Magyar Hirnök, 1970. július-december (61. évfolyam, 27-44. szám)

1970-10-08 / 41. szám

Thursday, Oct. 8, 1970 MAGYAR HÍRNÖK 15. oldal HARANGOK A harang egyike az emberiség legősibb hang­szereinek, a köztudadtban azonban múltjáról, sze­repéről, történelmi és művelődéstörténeti jelentő­ségéről mégis keveset tudnak. Közel háromezer éves múltra tekinthet vissza. Bronzból készült harangokon kivül ismerünk agyagból és porcelánból készült harangokat is. A fennmaradt legrégibb harang asszír eredetű és a Kr. e. nyolcadik században készült, de a kínai Írásbeli emlékek szerint eredete ennél sokkal ré­gebbre nyúlik vissza. Európában a Kr. u. hetedik században tűnt fel és az első harangöntök Franciaországban működ­tek. Egyházi szerepe Fabinianus pápa 604-ből származó rendelkezésével kezdődött; rendeltetése: “Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango” (Hívom az élőket, elsiratom a halottakat, megtö­röm a villámokat) jelzi, hogy szertartási célok mellett egyebekre (viharok, árvizek, tűzvész, el­lenség közeledésének a jelzésére) is használták. A keleti egyházakban csak a kilencedik században honosodott meg, de használata rohamosan ter­jedt. Kezdetben igen drága volt, s a templomok az arany kegyszerekkel egyenlő becsben tartot­ták, használata mégis egyre terjedt, szaporodtak a harangöntők (akik legtöbbször ágyuöntők is voltak) és bár a történelem viharai igen sokat pusztítottak el, mindig pótolták őket. Sok harangot semmisített meg az első és a második világháború féméhsége; a beolvasztott harangok számát mintegy 200,000 darabra becsü­lik. A 18-ik századig a harangkészités egy-egy mester nevéhez fűződik, a 19-ik században azon­ban ezek szerepét a nagyobb műhelyek, ipari vál­lalatok veszik át; a harangöntés is indusztriali­­zálódott. A rekordokra való törekvés a harangot sem kerülte el. A templomok is, a harangöntő meste­rek is, azon igyekeztek, hogy mindig nagyobb ha­rangokat állítsanak elő. Mig a 15-ik században csak 15 tonnát nyomott a legnagyobb harang, a 17-ik században a japánok már 75 tonnás haran­got is készítettek. A harang, mint ütőhangszer nemcsak önmagá­ban, vagy társai együttesében fejt ki zenei ha­tást (több harang esetében az együttesben az egyes harangok hangzására is tekintettel voltak), de vezérlő és mozgató mechanizmusokkal össze­építve már zenedarabok előadására is alkalmasak. A harangjátékos automaták közül legrégibb a strasbourgi dóm 1352—1354 között épített világ­órája. Nevezetesek a salzburgi, lübecki, prágai harangjátékok is. Magyarországon a legnagyobb hírre a szegedi Dóm tér harangjátéka tett szert, amely régi magyar dallamokat és diákdalokat ját­szott. A régi harangok történeti, művészeti, művelő­déstörténeti jelentőségének köszönhető, hogy a múzeumok régóta gyűjtik őket. Felirataik törté­nelmi jelentősége, dombormüveik művészeti szép­ségei bőven indokolják ezt. Magyarországon a Ma­gyar Nemzeti Múzeumnak van a legnagyobb ha­­ranggyüjteménye: a két világháborúban az ágyu­­gyártás céljaira beszolgáltatott harangok közül a történelmi és művészeti szempontokból neveze­tesebbek ugyancsak ide kerültek. Pár jelentősebb haranggal vidéki múzeumok is rendelkeznek. Galambos Ferenc SÁRKÁNY ANDRÁS: Ha kinyitom a Bibiiám Kezemben nincs próféta-bot Nem vagyok Isten embere. Épp szolga csak. De szent robot, Hogy csendben járhatok Vele. á Ur szolgái vándor utján Alkony-órán, nyájas este Vár egy sátor árnya s hull rám Fényes álmok dús gerezdje! A “Kármelről” jövet — menet £ S “völgyek” vágyoltó mélyiben Pezsdül, ég, fénnyel telne meg A szív, ha itt most elpihen! Ur szolgái vándor utján Ez az “oázis” oly mesés Csillag-bársonyos éj múltán Feledtet sajgó ébredést! Ha kinyitom a Bibliám Világok érintkeznek itt S mig suttogom hála-imám Mélyebb látássá lesz a hit! Csak a szépre emlékezem! — Már mögöttem az ut fele — Hol beszűkül a végtelen, Rám sátoroz az Ur szeme! ÖRÖKMÉCSES Az első, ami magára vonja figyelmünket a temp­lomban : a melegen, barátságosan fénylő piros mé­cses az oltár közelében. Péternek is ez tűnt föl legelőször, s mivel már a nevét is tudja annak az érdekes valaminek, a kérdése igy szól: — Azt miért hivják örökmécsesnek? — Mert mindig ég. Akkor is, amikor a többi lámpát és gyertyát eloltják. — S miért van ott? — Tegnap otthon elromlott a csengő. Estére a keresztmamát vártuk és igy attól féltünk, nem vesszük észre, amikor jön, ő pedig azt hiszi, nem vagyunk otthon és elmegy. Ezért az előszobában égve hagytuk a villanyt, hogy tudja: itthon va­gyunk és várjuk. Az örökmécses azt jelenti, hogy az Ur Jézus ott van a templomban és vár min­ket. — És miért nem látjuk, hogy ott van? — Az Ur Jézus Isten, tehát mindent meg tud tenni, láthatatlanul is jelent tud lenni mindenütt. A templomban azonban egy díszes szekrényben, a tabernákulumban, látható alakban is jelen van. — Igazából ott van ? — Igen, igazán ott van, a kis fehér kenyér: az ostya alakjában. — Honnan tudod?-— Amikor még a földön élt, az Ur Jézus meg­mondta, hogy ez igy lesz; igy fog velünk ma­radni. — Minden templomban ott van igy ostya alak­jában? — Amelyikben ott van az örökmécs, igen. — Miért piros az örökmécses? — Azért, hogy a templomba lépve rögtön észre­vegyük és meg tudjuk különböztetni a többi lám­pától. És azért is, mert a piros a szeretet színe. Te is piros szivet adtál édesanyádnak anyák nap­jára, ezzel is kifejezted azt, hogy nagyon szere­ted. A piros örökmécses is azt fejezi ki, hogy na­gyon szeretjük az Ur Jézust, akinek a jelenlété­re figyelmeztet. £ Galántai Mária HAJDAN! UTONÁLLÓK ! Régi útjaink — s valaha egyetlen uttalan ut volt kerek Magyarországon — már István király idejében annyira veszélyesek voltak, hogy a ki­rály törvényeiben azonnali akasztással büntette az utonállást. De nem sokat ért ez a fenyegetés. 1224-ben három gazdag velencei kalmárt, — Petro Alberti, Vito Pentulo, Donato Olivo volt a. nevük, — fosztottak ki a Dunántúlon a honi hara­miák. Nyolcszáz aranyat raboltak el tőlük. A 14- ik század elején egyik, az avignoni pápai udvarba induló magyar ur járt pórul. Őt a mai francia— olasz határ közelében fosztották ki. S mekkora volt a — lenge magyarban — Avignonba érkező magyar diplomata meglepetése, amikor támadóit a Szentatya főemberei között ismerte fel! 1417-ben Borbála királyné küldte Velencébe harmincad-ispánját, az itáliai eredetű Bernardi Gáspárt, s a francia eredetű Budai Mariust. Alig hagyták el az itáliai Velencébe tartó utasok a ma­gyarországi Velencét, a Balatonnál Ötvös János budai ember és “kompániája” tört rájuk, s 1300 aranyukat rabolta el. 1395-ben Egervári Lászlót és Lőrinc fiát — akik tarsolyukban 100 arannyal éppen a zalai káp­talanhoz tartottak s a kápornaki malomban száll­tak meg —, nem kisebb ember, mint maga Fe­renc, a jámboréletü kapornaki apátur álmukban halálra nyilazta s kifosztotta. 1275-ben a római pápa oldozta fel bűnei terhé­től Lőrincet, a budaszentlőrinci pálos kolostor egy szerzetesét. Lőrinc barát, mielőtt felvette a szőr­csuhát, a király szolgálatában egy veszedelmes útonálló bandát göngyölített fel. Ügybuzgalmá­ban a haramiák vezérét karóba huzattá, társait pedig felakasztatta, csupán egyikük járt jól, neki “csak” a jobb kezét vágatta le Lőrinc. 1498-ban a Párisból Bécsen át Budára tartó Balbi Jeromost — később II. Lajos király belső­­emberét —, a jeles humanistát, a Vértes hegység­ben fosztották ki az utonállók. Vagyona, lovai s ruházata elveszítését Balbi egy ékes versezetben énekelte meg. Az utonállókat azonban sohasem találták meg- Bakócz érsek ezekben az időkben — ha esztergom­­ból Bécsbe menesztett követséget — harminc fegyveres lovassal kisértette embereit. Feljegyezték, hogy az egyik hosszabb útra in­dulót arra intették a budai várpalotában, hogy vigyen magával fegyvert, ha utrakel. Hire igy felelt az anyámasszony katonája: — Hogyne! Hogy még azt is elvegyék! OKTÓBERI ÉVFORDULÓK Tíz éve, 1960-ban halt meg Tímár József, a mo­dern magyar színjátszás kiemelkedő alakja. — (okt. 2.) ❖ * * Négyszáz éve, 1570-ben született Pázmány Pé­ter esztergomi érsek, iró és hitvitázó, (okt. 4.) * * * 145 éve született (1825-ben) Xantus János természettudós, világutazó, a magyar főváros Botanikus Kertjének és Állatkertjének megala­pítója. (okt. 5) * * * Október 6 (1849) az Aradi Vértanuk napja. — Emléküket szoborcsoport őrzi Aradon. ífc 1790-ben jelent meg (okt. 8.) Gvadánvi József hires müve, a peleskei nótáriusról szóló história. ^ ^ Francois Mauriac Nobel—dij as francia iró szü­letésnapja 1885 okt. 11-én volt. 1905 okt. 12-én született Kozma József, Joseph Cosma néven világhírűvé vált francia zeneszerző, sanzonköltő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom