Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-09-24 / 12. szám
ADY ENDRE: Münk tern aa. o\toÓQ.f A márciusi nagy nap mind en eredményét egy rövid félszázad lecáfolta. Ahogy dolgoztunk, fáradtunk az új Magyarország kiépítésén, valamit nem vetítünk észre. Nem vettük észre, hogy a nagylelkűségből életben hagyott here test űek nemcsak, hogy nem dolgoznak, de ellenünk szervezkednek és vissza akarnak mindent csinálni, amit mi csinálunk. Műveletlenek és koldusok valánk, nem volt időnk a kontemplációkra. A forumi politikára jutott csupán még egy kis időnk. Bizony másra nem. És folyt az aknamunka ellenünk. A demokrácia, a közös munkálkodás, a szabadság nagy eszméit ezalatt egyre és egyre rontották, bontották a herék. Ma, hogy röviden szóljak, a helyzet ez: ebben az országban két tábor áll egymással szemben: a munkástársadalom és a herék társadalma. * A magyar politika pár év óta teljesen belemerült a reakcióba s egészen a kiváltságosak osztályéit szolgálja. A nép vándorol ki. Az adózás alatt nyög az egész ország. Az antiszemitimus szitásával majdnem egymillió hasznos magyar embert iparkodnak elidegeníteni a magyar fajtától, míg nemzetiségi politikánk gyávább mint valaha. Közigazgatásunk, az állami életnek ez az esszenciája, mindene: példátlanul rossz. Szinte kevés reá az ázsiai jelző. Iskoláink nem tudnak embereket faragni, csak félembereket. íme csak úgy odavetve is, milyen garmadája az átoknak. Pedig ezek siralmas valóságok s könnyen növelhetnök ezt a garmadát háromszorossá s tetejébe odaállíthatnék a reménybeli uralkodót, akit jezsuiták nevelnek s aki nem szeret bennünket. Ha csak a jó sors nem segít, ez az ország pár évtized alatt össze fog omlani. Hirdetem nektek, hogy sok minden másképen leszen. Elvész az ország erkölcstelensége s tietek lészen az örvendetes hajnal! Hirdetem nektek hált a gyönyörűséges hajnalt! Bizony e föld még a gyógyulás színhelyévé válik. Máris új illat környékez, üdvöthozó illat, új remény. A mienk lesz az ország, a hatalom, a dicsőség! * Szemelvények Ady Endre 1902- ben megjelent hírlapi cikkeiből. Törődni kell a gyermekek „testi és lelki gondozásával!" A N. S. Rottenbiller-u. 20—22. sz. „Elhagyott gyermekek otthona“, nak vezetősége folyó hó 16-án mű. soros matinét rendezett a Vidám Varieté helyiségében. A matinét Gerő Enőné Fazekas Erzsébet, a N. S. gyermekvédelmi munkájának szervezője nyitotta meg. Tények erejével ható szavaikkal mutatta meg a hallgatóságnak: mit jelent a nemzet jövője szempontjából a belső újjáépítés munkája. Mit je. lent az elhagyott és ezer veszélynek kitett gyermekek visszaveze. tíése a züllés és bűnözés útjáról. A N. S. — mondotta — különböző otthontípusokat állít fel. Most nyitja meg szanatóriumát a tüdőbeteg gyermekek részére. Egyaránt törődik a gyermekek testi és lelki gondozásával. A matinén Ascher Oszkár, Lengyel Gabriella és Lendvay Andor az Operaház tagja, mint felkért közreműködők, Neményi Lili, Palotai István, Celene és Venont, a Barna—Misoga pár, mint a Vidám Varieté lelkes gárdája szerepeltek. A Vidám Varieté igazgatója, Simonyi Frigyes jóvoltából a sz,nház havonta kétszer rendez matinét a Róttenbiller-utcai otthon kis gondozottainak megsegítésére. Reményi-Schneller, Rajniss, Tasnádi-Nagy András és Jurcsek a németek kémei voltak már október 15-e előtt Szálasi „helyettesének“ súlyosan vádoló beismerése Már recsegett-ropogott a „Duna-Kárpát Nagyhaza“, Szálasiék gyepüvilága. A nyilasok hanyathomlok meneküllek Nyugat felé. Alig másfél vármegye volt „birtokukban“. De