Magyar Hirnök, 1969. január-június (60. évfolyam, 2-26. szám)
1969-03-13 / 11. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday. March 13. 1963 Hires kémek, kalandorok és bűnügyek FÉNYKÉP HELYETT RÖNTGENKÉP i FOLYTATÁS — A sérülések szövettani vizsgálata — kapcsolódott be a konzultációba a szövettani Szakértő — azt mutatja, hogy a meggyilkoltat több órával a halál beállta után daraboltak fel. A testrészeken olyan sérüléseket iiem észleltünk, amelyeket még életében szerezhetett volna. Az egyik orvosszakértő még valamit felfedezett a tetemen. . — Nem szabad figyelmen kivül hagyni Özeket a pontszerű elszineződéseket — mutatott rá a comb külső részén a bői felületére. — Ezek az elváltozások kétségtelenül arra italnak, hogy az elhalt huzamosabb időn keresztül orvosi gyógykezelés alatt állott, és több alkalommal kapott injekciót. Az egyik pontszerű bevérzés körül alig tapintható csofctósodás van. Itt kapta az utolsó injekciót. — Nem kétséges, hogy olajos antibiotikum volt — mondta a gyógyszerészeti szakértő, és Ígéretet tett, hogy a testszövetekben {aláiható anyagmaradványok alapján megkísérli az injekció anyagának megállapítását. — S milyen anyag szennyezhette be itt la. bőrt? — mutatott a zorvosszakértő a bőrfélület egyik kétforintos nagyságú részére, égy szabad szemmel alig látható, szürkés szitui foltra. A bőrfelületről óvatosan eltávolított, porszemeknél alig nagyobb szemcsék a vegyész inikroszkóppja alá kerültek. A mikroszkóplámpák erős fényében megvilágított parányi testek a műszer látómezején hatalmas, fényes sziklák benyomását keltették. , — Valószínűleg kőszénszemcsék — foglalta össze a tájékoztató vizsgálat eredményét a szakértő. — Végleges véleményt a mikro- Lobbanáspont meghatározása után adhatunk! A szakértők megállapításait, ha személy 'szerint nem jelölték is meg az áldozat kilétkt, a bűnügyi szakemberek nagyra értékelték. Már nem csupán egy nőt — az ötmillió magyar nő közül egyet —, hanem egy lényegesen szükebb csoport tagját kellett keresni. Az életkor, a testmagasság, a kövérkés termet, a jól ápoltság, az előzetes orvosi gyógykezelés — mind olyan sajátosság, amely lényegesen szűkítette a keresett személyek körét. A feladat igy sem volt sem egyszerű, sem könnyű. Fárasztó, hetekig tartó munka nélkül nem is remélhette senki, hogy megállapítsák a gyilkosság áldozatául esett 30—50 év közötti, kövérkés, középtermetű nő kilétét. Áldozatjelölt pedig szép számmal akadt. Á hetekig tartó munka alatt gyakran gondolták a nyomozók, hogy közel állnak a véres dráma megoldásához. — Kora hajnalban nagy bőröönddel osont ki a házból Irhási Kálmán a IV. emelet 10- ből — mondotta jegyzőkönyvbe az egyik pesti ház házfelügyelője. — Másnap surolókefét és Hypót kért. A feleségét azóta sem láttuk. Irhási szerint nagynénikéjéhez utazott vidékre. Az asszony azonban soha nem beszélt arról, hogy vidékon rokonai élnének. — Kovácsék albérlőjét, Pomázi Károlynét már hetek óta nem láttuk. Kovács János öszsze-vissza beszél, ha Pomáziné után érdeklődünk — hangzott egy másik bejelentés. Sem Irhásiné, sem Pomáziné nem esett bűncselekmény áldozatául. Az előbbi — állítása szerint — a titokzatos vidéki utazással ifjú férjét akarta megbüntetni éjszakai kimaradásaiért. De Kovács János sem volt ludal albérlője eltűnésében. Az asszony néhány nap múlva egyben és jó egészségben tért vissza lakásába. A nyomozóknak tucatjával kellett az Irhásinék, Pomázinék és már férjezett vagy hajadon társaik tartózkodási helyét megállapítaniuk. Valamennyien előkerültek az ország valamelyik zugából egy rokonnál, barátnál vagy szeretőnél eltöltött kiruccanás után. Párkányi László négy héttel az első testrész megtalálása után jelentkezett a budapesti rendőrség egyik hivatalában. Közölte, hogy sógornője, Térfi Viola 50 éves varrónő, budapesti lakos okt. 3-án, reggel eltűnt lakásából. Párkányi bejelentése sem érdemelt volna több figyelmet, mint más hasonló tartalmú, eredménytelennek bizonyult közlés, ha a bejelentő nem tesz fel egy jelentéktelennek tűnő kérdést is: — Sógornőm eltűnését Erdei Lajos nem jelentette be? — Érdekes, nekem azt mondta, hogy megtette a bejelentést — fűzte hozzá Párkányi a tagadó válaszra. Térfi Viola lakásán zárt ajtó fogadta a nyomozókat. — Mát hetek óta nem láttuk Violát — közölte az egyik szomszéd —, Erdei szerint elment egy tűzoltóval. — Viola elutazása előtt nagy veszekedés volt a lakásban — mondotta az egy emelettel lejjebb levő lakás bérlője. — Hajnalban a férjem nagy kiabálásra és dübörgésre ébredt. Erdei másnap be is jött bocsánatot kérni. Térfi Viola lakásába aznap nem tért viszsza senki, este hatóságilag felnyittatták. Üres, tökéletes rendben és tisztán tartott lakás fogadta a nyomozókat. Dulakodásnak, vérnek nyoma sem volt a kicsiny, szobából, konyhából, fürdőszobából álló lakásban. Térfi Violának és Erdei Lajosnak, a bérlőknek is nyomuk veszett. A szomszédok, ismerősök és rokonok vallomásából érdekes kép bontakozott ki a nyomozók előtt. Térfi Viola varrónő volt, hoszszu ideig egy belvárosi ruhaszalon tulajdonosa. Az 50-es évek elején a kisipart korlátozó intézkedések és meggyengült egészségi állapota miatt iparengedélyét visszaadta, és egy vállalatnál helyezkedett el varrónőként. Jövedelmét úgy egészítette ki, hogy albérlőt tartott. Soha nem volt férjnél, de 50. éve felé közeledve felébredt benne a férjhez menés vágya. Ez a szinte rögeszmeszerü makacssággal jelentkező érzés arra ösztönözte, hogy kudarcokkal sem törődve keresse a férfiak társaságát. Erdei Lajos albérlője volt. A férfi válaszolt Térfi Viola hirdetésére, kivette a szobát, és kényszerű megszakításoktól eltekintve, több mint egy évig állt fenn köztük az “albérleti jogviszony” — és a bizalmas kapcsolat. Ez a végén odáig fejlődött, hogy Erdei Lajos Violával együtt felkereste a nő rokonait, és bejelentette, hogy összeházasodnak. Az egyik rokon annyira megörült a jó hímek, hogy egy gyűrűvel ajándékozta meg az “ifjú” jegyespárt. Viola bátyja, római katolikus pap, használt reverendát adott nekik, hogy a vőlegény, a szabó, készítse el az esküvői kosztümöt. Nagy volt a család meglepetése, amidőn október 3-án, egy nappal a közös látogatás után, Erdei egyedül kereste fel menyasszonya nővérét és sógorát, Párkányiékat. — Viola elment. Itthagyott — panaszolta letérten. — Nem tudom, hova mehetett. Hajnalban jött érte egy tűzoltó, és együtt mentek el. A rokonok kérdéseire elmesélte, hogy hajnalban bekopogott hozzájuk egy tűzoltó, a jelek szerint a nő régi ismerőse. Kihívta Violát a lakásból, majd az asszony visszaszaladt, felöltözött, és egy kis csomaggal a kezében elment. Ő nem akarta engedni, dulakodni kezdett a tűzoltóval, be is húzott neki néhányat, de közben Viola is neki támadt, megkarmolta a kezét, és igy kénytelen volt a tűzoltó és Viola távozását végignézni. Néhány nap múlva Párkányiék levelet kaptak. A kezdetleges Írással megcímzett borítékot Miskolcon adták fel. Feladóját, bizonyos Triznyánét Párkányiék nem ismerték. A levél Violáról adott hirt: Igen tisztelt Párkányi Ur! Október 9-én találkoztam Csehszlovákiában húgával, akit borotvapenge-csempészésen elfogtak. Kérem adjon be a Külügyminisztériumba egy kérvényt, hogy ne büntessék meg. Viola pénzeit Erdei inkasszálja, ön pedig lássa el a lakás felügyeletét. Egyébként egy-két hét múlva Pestre megyek, majd akkor bővebben tájékoztatom. Párkányiék nem értették a levelet, hiszen nem tudtak arról, hogy rokonuk ilyen csempészutra készült volna. A levél után két nappal Erdei ismét jelentkezett, és hagy érdéks lődéssel hallgatta meg Triznyáné levelét. (Folytatjuk.)
