Magyar Hirnök, 1969. július-december (60. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-14 / 33. szám

Thursday, Aug. 14, 1989 MAGYAR HÍRNÖK 7. oldal VÖRÖS HAJÚ GYEREKEK MIFÖLDÖN Edward Kennedy szenátor és felesége Hyannis, Mass.-ben, ahol autószerencsétlensége ügyében vizsgálat folyt. BANGKOK — Észak-Kelet Thaiföld három városának ut­cáin egyre több vörös hajú gyerek játszadozik. A haj szí­ne sok más országban nem lenne különös, itt azonban fel­tűnő, mert élesen elüt a túl­nyomó többségétől. A thai­földiek ugyanis sűrű, fekete hajjal rendelkeznek — már­mint az igazi thaiföldiek. Ezek a gyermekek ugyanis csak félig igaziak: a mama thai, a papa az ott állomáso­zó amerikai katonák közül ke­rül ki. Itt részben azokról van szó, akik az ittlevő légitámasz­pontokon teljesítenek szolgá­latot, részben azokról, akik a vietnami h a d s z i n terekről jönnek ide “pihenni és erőt gyűjteni.” Az előbbiek álta­lában 11 hónapot töltenek Thaiföldön, az utóbbiak rend­szerint 5 napot. A repülősök csaknem egy­éves thaiföldi tartózkodásuk idejére — mint mondják — “hűségesen” lehorgonyoznak egy nő mellett. Hogy ehhez a “hűséghez” mit szólnak a hozzátartozók, arról nem szól a mese ... A “házasságnak” ez a formája mindenesetre helyben nem esik olyan szi­gorú elbírálás alá, mint más országokban, Az “ideiglenes házasságok­iból” elég sok gyermek szár­mazik, akik nem ismerik, so­ha nem is látják apjukat. A katona — csekély kivételtől eltekintve — nem is tartja kötelességének, hogy thaiföl­di tartózkodásának idején túl bármilyen formában is gon­doskodjék gyermekéről és an­nak anyjáról Mihelyt vissza­térnek hazájukba, nem is tö­rődnek velük, el is felejtkez­nek róluk. A Pearl S. Buck­­alapitvány szerint (ez az ala­pítvány külföldi katonák és ázsiai nők házasságon kívül született gyermekeivel foglal­kozik) az atyáknak mindösz­­gze 3 százaléka nyújt valami­féle pénzügyi támogatást volt “ideiglenes házasságbeli” tár­sának. A thai nők egyébként ne­hezen is tudnának gyermek­­tartási dijat követelni, hiszen az alapítvány kutatásai sze­rint mindössze 50 százalékuk ismeri névről gyermekének atyját. A mamák 70 százalé­ka szórakoztató (!) üzemek­ben dolgozik, a többiek nem dolgoznak. Az “ideiglenes házasság­ból” származó gyermekek felügyelet nélkül nevelkednek fel az utcán, már csak azért is, mert anyjuk szégyeli be­jelenteni az anyakönyvi hiva­talban gyermekét, s igy auto­matikusan kizárja az iskolá­ból. S azért is, mert a “dol-Megyek a Fehérvári utón, befordulok a piac felé, és földbe gyökerezik a lábam. A paradicsomok, k a r a 1 á bék, zöldségkötegek békés sorai közül jókora állvány tolak­szik a nyilvánosság elé. Rajta a csillogó portéka: üvegre festett giccsözön. Együtt van itt minden régi ismerős: a cigánylány és cigánylegény, a sejtelmesen vonuló tevekara­ván a pálmafák alatt, a go­nosz boszorka a guzsalyával, szarvas az erdőben, szarvas a vízparton. Szóval minden, mi “szem s szájnak ingere”. A főváros egyik legforgal­masabb piacán. Ott, ahol hi­vatalos emberek tucatja for­dul meg naponta. Igaz, az engedéllyel nincsen is baj. A mester, Tóth György készséggel mutatja. Az áll lenne, érvényes üvegre fes­tett képek árusítására, üveg­­fényképtartók készítésére. Előkerül a személyazonos­sági is, amelynek Szakkép­zettsége rovatában ez áll: festő. Adódik hát a kérdés: — Hol tanult festeni? Valami bizonytalan mormo-gásból kell kihámoznom: — Pécsett, a képzőmüvé­gozó” mama munkahelyén van elfoglalva. Mégpedig azokban a bárokban és (finoman) masszirozó-szalonnak neve­zett helyeiken, ahol katoná­kat látnak vendégül. Többnyi­re ugyanis uj boyfriendet ke­resnek maguknak azok, akik­nek “ideiglenes férje” haza­tért az a saját országába. Jóllehet, sokan úgy