Magyar Hirnök, 1969. július-december (60. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-07 / 32. szám

iO. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, August 7,1969 Utolsó nap a földön a hold-utazás előtt. Szovjet kereskedelem kapitalista államokkal, lényegesen emelkedett Sorban állnak az emberek a Robert F. Kennedy Memorial Stádium előtt, hogy jegyet vásároljanak, az 1969-es All-Star baseball já­tékra. Tiinedezik a párisi romantika, lassan kilakoltatják a hobókat MOSZKVA, Szovjetunió — Ideológia ide, vagy oda, a most kiadott szovjet gazdasá­gi jelentések szerint, a Szov­jetunió kereskedelme a nem kommunista ipari államokkal 14 százalékkal emelkedett 1968-ban. Általában a Szovjet külke­reskedelem az elmúlt évben 20 billió dollárt tett ki. Ez 1967-el szemben 10.2 százalék emelkedést mutat, ami annyit jelent, hogy jól kezelték álla­mi tervüket, mely 1968-ra csak 7.4 százalék külkereske­delmi emelkedést irt elő. A Szovjet kereskedelme a nyugati iparállamokkal plusz Japánnal, 1968-ban 4.27 billió dollárt tett ki, ami az egész szovjet kereskedelemnek 21.3 százaléka. Az érdekes ebben, hogy a nem kommunista ál­lamokkal való kereskedésben a Szovjettel, Anglia először múlta felül Japánt. A Szovjet és Anglia kölcsönös kereske­delme 1968-ban 639 millió dol­lárt tett ki, ami 1967-el szem­ben 28 százalékos emelkedés volt. A két másik nyugati euró­pai iparállammal való kölcsö­nös szovjet kereskedelem is lényegesen emelkedett. Ez Nyugat Németországgal 437 millió dollár, Franciaországgal 431 millió dollár volt. És első­­izben történt, hogy a Szovjet többet importált a Nyugattól, mint amennyit oda exportált, úgyhogy a Szovjet kereske­delmi deficitje 1968-ban a ka­pitalista országokkal 86 mil­lió dollár volt. Ezzel szemben a Vörös Kí­nával való szovjet külkeres­kedelem a legalacsonyabb pontjára csökkent, 1968-ban mindössze 96 millió dollár volt. A Szovjetnek nem kom­munista, elmaradt országok­kal való kereskedelme a leg­alacsonyabb emelkedést mu­tatta 1968-ban. Ezzel szemben az 1968-ban Kubába irányult szovjet ex­portok kétszeresét tették ki a Kubából való importnak, ami annyit jelent, hogy a Szovjet továbbra is jelentékenyen tá­mogatja Kubát. Moszkva külkereskedelme Északvietnammal ugyancsak emelkedett, 1968-ban 177 mil­lió dollárt tett ki, természe­tesen a katonai szállítások ki­vételével, melyeket titokban tartanak, s melyek nyilván­valóan sokszorosan meghalad­ják az előbbi számot. Az Egyiptommal való szov­jet külkereskedelem (fegyve­rek nélkül) valami kicsit esett, de még mindig a jelentékeny 368 millió dolláros számon ál­lott. Az Egyesült Államokkal való szovjet külkereskedelem az Egyesült Államok szem­­ixmtjából jelentéktelen volt, és a Szovjet teljes évi terme­lésének, körülbelül 400 billió dollárnak, mindössze az 5 szá­zalékát, tehát 200 millió dol­lár tett ki. A LÉLEKJELENLÉT CSODÁJA ST. GALLEN —Emberéle­tet mentett meg egy pilóta lé­lekjelenléte és hidegvére. A svájci Szent Gallenben sport­ejtőernyős kiképzés közben első ugrását kísérelte meg Jeanne-Rose Mettler diáklány. A kiugráskor azonban hirte­len ijedtében megragadta a hevedert, amely kinyitásáig a repülőgéphez köti az ejtőer­nyőt. Az ernyő nem nyílt ki, a heveder a lány teste, nyaka köré csavarodott és megfoj­tással fenyegette. Jeanne-Ro­se élettelenül csüggött 600 méter magasságban — biztos halálra Ítélve. A kérdés csak az volt: a levegőben fullad-e meg, vagy a leszálláskor zuz­­za-e agyon magát. Miután ok­tatójának nem sikerült a he­vedernél fogva visszahúzni a repülőgépbe, sorsa a pilóta kezében volt. Roland Longori megkísérelte a lehetetlent. Mocsaras, sáros, puha talajt szemelt ki a kényszerleszál­lásra, a minimálisra csökken­tette sebességét, úgy ereszke­dett le. A földre évre 50 méte­ren keresztül vonszolta maga után a leányt. Amikor hozzá­rohantak Jeanne-Rose élette­lenül hevert a sárban. 25 per­cig tartó szájon keresztüli légzéssel sikerült életre kelte­ni. Egyébként a leszállás oly kíméletesen sikerült, hogy csak kisebb zuzódásokat szen­vedett. Tilos lepkét fogni! MADAGASCAR — Rendele­tileg szabályozták a lepkefo­gást Malgas Köztársaságban. E szerint csak speciális enge­dély birtokában lehet lepkét ícgni. Azt is meghatározták, hogy az egyes fajtákból hány darabot szabad elfogni s ezek után külön adót kell fizetni. Az intézkedést azért hozták, mert a madagaszkári lepkék a világ legszebb lepkefajtái kö­zé tartoznak, egyre kereset­tebbek nemcsak a gyűjtők körében, hanem diszitési cél­ra is, úgy hogy a teljes ki­pusztulás veszélye fenyegeti őket. A garázda medve BELGRÁD — Egy Barna­medve a horvátországi he­gyekből az Adriai tenger­partra vándorolt és végül Krk jugoszláv szigeten ejtették el. Hónapok óta beszélték a szi­geten hogy medve kószál a környéken. Különösen a pász­torok aggódtak, mivel számos juhuk tűnt el. A medve léte­zésében mégsem igen hittek, mivel soha egyetlen medve sem úszott még el Krk szige­tére. A juhokat nagy számban pusztító mackót végül sikerült elejteni. PÁRIS, Franciaország — A francia főváros romantikája tovább tünezedik, amint a hi­res festői csavargók, a párisi hobók mind ritkábbakká vál­nak a Szajnahidak alatti szál­lásaikon. A hobók jelenléte minden­felé, erősen megcsökkent és a párisi rendőr-prefektura je­lentette, hogy immár csak 6000 van belőlük a sok milliós városban, összehasonlítva az 5 évszázaddal ezelőtti helyzet­tel, amikor Páris lakosságá­nak fele volt fedél nélkül. Persze akkor a lakosság szá­ma néhány 100 ezer volt csak. A hidak, melyeket a párisi “clochard-ok” (hobók) favo­rizálnak, még ma is a Pont des Arts, a Pont Neuf és a Pont de la Cite, azonkívül egy szűk utca-hálózatban tanyáz­nak, melyet Maubeuge-nek hivnak és egy kőhajtásnyira van a latin-negyed diák és művész-tanyáitól. A hires Központi Vásár­­csarnok eltávolítása a régi Páris szivéből, szinte halálos csapás volt a clochardokra nézve. A “Les Halles”, a vá­sárcsarnok éjjeli munkával szolgált nekik, óriás ládák ci­­pelése és kicsomagolása, ezzel megkeresték egész másnapi vörösbor szükségletüket 10— 12 quartot. Azonkívül a csar­nok körül ingyén ennivaló is akadt bőven. A régi, tősgyökeres hobók nem is gondolnak arra, hogy elmenjenek néhány mérföld­del tovább, Rungis-ba, ahol az uj vásárcsarnokot felállítot­ták. Ott minden túlságosan tiszta és rendes, szigorú egészségügyi szabályzatokkal. Az öreg Pere Jean (János atya) a hobók tiszteletbeli vezetője, csak a fejét csóválja zs belemormog a szakállába: — A helyzet kezd lehetetlen­né válni. A rendőrség felesip bennünket s egyszerre csak valamelyik városi kórházban találjuk magunkat, ahol meg­fürdetnek. Az öreg és tapasztalt hobók gyűlölik, ezeket a fürdető és íestvetlenitő eljárásokat s szá­mukra elérkezett a világ vége, ha az idősebbeket a korházi tisztitó kúra után az öregek otthonába szállítják, Nanter­­re-be. A rendőrség szerint a clo­­chardok rendszerint igen ár­talmatlan emberek. A város­atyák még azzal a gondolattal is foglalkoznak, hogy némi használatlan földet adnak a “szabadság e gyermekeinek”, mint azt a középkori francia királyok tették, akik e hobók részére felállították a “Cour de Miracle”-t (a csodák ud­varát), ahol saját földjükön, az elesettek és csavargók tanyáztak, mint azt Victor Hugo nagy képzelőtehetség­gel, regényeiben megírta. A Mississippi egy du2zasztó gátja New Orleans-nál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom