Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-07-06 / 1. szám
előfeltétele az ország gazdasági újjáépítésének, s a földhözjutottak nem nélkülözhetik a szociálpolitikai segítséget sem. A miniszter most a Nemzeti Segély munkásságáról nyilatkozott. Hatalmas társadalmi munka megszervezése a Nemzeti Segély feladata — A szociálpolitika állami feladat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az óriási szociális feladatok megoldásánál a társadalom tevékeny közreműködését nélkülözni lehetne. Különösen nem nélkülözhető ez a tevékenység ma, amikor az állam teherbíróképessége rendkívüli mértékben korlátozott. A megoldásra váró feladatok pedig igen súlyosak. A társadalom ilyenirányú munkája annál inkább eredményes lesz, minél szervezettebben nyilvánul meg. Természetesen a demokratikus szociálpolitika elutasítja az eddig számtalan, úgynevezett jótékonycélú egyesület között felaprózott, pusztán karitatív jellegű tevékenységet és helyébe a dolgozó társadalmi osztályok öntudatos önsegélyezésének elvét állítja. Ennek a hatalmas társadalmi munkának megszervezése a Nemzeti Segély feladata. Ezt a feladatot számtalan nehézség ellenére a Nemzeti Segély ezideig helyesen fogta meg és mint hatalmas demokratikus tömegszervezet egyre hathatósabb bizonyítékát adja annak, hogy a szociálpolitika terén a társadalmi munka helyes irányba indult el. Tények bizonyítják ezt: a felállított napközi otthonok, népkonyhák, a megszervezett gyermekkitelepítési akció, a politikai deportáltaknak és egyéb erre rászorultaknak nyújtott eredményes segítség. Meg vagyok győződve arról, hogy a jövőben a Nemzeti Segély jelentősége csak növekedni fog és a demokratikus Magyarország kormányzatának az előttünk álló hatalmas szociálpolitikai megoldásánál felbecsülhetetlen segítséget nyújt. Eddig tart a népjóléti miniszter nyilatkozata. A minisztérium eddigi munkája biztosíték arra, hogy minden célkitűzést a lehető leggyorsabban megvalósítanak a dolgozó tömegek érdekében. ; Ritter Aladár A demokrácia minden hívének a Nemzeti Segély táborában a helye 2 Magyar Jövő Nikeres harc Budapest egészségéért A pusztulást amely az ostrom után szemünk elé tárult, sokoldalú volt Nemcsak épületek és intézmények, állami, társadalmi ós fővárosa szervezetek hevertek romokban, nemcsak a meggyilkoltak és szerenosétlenüljártak holttesteinek tömege feküdt a törmelékek alatt, de testi és lelki sebesültek tízezrei is benépesítették a fővárost Aki csak néhány szót váltott a szomszéd ház óvóhelyéről előmerészkedő felnőttekkel vagy gyermekekkel, azonnal megállapíthatta, hogy isenkisem a régi, sem testileg, sem lelkileg. A nyilas üldöztetések, az ostrom izgalmai, az óvóhely levegőtlensége, az éhezés és sok más körülmény súlyosan befolyásolták a főváros lakosságának fizikai, lelki és idegállapotát Ehhez járultak még a jogos aggodalmak, a várható járványoktól való rettegés, a fizikai lét alapfeltételeinek bizonytalansága ás az aggodalom azoktól a hatalmas nehézségektől, amelyekkel a pusztulás után mindenkinek meg keil küzdenie. Azok azonban, akik hittek az új demokratikus^ szabad Magyarországban, azonnal megkezdték a munkát, amely a romeltakarítástól a járvány megelőzéséig minden térre kiterjedt. Ma, alig öt hónap elteltével, már eredményekre tekinthetünk vissza. Elsősorban is örömmel állapíthatjuk meg, hogy a járványveszély legkomolyabb időszakán túl vagyunk és sikerült a járványokat megelőzni. Nehéz feladat volt ez, amelyet egy új intézmény, az Orvosok Szabadszakszervezete a tömborvosi rendszer útján oldott meg. De az egészségügyi szerveké nek nemcsak a megelőzés a feladatai, a betegeket el is kell helyezni, élelmezni és gyógyítani kell őket A kórházak nagyréeze romokban hever, a berendezés elpusztult Ágyak), gyógyítási eszközök mnesenek, mégis néhány nappal a felszabadulás után már megkezdték a rendeléseket és a kórházak munkáját az egészségügyi alkalmazottak vállvetett erőfeszítésével megindították. A betegellátás, a tanácsadás területéről azonban lassan a tényleges gyógyítás felé haladt Ha szerények is voltak az eszközök, a csak féligmeddig használható kórházakban is egészségügyi gondozást káptak a betegek. A Nemzeti Segély is az elsők között volt, azoknak az intézményeiknek a sorában, amelyek a betegek segítségére siettek. A főváros több helyén ingyen orvosi rendelőket nyitott abban az időben, amikor még alig volt Budapesten kórházi rendelés és semmiféle közlekedési eszköz nem állt rendelkezésre. Az éhség, a szenny és a fertőzések azonban legtöbb áldozatukat mégis a •csecsemők és gyermekek táborából szedték. Minden élőlény fényre, levegőre áhítozik, azonban éppen ettől voltak a gyermekek hoszszú hetekig vagy hónapokig teljesen elzárva. A fasizmus uralma és háborúja egyébként is rányomta bélyegét a fejlődő gyermeki szervezetekre testi és lelki vonatkozásban egyaránt. Hogy milyen sok bűn terheli csak ezen az egy téren is, az akkor derül majd ki, amikor az utolsó év csecsemőhalandóságának számadatai rendelkezésre állnak. Itt a számok fognak vádolni az örökre elnémult gyermekajkak helyett. Óriási feladatra vállalkozott a Nemzeti Segély, amikor ilyen mostoha körülmények között a gyermekek egészségügyi gondozásához fogott. Az orvosok és a gondozónők maguk teremtették elő munkájuk alapfeltételét: a rendelőhelyiséget, a berendezést, a legszükségesebb műszereket. A rendelés eleinte itt is csak vizsgálatból és tanácsadásból állott. Nemsokára azonban gyógyszert és táplálékot is osztottak, amelyet az intézmény keretében felállított tejkonyha készített el. Egésznapi táplálékot kaptak a csecsemők, akik lassanként magukhoz tértek és gyarapodni kezdtek. Nagy gondosságra volt szükség, hogy az ételtől elszokott szervezet kárt ne szenvedjen. Nemcsak tápszert és orvosi vényt kaptak a gyermekek a rendeléseken, hanem minden tanácsot arra is, hogy miképpen kell bánni az egészséges csecsemővel. Minden kérdésre felvilágosítást kap az anya. Orvos, ápolónővér és anya most egyenrangú tagja az egészségügyi szervezetnek. Nem mérgezi meg semmi sem viszonyukat. Anyagyűléseken beszélik meg a testi és lelki nevelés kérdéseit. Foglalkoznak a mindennapi élet gyakorlati gyermekproblémáival. A szeretetet és tiszteletet csak becsületes munkájával érdemli ki az orvos és nem látszat-tekintélyével. Az új munkaközösség alkotójellegű, hiszen az magyar generáció érdekeit szolgálja. Budapesten ezidőszerint 12 tejkonyha működik, de ezenkívül Vecsésen, Pestszentlőrincen és Csepelen is tart fenn a Nemzeti Segély tejkonyhákat. Jelenleg összesen 1700 gyermeket látnak el 3 éves korig ezek a tejkonyhák, amelyekkel gyermek-ambulanciák is kapcsolatosak. Mi vagyunk felelősek a holnap dolgozóinak testi és lelki fejlődéséért. A ma dolgozói buzgalommal és felelősségtudattal kezdtek a munkához és ha nehézségekbe is ütköznek, keresztültörnek az akadályokon, mert erejüket megacélozza az új, tisztább és boldogabb kor hite,% demokratikus népi Magyarországba vetett meggyőződés. Dr. Sárkány János Nemzeti Segély a bányászokért A Nemzeti Segély kötelességének érzi a lehető leggyorsabban segítő kézzel avatkozni be minden égető probléma megoldásába. Ilyen a bányászok élelmezésének ügye is. A Nemzeti Segély vezetősége látogatást tett Tatabányán s egyidejűleg élelmiszert és gyógyszert is vitt a bányászok számára, ezen túlmenően azonban rendszeresíteni kívánja a bányászok részére való élelmiszer juttatást. A vezetőség úgy határozott, hogy minden héten egy vágón élelmiszert küld Tatabányára. Tervbe vették ezenkívül a salgótarjáni bányászoknak való élelmiszerjuttatást is. ÍGY KEZDŐDÖTT... Színfoltok a Nemzeti Segély „hőskorából“ Hőskora is van a Nemzeti Segélynek? — kérdezhetné bárki. Hiszen mindössze öthónapos az egész szervezet. És mégis túlzás nélkül beszélhetünk a Nemzeti Segély hőskoráról. A fasiszta rombolás és az ostrom hetei után a romok között hosszú kábulatából magáhoztéro Budapest lakossága számára minden nap olyan hosszúnak tűnt, mint egy hónap, minden hónap olyan csigalassúsággal vánszorgott, mint egy esztendő. Az elmúlt öt hónap úgy erőfeszítésben, mint munkában a normális idők sokszorosát jelentette, úgy hogy most már mint egy távoli múltra tekintünk vissza azokra a napokra, amikor a Nemzeti Segély a fővárosban megkezdte munkásságát. Csak néhány színfoltot jegyezünk fel az első napok történetéből. Így kezdődött... * A Munkácsy Mihály-utca 19. alatti szecessziós palotában kezdetben rögtönözve kellett berendezkednie a Nemzeti Segélynek. A helyiségeknek csak egy része volt szabad, vagy használható állapotban, ablakok sehol sem voltak, fűteni egyetlen szobában sem lehetett. Január vége volt, künn mindenütt romok és hótakaró, benn a helyiségekben rendetlenség és dermesztő hideg. A vezetőség tagjai és az első tisztviselők, akik már az intézmény megalakulásánál is ott voltak az új székházban, télikabátba burkolózva ültek az íróasztalok mellett. Íróasztalok... Olyan kevés volt még az asztal és a szék, hogy két-három ügyosztály is egy íróasztalhoz zsúfolódva foglalt helyet. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között naponta, sőt néha óránként változott egy-egy ügyosztály »hivatalos helyiségei!.. Megtörtént, hogy néhány percre felálltunk íróasztalunk mellől és mire visszatértünk, már más ügyosztály foglalta azt el. Kereshettünk új »hajlékot«. A dermesztő hideg, a kezdetleges viszonyok és a kényelmetlenség azonban nem vette el senkinek a kedvét. Sőt. Mindenki érezte, hogy a romok fölött mindenütt elölről kell kezdeni mindent, az építést, a szervezkedést, a munkát. Lankadatlan kedvvel dolgoztak reggeltől estig a Nemzeti Segélyhez beosztottak és a szűk helyiségekben mind több tisztviselő zsúfolódott össze. Egymásnak adták a kilincset a jelentkezők, akik felajánlották szolgálataikat a Nemzeti Segélynek. A nyilas itralom dermedt csöndje, a náci barbárság pusztítása és az ostrom kényszerű tétlensége után a felszabadulást boldog lelkesedéssel fogadó demokratikus érzelmű magyarok az építőmunka utáni mohó vággyal jelentkeztek szolgálattételre. Ma nagyszerűen kiépített ügyosztályok végzik a leegyszerűsített adminisztrációt kifogástalanul... Budapest azokban a napokban éhezett. A bab- és borsótartalékok is fogytán voltak már a legtöbb háztartásban. Sohasem lehet elfelejteni azt a boldog délelőttöt, amikor a Nemzeti Segély vidéki szervezetei által gyűjtött első élelmiszerszállítmány megérkezett a központi székházba. Hatalmas teherautó gördült be az udvaron a hátsó bejárat elé. Alig akartunk hinni a szemünknek: finom liszt, szalonna, bab és borsó érkezett zsákszámra. A tisztviselők valamennyien elhagyták néhány percre munkahelyüket, mindenki a havas udvaron csoportosult és úgy bámulta a szállítmányt, mint valami soha nem látott csodát. A vidék megmozdult és ezzel az első küldeménnyel megkezdődött az élelmiszerosztás Budapesten. * Nem tartott hosszú ideig és a Nemzeti Segély már megnyitotta első gyermeknépkonyháját a központi székházával szomszédos Munkácsy Mihály-utca 21. számú házban. Az első napon mindössze 60 gyermek részére főztek ebédet. A kerületi szervezetek akkor még nem voltak kiépítve, a fővárosban a közlekedési nehézségek mérhetetlenek voltak és így nem lehetett idejében eléggé propagálni a gyermekétkeztetés megkezdését. így megtörtént az első napokon, hogy az éhező Budapest gyermekei közül mindössze vagy húszán jelentkeztek ebédért. Nem veszhetett azonban kárba egy falat sem. Az egyik gyermekgondozónő a déli órákban elindult, hogy a közeli utcákból verbuváljon az ebédhez gyermekeket. A Szondy-utcában egy meghatóan érdekes csoportot talált. Az egyik ottani fiatal kereskedő a fasiszták által elhurcolt szülők magárahagyott gyermekei közül mintegy negyvennek főzött okkor már hetek óta naponta ebédet. A szó szoros értelmében maga főzött ez a fiatal férfi az éhező gyermekeknek. A meghívásra azonnal elhozta kis gondozottjait a Nemzeti Segély konyhájára. A sápadt, vézna gyermekek pillanatok alatt elfoglalták helyeiket az asztaloknál és boldogan, mohó éhséggel estek neki az ízletes meleg ételnek, amikor pedig meglátták, hogy nagy darab kenyeret is kapnak, valóságos örömujjongásban törtek ki... »Gyuri bácsit — így nevezték a gyermekek gyámolítójukat — ettől a naptól kezdve a Nemzeti Segélyre bízta a kis árvákat. Másnap már száz gyermek jelentkezett a népkonyhán, harmadnap többen voltak az igénylők kétszáznál, holott a konyha akkor még csak ennyi ebéd főzésére volt berendezve. Egymás után nyíltak az újabb gyermek-népkonyhák és ma már több mint 116 konyhán főznek 30.000 budapesti gyermeknek. Így kezdődött... László Ferenc