vélik, hogy az a mintegy 5000 gyer­mek, aki vörös hajat visel, nem jelent társadalmi problé­mát, mások a gyermekek nö­vekvő szárna miatt úgy vélik, hogy ezek idegen testet ké­peznek Thaiföldön. — Akkor talán kapcsolat­ban van a Képzőművészeti Alappal? — kérdezem, s erre elindul a szóözön. — Nekem, kérem, semmi közöm hozzájuk. Én azért is nem festek vászonra, mert az üvegképekbe nem szólhatnak bele. Láthatta az engedélyt. Mit kell engem macerálni ? Maguk ujságirók, ha unat­koznak, mindig az embert abajgatják. Televizióban, rá­dióban, mindenütt. Székesfe­hérváron is kiírták a neve­met. Olyan kellemetlen volt. Szégyelltem a dolgot. Megért­heti. — Mondták már magának, hogy giccset fest? — Mondták hát! — Embe­remet elönti a méreg. — De ha maga is annak tartja, ma­gyarázza meg nekem, mi eb­ben a giccs? — Közben — egy bámész­kodó többet is vonz — már jónéhányan nézik a “tárla­tot”. A csoporton átfurakszik egy néniké. — Azt adja ide, bácsi! — mondja, pedig ahogy nézem, ő az öregebb. A “bácsi” leeme egy háziáldást a többi közül. A gyerekek fölé tárt karú őr­angyal mintha szomorúan nézne vissza, de nem ad időt búcsúra az újdonsült tulaj. — Nem volna valami papír­ja is, becsomagolni? — kérdi. Ahogy a vevő elmegy, a mester ismét nekem szegezi a kérdést. — Még ha giccs is, mondja meg, maga mit csinálna igy, hatvan évesem ? Én egész életemben ezzel foglalkoztam. Két évem van a nyugdíjig. Másba már nem kezdhetek. Érezhetően megromlik kö­zöttünk a hangulat. Mit mondjak? Elmrülten nézege­tem képeit, olvasom a Piros rózsák beszélgetnek cimü dalt Fóka-gyilkosok OSLO — A kanadai és nor­vég prémvadászok egy-egy négyhetes fókabébi hófehér bundájáért 1—2 dollárt kap­nak. A kereskedők a piacon 100—125 dollárért értékesítik az árut. Az utóbbi esztendők­ben ezért aztán minden már­ciusban negyedmillió szopós kisfokát vernek agyon. Az ál­latbarátok világméretű akciót kezdtek a brutális tömegirtás ellen. Ha az irtás egyébként a jelenlegi ütemben folyik to­vább, legkésőbb 1975-re tel­jesen kipusztul az a fókafaj­ta, amelynek újszülöttei ma olyan kitűnő hasznot hoznak a prémkereskedő'knek. az egyik üveglapról. Ismét próbálkozom. — Vannak társai is, akik ezzel foglalkoznak? — Bár ne volnának! Nagy a konkurreneia. Egy-egy vá­sáron néha nyolcam, tizen is összejövünk. Most utóbb Pé­csen, meg Monoron is igy volt. — De azért .el tudja adni a képeit ? — El hát... Ma délelőtt is megvettek már vagy tizen­ötöt. Tudja, a drágább vá­szonképek egy ezresbe is be­lekerülnek. Itt meg húsz forintért mindent megkap. Szentképet a szobába, vadász­­jelenetet a verandára, háziál­dást a konyhába. Viszi ezeket öreg meg fiatal egyformán. — És meg lehet élni ebből a mesterségből ? — Annyit keresek, mint más ember. Két helyre is adó­zom, igy én fizetek az állam­nak. Jobban jár, mintha, mondjuk, elmennék portás­nak, aztán ő fizethetne ne­kem. Eredeti filozófia, annyi szent. Vitázzak vele? Esztergomi László Mesterséges tó KESZTHELY — Két nagy mesterséges tavat építenek a Velencei-tó közelében, hogy a tó állandó vizszintjét meg­őrizzék. Az egyik. Pátka község mellett 4 millió, a má­sik Zámoly határában 11—15 millió köbméter vizet tárol majd. Pátkánál a napokban már megkezdődött a völgyzá­­tógát töltéseinek építése. Magyar rozs Mexikóban BUDAPEST — A lovász­­patonai rozs nemzetközi hír­névre tett szert. Mexikó ál­lam kísérleti intézetei . a ha­zánkhoz hasonló adottságú északkeleti vidéken szándé­koznak meghonositani az ér­tékes magyar gabonafajtát. Az Eastern Michigan University hallgatói a nyolcszoros sex-gyii­­kosság után sehova se mennek egyedül. szetin. (?) A legújabb “Hold-lány” frizura Rómában. Pesti képeslap: GICCS-VÁSÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom