Magyar Hirnök, 1970. január-június (61. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-11 / 24. szám
10. oldal MAGYAR HÍRNÖK Thursday, June 11, 1973 FRENCSI ELTÁNCOLT. Irta: IVÁNI ZOLTÁN Akiről most irok, azt az erdélyi helyek, s köztük, a város ohol született — tették olyanná, hogy emlékezni kelljen róla. Életének a környezettel való azonosulása és ezen túl, .mélységes szeretete miatt. Most, amikor itt New-York«ban az Amsterdam ave. egyik halottasházából búcsúzik, az élőktől. Szárnyaszegetten állok az utbaszélen. Valamiféle virággal á kezemben. Ugyarjgy, mint pár évvel ezelőtt, amikor kórházi ágyán meglátogattam a beteget. S bár évei a legkésőbb-őszbe vezettek, amint ott feküdt, ezüstfehér hajával, de szemei, arca, s a tekintetet kisérő testmozdulatai sejtették volt szépségét, már akkor arra gondoltam: e fehér szegfűcsokrot nyugodtan kicserélhettem volna pirosra, akár rózsaszínre is. Mert az, akinek hoztam, ma is a fiatalságot hirdeti. E külsőségeken túl aztán kiderült a többi is. Az igazi értéke egy asszonynak. Aki önzőén nem merül el maga szépségében. Hanem ellenkezőleg: egész életében másokra gondol. A kórterembe belépő ápolónő, s körülötte tett fordulása, már jelezte is, hogy tiszteletbeli jelvényes ápolónő az aki itt fekszik. Mert amig -bírta magát, éjt-nappallá téve más betegeken segített. S most, amikor már hoszszabb ideje fekszik itt, parancsolóan előírta, hogy testi maradványait, ha majd meghal, áldozzák fel a tudomány a kísérletezés “oltárán”. Idekinti erdélyi olvasóim táborából, az az egy-két választékosán gondolkozó aszszony, aki most körülvesz, mindezt megerősíti. És súgja fülembe: “Imádta az életet, az emberekét, s amennyire lehetett, segített mindenkin”. Hallgatom a szavakat, nézem a végtisztességet végző embereket. S hirtelen, mintegy minden formaságnak búcsút intve, elemi erővel ragad meg az indulat, hogy négyszemközti beszélgetésre hívjam meg őt. Őt, a most elholtat, aki ottíhoni hazánkból kiindulva, Afrikán, Európán át, végül Amerikán kerül. — Ki voltál tulajdonképpen? Hegyek lánya, család szemefénye, táncosnő, társa* dalmi asszony, a mindenkori jótékonykodás szándékával? És a hang felel, a koporsóból. Nekem, az Amsterdamé ave. napsugáras tavaszában állóhoz. — Édesapáméknak kalapüzlete volt Marosvásárhelyen. Odajártak a Telekiek, a Bánffyak, vásárolni. Legszebb éveiben arra gondoltam, nem leszek masamód. Már csak azért se, mert védtem akkor azt a kis helyet, ami országunkat jelentette. S Iváni Zoltán mért elveszett, az első világháborús vérzivatarban, gondoltam, elmegyek színésznőnek. Mert táncolni nagyon szerettem. Rövid kitérővel Afrikában kötöttem ki. Egy dúsgazdag pamutültetvényes és bankár — különben francia márki — vett feleségül. Minden jót és és szépet elém hozva, amit csak lehetett. S csendes óráinkban beszéltem neki arról, hogy az én hazámban az együtt élő népek véges fenekedései miatt jöttem el hazulról. És aztán? — Aztán, aztná? . . . 1944- ben el kellett hagyjuk a többi külföldivel, Afrikát. Párisba mentünk. És abban az időben amikor az “ég már Páris” kérdése járta, a kefebajuszu ajkáról, kivégezték. Őt, a mély katolikus francia márkit, a férjemet. — Tovább! kiáltok magam elé az Asterdame avenuen. A halottasház előtt. — Fiacskám csendesedjél hallom szavait akkori beteglátogatásomnál.- 1948-ban jöttem ki Amerikába. Rokonaim meghívására. Újra férjhezmentem egy jónevü mérnökhöz. De egyéni TERJESSZE LAPUNKAT! ÉVFORDULÓ: PÁRIS SZENÁTORA életem soha nem elégített ki. Ahogy akkor Erdélyben elmentem színésznőnek és táncolni, most is csak az vezetett; mit tehetek a közért?... S bizony, bőséges alkalom nyílt rá, később. Most én, az őt bucsuzásban hallónak szavait veszem át. — Megtelepszik szerény kis newarki otthonában. De hincs nyugta. Elérkezik az 1956-os ősz, És ő már rohan. Most nem táncolni, szerepelni, szépségét mutogatni. Hanem egyenesen a Camp Khmerben, segiteni a menekülteken. Szenátorokat, képviselőket mozgat meg. S ma, Jerseyben, több száz család köszönheti neki életindulását. Igen, ez volt Mendel Manyi, Marosvásárhelyről — fut át rajtam az érzés. Akit még a newarki polgármester is “First Lady” tisztelettel és jelvénnyel illetett. ő, aki a szépségén túl, emberszeretetre is merte áldozni életét. Ő, akit Erdélyen túl idegenben, legszívesebben franciául beszélve, “Frencsi” néven tisztelték mindazok, kik Amerikában megismerhették. Nyolcvanöt észtén deje: 1885 május 22-én halt meg Párisban Victor Hugo költő, regény- és drámairó. * * ;jc — Besanconban 1802 február 26-án született. Kezdetben királypárti, később a romantikus liberalizmus hive, majd a klasszicizmus s a konzervatív szemlélet ellen lázadó irodalom vezéralakja. 1830 február 25-én párisi Theatre Francais-ban bemutatott drámája, a Hernani mintegy nyitánya az 1830 júliusi forradalomnak. A Hernanit ellenfelei, az “akadémikusok” be akarták tiltani. A premiert Hugo ifjú hívei védték meg. 1838-ban irta a nálunk Királyasszony lovagja címen ismert — Ruy Blas-t. * * * — Hugo ismert regénye a Nyomorultak. Ezért is támadtak a kormány emberei, a katolikusok, a legitimisták, a papság és a bírói kar. Pártfogolták viszont az ellenzéki újságok munkatársai, s néhány iró, költő, Baudelaire is. Egyébként Hugo első nagy regénye az 1831-ben publikált A párisi Notre-Dame. Népszerű Magyarországon is A nevető ember. Költőként ugyancsak jelentős. Örök értékű Contemplations (Szemlélődések) kötele, az apokaliptikus lira könyve. Érdekes munkája. A nagyapaság művészete, a jóság, az elnézés és a béke breviáriuma. — Életpályája ugyancsak regényes: az 1848-a3 forradalom részvevője. Egy ideig az államelnök Bonapartét támogatta, az 1851 decemberi államcsíny után viszont emigrált, s pamfletekkel támadta a népet becsapó “kis Napóleont”. Jersey, illetőleg Guernesey szigeteken élt. II. Napóleon bukása után tért viszsza Franciaországba. 1878- ban Páris szenátorává jelölték. E tisztségben amnesztiát követelt az elitéit communardoknak. Meghirdette az Európai Egyesült Államok gondolatát, 1882-ben meghalt Juliette Drouat színésznő, csaknem fél évszázadig a kortársai által “Óceán-ember”nek tisztelt Victor Hugo szerelme. A költő élete utolsó percéig dolgozott. Szakemberek ielhivják a ih A hüsi*ő italok — ártalmasak LOS ANGELES — Dr. James Gardiner, orvoskutató, mondotta nemrégiben az újságíróknak egy sajtóértekezleten a következőiket: — Szerte az egész világon, a szülők legnagyobb része semimiesetre se engedné meg, hogy gyermeke kávét, vagy teát igyék, ugyanekkor azonban a szülők megengedik, hogy gyermekeik nagymértékben fogyasszák az alkoholmentes híisitő italokat, az úgynevezett cola-készitményeket. — A szülők azonban nem tudják: egy nagy palack colahüsitő italban legalább annyi coffeine van, mint egy csésze rendkívül erős feketekávéban. A coffeine eredetileg, természetes formájában megtalálható a cola-mogyoróban, amelyből a cola-szirup készül. — Ezenfelül azonban a cola-készitmények gyártói még mesterségesen is adnak coffeinet a Colához, azért, hogy azt izesebbé tegyék. — A gyerekek számára a cola-készitmsnvek éppen anynyira ártalmasak, mintha erős kávét innának. NEW YORK — Dr. Murray E. Jarvick, az Albert Einstein kollégium gyógyszerészeti fakultásának a professzora a következőket mondotta az újságíróknak: — A szülők nem tudják, hogy gyermekeik a cola-készitmények fogyasztásával sokkal több coffeinet vesznek magukhoz, mintha erős feketekávét innának. A coffeine izgató hatással van a központi idegrendszerre és a gyerekek számára különlegesen ártalmas. Javaslom: a szülők tiltsák meg gyermekeiknek a eola-készitmények fogyasztását. 0fv®s£ rejtély: vizallergia KAIRÓ — Az egyiptomi Sarkia kormányzóságból Kairóba szállították egy ötéves kisfiút, hogy a legjobb gyermekgyógyászok gond j a i r a bízzák — jelenti a Mena hírügynökség. A gyermek ugyanis igen különös és legalább ilyen veszélyes betegségben szenved: allergiás a vizre. A legtöbb tápláléktól születése óta felmegy a láza, émelygés, hányinger kínozza, kiütések lepik el és orrvérzést | kap. A kisfiú, Abbasz Musztafa Hélrni, csak kétfajta, szénsavval dúsított ásványvizet, valamint makarónit és bizonyos husfajtákat tud fogyasztani. Megmen t é s é r e Egyiptom három leghíresebb gyermekorvosát hívták össze konzíliumra. TAKÁCS MIHÁLY: A NAP ALATT És átmegyek a Nap alatt testemben éjszaka marad álomtalan kin-képtelen csak formaváltó őselem — voltam a föld parányija akác paréj levél-fia nyulak, zebrák szájában pép csillag-fürt vére bársonya I Csillagfürt vére bársonya nyulak, zebrák szájában pép akác paréj levél-fia voltam a föld parányija — csak formaváltó őselem álomtalan kin-képtelen < és átmegyek a Nap alatt testemben éjszaka marad CSIGATERMÉS BUDAPEST — Jónak Ígérkezik az idei csigatermés. A hűvös tavasz — néhány csapadékmentes napot kivéve — kedvezett az exportkilátásoknak. Az április 23-án Franciaországba útnak indított első vagont, gyors egymásutánban követte a többi, e hét elején már a hatvanadik vagonnál tartanak. Az eddig vasútra adott 570 tonnányi éticsiga a franciákén kívül a svájciak és nyugat - németországiak asztalára kerül.
