Magyar Hirnök, 1970. július-december (61. évfolyam, 27-44. szám)

1970-07-02 / 27. szám

Thursday, July '2," 1970 MAGYAR HÍRNÖK II. oldal CSALÁDI ÉLET ÍZ IFIK FELELŐSSÉGE Napjainkban mind gyak­rabban esik szó a családok szerkezetének megváltoztatá­sáról. A probléma kifejtése­kor egyrészről a válások nagy számát, másrészről pedig azt szokták megemlíteni, hogy az anyák többsége üzemekben vagy más hivatalokban dol­gozik. Ma már jelentéktelen kisebbségben vannak az olyan nők, akiknek egyetlen gondjuk a családi tűzhely ápolása, a gyerekek nevelése. Ugyanakkor azonban még igen sok család akad, amely­ben egyedül az anya gondja mindez. Sok apa úgy érzi, pél­dásan tesz eleget szülői köte­lességeinek, ha fizetésekor kisebb-nagyobb csonkítások­ká] “leszámolja keresetét” fe­­leségéneik. Fszidhológiai, szociológiai vizsgálatok, őszinte gyereki nyilatkozatok egyaránt bizo­nyítják, hogy az eredményes családi nevelésben nélkülöz­hetetlen szerepe van az apá­nak. Mindenütt, ahol ezt nem tudja, vagy nem akarja be­tölteni,sérelmek 'keletkeznek, s ezeknek hatása beláthatat­lan a gyermekek egész továb­bi fejlődésében. Sérelemhez vezet, ha nevelés helyett az apa kizárólag az ítéletvégre­hajtó tisztségét tölti be oda­haza. Megdöbbentő, hogy napjainkban még mindig hány olyan gyerek van, akit otthon rendszeresen vernek. Ne higgye senlR, hogy ilyes­mi kizárólag olyan helyeken fordulhat elő, ahol a családi körülmények egyébként is züllöttek, az apa iszákos. Pe­dagógusok gyakran tapasztal­hatják, hogy sokszor semmi­ségekért aígyba-főbe verik tanitvárfyaikat. Találunk példát arra is, hogy az apa hasonló módsze­reket javasol az osztályfőnök­nek: “Ha rosszalkodik, tessék jól megverni. Megszokta már otthon”. Ha a gyermeknek örökké attól kell rettegnie, hogy kevésbé sikerült felele­teit, apró csinytevéseit az apa meg ne tudja, aliha fog éle­tének ikisebb.nagyabb sors­döntő kérdéseivel bizalommal fordulni őhozzá, Nem kevésbé vonzó a gye­rekek számára a prédikátor apa sem.Szimpatikusab benne, hogy tettleg nem bántalmaz­za gyermekét. Taszító, hogy örökké leckézteti. Az ilyen apák visszatérő szókincséből valóságos kis külön szótárt lehetne ^összeállítani. Rend­szerint saját nagyságuk és gyermekük kicsinyes hálát­lansága között szekták párhu­zamot vonni. Nagy indulatuk­ban néha már maguk is elhi­zeti Segély 235-90171-8501 számú számlájára eljuttatott pénzösszegek jelentik az ár­vízkárosult lakosság részére a legnagyobb segítséget. Emberek, családok, nemze­tek, társadalmak, kisebb-na­gyobb közösségek élnek egy­más mellett úgy, hogy nenn vesznek tudomást egymás problémáiról, gondjairól — mindegyik saját jelenét, jö­vőjét épiti. S mégis: valahol az ember lelkének mélyén szunnyad egy csodálatos ösz­tön: segíteni a betegség, sze­rencsétlenség, elemi csapás áldozatain, azokon, akik tő­lük független körülmények következtében nem folytat­hatják életüket a megszokott módon tovább. Valahogy úgy érezzük ilyenkor magunkat, mintha adósai lennénk a baj­bajutottaknak, és sem nem­zeti, sem világnézeti, sem más ellentét nem játszik szerepet segiteni akarásunkban, áldo­zatvállalásunk mértékében. S néha milyen nehéz dolog megtalálni a segítségnyújtás legcélszerűbb, leghajléko­nyabb módját! A pénzküldemény gyors, egyszerű, hatékony segitség. És most “kétszer ad, aki gyorsan ad”. Tehát ezúton is kérjük: mindazok, akik úgy érzik, tenniük kell valamit e minden eddigi hazai árvíznél súlyosabb katasztrófa áldoza­taiért, megértve helyzetüket, válasszák a leggyorsabb, leg­kézenfekvőbb utat: juttass sák el pénzadományaikat a Nemzeti Segély számlájára. S ha elvonul a viz, ha egy pillanatra megpihenhetnek a hosszú küzdelem"' katonái, a nemzeti és nemzetközi össze­fogás nyomán ismét virágzó falvakat, termőföldeket látni majd a tájon, ahol nemrég még — Petőfi szavaival —_ “mint az őrült, ki letelte lán­cát, vágtatott a Tisza a ró­nán át . . Kárpáti József | MÖSOLYÖGJUNK Az egyetemi hallgatók pro­fesszoraik szórakozottságá­ról beszélgetnek. — Az én professzorom — mondja az egyik —, egyszer odament a járda szélére, fel­emelte a jobb lábát, és has­ra esett. Azt hitte ugyanis, hogy ott áll a biciklije, és fel akart rá ülni. — Ez semmi — tromf ölj a le a másik —, az én profesz­­szorom olyan szórakozott, hogy mielőtt lefekszik alud­ni, gyufát gyújt, hogy meg­nézze, el van-e oltva a lámpa. szik, valóban olyan példakép szobrok, amilyennek ilyen­kor önmagukat festik. Éppen csak arról feledkeznek meg, hogy egy szobrot lehet csodál­ni, de tőle tanácsot, segítséget kérni, őszintén, emberileg el­beszélgetni mégsem szoktunk. Különösen akkor nem, ha az öntökéletességben tetszelgő szoborról jól láthatjuk, hogy nem éppen remekmű. Az apákat rendszerint job- I ban érdekli, hogy mi lesz gyerekükből, mint az a sze­rintünk kevésbé lényeges kér­dés, hogy milyen ember vá­­! lik majd belőlük. Pedig épp ez utóbbiban döntő szerepük lehet az apák­nak. Egyeseknek azáltal, hogy gyerekük — mégpedig nem­­jcsak fiuk, lányuk is! — pél­daképet lát bennük. Megható, milyen elnézőek, megértőek tudnak ilyen esetekben lenni : a fiatalok. Még az emberi hi­■ bákat is természetesnek ve­szik, ha a szülő nem óhajt mindenáron azokból is erényt kovácsolni önmagának. Van­, nak azonban, és nem is keve­sen, akik ezt a szerepet kaf­­kai módon töltik be csupán: : “Irtóztam mindentől, ami Rád : emlékeztetett, apám!” Ilyen­kor aztán még az erények is ■ hibákká torzulnak a gyerekek szemében. Ellentmondásokat ; keresnek és találnak szavai ■ és tettei között, és nincs az a szigorú biró, aki kegyetle­nebb ítéletet mondhatna ró-i luk. Nagyon sok apával talál­­. koztam, aki képtelen volt : megérteni, miért viselkedik ■ vele igy a gyereke, akinek pe­■ dig mindent megadott. Ho­■ gyan is érthette volna meg. : hogy gyermekének nem min­jdenre lett volna szüksége, I csupán csak apára. Ő ezt nem adta meg, pedig ez az egyet­len dolog, amit képtelenség a gyerek életében forintokkal, ’ ajándékokkal kárpótolni. :* 1 Az apai szavak és tettek , | igen jelentős szerepet tölte­­-! nek be a gyerekek életszemlé- i létének, világnézetének ala­■ ku lábéiban.! Aránylag ritkán érezhetjük azonban, hogy as l! apák felelősséget is érezné­nek szavaikkal, tetteikké:- ■ szemben. Játszva rombolj ák ’ a tekitélyeket gyermekeik , előtt, legfeljebb akkor csodál­■ koznak, amikor azt veszik r észre, hogy a sok romiba dön­­l tött tekitély maga alá teme­­l te sajátjukat is. A gyerek an­­; nyira sohasem tud elfogull- lenni, hogy elhiggye apjának ; mindenki gyanús, a!ki valami­■ vei többre vitte, mint ő, pe­■ dig tehetségével, képességei­­• vei vaiamen ny i ükét zsebre -1 tudná vágni! Képtelen megér-A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE JELENTI: ÁRVÍZKATASZTRÓFA - NEMZET® ÖSSZEFOGÁS Magyarország lakossága hetek óta igyekszik elháríta­ni a tiszántulon tomboló árvíz pusztítását, segíteni a küzde­lemben, amit a soha-eddig­­nem-látott víztömeggel foly­tat az ember. Egyszerre I emelkedett meg a Tisza min­den mellékfolyójának viz­­: szintje, s mindegyik megha­ladta az eddig mért maximu­mot. Tízezrek építik, erősitik, ’ vigyázzák a tiz méter magas­­í ságuvá dagadt folyók gátjait: éjjel-nappal teherautókon, dömpereken, és mindenfajta szállítóeszközön érkezik a többszáz kilométer hosszú vé­dővonal erősítésére a kő, a ho­mok, müanyagfólia, és ember, ember, ember . . . S bár a férfiak szinte tes­tükkel védik családjukat, ott­honukat a pusztító elemtől mégis falvak, városok, tanyái lakóit kellett az utolsó óráik­­l ban biztonságba helyezni, ki­­í telepiteni a veszélyezteteti : területekről. Eddig közel tiz- i ezer ház sérült meg, illetve dőlt össze az árvíz következté­­j ben. Hajlékok, egy hosszú-______________ | leni azt is, ha az apa a nőkről általában csak frivolan ké- i pes beszélni. Kizárólag fele­ségét tartja kivételnek. Fiá­tól elvárja, hogy minél töb­­; bet hódítson, lányának azon­ban ki akarja tekerni a nya | kát, ha egy fiúval látja sé­tálni, vagy későbben tér ha z;a. Kétségbeesik, ha megtud i ja, szerelmes a fia, és enné ;már csak az hozza ki jobbár i sodrából, ha arról értesül hogy nem szerelmesek lányá ba azok a fiuk, akik “vele járnak”. Sértve érzi magát ha feleségéről, lányáról tisz telet lenül beszélnek, de esze be sem jut, hegy azok a nők akikkel a munkahelyen, má sutt találkozik, szintén vala kiknek lányai vagy feleségei j Nincs a világon az az ér ; zékeny szeizmográf, amel; jobban jelezné a távoli föld mozgásokat, rezgéseket, min I ahogy a gyerekek észreveszil apjuk életének ilyen ellent mondásait. Lehet, hog^ konformistán hasonulnak ii hozzá, több mint negyedszá zados pedagógusi pályámoi arra azonban még nem talál tam példát hogy tiszteletet megbecsülést ébresztett vol na bennük. Hangsulyoznon kell ismét, gyerekeink nen óhajtják nem is szeretik, h; apjuk tökéletes ember. Jogo: igényük azonban, hogy embe: legyen, aki erényeivel, hibái val velük éli életét, megbe széli gondolatait. Dr. Kerékgyártó Imre élet munkájának eredményei, órák alatt romhalmazzá vál­tak.. Asszonyok, gyerekek élnek idegen fedél alatt, ön­ként jelentkező befogadóknál, vagy az iskolákban, művelő­dési otthonokban, ideiglenes barakkokban. A férfiak pedig — és nem ritkán a nők is! — ; megállás, alvás, pihenés nél­kül küzdenek a hömpölygő, több hullámban támadó víz­zel. És nemcsak a gátakat őr­­■ zik, erősítik — a visszaverni- I ló ár nyomán eltüntetik a ro­mokat, hozzálátnak az élet feltételeinek megteremtésé­hez : fertőtlenítenek, bonta­nák, építenek. Ehhez pedig építőanyagra van szükség el­sősorban : szállítóeszközökre, a vasúti közlekedés helyreál­lítására, munkáskezekre — és pénzre, pénzre . . . Az elemi csapás hírére megmozdult az ország. Aki csak tehette, két kezét, mun­káját ajánlotta fel: diákok, katonák, szakemberek és a helyi lakosság hetek óta foly­tatnak emberfeletti küzdel­met az árral. Az áldozat­­készség csodálatos példáival | találkozhatunk. Az ország | dolgozói keresetük egy részét 1 ajánlották fel a szükséget szenvedőknek. Junius közepéig csak a magyar lakosság áldozatkész­ségének eredményeként mint­egy 200 millió forint gyűlt i össze az árvízkárosultak szá­mára. De segitő kezek nyúlnak a bajbajutottak felé az ország­határokon túlról is. Baráti or­szágok siettek segítségükre: építőanyagokkal megrakott vonatok gördülnek át határa­inkon. Junius első napjaiban Magyarországra látogatott a FAO, a UN mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete vi- i lágélelmezési programjának igazgatója. Megtekintette az árvizsujtotta vidéket és a vi­lágszervezet nevében mintegy 1.5 millió dollárt ajánlott fel az árvízkárok enyhítésére. De gyorssegélyt küldött szá­mos ország, intézmény, egye­sület is. Levelek százai érkez­nek idegenbe szakadt honfi­társainktól, akik aggódnak rokonaik, ismerőseik sorsá­ért; tömegesen érkeznek ado­mányok. Sokan teszik fel a kérdést: mi a legcélszerűbb módja a segélynyújtásnak? Meghatottan fogadjuk tá­volban élő honfitársaink ál­dozatvállalásának bizonyíté­kait. Mégis, ha segiteni-aka­­rásuk leghatékonyabb mód­ját kérdezik, megvalljuk: a Magyar Vöröskereszt Nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom