Magyar Hirnök, 1970. július-december (61. évfolyam, 27-44. szám)
1970-07-02 / 27. szám
16. oldal MAGYAR HÍRNÖK Thursday, July 2, 1970 (©: “Emlékezetes tragédiák, kalandok, bűnügyek és szerelmek.. ;©X0X©X©X©X©)C©X© © , A GYUFAKIRÁLY LEBUKÁSA (Folytatás) Amikor a szakértők megvizsgálták ezeket az értékpapírokat, kiderült, hogy egytől-egyig valamennyi hamis. Miért hamisította a gyufakirály az olasz kincstári jegyeket? Ivar Kreuger — akárcsak Magyarországnak — Németországnak is nagyobb kölcsönt adott a gyufamonopólium fejében. A német állam cserében — az üzleti szokásoknak megfelelően — kölcsönpapirokat bocsátott ki. Ebből Kreuger mintegy 50 millió dollár értéküt elzálogosított Amerikában egyik érdekeltségnél, az International Match Corp-nál. Ugyanakkor a Kreuger and Toll cég birtokában levő Boliden aranybánya részvényeit is elzálogosította az egyik svéd banknál, a Skandinávia Creditnél. Az ily módon szerzett pénzt azonban még mindig kevés volt ahhoz, hogy manipulációinak veszteségét fedezze. Kreuger a svéd nemzeti banktól kért kölcsönt, mely — nem tehetett egyebet, hiszen Kreuger összeomlása alapjában rázta volna meg a svéd gazdasági életet — nem zárkózott el a kérés teljesítése elől, de fedezetet kért. Kreuger biztosítékul felajánlotta a Boliden aranybánya részvényeit. Azokat, amelyeket már felhasznált fedezetül a Scandinavia Creditnél. Kreuger azért utazott Amerikába, hogy hazavigye az International Match Corp.-tól letétbe helyezett mintegy 50 millió dollár értékű német kölcsön jegyet. Azzal érvelt, hogy Hitler hatalomra jutása küszöbön áll és utána ezek az értékpapírok még annyit sem érnek majd, mint a papiros, amire rányomtatták őket. Azt ígérte az International Match Corp. vezetőinek, hogy a német kölcsönjegyek helyett olasz jegyeket bocsát fedezetként rendelkezésükre. Az amerikai partnerek kaptak az ajánlaton, s Kreuger aktatáskájában a mintegy 50 millió dollár értékű papírokkal visszahajózott Európába. Úgy tervezte, hogy az amerikai cégnek hamisított olasz államkötvényeket küld. Ezt azonban végülis nem merte megtenni. Már csak azért sem, mert közben az International Match Corp. felügyelő bizottságának urai gyanút fogtak, s megbíztak egy magándetektív irodát azzal, hogy figyeljék Kreugert. Jóllehet a világon addig csaknem mindenki meg volt győződve róla, hogy Kreuger ügyei jól állnak, konszernje, vállalatai teljes anyagi biztonsággal működnek, az International Match Corp.-hoz bizalmas értesülések futottak be, amelyek szerint Kreuger a csőd szélén áll. A gyufakirály megdöbbenve állapította meg, hogy minden lépését figyelik. Arra még volt ereje, hogy Stockholmból Párisba rendelje igazgatóit, próbált kiutat keresni, de aztán rájött, hogy ez már nem sikerülhet. Tudta, sokáig nem csaphatja be a világot, s közönséges csalóként börtönbe kerül. Inkább maga ellen fordította a revolvert, s önkezével kioltotta az életét. A jelentést áprilisban nyilvánosságra hozták, aztán letartóztatták a gyufakirály fivérét. A hivatalos jelentés szerint: “A vizsgálat megállapította, hogy Thorsten Kreuger főkonzul és fivére, Ivar Kreuger számos nagyarányú tranzakciót bonyolítottak le együtt. Stockholmi pénzügyi körökben egy idő óta ismeretes, hogy az Ivar Kreuger halálát megelőző hat hónapban fivére, Thirsten, sokat — 10—15 millió koronát — nyert olyan üzleteken, amelyeknek megengedhetősége mai szemmel nézve fölötte kétséges.” Kreuger fivérével együtt a vádlottak padjára ültették Littorint, s még három Kreuger-igazgatót. A legsúlyosabb büntetést a báty kapta: három és félévi kényszermunkára, s a károsultak kárának megtérítésére Ítélték. — Thorsten Kreugernek több mint félmillió svéd koronát kellett fizetnie. Természetesen ez csak töredéke volt a valódi károknak, hiszen a Kreuger-konszern összeomlása és csődje — mert az öngyilkos gyufakirály vállalatait halála után csőd utján felszámolták — sokezer embernek sokmillió dolláros kárt okozott. A botrányba belebukott a svéd miniszterelnök, akinek elnökletével a kormány vizsgálatot rendelt el. A kormány fejének le kellett mondania: a titkos széfben nyugtákat találtak, amelyek bizonyították, hogy Kreuger pénzelte a miniszterelnököt. Egy másik nyugtán Alfonz spanyol király aláírása szerepelt, ötmillió pezettás összeg alatt. A harmadikon pedig Hitleré, aki 150 ezer márkát kapott. Kreuger iratai között több levélen Melchior von Horváth aláírása is szerepelt. — Nem volt nehéz megállapítani, hogy ez a hangzatos nevű ur azonos Horváth Menyussal, a kor közismert és nagystílű szélhámosával. Horváth azzal tette magát először híressé, hogy közvetlenül az első világháború után egy vagon Salvarsant adott el az olasz kormánynak, de a vagont, miután tisztiorvosokkal, orvosszakértőkkel hitelesítette az áru minőségét, hamisított fuvarlevelekkel Londonba irányította, és az soha nem érkezett meg Rómába. Ezután hajtotta végre a szélhámosvilágban klasszikussá vált akcióját. 1924-ben Bécsben a Wiener Bankvereinnél és a Krecitanstaltnál 50,000 dollárra szóló csekket váltott be, amelyet a buenos airesi La Plata Bank állított ki. Horváth Menyus türelmesen megvárta, amig a bécsi bank igazgatósága táviratban tudakozódott Buenos Airesben. A válasz tökéletesen igazolta a csekk valódiságát, s ezután Horváth Menyus felvehette a pénzt. Szegény bécsi bankárok csak jóval később jöttek rá, hogy a La Plata Bank sohasem létezett, a csekkre rányomtatott címen Horváth Menyus cinkostársa lakott, aki természetesen megfelelő választ küldött a Bécsből érkezett érdeklődő táviratra. Ezek után Horváth Menyhért egy darabig az argentin hadseregben szolgált, aztán visszatért Európába. Ült két évet, majd kiszabadulása után kapcsolatba került Kreugerral. A gyufakirály megbízta, ( hogy a svédországi Grundfors aranybányákat a lehető legolcsóbban szerezze meg számára. A Roemer Co., az aranybányák tulajdonosa hajlandónak mutatkozott rá, hogy a részvényeket két és fél millió márkáért minden joggal együtt eladja Horvátinak. A terv az volt, hogy a bányákat aztán — természetesen illő haszonnal — Horváth Kreugernak játssza át s arra 30 millió svéd korona értékű részvényeket bocsátanak ki, melyek 65 százalékát Horváth Spanyolországban és Dél-Am erikában helyezett volna el. Kreuger azonban mellbe lőtte magát, s odalett a jó üzlet. Ezzel szemben Horváthot megidézték a svéd parlamenti vizsgálóbizottság elé. A szélhámos készséggel tett eleget a felhívásnak. Különrepülőgépet küldtek érte, azzal érkezett Berlinből Stockholmba. A svéd parlamenti bizottság értéktelen információkat kapott Horváthtól, aki viszont alaposan körülnézett, s rájött, hogy a vizsgálat körüli zűrzavarban ő is kereshet valamit. Úgy érkezett vissza Berlinbe, mint a németországi Kreuger-hagyaték kezelésével megbízott bizalmi ember. Tovább vezette a felszámolóban levő Kreuger-cég közép-európai üzleti ügyeit, tárgyalt koncessziók és monopóliumok dolgában, elhitette a felekkel, hogy a vállalat ismét aktív lesz, s óriási összegeket vágott zsebre a csőd árnyékában. Egészen addig, amig rajta nem vesztett, s le nem tartóztatták. A Kreuger-hagyaték átvizsgálásakor jöttek rá, hogy Svájcban öt olyan holdingtársaság működött, amelyeket az öngyilkos Ivar Kreuger alapított, többek között kiderült, hogy a zürichi Mercator Rt. is Kreuger érdekeltségeihez tartozott. A felfedezés nem érintette kellemesen gróf Héderváry-Khuen Károly nyugalmazott magyar királyi minisztert. A Mercator Rt. ugyanis körülbelül abban az időben, amikor Kreuger 36 millió dolláros kölcsön fejében megszerezte a magyarországi gyufamonopóliumot, 50,000 darab Magyar-NémetMezőgazdasági Rt. részvényt vásárolt. (Folytatjuk). J,