Magyar Hirnök, 1969. január-június (60. évfolyam, 2-26. szám)
1969-05-22 / 21. szám
Sc, 01,DAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, May 22, 1969 Hires kémek, kalandorok és bűnügyek RÓBERT BÁCSI - AVAGY I SZÉLHÁMOS "APOSTOL" FOLYTATÁS Ha valaki felmászott a hidra, a Turulmadárra, vagy mérget vett be, s az orvosok még életben tudták tartani — a halálba indult öngyilkos-jelölt rövidesen az Életnek Megmentő Irodában találta magát. A rendőrök hozták ide, hiszen a lapokban naponta Írtak Róbert bácsi újabb nemes akciójának pompás eredményeiről: “aki megjárta az Irodát, többé nem gondol a halálra”. Hogy mit csináltak vele, mit nem — ma már aligha lehetne megállapítani. Tény viszont, hogy ez a “lebeszélő” iroda jól működött, s újra bearanyozta Róbert bácsi nevét a közvélemény egén. De kérdezhetik, mi volt a pláne ebben Az Életnek Megmentő Irodában Róbert bácsi számára, aki tudvalévőén csak egy istent imádott: a pénzt? Az alkalmazottak pénzbe kerültek — nem is kevésbe — a rendőröknek is oda-oda kellett dugni némi borravalót, amikor beszállították az öngyilkos-jelöltet ... Az viszont teljesen valószínűtlen volt, hogy a halálba indult fizet majd azért, mert ‘visszarángatták’ az életbe. Róbert bácsi nem is rájuk számított, mikor ezt az egyre lendületesebben fejlődő, egyre több és több nyersanyaggal” rendelkező iparágat megindította, — hanem a rokonokra. És a rokonok szép csendben — fizettek. Ki többet, ki kevesebbet, attól függően, mit bírt el a pénztárcájuk. S erről már hallgatott a fáma, a lapok sem tették szóvá . . . S az uj üzlet virult, s árnyékában újabb ragyogást kapott az ingyenlevesakció is. Hogy képünk legyen, hogy mit szedett össze öt esztendő alatt a nyomorenyhitö akción és az Életnek Megmentő Irodán Róbert bácsi, közöljük 1930. január 1-i vagyoni állapotát: hét nagy bérházat — (ára 150- 200,000 aranykorona —, két családi házat mondhatott magáénak Budapesten, s körülbelül 150 ezer aranykorona értékű betétje volt Bécsben, az Osztrák Banknál. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt a körülbelül egymillió pengőt is, amit a lányának küldött Londonba — láthatjuk, mekkora vagyont szerzett a szélhámos apostol” . . . A bomba 1930. január 14-én robbant. Róbert bácsi ugyanis a népkonyhák és az öngyilkos-mentő iroda mellett egyre többet foglalkozott uzsorakamatra adott hitelekkel. így került kapcsolatba Domonkos Sándor és Domonkos József budapesti kereskedőkkel is, akik rövid lejáratra, 25 százalékos kamat ellenében 15 ezer pengőt kaptak kölcsön tőle.. A mikor a kölcsön határideje lejárt, megjelent Domonkoséknál egy ügyvéd és követelte — Feinschilbert Theodora, angliai lakos pénzét. Kölcsönügyleteinél ugyanis Angliában élő lányát tüntette fel hitelezőként Róbert bácsi. Ám megtiltotta ügyvédjének, hogy haladékot adjon, hanem árverést kért Domon kosék 180 ezer aranykoronát érő, VII. kerület, Klauzál tér 10. szám alatti házára. Az árverést kitűzték, megtartották, s a ház el is kelt 90 ezer pengőért. S ki más vette volna meg, mint Feinschilbert Theodora? Budapesti megbízottja, aki a 90 ezer pengőből levonta a korábbi követelés, plusz a 25 százalékos uzsorakamatot, s a maradékot kifizette. A két kereskedő dühös lett. Mert amig ki nem forgatták őket a vagyonukból, addig mélyen hallgattak, az akkori törvények azt is büntették, aki felvette a pénzt uzsarakamatra. Most már azonban nem bánták, lesz, ami lesz: feljelentést tettek a rendőrségen Feinschilbert Róbert ellen, uzsora címén. A rendőrség az első napokban nagyon óvatos volt Viszont a feljelentés megérkezett a rendőrségre, az akta elindult az útjára, s valamit tenni kellett. így aztán kénytelen-kelletlen megindították a vizsgálatot. Ám Róbert bácsi idejében értesült az ellene folyó eljárásról, s még időben gondoskodott róla, hogy az az egyetlen bérház is, amely a saját nevén szerepelt, gyorsan átirattassék a lánya nevére. Mire a rendőrség behivatta Róbert bácsit, hogy közölje vele a feljelentés lényegét, valamint, hogy egyéb — csalás bűntettének alapos gyanúja kimerítő — bűncselekmények is tudomásukra jutottak, már rendezett volt a kecskeszakálló “apostol” szénája. A házkutatás Róbert bácsi Erzsébet körút 9—11. szám alatti lakásán pedig egyenesen kudarcot vallott: nem találtak mást, mint egy korábban pazar fényűzéssel berendezett négyszobás lakást — gyakorlatilag teljesen kiürítve. A falak még őrizték a leakasztott festmények nyomát és ebből könnyen következtethettek a detektívek: Róbert bácsi minden ingó vagyonát, a drága képeket, aranytárgyakat is eltüntette. A lapok persze tudomást szereztek a házkutatásról és szaglászni kezdtek, vajon mi lehet a zoka a Feinschilbert Róbert elleni rendőrségi eljárásnak? Rövidesen nyomra bukkantak, s most már szellőztetni kezdték Róbert bácsi egyéb viselt dolgait is. A közvélemény azonban a lapok támadásai ellenére is semleges maradt. Ez különben érthető, hiszen igen sok ember úgy emlékezett Róbert bácsira, mint aki meleg levest adott akkor, amikor a magyar állam, a kormány még ezt is megtagadta ! Sőt, voltak olyanok — nem is kis számban —, akik az immár nyilvánvalóvá lett szélhámos védelmére keltek. Talán ezt mérlegelték az akkori kormánykörök, amikor leintették a Feinschilbert-ügy vizsgálóbíróját: “Nem kell olyan mélven belemenni a dologba.” S bár a korabeli nyomozás irataiból — amelyek eddig a levéltárak mélyén lapultak — tudjuk, hogy, milyen horribilis vagyont szélhámoskodott össze a “nyomorenyhitö apostol”, bünügy valójában soha nem lett a dolgaiból. Az iratok között találunk például egy nyomozati adatot, amelyen ez a kétsoros kézírásos szöveg olvasható: “Tessék már az ügyet lezárni, nem nézhetünk farkasszemet Róbert bácsi szegényeivel. Volt, ami volt, kiutasítani!” Az aláírás olvashatatlan, minden jel szerint magas helyről származhatott, ha ezzel néhány sorral ad acta tehették Feinschilbert Róbert kétségkívül nagyszabású panamáját. Az iratokhoz mellékelt kimutatás szerint hozzávetőlegesen másfél-kétmillió pengőt sibolt össze Feinschilbert Róbert öt esztendő alatt a népkonyhákon és Az Életnek Megmentő Iroda révén ... Végül is a magas hely leirata megmentette Róbert bácsit a bírósági Ítélettől: 1930 aug. 3-án kiutasították Magyarország felületéről. A lapokban mindössze néhányso- 3-os közlemény jelent meg a kiutasítás fényéről és arról, hogy Róbert bácsi elhagyta az országot. Később az újságokban még felbukkant néhányszor a neve: ha egy újságíró Bécsben járt és véletlenül összefutott az ott letelepedett Róbert bácsival, hazatérése után lapjában beszámolt e találkozásról. A riportok stílusa ugyan eltért egymástól, de valamennyi ezzel a refrénnel zárult: — Nem is kerestem én azon olyan sokat... De azért elárulom: Az orruknál fogva vezettem az urakat, mert nem hogy vagyonom lett volna, de egy ócska fillérem sem volt, amikor Magyarország teiületére érkeztem. Lányom is szegény zongoratanárnőként kezdte. S nem a szegényektől loptam, mert nekik mindig megadtam, ami kellett, csak okosan gazdálkodtam azokkal a morzsákkal, amiket a gazdagok juttattak .. . Róbert bácsi nyilvánvalóan azért mondta el újra és újra mindezt, hogy jó emlékeze tűkben tartsák meg azok, akik ezekben az esztendőkben a nyomor konyháira kényszerültek. Ennek ellenére azt a következtetést kell levonnunk, hogy nagy gazember volt ez a köpcös, kecskeszakállu, görbelábu kis Öregur. VÉGE.-*
