Magyar Hirnök, 1970. január-június (61. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-22 / 4. szám
Thursday, Jan. 22, 1970 MAGYAR HÍRNÖK 7. oldal ORVOS! KUTATÁSOK BIZONYÍTJÁK: ' VALÓBAN MÉGHA! HATUNK A RÉMÜLETTŐL Regényirók évezredek óta szívesen használják azt a kifejezést, hogy valaki “halálra rémült”, vagyis — meghalt a félelemtől, belehalt a félelembe. Orvoskutatók viszont évszázadok óta foglalkoznak tudományosan a kérdéssel és mindeddig általános volt a vélemény a világ orvosai körében: a féléimétől nem lehet meghalni és a “halálra rémülés”, nem egyéb, mint regényirók képzeletének szülötte. A közelmúltban azonban egy Dr. Martial A. Demany nevű orvos, aki errevonatkozó kutatásokat végzett a clevelandi (0.) St. Vincent Charity kórháziban, arra a megállapításra jutott, hogy “halálra rémülni” valóban lehetséges, tehát a félelem következtében bekövetkezett halál valóság és nem csak regényírói fantázia szülötte. Dr. Demany megfigyelte, hogy azoknak a kórházi betegeknek egyrésze, akiknek artériás X-ray vizsgálaton kellett keresztülesniük, pánikszerűen megrémült. Annak ellenére, hogy egyikük sem halt bele ebben a pánikszerű rémületbe, Dr. Demany meggyőződése, hogy ez a rémület voltaképpen azonos egy olyan félelemmel, mely valóban halált okozhat. Az egyik beteg esetében azonnal szív-masszázst kellett . alkalmazni és csupán a haladék nélkül alkalmazott szivmasszázs mentette meg a beteg életét. Dr. Demany errevonatkozó feljegyzéseiben ezt olvashatjuk: — Ez a beteg valószínűleg belehalt volna a félelembe, ha a szivmasszázs eredménytelen. Hét beteg esetében Dr. Demany a következőket észlelte: az artériákban görcsös rándulást okozott a hirtelen beállott félelem. Ezek az ai*tériák táplálják vérrel a szivartériát, ez a görcsös rándulás, amelyet félelem okozott, tehát könnyen hirtelen szivvénuláshoz vezethetett volna, amelynek természetes következménye a halál. Ennek a hét betegnek az esetében Dr. Demany gyorsan egy nitrát tablettát csúsztatott a beteg nyelve alá és a feloldódott nitrát tabletta fel oldotta és megszüntette az artériában beállott görcsös rándulást. — Semmi sem bizonyítja azonban, hogy ez a nitrát tabletta minden egyes esetben elegendő és hatékony lehet— állítja jegyzeteiben Dr. Martial A. Demany. Dr. M. Demany a közelmúltban kijelentette az újságírók előtt: — Számos esetben tapasztaltam, hogy ez a beteg, aki artériás X-ray vizsgálaton esett keresztül, olyan félelmet érzett, hog yez a félelem görcsös rándulásokat eredményezett az artériákban. — Egy alkalommal egy férfi, aki az artériás X-raytől rendkívüli mértékben félt, könnyed viselkedéssel és gondtalan nevetgéléssel, igyekezett álcázni rettenetes rémületét. — Ez a férfi azonban rövidesen izzadni kezdett és ájulásszerü émelygést érzett, végülis, feladva könnyed viselkedését, őszinte volt és arról panaszkodott, hogy szinte elviselhetetlen nyomást érez mellében. — Nyomban a megfelelő kezelésben részesítettük és csakhamar ezután jól érezte magát és szive semmiféle rendellenességet nem mutatott. — A félelem esetében a szervezet nagyobb mennyiségű mellékvese kivonatot termel, ez növeli a vérnyomást, a sziv-izmok több oxigént követelnek, a vérerek azonban összehuzódtak s a szív képtelen elviselni a hatalmas nyomást és megáll. Az illető tehát aszó valóságos értelmében — bele hal a félelembe. Még mindig tart az éhínség a 32 hónapos háborúskodás után Biafraban. bár önállósitási harcukat feladták a nigériai csapatok ellen. Csont és bőr a csecsemő, amit egy fiatal lány tart karjaiban Biafiraban. A puskagolyókkal feldíszített katona győztesek csoportjához tartozik. _ m üzletembere^ -akik “láttak” PITTSBURGH, Pa.— Pennsylvania államban néhány hónappal ezelőtt egészen különös kísérlet kezdődött: a “Pennsylvania Office for the Blind” elhatározta, hogy a vak és félvak személyeket valamiképpen, próbaképpen, bekapcsolja az üzleti életbe. Először ez a hivatal önmaga kölcsönzött pénzt egyeseknek ahhoz, hogy cafeteriát, kávézót, vagy kisvendéglőt vásároljanak önmaguknak. Először ez az iroda kölcsönzött pénzt az áruhoz és a felszereléshez. A jelentkező vakokat, akik hajlandók voltak résztvetni a kísérletben, különleges tanfolyamon képezték ki. Mindennekelőtt, meg kellett őket tanítani arra, hogy miképpen “érezzék” kezükkel és tapintásukkal a pénzt. A következő probléma az volt, hogy az egyes árucikkeket úgy kellett elhelyezni a pultnál és a helyiségben, hogy a vak üzletember azonnal megtalálhassa. A dologban a legérdekesebb körülmény az, hogy a kísérlet nagyszerűen sikerült. A vak üzletemberek néhány hónap leforgása alatt visszafizették az irodának a kölcsönadott pénzt, ma már legiwwvwvtwMnwwwHv Terjessze lapunkat iwwwtwwwwtmvuw nagyobb részük nagyobb haszonnal dolgozik, mint a látók. S még valami, amit érdemes megjegyezni: nagyon ritkán fordul elő, hogy a “látó” vendégek csalni akarnak s ha ilyesmi nagyritkán előfordul, a vak üzletember nyomban észreveszi a csalási kísérletet. Ruháját ajánlotta fel - adó feiebr RÓMA — A közelmúltban az adóhivatal két megbízottja ellátogatott a közeli Palestrna városába, ahol felkereste az egyik városatyát és közölte vele: éppen ideje volna, hogy megfizesse a reá kivetett adót. Az 50 éves városatya röviden és tömören igy válaszolt: — Nem tudok fizetni és nem is vagyok hajlandó, mert véleményem szerint arám kivetett adó igazságtalan és indokolatlan, ezenfelül pedig egy ára, megveszekedett va^ sam sincs. — Dehát valamit mégis csak fizetnie kell — érveltek az adóhivatal megbízottai. A városatya dühbe gurult, hirtelen levetette zakóját ék nadrágját és alsónadrágban állott a meghökkent adóhivatali tisztviselők előtt. í — Itt van, vigyék el a ruhámat adó helyett, ez mindenem, amim még maradt! 4- kiáltotta. ! Az adóhivatali tisztviselők — a felajánlott ruha nélkül — elvonultak, az indulatos városatya azonban rövidesen bíróság elé kerül — állaijú tisztviselők megsértése miatt. EBBŐL EGY CSIPETNYIT ÉS ABBÓL EGY CSIPETNYIT Richard Nixon elnököt a karikatúra rajzoló a fehérházi boszorkákonvhájában ábrázolja, amint éipen az uj. 1970-es szakácskönyvet tanulmányozza — hátha megtalálja benne az igazi receptet az ü?tökókben forro két étel — belügyi és világ problémák — megizesitésére és könnyebb emészthetőségére . . .
