdszerután­­pótlást szerezni. A lakosságot halé losan megfélemlítették Nem mertek adni egyetlen korty vizet sem. A kör közben egyre szűkült körülöt­tük. Csoportjaikat szétosztották, mert a nagg tömeg nehezebben ta­lált volna búvóhelyet. Éjszakánként hallható volt a géppuskák és kézi­gránátok robaja: valamelyik cso­portjukat felfedezték és végeztek velük. A csendörség példátlan ke­gyetlenséggel mészárolta le n meg­­\ talált partizánokat. Nem volt kegye­lem A neme' hóhérok előljártak a „jópéldával“; fogoly nem maradt, csak 'halott. A vezérkari főnökség végül is parancsot adott, hogy ren­des bírósági tárgyalást kíván, a karhatalom ne végezzen önbírásko­dást. A bírósági tárgyalás aztán megkoronázta a csendőr-, SS hóhé­rok művét. 11 embert ítéltek ha­lálra és bitófa alá cipeltek egy sú­lyos sebesültet is, aki lábsérülése miatt állni sem tudott. Kímélet csak néhány kiskorúnak és élet-halál kö­zött lebegő sebesültnek jutott. A 11 ember énekelve vonult bitófa alá Nem lehetett megtörni őket. A ki­végzési négyszög katonái megdöb­benve nézték a partizánhősoket. Harcuk és haláluk szimbolikus volt: életüket áldozaták s tudták, az áldozat nem hiábavaló. Egy boldo­gabb jövendő termését öntözik vé­rükkel .., Gá-I György Sándor JCiha&oÉták a NcmUeti Sci+áéy ißahass utcai [hoÁáját A napokban nagy meglepetés fogadta a VIII. kerületi Nem­zeti Segély tisztviselőit, hivatali helyiségükben. A Segély Baross­­utca 65—67. szám alatt levő iro­dáját ismeretlen tettesek kifosz­tották, elvittek minden ériékes tárgyat, elrabolták a pénztárt s ezzel teljesen megbénították, le­hetetlenné tették a segély jól megszervezett jótékonysági mun­káját. A minden emberségükből megfeledkezett betörök mit sem törődtek azzal, hogy gaztettük­kel többszáz szegény gyermektől rabolják el a mindennapi ke­nyerüket, teszik lehetetlenné szerény élelmezésüket, hogy el­látatlanok maradnak a gyermek­konyhák, hidegek lesznek a nap­közi otthonok, ahová pedig épen a hideg elől adják be gyerekeiket a munkásanyák. De a pénztárral egyidejűleg el­vitték az írógépet is. hogy a munkát is lehetetlenné tegyék. Az írógép száma ismeretes, Re­mington 204.450., remélhetőleg ez nyomra vezet és kézre adja a be örő társasagot-, amely elvete­mültségében odáig merészkedett, hogy az elöljáróság épületében levő irodahelyiséget szemelte ki vállalkozása számára. Mindennél nagyobb baj, hogy ezekben a napokban nagyobb összeget gyűjtöttek össze beszer­zésre a kerület vezetői s most ez a beszerzés teljesen elmarad. Ép ezéri a Segély vezetősége a kerü­let eddig is minden támogatás* megadó lakóihoz fordul, azokhoz a jószívű, meleglelkű emberbará­tokhoz, akik hónapokon át lehe­tővé tették eredményes működé­sűket s arra kérik, hogy gyors segítségükkel mentsék meg annak a többszáz szegény gyermeknek a kétségbeejtő helyzetét, akiknek j sorsáról a kirabolt Segélynek kell gondoskodnia. A gyors adomá­nyokat a kerületi elöljáróságon levő Nemzeti Segély címére kérik, Baross-u. 65—67. II. emelet 210. szám alá. Vaida M. Pál fényképesé műtér in e Újból megnyílt VII., namlanlcHxa. SS. KI TUD RÓLA ? Baumgartner József honvéd (született 1916-ban, anyja neve Varga Rozália) 1944 novemberé, ben eltűnt. Utoljára Kaposvárról adptt életjelt. Értesítést kér aggódó felesége: Baumgartner József - né, Mezőkomárom, Veszprém megye.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom