Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-07-28 / 4. szám

A Nemzeti Segély az újjáépítésért Aki az újjáépítőket segíti, maga is résztvesz az újjáépítésben Aki a szabadság harcosait segíti, maga is résztvesz a sza­badságért folytatott harcban. Nagyok azok a népek, akik ezt az egyszerű igazságot ösz­tönösen és időben megérezték, vagy megértették. A legutóbbi évek során elsősorban és elvi­­tathatatlanul a hős orosz né­pet, azonkívül a jugoszláv és francia népeket illeti a világ elismerése. A hatalmas Vörös Hadsereg kiűzte hazánkból és mint azt Sztálin generalissimus előre megmondta, saját barlangjá­ban semmisítette meg a né­met fasiszta fenevadat. A Vö­rös Hadsereg szövetségeseivel együtt győzelmesen befejezte ezt a mindén idők legvéresebb háborúját, melyet fasiszta ter­ror zúdított az emberiségre azért, hogy gátat vessen a ha­ladásnak, az emberiség fejlő­désének. Tudnunk kell azonban, hogy a jugoszláv és francia nép bátor kiállása nélkül a háború és vele minden szenvedésünk sokkal tovább tartott volna. A jugoszláv partizán hábo­rút a nép akarata, szabadság­­szeretete és harckészsége indí­totta el. De fegyverük nem volt. Az első partizánakciót f ember 2 fegyverrel hajtotta végre. Ebből fejlődött ki egy közel félmilliót számláló nép­hadsereg. Erancier>”szé'^bnn 1940 június 20-án adták ki az ellenállási mozgalom vezetői a német hódítók elleni felsza­badító harcra hívó kiáltvá­nyukat. A felszólítás vissz­hangra talált és 2 évvel később a németekre és franciaországi zsoldosaikra zúduló szabotázs és fegyveres akciók napi át­laga meghaladta az ötvenet. A francia nép minden erejét latbavetve segítette az angol­szász haderők partraszállását. A szabad lövészek és partizá­nok deorganizálták a német utánpótlást, amikor az ango­lok és amerikaiak partraszáll­­tak Normandiában. Párist pe­dig a párisi nép önmaga 5—6 ezer fegyveres és közel 2 mil­lió fegyvertelen segítője sza­badította fel. Lehetséges lett volna-e mind­ez a jugoszláv, illetve francia nép együttérzése, segítsége nélküli Egészen biztosan nem. Lehetetlen még csak egy kis töredékét is leírni annak a sok hőstettnek és népi ötletesség­­nek, mellyel szembenéztek a fasizmussal és segítségére siet­tek a szabadság bátor harco­sainak. Bujtatták, élelmezték ha kellett ápolták őket és nem volt ritka eset, amikor sztráj­kokkal vagy tömegtüntetések­kel a börtönökből hozták ki őket. bátran vállalva szolida­ritást velük. öregasszonyok és gyerme­kek 25—30 kilométert gyalo­golva, naponta vitték az élel­met, ruhaneműt és sokszor muníciót az erdőkben harcoló partizánoknak. És ha partizá­nok bementek egy-egy szerb, dalmát vagy montenegrói fa­luba. akkor a falu népe a sa­ját aznapi úgyis gyér enni­valóiéról lemondott, de meg­vendégelte Tito partizánjait, kiket minden jugoszláv saját gyermekeként szeretett. Henri Pourtale francia or­szággyűlési képviselő a Pé­­tain—Laval-rendszer legször­­nvűbb napjaiban azt a meg­bízatást kapta, hogy Nimes körzetében szervezze meg az ellenállást. Biciklin kelt útra és csak egyetlen megbízható ember címét vitte magában a fejében. Ez az ember Paul Durin farmer volt, akiről tudta, hngv köncös ember. 35 év körüli felesébe és két leá­nya van. Pourtale. amikor ú?v vélte, ho^v megérkezett a ré­szére meg’elölt vidékre, az ott kertészkedőktől megtudta, hogy Paul Durin házatáján jár. Biz­tos akart lenni a dolgában és ezért jól kikérdezte a kerté­szeket Durin családjára vonat­kozóan is. Semmi kétség, jó helyen járt. Miután bekopogtat Paul Du­rin házába, maga is megálla­pítja: köpcös ember, 35 év kö­rüli felesége és két leánykája van. Durin a franciák vendég­szeretetével, hellyel és miután éppen étkezés közben érkezett, vacsorával kínálja vendégét. A leves elfogyasztása után Pourtale megkérdezi a ven­déglátó gazdát: »Nos. beszél­hetünk a család előtt!« Durin komolyan néz rá és felkéri, kísérje őt^ a másik szobába. Odaát felhívja vendége figyel­mét arra, hogy nyilván va­lami tévedés van, mert ha, amint hiszi, vendége az ellen állási mozgalommal kapcsolat­ban kereste fel, úgy a látoga­tás nem neki szól. Tőle 400 méterre lakik az unokafivére, szintén farmer, az övéhez ha­sonló családja van és őt is Paul Durinnak hívják. Pourtalet a hideg és meleg egyszerre járta át. Nem magá­ért aggódott. Már régen meg­szokta a veszélyt és ha téve­dett, úgy vállalja érte a kö­vetkezményeket. De ott van a másik Paul Durin! Azt most bajbasodortal! De most nincs idő a töprengésre, határoznia, szöknie kell. mielőtt ez az em­ber összecsődíti a környék­belieket. De Paul Durin nem kiabált. Egy csomag palántát hozott, azt rákötötte Pourtale bicikli­jére és egy írást adott át neki, amely igazolja, hogy ő mint Durin kertész ügynöke utazik. Majd megszorítva Pourtale kezét, így búcsúzott; »Ezen a vidéken így biztonságosabb a járás«. Franciaországban rengeteg »Paul Durin«. van. Farmer, munkás, főnök, tanító, orvos, földmunkás, mérnök vagy ka­tonatiszt egyaránt rósztvett a Egyre több vasútvonalat ad­nak át a forgalomnak, s me­netrend szerint közlekednek a vonatok. Ez nagy mértékben a MÁV rohammunkásainak köszönhető, akik áldozatos munkával igyekeznek helyre­állítani az ország vérkeringé­sét. Ellátogattunk az Északi Főműhelybe, hogy beszámol­junk, hogyan dolgoznak és szórakoznak az újjáépítés ro­hammunkásai? A hatalmas égnek meredő kémények percnyi szünet nélkül, haragosan ontják ma­gukból a fekete füstöt., Dübö­rögnek a nehéz gépek és ér­ces kalapácsütések csattannak a szerelőcsarnok felől, ahol a náci és nyilas gonosztevők által megrongált mozdonyo­kat hozzák helyre. A legnehe­zebb munka a mozdonyszere­lése, de az öntudatos munkás­gárda serényen dolgozik. Az üzemi bizottságot napokkal ezelőtt választották meg; rá­termett, szociális érzésű fér­fiak kerültek ebbe a fontos pozícióba. 0 Pontosan tizenkét órakor felbúg a villanykürt, amely az ebédszünetet jelzi. Egy tál meleg étel és 15 dg kenyér szabadságért vívott ellenállási mozgalomban. Rengetegen fegyverrel, mások pedig úgy, hogy minden tőlük telhető mó­don fedezték, segítették a har­cosokat. A győzelem kivívá­sához mindkettőre elengedhe­tetlenül szükség volt Magyarországon is sokan voltak, akik tisztán látták, hogy a fasiszmus győzelme nyomort és rabszolgaságot je­lentett volna a magyar nép­nek és minden erejükkel har­coltak is ellene. Sajnos, ezek a hősök nem voltak elegen ahhoz, hogy kiállásukkal meg­akadályozhatták volna család­jaink és házaink pusztulását. Ez azonban nemcsak, hogy nem csökkenti, de nagyban emeli mártírjaink és a közü­lük visszatért hősök nagysá­gát. Bajcsi- Zsilinszky Endre, Schönherz Zoltán, dr. Ság vári Endre. Mónus Illés, Kiss Já­nos, Nagy Jenő, Tarcsay Vil­mos, Költői Anna, Knurr Pál­­né és mind a többi neves és névtelen hős egy-egy pillére az új demokrata Magyar­­országnak. A magyar nép a hitbizomá­­nyok áruló főurai és egyébb fasiszta urak terrorista dikta­túrája következtében nem éb­redt tudatára időben, hogy az ellenállás hősei iránti népi szolidaritással nemzetünk be­csületét mentette volna meg és ugyanakkor sok nélkülözéstől, szenvedéstől és vérveszteség­től óvta volna meg hazánkat. A Vörös Hadsereg elhozta nekünk a szabadságot, de or­szágunkat felépíteni magunk­nak kell. A demokratikus pár­tok újjáépítő programja új hősöket fog kitermelni. Ezek épp úgy a mi jövőnkért, a mi szabadságunkért küzdenek, mint azok, akik a múltban előljártak. Az új népi demok­rácia óriási lehetőségeket tár elénk. Nem fogjuk elmulasz­tani ezt az új alkalmat és élni fogunk azokkal a tapasztala­tokkal, melyeket a jugoszláv és francia nép hősi korszaka kínál felénk. Építem fogunk és segíteni fogjuk az újjáépí­tőket. Kárász Győző kerül kiosztásra. Az illetéke­sek a munkások gyermekeiről is gondoskodnak. A kultúrház éttermében a Nemzeti Segély konyhát állított fel, ahol 150 vasutasgyerek részére főznek. A Népligeti Kertészet zöld­­főzelékadományokkal járul hozzá a konyha fenntartásá­hoz. Az Ellátási Osztály előtt burgonyát lapátolnak ki a va­gonokból. Most futott be a két munkáspárt ürömi szervezeté­nek adománya: egy kocsi sár­gabarack. Átmegyünk a szomszédos MÁV lakótelepekre, ahol a na­pokban megnyílt 5. számú MÁV Konz-um árudát tekint­jük meg. Friss zöldfőzelék, ol­csó gyümölcs és különböző fű­szeráruk várják a vasutas­­feleségeket. Mint az áruda ve­zetőjétől megtudjuk, rövide­sen ruhanemű is kapható lesz a Konzumban. Az üzem cipész­­műhelyében olcsó áron javít- i ják meg a (munkában elnyűtt bakancsokat. 0 A munkaidő után a kultúr­ház előadótermeiben a két munkáspárt kiküldöttei tarta­nak szemináriumokat Ezen a napon a színházteremben a Sevillai borbély-t adták elő Pataky Kálmán, Maleczky Jyif dolg&znaä é& &zÓJíak&znafí az északi főműhely rohammunkásai Oszkár és Gábor Zsuzsanna és az Operaház többi kitűnő égői felléptévell. A művészek a szokottnál is lendületesebb előad'ást produkáltak, igaz lel­kesedés töltötte el őket annak tudatában, hogy azoknak ját­szanak, énekelnek, akik azt a legjobban megérdemlik. A zsúfolásig telt teremben a fő­műhely munkásai lelkesebben tapsoltak, mint a legforróbb Opera-prémierek közönsége is valaha tette. A munkásság nagy tetszéssel fogadta Ros­sini vígoperáját. Élesen füttyent egy moz­dony, amikor elhagyjuk a Főműhely területét. Lassan gördül ki a hátsó kapun egy hosszú szerelvény. Megjaví­tott, fényesre mázolt vagonok, amelyek holnap már belekap­csolódnak az ország vérkerin­gésébe. Szergényi Pál A spanyol szabadságharctól a Szovjetunión keresztül Magyarországig G.Fazekas Erzsébet riportkönyve: Á felszabadulás útján A világot járó újságíró be­számolói békés, normális idők­ben is nagy érdeklődést válta­nak ki, ha világesemények olyan részleteiről vagy hátte­réről tudósítanak, amelyekről az olvasók nagy tömegei a napieseményeket regisztráló sajtóból nem szerezhetnek tu­domást. Kétszeres érdeklődés­re tarthat számot G. Fazekas Erzsébet most megjelent ri­­portkünyve: »A felszabadulás útján«, amely nem kisebb ese-. ményekről ad érdekes és meg­bízható részleteket, mint a spanyol szabadságharc, a Szovjetunió hősi felszabadító harca és Magyarország felsza­badítása. G. Fazekas Erzsébet az egyetlen magyar ujságlrónő, aki mindenütt ott volt, ahol az utolsó évtizedben a szabad­ságért harcoltak. Jelen volt Spanyolországban, amikor a köztársasági csapatok önfel­áldozó harcukat folytatták Francóék ellen, hosszú éveket töltött a Szovjetunióban és szemtanúja volt ott a német betolakodók kegyetlenkedései­nek, majd a Vörös Hadsereg­gel együtt kelt át a felszaba­dító harcok során a Kárpáto­kon. Mindaz, amit G. Fazekas Erzsébet riportjaiban ad, az élmény hitelességével hat és ezért valósággal lenyűgözi az olvasót. A spanyol lapokban már 1938-ban megjelent cikkei­ben világos látással megálla­pítja, hogy az a szörnyű harc, amit Németország és Olasz­ország folytat a spanyol nép ellen, voltaképpen főpróbája a küszöbön álló szörnyű világ­háborúnak. Megrendítő képet nd riportjaiban a spanyol hős­költemény névtelen hőseiről, az aragoniai pásztorokról, a katalán vasúti munkásokról, a barceloniai hadiüzemek dolgo­zóiról, az aratás munkálatai­ban résztvevő spanyol köztár­sasági repülőkről és arról az egész gigászi harcról, amelyet a spanyol nép — csak a Szov­jetunió által támogatva, egyébként úgyszólván teljesen magár ahagyatva folytatott a fasizmus ellen. A Szovjetunióban írt cikkei közül a legmegdöbbentőbbek azok a riportjai, amelyek a németek kegyetlenkedéseiről számolnak be, azokról a bor­zalmakról, amelyeket a náci­hordák ártatlan -gyermekekkel szemben követtek el. De ugyanilyen érdekesek azok a riportok, amelyek a Szovjet­unió gyárüzemeinek munka­versenyéről adnak képet. G. Fazekas Erzsébet írásai való­ban érthetővé teszik, hogy miért kellett a Szovjetuniónak a dolgozók emberfeletti mun­kája és a harcolók áldozatos hősiessége nyomán megnyerni a háborút. De választ adnak ezek a riportok arra is, hogy Hitler csapatai miért gyűlöí­­tették meg ennyire a Szoviet­­unióban mindazt, ami német. A könyvhöz Illés Béla, a ki­váló író írt figyelemreméltó előszót, hangsúlyozva, hogy G. Fazekas Erzsébet írásainak értéket ad a hit. a meggyőző­dés, hogy az emberiség ügyé­nek győzni kell, az emberiség ügye győzni fog. A könyv Faust ízléses kia­dásában jelent meg. L. Ezer boldog gyermeket vitt a Dunántúlra a 21. „N. S. gyorsvonat" 20.000 gyermeket helyezett ki eddig vidékre a N. S. Zászlócskákkal kezükben, vidám nótaszóval egymásután érkeznek kipirultarcú gyer­mekek a Nyugati pályaud­varra. Még az első csoport megérkezése előtt »beállt« a pompás szerelvény, amely a Nemzeti Segély és a főváros gyermekeit viszi üdülni. Sze­mélykocsik végén konyha­kocsi, raktárkocsi sorakozik. Most indul sorrendben a huszonegyedik gyermekvonat. Ezek keretében az első a Du­nántúlra. Még egy nevezetes­sége is van ennek a vonatnak, amennyiben a Nemzeti Se­gély, amely szoros együttmű­ködést fejt ki a főváros IX. ügyosztályával, a vagonok felét a főváros gyermeküdül­tetési akciójának rendelkezé­sére bocsátotta és így 596 fiúcska és leányka indult el a főváros zamárdi gyermek­­otthonába. Ezenkívül a N. S. küldött 432 gyermeket Bara­nya vármegyébe üdülni, nya vármegye üdülni. Eddig 20.000 gyermeket helyezett ki vidékre a N. S. Kővágó József alpolgár­mester ott állt a vonat előtt. Pollákné Stern Szerénával és Hajdú Endrénével szemléli a telyvonuló kis seregeket. A Nemzeti Segély részéről Hőgye Mihály, az Országos I Gyermekvédelmi Osztály ve­zetője és Solt Lajos Nagy- Budapest gyermekvédelmi osztályának vezetője vannak jelen. Intézkedésükre nincs szükség, mert minden a leg­nagyobb rendben folyik. Hároméves a legkisebb vi­dékre kerülő emberpalánta, 14 éves a legidősebb. Hangos zsivajjal foglalják el kijelölt helyeiket a kényelmes sze­mélykocsikban, amelyekben ivóvíztartály, számos pohár, mosdószannan és törülköző is van. A Nemzeti Segély vonat­kísérői valóságos anvahelyet­­tesek, akik az üdülők kíván­ságait lesik. Orvosok kísérik a 21. vonatot is, a legkitűnőbb egészségügyi felszereléssel. Az üdülővonat kis utasai nem mennek üres kézzel a dunántúli falucskákba. Jár­ványveszély megelőzése céljá­ból gyógyszereket, valamint tífusz elleni oltószert visznek magukkal, hogy őket és a ked­ves befogadó szülőket beolt­hassák. A konyhakocsiban már az indulás «lőtt serény munka folyik. Zöldbab jó adag hús­sal és hófehér kenyérrel lesz Magyar Jövő 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom