Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-10-15 / 15. szám

Érdekes tervek a főváros úpépfí€$ére 10 milliáidos újjáépítési kölcsön, gépesített közigazgatás, sajátkézelésű építési üzem Az hetekben egyre többet hallottunk és számos cikket olvas­tunk a főváros újjáépítéséről. A polgármesteri hivatal egyes ügy­­os" ályaiban serényen dolgozlak külön}éle terveken, rendeleteken, a közmunkák tanácsa is felröppent időn!.l..t egy új eszmét, véle­mények, nyilatkozatok kergetik egy­mást, ha egyelőre sokkal több nem Is történhetik még, főként a nagy anyaghiány miatt. Az újjáép' ' eddig javarészt az utcák és terek rendbehozatalára, a házak kijavítására és a hidak köz­­lekedhetővr tételére, új hidak épí­tésére szorítkozott. Szerénynek ■látszó, de hatalmas feladatot oldottak meg máris. Vannak azonban az újjáépítési terveknek olyan érdekes részletei, amelyekről a nagyközön­ség nem igen tud, még csak egyes ügyosztályok munkakohóiban izza­nak, de vannak olyanok is, ame­lyek már kikerültek az ügyosztá­lyok szakértőinek a kezeiből s a szakbizottságokban is szóbakerültek. Fővárosi építési üzem A legérdekesebb terv, hogy a fő­város állítson fel egy önálló építési üzemet és ez ténylegesen is kezd­jen hozzá a munkához, kezdje meg a házak felépítését. Ez a házi épí­tési üzem olyan volna, mint a fő­város töbi üzeme, a villamosüzem, gázgyár, kenyérgyár, megfelelő szakemberekkel, szakmunkásokkal dolgozna, s bárkinek rendel­kezésére állana. Ez a terv a magánépítkezők érdekeit is szol gálja, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a magánvállalkozás nem ké­pes elvégezni az újjáépítés renge­teg munkáját, belátható időn belül. 10 milliárd újjáépítési kölcsön Nen kevésbbé érdekes, s talán még ennél a tervnél is nagyobb­­szabású az újjáépítési kölcsön gon­dolata. Ezt a tervet Vas Zoltán polgármester is melegen támogatja s már a főváros pénzügyi szakér­tőinek számításai alatt áll. Az eddigi tervek szerint egy, nyere­ménykötvénnyel összekapcsolt, 10 milliárdos újjáépítési kölcsönről volna szó. Az egyes részvények 10.000 pengőt képviselnén s hogy kisemberek is hozzájuthassanak, kéí év alatt kellene befizetni. Ezek az összegek azonban a folytonos hullámzás folytán változást szen­vedhetnek. A nagyvásárcsarnok újjáépítése és átszervezése A nagyközönséget, kereskedőket és a háziasszonyokat is közelről ér­dekli a nagyvásárcsarnok újjáépíté­sének terve. Ez a teljesen tönkre­tett intézményünk egyike volt a legmodernebb vásárcsarnokoknak, amelyek az utóbbi időkben Közép- Európában épültek. Újjáépítésével kapcsolatba” mégis szó van arról, hogy az azóta szerzett tapasztala­toknak megfelelően, úgy az átépí­tését, mint a benne uralkodó rendszert sokkal korszerűbbé kell tenni Gépesített közigazgatás Egészen amerikai izu és rend­szerű az a terv, amely az admi­nisztráció gépesítését tűzte ki fel­adatául. Ez a rendkívül érdekes terv valóban amerikai rendszert akar meghonosítani. Arról van szó, hogy Nagy-Budapest közigazgatási kiépítésével az egyes kerületek és a Nagy-Budapesthez tartozó közsé­gek, vagy városok elöljáróságai, polgármes'.eri hivatalai, esetleg a nagyobb területeken szétszórt kör­zetek egyegy, az amerikai had­seregnél mar használatbavett akta távírógépet kapnának s ennek se­gítségével egyes ügyiratokat azon nal elintézhetnének. így a félnek nem kellene kerületről kerületre, hivatalról hivatalra járnia, amíg beszerzi az adagokat, másrészt a hivatalokban sem halmozódnának az elintézetlen akták. Úgy kell ezt el képzelni, hogy az ügyfél kérését a felvevő tisztviselő beírja a gépbe, a gép közvetíti és lemásolja az ü letékes kerületben vagy iigyosz talpban lévő kapcsoló gépen s az ott lévő tisztviselő ugyanazon a gé pen mindjárt megadja a kívánt vá laszt. Mindezek még az előzetes elő készítés stádiumában vannak, leg­alább pár hónapi kidolgozást ki vánnak. N. L. A reakciós ollós tiadifosoly-poliílkója: pusztuljanak odakint ! A demokrácia Móniin: minden magyart haza, a munkahelyére! 111 ►­A magyar társadalom egyik leg­­égetőbD problémája a hadifogoly­­kérdés volt. A rombadöntött ország százezernyi munkáskezet nélkülö­zött. Földek, munkapadok, íróasz­talok, műtőszobák vártáik a dolgos kezeket, hogy újra induljon az élet, hogy Szálasiék halálországából a demokrácia diadalmas életországa legyen. A hadifogolykérdés most aktuálissá tesz egy régi, még a múlt világháborúval kapcsolatos politikai botrányt, melynek szen­vedő hősei a 14-es háború orosz­­országi hadifoglyai voltak. Kerek öt esztendő múlt el a béke­kötés után s a hadifoglyok sok­ezres csoportja még mindig kint veit Szovjetoroszországban. E sorok írója személyesen kereste fel a ma­gyar külügyminisztérium illetékes osztályát akkor. — Megmondom őszintén, — sze­geztem neki a szót a miniszteri ta­nácsosnak, — engem nem csupán a honvágytól kínlódó, ártatlan tízez­rek ér dőlteinek. Én a magam sze­mélyében is érintve vagyok! Az uram a háború második napján be­­■vonult... Majd tíz éve nem láttam. A tanácsos úr szabadkozott: — Tökéletesen megértem asszo­nyom, de nem tehetünk semmit. — Miért? — Szovjetoroszországgal nem le­het tárgyalni. Kísérleteztünk, de si­kertelenül. Azért voltam feleség és anya, hogy ne hagyjam ennyiben a dol­got. Felhívást szövegeztem a világ valamennyi kultumépéhez. Ezt a szöveget lefordíttattam több mint harminc nyelvre. Európa, Amerika, Ázsia valamennyi diplomáciai tes­tületé megkapta felhívásomat. Né­hány hétre rá felhívattak az egyik nagy nyugati állam követségére. A követségi titkár szívélyesen hellyel kínált s a következőket mondotta: — Sajnálatos közlésem van az ön számára, asszonyom! A magyar külügyminisztérium azzal a kifo­gással él. — ezt csak mint magán­ember közlöm önnel, — hogy Szovtetoroszország visszatartja a hadifoglyokat. A szovjet állam kül­­kénviselete határozott formában kö­zölte velünk, hogy többízben felszó­lította a maoyar kormányt, vegye fel a tárgyalás fonalát a maoyar hadifoglyok hazajuttatása ügyében, Hirdetmény. Budapest székesfőváros bőr- és nemi­­'heteggondoző intézetei az alábbi helye­ken nyújtanak teljesen ingyenes nemibeteggondozást: ti., Tltleyf»-n ... *0, délelótt 9—V,lí-i* III., Szentendrei-fii 21, délelőtt »—lS-ij VI., Iiémintca 15/», délntán >/,«—7-ig. V!!., Rnzsik-tere 2. délutén 8—V,8-ig. Vili., Jiízsef-ntca 49. délelőtt V,#—19-ig. IX. . (ír. Ilalle- ntr. SB'íss. Iirií. (Sient Ietrii­kórhá» területem) délelőtt 1 9—13-ig X. , Mázsa-tér 9, délelőtt »—'',13-lg XI. , Kiikiircaii-utca 5. (ttldőgomdoeó-df.) dél­«tán 8—>',8-ig XII. , Olasz fagur 29, délelőtt 9—19-ig. XIV., Cjviddk-mtea 9, délatái 4—B-ig. Budapest 3z«keifÍTár03 p*l?árMMfcrt. a külügyminisztérium azonban fele­letre se méltatta az orosz prepozí­ciót. Azonnal rohantam a miniszté­riumba. Nem vagyok diplomata. Kertelés nélkül elmondtam, hogy egy példátlan, botrányos és aljas dolognak jöttem a nyitjára. Ha az urak nem orvosolják sokezer anya és gyermek fájó sebét s nem intéz­kednek azonnal a hadifogoly-ügy­ben, akkor ebből politikai fegyvert fogok kovácsolni és az utolsó évti­zedek legnagyobb belpolitikai viha­rát fogom a nyakukba zúdítani. Mit várhattam ettől az izig-vérig reakciós, antiszociális rezsimtől? Egyáltalán nem lepett meg a vála­szúit: — Nem érdekünk, hogy ez a cső­cselék hazajöjjön. Meg vannak mé­­telyezve és a szociálizmus csiráját hozzák be Magyarországra. Társa­dalmunk távolról sincs még olyan egyensúlyban, hogy ezzel az izgága, lázító tömeggel megbirkózzék... Majd később... Egyszer... Egy­előre szó sem lehet róla. Újra próbálkoztam. Akkorra már olyan visszhangot keltett a kiszivár­gott botrány, — miszerint a magyar kormány áll a hadifoglyok visszaté­résének útjában, — hogy megré­mülve a várható fejleményektől, kénytelenek voltaik intézkedni. Pár hónap múlva megindultak a tárgya­lások Szovjetoroszországgal. Nagy keservesen megjöttek a hadi­fogolyvonatok. Hetek múltaik és még mindig nem tudtam beszélni az urammal. Megint megjártam a minsztériumokat. — Sajnáljuk, a karantén köte­lező — — mondották. Lejárt a vesztegzár ideje s az uram még mindig nem jött. Üjra fel a minisztériumiba. Cinikus mo­sollyal fogadtaik: — Ja, kedves asszonyom, nem elég a fertőtlenítés, a hazatérőket lelkileg is meg kell gyúrni kicsit, mert forradalmár igazságkeresőkre nincs szükségünk. Keserves hetek múltak így, míg végre magamhoz ölelhettem élettár­samat. Így volt ez húsz évvel ezelőtt. A nép vezetői a nép ellenségei voltak. Most csodálatos gesztust mutatott a győztes Szovjetunió. Az új demokra­tikus Magyarország pedig fényesen megállta a helyét a hadifogolykiír­­désben. A kitűnő magyar államférfi. Rákosi Mátyás kérésére, anélkül, hogy a békekötés hivatalos aktusait bevárták volna, Szovjetoroszország vezetői, élükön Sztálin marsallal, visszaadták a magyar dolgozókat hazájuknak. Egy régi politikai botrány króni­káját vázoltam itt fel. Mégis aktuá­lis történet ez, mert rávilágít arra a hatalmas különbségre, mely a múlt országvesztő politikája és a jelen építő vezetése között fennáll. Dr. Ságvári Sándorné 2YhátnaC hászÉetek a peslszenlimrei nyilasok Szent Bertalan éjszakájáról Vajda M. Pál fényképező m műterme UjbÓS megnyílt VII., IJnmlajtleSs-«. 62. Az újságíró, aki napról-napia újabb döbbenetes részleteket hall a nyilasok bestiális garázdálkodá­sáról, mindig azt hiszi, hogy ennél borzasztóbb már nincs, de mindig kiderül, hogy tévedett. A tanár úr, aki itt ül velünk szemben, egyik résztvevője s egy­úttal egyik „szerencsés“ áldozata volt a nyilasok pestszentimrei Szent Bertalan éjszakájának. Ö ama hét közé tartozik, akik életben marad­tak. Az arcán még most is a ret­tegés és döbbenet vonásai rajzo­lódnak ki, ahogy visszaemlékezik, s ajkáról hol lázas izgalommal, hol meg szakadozva hullanak a sza­vak: Útnak indítják a sáncmunkásokat — Október 20-án sokezred ma­gammal vonultam be sáncmun­kára, súlyos betegen. Sorsom abba a csoportba vezényelt, amelyiket a nyilasok Pestszent Imrére hajszol­­fok. Betegségem révén hamarosan a gyengélkedő szobába kerültem, ahol már közel ötvenen feküdtek a puszta földön. Mind olyanok, akikről már a nyilasok is elismer­ték, hogy betegek és munkára al­kalmatlanok. Sorsunk teljesen bi­zonytalan volt s bár leszerelésről szó sem lehetett, mégis olykor-oly­kor felvillant bennünk egy halvány reménysugár, hogy talán kínzóink közö-t is fog akadni valaki, aki valóban ember lesz _ és kórházba juttat bennünket. — Később ez a reménységünk is teljesen alább hagyott, de ekkor más remények ébredtek bennünk. Hírül vettük, hogy a felszabadító Vörös Hadsereg élcsapatai már a város pereme felé közelednek. Né­hány nap múlva már hallatszott az orosz ágyúk dörgése is. — Egy napon, azaz pontosan november 2-án este a táborban levő egészséges sáncmunkásokat ú’.nak indították, mert a Vörös Hadsereg pestszentimrei betörése már csak órák kérdése volt. Mi betegen ottmaradtunk. Nem tud­tuk: örüljünk-e ennek, vagy két­ségbe essünk felette. Kiszámítha­tatlanok voltak a nyilasok szándé­kai. 3-ára virradóra, hajnali 5 óra­kor azután minden kiderült. A kora reggeli szürkületben hat fegyveres nyilas rohant be a „kórterembe“ és állati bömböléssel a levegőbe lövöldözve adták ki a parancsot az azonnali sorakozóra. Pillanatok alatt felsorakoztunk az udvaron. — Irány a Cséri^elep! — paran­csolták és a megrokkant, lázas, be­teg sereg elindult a cél felé. Sortűz a bombakráter szélén álló áldozatokra Zuhogott az eső. Amikor oda­érkeztünk, hátizsákunkat le kellett tenni, aztán felszólítottak bennün­ket, hogy pénzünké1- és értéktár­gyainkat adjuk át. „A testvérek“ ezután három csoportba osztott.ík bennünket és a térség másik sar­kában levő három hatalmas bőm bakráter partján állítatta fel a csoportokat. Akkor már tudtuk, mi következik... — Néhány pillanat alatt játszó­dott le mindez, mert a nyilasok­nak ugyancsak sürgős volt az ügy és máris elhangzó t a sortűz. A szerencsétlen, beteg emberek egy­másután hullottak hangos sikollyal a bombakráterbe. — Én magam egy szempillantás alatt a gödörbe vetettem maga­mat, így sikerült megmenekül­nöm. — A gyilkolás után következett az elmaradhatatlan „szajré“ ösz­­szeszedése, ahogyan ezt a nyilasok ott mondták. Akin valami jó ru­hadarabot láttak, azt meztelenre vetkőztették. Egyik éle', ben ma radt bajtársunknak is lehúzták Iá bárói a bakancsot. Nagy önfegye­lemmel halottnak tetette magát. Ez a nyilasok november 3-iki Szent Bertalan éjszakájának hite­les története. És a legyilkolt sze­rencsétlen öfoen áldozat még most is ott fekszik Pestszentimre és Pestszentlőrinc közölt eltemetetjenül a bombakráter fenekén. Kasznár Zoltán Emeletes családi ház építhető 21 óra alatt Páris: A francia na­pisajtó híradása után a képes lapok színes riportokban számolnak be arról az építészeti újdonságról, amely most, a háború után rengeteg embert érde­kel. Először amerikai mérnök jelentetne, hogy három nap alatt épít­hető fel szabadalma szerint 2 szobás családi lakóház. A francia építész re­kordot javított, a meny­nyiben 21 óra alatt — a képek szerint valóban modern — emeletes családi ház átadását vállalj». A gyorsaság nem boszorkányság — ez tűnik ki a lapok cikkeiből. Az építész nem árulja el összeté­telét annak az új anyagnak, amelyből a ház készül. A mintaház szerint 2—3 négyzetméteres darabokból állítják össze a számozott ház­részeket. Pince nincs, minthogy megfelelő szigeteléssel készül az alapzat. Villany és víz­vezeték természetesen hozzátartozik a gyor­san felépítendő házhoz, amelynek falai vissza­verik a forróságot és a hideget. A híz ter­mészetesen jél fűthető. családi elő-Az emeletes ház földszintjén szoba, nappali-szoba, dolgozó-szoba van, a konyhán és kamrán kí­vül. Az emeleten 2 la­kószoba, gyermekszoba és fürdőszoba sorako zik. A padlást tt mel­lőzte a tervező. Szak­értők megállapítása szerint legalább 20— 25 éves élettartamú a 21 óra alatt 6 mun­kással felállítható csa­ládi ház. Ha tömegben gyártanák az ingatlan újdonságot, akkor — a feltaláló szerint — a mai hasonló épületek árának mintegy felébe kerülne. A hadirokkantakat soron kívül keil fogadni a közhivatalokban, mint azt a belügyminiszter e héten újból eL rendelte. Csak helyeselni lehet ezt xi utasítást, amelyre tulajdonképpen aligha van szükség, mert hiszen el­képzelhetetlen, hogy valaki kétségbe­vonja a hadirokkantak elsőbbségi jogát. Azaz... sajnos mégis elképzel­hető. Akadnak meg mindig, akik a hadirokkantaknak nemcsak elsőbb­ségi jogát nem ismerik el, hanem úgy látszik meg az elethez való jogu­kat sem. Az állam és a demokratikus pártok irányítása alatt álló hatalmas szervezetek erejük végső megfeszí­­tesevel mindent megtesznek úgy a hazatérő hadifoglyok, mint a rok­kantak erdekeben, a társadalomnak Dizonyos rétégéi azonban közömbö­sek a fasiszta elnyomóink által ránk erőszakolt háborúnak áldozataival szemben. Beszeljünk nyíltan. Az utóbbi időben az utcákon es köruta­kon ismét latjuk felbukkanni a kol­duló badirokkantakat. Mintha az CaSO viiagiiaboru utáni szörnyű kísér­telek járnának vissza ... Szerencsére ma még csak szórvá­nyos esetekben tautikozunk az utcán egy-egy kolduló rokkanttal, de eppen ezer't már most szóvá kell tenni ezt a fajdaimas kérdést. Azokroi, akik az eimuir háborúban a fasiszta dik­tátorok es csatlósaik parancsara a legdrágábbat, testi épségükét és egészségükét áldozták fel, gondos­kodni kell. Nemcsak az államnak kötelessége ez, hanem az egesz tár­sadalomnak, amely szótlanul tűrte, hogy a harcolni nem akaró férfiak tömeget idegen erdekek szolgálatá­ban a vágóhídra vigyek. Nem lehet az utcákon es köztereken egyetlen kolduló hadirokkant sem! És nem árt az sem, ha a hatósá­gok ieigazolíatják az újkeletű kol­dusokat. Egy-egy ilyen igazoltatás azzal a meglepetéssel is járhat, hogy nem is rokkant katona akarja fel­kelteni a szánalmat, hanem csupán a reakció provokációjáról van szó. Ha szélhámos az, aki hadirokkant, nak álcázza magát, akkor szigorúan el kell járni ellene, ha azonban való­ban a. háború iukkai.íja, akkor azon. nal meg kell menteni a koldusnyo­­mortói, sürgősen gondoskodni kell róla — emberileg. A legelemibb szo­ciális kötelessége ez a demokratikus Magyarországnak. * Nézzük meg az érem másik oldalát is. Nap-nap után olvashatunk a gaz­dasági rendőrség eredményes mun­kájáról, az éielmiszercsempészek, ár­drágítók díszes társaságáról, akiket a razziák során lepleznek le. Valuta­üzérek, textiifonalat drágító ver­­senyistállótuiajdonosok, ekevasakat rejtegető borbély, lisztet és burgo­nyát mázsaszám felhalmozó „értel­miségiek“, sokszázezer cigarettával spekuláló kétes egzisztenciák az alak­jai annak a rémregénynek, amely a dolgozó Budapest mai nyomorúságá­nak szomorú fejezeteit tartalmazza. A gazdasági rendőrség csak nemrég működik, de jó utakon halad. Ket­tőzött szigorral és éberséggel kell le­­csapni a dolgozó Magyarország hié­náira, a gazdasági reakció élharco­saira, hogy nyomuk se maradjon. A rádió nagy adóállomásának üzembehelyezése után most megnyílt a rádió-táviróösszekötteiés a Szovjet­unióval, Nagybritániával és az Egye­sült Államokkal. A fasiszták által halálraítélt és nagyrészt elpusztított Magyarország lassan ismét belekap­csolódik a világ vérkeringésébe. Ször­nyű elszigeteltségünk, amelyet a fasizmusnak köszönhettünk, meg. szűnt és kezdünk ismét szerény tag. jává lenni annak a családnak, ame­lyet bűnös „vezetőink“ annakidején megtagadtak: a művelt emberiség­nek. Minden ilyen lépés mérhetetlen jelentőségű. Hála és elismerés jár minden eredményért azoknak, akik azt emberfeletti munkával lehetővé tették: az ideiglenes kormánynak, a demokratikus pártok vezetőinek é* elsősorban a dolgozó tömegeknek. Néhány hónap megfeszített munká­ival megtörték azt a jeget, amelyet a fasizmus páncélként vont az or. szág köré és nemcsak a romokat kezdték eltakarítani, hanem kiszaba­dították az országot abbéi a végze­tes elszigeteltségéből is, amely pusz­tulással fenyegette. Éljünk okosan a lehetőségekkel és bizonyítsuk be, hogy méltók vagyunk arra a helyre, amelyet a művelt nemzetek sorában fenntartottak számunkra. LÁSZLÓ FERIN« M AGYAR ÍÖ V öT l

Next

/
Oldalképek
Tartalom