a hatalmat bitorló gyilkosok társasága még mindig kormányosdit játszott. Március 3-ára összehívták Kapuvárra a nagytanács ülését. Ez volt az utolsó nagybanácsülés, többet nem jöhettek össze. Legfeljebb majd a szövetségesek segítségével a Markó-utcai ügyészségi börtönben kerülnek egy fedél alá. A nagytanács műsora... Ok azonban még március 3-án nagyhangon puffogtatták frázisaikat, hogy nincs veszve semmi, csak egy a fontos: „hűség a pártvezető iránt“. A hallgatóság soraiban megjelent Szőllősi (Naczluhac) Jenő „miniszterelnökhelyettes“, Beregffy Károly, Vájná Gábor és a többi nyilas pribék de ott emelte a nap „fényét“ — mint az akkori „Soproni Hírlap“ írta — a főispáni kar „teljes“ számban. Ismételjük, akkor másfél vármegye volt a kezükben és ők a teljes főispáni kart gyűjtötték egybe. Dr. Kovács Ernő, a nyilas pártszervezés vezetője volt az első felszólaló. Természetesen új elhatározásokról, ahogy ők mondták: „indításokról" volt szó és a Hungarista mozgalom „legközelebbi“ munkaterv érői. A hadihelyzetről nem beszélt Kovács „testvér“. Annál többet szónokolt a zsidóltlanításról és bejelentette, hogy kettőzött mértékben folytatják igazi hivatásukat, a zsidótlanítást, sőt azt kérlelhetetlen szigorral fogják az il. letékes végrehajtó szervek ellenőrizni. Sok kifogásolni valót talált az álnyilasokkal szemben és szokott frázisok puffogtatása közben dicsőítette a 9323-as számú rabot, aki távo'.létével tündökölt. A kémek névsora Egy pár pikantériával is szolgált Szöllösi beszéde. Elmondotta, hogy 1944 augusztus 26-án a minisztertanács azzal a kérdéssel foglalkozott, Korszerű szerelmi regény számokban elbeszélve .. óíz Csme\&edéj£’M az. eéjzgyzisig. Korszerű szerelmi regényről számol be az újságíró. Figyelemmel kíséri az életre szóló nagy regény legérdekesebb mozzanatait. A szívek találkozását időszerűen számokban is elmondjuk. Bemutatjuk a két főszereplőt. A leány Virág Éva 21 éves csinos házias leány. Gégírónő. A történet in. dulása idején havifizetése 4000 pengő. A férfihős: Gács Géza, egy nagyvállalat osztályvezetője. 25 éves, Kissé hasonlít Clark Gablera, a a különbség csak ott van, hogy hetenként nem 10.000 dollárt, hanem ugyanannyi pengőt keres. Meglátni és megszeretni... Ezek után kezdődik a tu úijd önképen! történet... A fiatal pár egy párthelyiségben ismerkedett meg. Hiába élünk az elektromosság korában: a szív még mindig a régi melódiákat daliája:... így hát nem csoda, hogy a költő szavaival élve: „Meglátni és megszeretni egy pillanat müve volt.“ Ez a kijelentés a fiatalemberre vonatkozik. Később Éva is bevallotta, hogy már az első percben tetszett néki Géza. Szerelmi regényben szokatlanul anyagias kezd lenni az újságíró és a költségeket jegyezgeti. Minthogy a villámriportok korszakát éljük, csak nagy vonásokban számolunk be arról, ami az eljegyzésig történt. A fiatalok néhányszor találkoztak. Egyszer cukrászdában voltak (2 sütemény 112 pengő), egyszer moziban (2 jegy 120 péngő), kétszer színházban (210 pengő). Eláruljuk, hogy Éva az első héten rendbehozatta a haját (400), Géza ki vasaltatta a ruháját és új nyakkendőt vet (1400 pengő). ...Nem kell hozomány! Három héttel az első találkozó után elhangzott a szerelem örök igéje: — Szeret? — Szeretem! — mondotta limonádé regények leányalakjaitól eltérően a fiú szemébe nézve Éva. — Szüleim régivágású emberek. Kérje meg tőlük a kezemet. Géza mint ilyen alkalomra illik csokrot vásárolt (350 pengő) és vasárnap délután megjelent Virágúknál. A jegygyűrűk beszerzésénél legalább 8000 pengőt takarított meg, mert 10 grammos pecsétgyűrűjét két karikagyűrűre cserélte be. Itt mondjuk el hogy Éva apjának kis lakavajjon bevonuljon-e a magyar hadsereg a délerdélyi területekre: a Kárpáti szorosokig. Szemére vetette Vörös Jánosnak, az akkori vezérkari főnöknek, hogy a bevonulás ellen érvelt. Ezzel szemben dicsérettel emlékezett meg az úgynevezett polgári pártokból kikerült, de később a Szálasi-bandába belépett miniszterekről, akikről elárulta, hogy már október 15-ét megelőző hetekben egy követ fújtak a „vezérrel“. Szöllösi leleplezése szerint Reményi-Sclmeller, Jurcsek a nyilasok megbízásából kémkedtek és szolgáltatták az adatokat Szálasin keresztül Hitleréknek. Megtudjuk Szöllösi beszédéből: hogy Tasnádi Nagy András mindenben egy húron pendült a nyilasokkal, mert az ő megbízásukból a képviselőház elnöke jelent meg a kormányzónál és tiltakozott a fegyverletétel, illetve a békekötés ellen. Beszédének vége nagy mosakodás volt, elhárította a felelősséget az október 15-iki eseményekért. Persze március 3-án már nem volt rendben nyilasék szénája. Mátrai Sándor tosműhelye van a Ferencvárosban, egy alkalmazottal dolgozik. Persze a vőlegényjelöltet már jó uzsonna várta. Tejeskávé, kuglóf, körte, szőlő és cigaretta (890 pengő). Virág bácsi és felesége könnyes mosollyal adták beleegyezésüket a házassághoz. Az apósjelölt mindenesetre tisztázta a tisztázandókat. — Évike 'megmondotta, hogy mennyi a jövedelmed. Mindketten dolgoztak, keresetetekből szerényen, szépen megélhettek. Hozományt nem tudok adni, de ellátjuk Évikét kelengyével és lakásberendezéssel. — Nem is gondoltam hozományra! — válaszolt a fiatalember. A legszerényebb kelengyével és lakásberendezéssel beérjük. A következő vasárnap szűk családi körben megtartották az eljegyzést, amelyen részt vettek a vőlegény és a menyasszony szülei. Vacsorával ünnepeltek:: zöldségleves, csirkepaprikás galuskával, uborkasaláta, néhány darab cukrászsütemény és gyümölcs szerepelt az étrenden (2640 pengő). Az örömszülők és a jegyesek kitűnően érezték magukat. Mi ne ezt figyeljük, hanem jegyezzük meg jól Virág bácsi kijelentését: — Jövő héten megvesszük Erzsiké kelengyéjét... * Az. újságíró elkíséri a családot a kelengyevásárlás kalandos útjára és a tapasztaltakról hű tudósításban számol be... Ritter Aladár. Látogatás Szolnokon az Attila-úti Napközt Otthonban A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége által létesített Attilaúti 1. sz. Napközi Otthon tiszta, jókarban lévő, villaszerű épület. Ahogy a rácsoskapun belépek, az udvar felől szembe jön velem egy barátságosan mosolygó, rokonszenves külsejű asszony. Akantisz La.icsnéval, a Napközi Otthon gondnokával s egyben főzőnőjével van alkalmam beszélni. Az ő kalauzolása mellett tekintem meg a tágas játszó-, ebédlő-, háló-, fürdőszobából és más mellékhelyiségekből álló otthont. Mindenütt tisztaság, rend. Meg is mondom neki. Látszik, hogy örül megállapításomnak. Láttam volna csak néhány hónappal ezelőtt ezt az épületet, udvart és szobákat, mondja s úgy néz rám, hogy nem szorul bővebb magyarázatra. A játszóteremben, ahol megállapodunk, újabb bemutatkozás. Király Jánosné, az otthon egyik kitűnő óvónője éppen két elragadóan kedves apróságot békít össze egy csókkal, simogatással, akik közt a játékkockák birtoklása miatt nézeteltérés támadt. De íme, felhangzik Akantiszné ebédrehívó szava s átvonulunk az ebédlőbe. Fegyelmezett rendben foglalnak helyet a méretükre szabott hosszú asztalnál. Jómagam egy liliputi székre ülve nézem végig az ebédet. Már hozza is Akantiszné nagy lábasban a párolgó étvágygerjesztő gulyáslevest és sorba megtölti a mély zománcozott bádogtányért. Mielőtt hozzáfognának, katonás rendben felállnak s egyszerre hangzik fel az asztali áldás: Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott, — majd ugyanúgy feltartott két ujjal: Kérjük szépen az ebédet. A felszolgálásban segédkező Sántha Istvánná jóétvágyat kíván, mire figyelmeztetés nélkül zeng az üde gyermekkórus válasza: Köszönjük szépen. Most következett a legnagyszerűbb látvány. 2—5 éves korú lányok, fiúk, egyik szebb, éietteljese&b, mint a másik, étvágyúk korukhoz mérten is imponáló, az evőeszközt oly kifogástalanul használják, hogy az egész együttes akármelyik dumaparti étteremben megállná a helyét. Bár az első adag is bőséges, kivétel nélkül repetáinak. Ez a körülmény már meggyőzött a minőségről, mégis udvariasságból megkérdem tőlük: Hogy ízlik az ebéd. Hámnéznek, de egyik sem válaszol. E nagyszerű elfoglaltság közepette egy pillanatot sem akarnak ily hiábavaló fecsegéssel tölteni. Most általános mozgás támad. A figyelem az ajtóra irányul, ahol érkezik a másodig fogás. Ki szereti a kukoricát, kérdi Akantiszné. Hatalmas kórus felel rá: Én szeretem. 2 csőn alul senki sem adja. A feltornyozott tál kukoricacső is elfogyott, újabb jelentkező nem akadt, az ebédnek vége. Megismétlődött az ebédelőtti szertartás azzal a változattal: Köszönjük szépen az ebédet. A hálószobában egymásmellé fektetik az apróságokat. Király Jánosné édesanyai gondossággal takarja be őket jó meleg plédekkel. Azután magukra hagyja őket. A nyitott ajtón keresztül még néhány percig hallom csicsergésüket, de az is elhalkul s csak a jóllakott angyalkák egészséges szuszogása hallatszik. Könnyű szívvel, a magyar jövőbe vetett hittel és bizalommal eltelve távoztam az Attila-úti Napközi Otthonból. — Lengyel Dezső. . Követendő példa Az egész országra kiterjedő Nemzeti Segélymozgalom karcagi szervezete is szép eredménnyel működik. Ha a mai nehéz élelmezési helyzetet vizsgáljuk s a feketézők nemzetellenes munkálkodását, akkor a karcagi rendőrség ügybuzglmáért, hogy e lelketlen kútárakat nap-nap után fogja el és az elkobzott árukat a Nemzeti Segélynek juttatja, csalt elismerésünkéi fejezhetjük ki. A társadalom megértő tagjai pedig megnyugvással vehetik tudomásul, hogy mindennemű adományban elsősorban a sokgyermekes, hadi fogoly férjű családok és az újjáépítésben dolgozó üzemek munkássága részesülnek. íme a szemléltető példa, kik adtak a Nemzeti Segélynek: Adományok: Berekfürdő személyzete 600 P, Magyar Kommunista Párt III. kér. szervezte 486 P, Magyarországi Könyvnyomdái Munkások Jótékonysági Körének karcagi csoportja 150 P, Sági Józsefné 465 P, Szilágyi Imre, Füredi-út 19. sz. 300 P, Steiner Andor 300 P, Nemzeti Paraszpárt 200 P, Ref egyház 350 P, MaDISz 1387 P, Kisgazda Párt 480 P, Szociáldemokrata Párt 2000 P, Hungária-malom (havonta) 1000 P, Csermely-féle szövőüzem (havonta) 10 méter ruhaanygot, Ref. tanítók karcagi testületének tagjai június havi fizetésük ötszázalékát. Stb., stb. Nemzeti össizefogásunk egyik igazoló példája, hogy, még a legnagyobb nélkülözések között is egymásra találunk; az idők szavát kezdjük megérteni. (A Karcagi Napló szép. 15.-1 számából.) Pesti detektívek Oberammeigauban Mint emlékezetes, a főkapitányság bűnügyi osztálya detektívtestületének egy részét az elmúlt év végén, amikor már közeledett a fővároshoz a diadalmas Vörös Hadsereg, Nyugat-Magyarországra vitték. A detektívek közül igen sokat a németek magukkal hurcoltak és Ausztriában kényszermunkára fogták őket. Heteken kérésziül súlyos betondarabokat, nagy követ cipel tettek velük, védő vonalak építéséihez. Naponta 10 deka kenyeret és egy tányér levest kaptak, úgy hogy valamennyien csontvázé soványodtak. Amikor összeomlott Ausztriában a német ellenállás, megszabadultak súlyos helyzetükből a pesti detektívek is. Egyik csoport, jukat amerikaiak szedték össze és beterelték az egész társaságot az oberammergaui zsidó-táborba. Szalui Miklós, a kispesti mentők igazgatója, aki deportáltként tartózkodott az oberammergaui táborban, most hazatért és elmondotta, hogy mintegy 40—50 főkapitánysági detektív és rendőrtiszt tartózkodik Oberammergaüban az amerikaiak őrizetében. Köztük Bak József, a pesti kártyások réme, Balázs István detekjtívfelügyelő, a sérülési csoport helyettes vezetője, Füssy detektívfélügyelő és több más ismert tagja a főkapitányság bűnügyi detektívcso. portjának. Rövidesen hazatérnek majd, ha a szükséges szállítóeszközök rendelkezésre állanak. Oberammergauban jelenleg még közel 2000 magyarországi elhurcolt is várja a hazaszállítást. 12.000 pengős tankönyv Tolongó egyetemi hallgatók az orvostani karon Azt, aki valamelyik délelőtt az Anatómiai Intézetbe látogat el, nagy meglepetés éri. Az egyetem lépcsőzetes tantermeinek padsorai között, a lépcsőkön, a tanári asztalon, a korláton, a földön, az ablakmélyedések, ben ülnek, állnak, csüngenek dús fürtökben a tudományszomjtól gyötört elsőévesek. Az előadások álhítatos csöndjét néha megzavarja egyegy halk sóhajtás: — Kérem kolléga, ha egy kicsit arrébb menne, talán kinyújthatnám a lábamat. .. S közben na gyón-nagy on boldogok, hogy végre megnyílt előttük a lehetőség: tanulhatnak; elértél: azt ami után évek órta vágyakoztak. Igen, az elsőévesek eddig példa nélkül álló nagy számban iratkoztak be. S ha az ember beszélget velük, megtudja azt, hogy komoly tömeget képvisel azok száma, akik 2—3—4 vagy ennél még több évi késéssel kezdték el egyetemi tanulmányaikat. A beszélgetésből megtudjuk azt is, hogy milyen komolyak, milyen elszántan tanulnivágyók az új korszak jövendő orvosai, orvosnői. Megszólítunk egy medikát, aki az előadásról jövet éppen bonctermi élményeit meséli kollégájának: — Képzelje, sikerült kiszabadítanom az alkaron egy izmot, igaz ugyan, hogy a tanársegéd azt mondta, hogy ügyesebben is csinálhattam volna, dehát csak másodszor csinálom... — Bocsásson meg, hogy zavarom, de kiérem, mondjon nékem is valamit élményeiről az egyetemen, a boncolásról; — ügye először ájultan vitték ki? A kis medika nevet: — Hát ez ma már igazán nem divat, — elájulni! Ugyan! Ennél sokkal edzettebbek vagyunk! (Hirtelen eszembe jut az estrom és egy kissé eßtomorodom). A medika folytatja: — Tetszik tudni, nagyon sokan vagyunk elsőéveséle, és néha majdnem életveszélyes, amíg az ember a tömegben bejut egy-egy tanterembe. — Könyveket lehet kapni! — Sajnos nem nagyon és ha igen, akkor olyan drágák, hogy nem is tudná az ember megvenni! Például egyetlen könyv ami pedig nélkülözhetetlen szinte, az anatómiai atlasz 12.000 pengőbe kerül!.:. A beszélgetés az utcán folyik, a villamos megálló felé menet. Ahogy közeledünk a megállóhoz, megkérdezem: — ön is villamoson jön? — Nem, a mai napra elég volt a tolongásból az egyetemen Szövettanon félig agyonlepítottak! — mondja mosolyogva. a. rn.) Eladó 3000 darab LÓVERSENY TÁRSASJÁTÉK Kartonból készült, kivágható kellékekkel. Budapest, VI.. Pedmaniczky-u. 76, II. 3.
