Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-10-01 / 13. szám
\ SZEMTŐL SZEMBEN , DIACONISCU TÁBORNOKKAL A RETTEGETT RONÄN RENDŐRFŐNÖKKEL IRTA: ílröza 'Déter Bukarest, 1945 szeptember. Copyright by Corvinus Bucarest ■Bd Europa Riport. Legutóbb, amikor dr. Groza Péterrel, Románia miniszterelnökével találkoztunk, a következőkkel fejezte be beszélgetésünket: — Ami az interjúból esetleg kimaradt, azt megtalálhatja a könyvembe«. A rónán miniszterelnöknek ugyanis amist nil' rifi könyve jelent meg. A ciné: ,,I« Umbra celulei“ (A börtön homályában) Naplószerüen beszéli el az Antonescu-rezsímben elszenvedett •keltetéseket és drámai fejezetekben számol be a román ellenállási mozgalomról, amelyben egyformán vettek részt román és magyar nemzetiségű máa állampolgárok. A könvv magyarnyelvű kiadása már a nyomdában van. Maria Maedalrina fordításában Amikor a könvv alábbi fejezetének közlésére kértünk engedélyt, maga a miniszterelnök iárt közbe a bukaresti CorWius könvv- Madécégnél. hogy a Magvar Jövö a magyar sajtóban elsőnek közölhesse. A megelőző fejezetben a szerző elmondja, hogy elfogatása és éjszakai kihallgatása után megengedték, hogy visszatérhessen Palace Athénée-i szálasára és másnap, 1943 december 18-án került Románia akkori rettegett rend- Srfőoöke, Diaconescu tábornok elé. „A titkosrendőrség épülete felé" A* Ath-enée Palace-beli szooám negyedszázad óta ad szállást nekem. Évtizedek leforgása alatt megbarátkoztam vele. Megtalálom benne a nyugati kényelmet, egy olyan világ közepén ahol a kelet és a nyugat keveredése ordító képet alkot: borzalmas rendetlenségtől és pinek, feltéve, hogy ismerik az iratok tartalmát. Ilymódon a beszélgetés határozo.tabb formát ölt. A magasabb rangú tisztviselők gyakran közbeszólnak barátaim egy csoportjának tevékenységét tárgyaló egyes iratokról. Azzal vádolják őket, hogy résztvettek az összes hazafiak közös arcvonalba való tömörítésének törvényenkívüli munkájában. Ez az arcvonal követeli a román hadseregnek a Szovjetunióból való vissza vonulását, a katonai diktatúra megsemmisítését és a békekötést hatalmas szomszédainkkal. Ismerve ezeknek a szegénysorból indult, értékes erdélyi fiúknak a tevékeny. A nyilas briganíik terrorja alatt naponta szállította be az úgynevezett Nemzeti Számonkérő Különítmény azokat a bátor férfiakat, akikről besúgás révén megtudták, hogy résztvesznek az e.lenállási mozgalomban. A Margit-körútl fogházba vitték őket, ahol válogatott kínzásokkal próbálták őket beismerésre bírni és arra, hogy árulják el társaikat. Az ellenállási mozgalom katonái azonban a kínzások ellenére sem voltak hajlandók elárulni a mozgalmat. A fogadtatás ségét, állandó harcban a társadalom igazságtalanságából eredő nyomorúsággal, védelmükre kelek és rámutatok csalasorbaállásuk okaira, ami egy új és igazabb társadalmi rend érdekében történt. — Ma — hangsúlyozom — börtönbe vetve erkölcsi és intól'.ekluális felsőbbrendűséget alkotnak a többséggel szemben, akikeit elvakitott a keresztényieden gyűlölet, a háboríts rögeszmék, a sovinizmus. — Szeretném bebizonyítani ezeknek az értékét a pogromhősök fáikéival szemben, melyek különösen középiskoláinkba és egyetemeinkre hatol'ak be: a vérontást okozó gyújtópontokkal szemben, amelyek lanyozás és a gúzsbakötés vitték a főszerepet. A legkellemetlenebb valamennyi között a villanyozás volt. A vilianyozókészü.ék állandóan az asztalra volt erősítve és zsinóron függő két fogantyúja volt. Vagy kézbe kclett venni, vagy p:dig az egyike'- a nyakba, a másikat a szájba, vagy a fülbe, vagy a koponyára tették. Kedvelt módszerük volt az úgynevezett kitalpalás, amikor mezítelen talpra 100—150 gumibotütést mértek. A legkegyetlenebtül Tartsay Vilmost kínozták meg, aki egyetlen szót sem vallott. A ki-'alpalás rekordere Markos György volt, akire százötvenet ü'.öt'ek, a fejetlenség szakadékaiba és a mindent elözönlő hitleristák, a fasiszták melletti háborúba döntötték a békére vágyó népet... — Hogy harcolni lehessen ennek a veszélyes fasiszta-hitleris'a áram latnak megszilárdulása ellen, amely végzetesen sodort a ma tragikus valóságához: már régóta közeledtem a fiatal értelmiségek felé. Kezdőitől fogva szeretettel lá'tam őket vendégül házamban, segítségükre voltam, amikor a közösség érdekében állásra és pozícióra volt szükségük. Mert ha ezek számszerűm kisebbségben is vannak, erősen hiszem, hogy ők képviselik ennek a nemzetnek a minőségé*, szembehelyezkedve ellenségeikkel, akik Hitler zászlai alatt fáradhata lanul masírozva, naponta feszítik keresztre Krisztus*, szétzúzzák a nemzetet és az ország határait. Rendíthetetlenül az a meggyőződésem, hogy az egész vona on a minőség legyőzi a mennyiséget és visszatéri'i népünket a halárainkon innen és túl élő népekkel való békés együttélés egyenes, tiszia útjára. azonban ez sem segített, egyetlen adatot vagy nevet sem árult el. Kiss János altábornagyot úgy megkínozták, hogy a másik lábára is megrokkant. Mindez azonban nem tudta megtörni a foglyokat. Éreztük, hogy bármilyen szenvedés szakad is ránk, a nyilasvilágnak vége lesz. Én is, mint a többiek, éreztem, nem szabad megtörnünk, nem szabad kishitűvé lennünk, mert az igaz ügy diadalmaskodik. Ez az érzés adott erőt mindnyájunknak a kihallgatások kínjai között. Fodor Tibor Mártírok kínszenvedése a.„Nemzeti Számonkérő Különítmény“ vallaíószobá jában Köktől a párisi fényűzésig és fur’fongig. Reggel a pazar márvány előcsarnok egyik karosszékébe mélyedve iszom a kávémat. Elmélkedem a szakadékon, amely az itteni világ — diplomaták pöffeszkedő tömege, manze/közi pénzemberek, a német és olasz hadsereg tisztjei, női díszmríozékuivui elterpeszkedve ennek * gazdag vendégszerető országnak « jólétében — és a nyomorultak ftUdalatti világa között tátong. A naegelégcdetek bővelkedő és fényes világa a börtönfalak árnyékában találja meg visszfényét. A lélek rejtett zugaiban eddig ismeretlen érzést fedezek fel, hasonlót ahhoz, amit a Krisztustól meggyógyított vak érzett, amikor választania keltett a jeruzsálemi templom fénye é» a látását visszaadó valaki árnyéka között; dilemmája nem tartott sokáig: lépteit az utóbbi felé irányította, a szenvedő lelkek és testek gyógyítójának útjára ... Kőnek az érzésnek a melege újjászületett bensőm minden zugát elárasztja. Hátat fordítok az elegáns előcsarnoknak, amely a kivételezettek templomának szimbóluma és — saját elhatározásomból — indulok egyenesen, biztos léptekkel, de- Lektív-csopor 11 ól követve, a tiikosrx-ndorség rejtelmes épülete felé. Szint« vágyom, hogy leszámoljak azokkal, akik az általam választott utat korlátozzák. Ez alkalommal a Sziguranea szembenfekvő Bulváréul Carolon levő épületébe vezetnek. Itt nappal elegáns irodákban dolgoznak. Keresztül haladok rajtuk, egészen a legfelsőbb igazgató, Diaconescu tábornok irodájáig. „Hiányoznak élféli vallatóim . . Már vár polgári és katonai vezérkarától körülvéve, az éjszaka látott iratcsomók az asztalon sorakoznak. De éjféli vallatóim hiányoznak. A tábornok hatalmas ember, katonás modorral. Megindítja a beszélgetést. Szokásos frázisok. Általánosságnál marad, gondosan kerüli a részleteket, amelyeket — úgy veszem észre — nem ismer. Segítségére sietek. Megszólalok: — Tábornok úr! Azt, hogy az ön alantasai vallatásának legyek alá. vetve, jól megfontolt okokból viszszautasitottam. Eleknek foglalkozásukkal együttjáró kellemetlen szokásaik vannak. Érthető tehát, hogy az intézmény vezére elé akartam jutni. Most itt vagyok és mert — úgy veszem észre — nem ismeri az ön előtt fekvő iratokat, hajlandó vagyok felelni a jelenlevőkFONALAT an^órát minden mennyiségben veszünk. TEXTILFELDOLGOZÚ KFT. KK'NÍRET-KKT. 40 l.EJl.ü. D.E.8-1 Hogy mi történt a Margit-körúti fogházban a nyilasuralom alatt, arról dr. Szadeczky-Kardoss László főjegyző, a városházi ellenállási mozgalom egyik vezetője, akit annakidején a Margit-körúti kínzókamrában vallattak, ezeket mondotta munkatársunknak: — A Nemzeti Számonkérő Különítmény bőrkabátos, rossz arcú három tagja cipelt el teherautón a Margit-körúti fogházba, ahol a harmadik emeleten a 102-es cellába kerültem. Rajtam kívül akkor csak egy zászlós tartózkodott itt. A cellában az egyedüli bútordarab egy konyhaszék volt. — No, te piszkos gazember, téged is kiviszlek majd a kötél alá, vagy a golyó elé, — felkiáltással fogadott a foglár, aki szintén bőrkabátban volt és géppisztollyal hadonászott előttem. — A kis cellában később már tizenöten szorongtunk, valamenynyiünk részére egy mosdótál állott rendelkezésre. Reggel 8 órakor kezdődtek meg a kihallgatások és a cellákból egymásután vitték le társainkat, akik később sántítva, véresen, összeverve jöttek vissza. Az éjszakák különösen mozgalmasak voltak a Margit-körúti fogházban, erre a következő felvilágosítást kaptuk: — Különösen november 22-ről 23-ra virradó éjszaka, amikor Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő vezérkari ezredest, Tartsay Vilmos századost, Révay Kálmánt, Makkay Miklóst, Almássy Pál alezredest és Kővágó József alpolgármestert hozták be a cellába. Odakerült nemsokára A b a f f y Simon ezredes, Gyurlcs Aladár rendőrkapitány, Palotay József igazgató, H e i m a n János szakszervezeti titkár, Topa János partizánőmagy és Pataki István, a csepeli ifjúmunkások egyik vezetője. Gyuris Aladár derűsen fogta fel a dolgot és nevetve mondotta: — Nincs baj, urak, csak az a fontos, hogy nyáron szalmakalapra legyen szükségünk, mert akkor meglesz a fejünk is, amire rá lehet tenni. —Sajnos, szegénynek többet nem lett szüksége kalapra, mert Sopron-Kőhidán kivégezték. Mi azonban elhatároztuk, hogy minden évben november 30-án a Margit-körúti rabságunk emlékére, szalmakalappal a fejünkön megyünk végig az utcán. Kihallgatási módszerek — folytatta Szádeczky-I<ardós László — nem feleltek meg épen az általuk hirdetett „keresztény“ eszméknek. Vallatásl módszereik között a gumibot, pofozás, vil-Q'fZhJndz - dhásnák.... Jxta: A* Élet Omdatte. A Sora Riportot írunk. Szociális hátterű drámát. A cikk egyben vezércikk is, amelynek szövegét majd az olvasó fogalmazza meg. Indul a riportfilm.. A békéscsabai polgári fiúiskola csendes környékét gyermeklárma veri fel. Gyülekeznek a jószívű befogadószülőknél kihelyezett és most hazatérő pesti gyermekek. Kendős aszszonyok kézenfogva kislányokat vezetnek. Ráncos arcú, kérges kezű férfiak mosolyogva hozzák a kis legényeket, akik csirkével, libával megrakodva jönnek. Ezt sok és sok más munkájuk jutalmával kapták a kis libapásztorok, gulyások, pásztorok. Ezek a boldog gyermekek, akiknek van hová menniök, bármily szegényes Is otthonuk. Szívfájdalommal nézik őket azok a pajtások, ahonnan ismét nevelőszülőkhöz kerültek. Megható eset a hároméves Jancsikáé és az ötéves Tomikáé. Kiéhezetten, betegen kerülnek a befogadószülökhöz. Két gyermektelen asszony, — az egyik rendőr, a másik úlőr felesége, — vá’lalta a két apróságot. Eleven, egészséges kisfiúkká lettek. Árváknak hitték őket, mert iviki ton ivkktád&tt soKSuk pz*ái. Egyszer levelezőlap jött. Munkáskéz irta. — Katona voltam. Most Jöttem haza Némtországból nagy szomorúságra Feleségem, amikor vidékre ment, hogy élelmet hozzon a két kicsinek, leesett az ütközőről, a vonat halálra gázolta. Kérem, vigyázzanak kicsi fiamra. aluknak nincs Kcma tnantv'ák mert nincs lakás, nincs bútor, — de főleg mert nincs apa, nincs anya, vagy egyik sincs. Vagy ha meg is van a szülők egyike, olyan kicsi a kereset, hogy csak éhezés vár Pesten a 6—8 gyerekes családra. Ezért vagy 100 gyereket tartottak vissza Békéscsabán. Ferit és Sanyit, két kis testvért, behozták a tanyáról. Nem tudják tovább tartani őket, mert iskola nincs a közelben. Pedig két nappal előbb jött az édesanyjuk levele, melyben könyörög nekünk, hogy ne küldjük haza a gyerekeket: — ,,Arva lány voltam, 16 éves; mikor férjhezmentem, hogy legyen otthonom" — Írja az anya. — Szépen éltünk. Aztán jött a bombázás, vidékre mentem a gyerekekkel, közben a férjem elhagyott. Most egyedül vagyok, 9 kicsi gyerekkel. A hatodik meghalt az éhségtől. Ha ezek is hazajönnek, ezekre Is csak az éhezés és az utca vár, mert én reggeltől estig dolgozom A két kisfiút előbb a Nemzeti Segély otthonában helyezték el, Egyszer aztán betoppant az apa, aki közben fogságba esett és sikkor szabadult, örökbe sikarták fogadni a fiúkat, de nem adta őket... A két sinyahelyettes megígérte, hogy addig neveli Jancsit és Tomit, amíg az apja újra otthont alapíthat. Legtragikusabb annak a két hároméves ikerleánykának története, akiket szintén örökbe akartak fogadni gyermektelen befogadó-szülők, akik azt hitték, hogy sem anyjuk, sem apjuk nem él. Közben előkerült az sinya, aki testileg, lelkileg, idegileg tönkrement a szörnyű meghurcoltatások szenvedéstengerében. Több mint szomorú volt látni a fiatal nevelőanyát, aki könnyes szemmel búcsúzott a kislányoktól. A legszebb álma foszlott szét: nem lehetett anyjuk helyett anyjuk a kicsinyeknek. • íme néhány tragédia a sok közül. A Nemzeti Segély vonatai kislányok, kisfiúk ezreit vitték csupaszív befogadószülőkhöz. Most térnek vissza az emberpalánták testben-lélekben megerősödve. Akikre nem várt otthon, anya, apa, azok nevelöszüleiknél jutottak a családi élet és boldogság melegéhez. R. L. Csajkovszky, Rimszky-Ko*zakov, Bizet, Flotow legszebb művei, ( gyönyörű áriái. Főszerepben LEMESEV a világhírű tenorista a KEDDEN PREMIER I Csupa szív, csupa humor. URÁNIA A Szovjetunió olyan indokolással vette fel a diplomáciai kape- o atot Magyarországgal, melyre méltán büszke lehet a fiatal magyar demokrácia. Az a megállapítás, hogy „Magyarország közreműködésével hozzájárult a szövetségesek hitlerista Németország elleni harcának sikeréhez“ és az az elismerés, hogy a magyar kormány lojálisán végrehajtja a fegyverszüneti egyezményt, nemcsak a legszebb elismerés, hanem — kötelez is. Néhány nap múlva lesznek a fővárosi és egy hónap itnu’-va az országos választások. Ezeken a választásokon keU a magyar népnek megmutatnia, hogy méltó arra a bizalomra, amelyet a hatalmas Szovjetunió és a szövetségesek előlegeztek számira. Bármennyi szó is esik hetek óla a közeledő választásokról, nem lehetelcgszer és elég nyomatékosam hangsúlyozni, milyen rendkívüli fontossága van annak, hogy a magyar nép először választ szabadon. Történelmi sorsforduló ez a mostani választás. Először járulnak a tömegek úgy az urnák elé, hogy nem kell félniük az erőszaki ól, • hamisításoktól és az „úri Magyarországon“ olyan jól ismert „választási trükkök“ változatos sokaságától. Most a magyar nép Igazi akaratának kell megnyilvánulnia, szabadon, minden befolyástól mentesen, minden szavazó meggyőződése alapján. Egy emberöltőre — de talán évszázadokra — dönt a magyar nép saját sorsáról és az ország jövőjéről. A demokratikus Magyarország nagy erőpróbája ez a választás és kétségtelen, hegy a magyar nép fényesen vizsgázik majd; bebizonyítja azt, amit a tisz‘ ánlátók már régen tudnak: elég érett ez a nép arra, hogy sajátmaga irányítsa sorsát. * Itt az ősz és a küszöbön a tél fenyegető reme. Többszö” megalapították az utolsó hetekben hogy ez a tél a legnehezebb lesz a ltf:ború kezdete óta Európa számár*. A magyar dolgozó tömegek is rettegve várják ennek a létnek megpróbáltatásait. Nem beszelünk most a fűtőanyag hiányáról és az élelmezés nehézségeiről, hanem egy olyan visszásságra akarjuk felhívni a figyelmet, amellyel úgylátszik senkisem törődik. A legszegényebb rétegek ruháiról van szó. A munkás, aki míg tavaly nyáron zálogházba vi.te télikabátjót, a szegény özvegyasszony, aki, hogy egy napi élelmet biztosítson magának, zálogba csapta utolsó meleg ruháját, most téliruha nélkül, kétségbeesve várja, hogy végre gondol-e valaki őrá is. A zálogház központi ruharaktárát az ostrom utáni első zűrzavaros napokban kifosztotta (a csőcselék és a legszegényebb emberek ruhái elvesztek. Sürgősen kárpótolni kell őket, és ha már ruhájukat nem kaphatják vissza, meg kell találni a módját annak, hogy a ruházati cikkek mai értékéinek megfelelő összeget folyósítsanak számukra a legsürgősebben. Küszöbön a tél, nincs idő tétovázásra, azonnal Intézkedni kell! * Figyelemreméltó határozatot hírzott legutóbbi közgyűlésén a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Alapszabályaiba olyan pontot vett fel, amely szerint nen» lehet a szövetség tagja olyan vezetőál&sú újságíró, aki az elmúlt években tudatosan szolgálta a fasizmust. A magyar ujságírótársadalom ezzel a határozattal végleg szakított azokkal, akiknek kö* zük volt az országvesztő tébolyhoz. De ezen túl az újságírók példát is mutattak sok más hivatásszervezetnek. Egyes foglalkozási ágakban ugyanis az igazoló eljárások során olyan visszásságok merültek fel, amelyek már-már iluzóriussá teszik az igazoltatások egész mai rendszerét. Az Újságíró Szövetség most leigazolt tagjai közül is külön elbírálás alá veszi azokat, akiknek fasiszta irányú működéséhez a leg kisebb gyanú is tapad. Senkinek sem lehet helye a magyar sajtóban, aki egyetlen sor írásával is szol" gálta a nemzet rontó fasizmust. Ugyanígy nem lehet helye a demokratikus magyar közéletben semmiféle más területén sem annak, aki tevékenységével előmozdí tóttá a reakció, a náci barbárság és a nyilas összeesküvés céljait! László Ferenc
