Magyar Hirnök, 1968. július-december (59. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-19 / 38. szám

JO. OLDAT MAGYAR HÍRNÖK Thursday, Sep*. 19. 1968 BÖLCSEK OLIMPIÄSZA BECSBEN, 220 SZOVJET FILOZÓFUS RÉSZVÉTELÉVEL Mrs. Martin Luther King, Jr. meglátogatta a U.N. főtitkárát és Dr. Ralph E. Bunchet. DE GAULLE SAJTÓKONFERENCIÁJA A SZOVJET ES YALTAI EGYEZMÉNY ELLEN BÉCS, Ausztria — Az osz­trák fővárosban megkezdő­dött a filozófusok világ kon­ferenciája s erre előzőleg a Szovjetunió 170 szovjet filo­zófust nevezett be. A világ gondolkodóinak erre a 14-ik olimpiászára az­után, közvetlenül az eheti nyitás előtt a Szovjet újabb 50 elvtárs kiküldését jelentet­te be s egyben kérte, hogy az összes szovjet “filozófusokat” tüntetés-biztos helyeken szál­lásolják el, mert Moszkvában zavargásokat szagoltak előre, a vilábölcsék a bécsi egyete­men előkészített tárgyalási termei körül, Csehszlovákia legázolása miatt. Már a Bécsbe érkező mint­egy 3000 filozófus-delegátus között — 1500-a>l több, mint ez 1963-ban Mexicoban tar­tott ezelőtti konferencián — -nem kis felháborodás volt ész­lelhető. Már Rómában — út­ban Becs felé, a kongresszus főszónokfi, a francija Jban- Paul Sartre, megvádolta az oroszokat olyan tettel, “mely a nemzetközi jog érteimé­iben a háborús bűnösséggel egyenlő”. Egy másik érdekes figurá­ja a kongresszusnak, a “viet­nami háborús bűnös” per kez­deményezője, Bertrand Rus­sell, érkezése után nyomban egy táviratot küldött Brezh­nev kommunista főtitkárnak Moszkvába, hogy “nyomban vonja vissza csapatait Cseh­szlovákiából”. Itt egy kis vita keletkezett, mert nem tud­ták, hogy címezzék Brezhne­­vet. Először “elvtárs”-t írtak ezt a távirat elküldése előtt “Mr.”-re változtatták. Mind 3000 filozófus még hetekkel ezélőtt a kongresz­­szust annak szánta, hogy “dialógust” fejlesszenek ki, a “Kelet és Nyugat” között, különösen most, Marx 150-ik születésnapján, azzal a jel­mondattal, hogy “a világ filo­zófusai képesek az egész vi­lág megváltoztatására” — mondta Leo Gabriel, a kon­ferencia elnöke. Időközben azonoan nem a filozófusok, hanem Sztálin egykori vezérkari főnökének. Slhtemertko tábornok orosz, keletnémet, lengyel, magyar és bolgár csapatai “változtat­ták meg a világot” mégpedig egy olyan helyen, mely a “dialógus” apostolainak kü­lönösen kedves volt. Csehszlovákia ugyanis az utóbbi időikben jelentős helye voit a nyugati és keleti esz­mék kicserélésének. Valójá­ban a prágai Karls-egyetem (Kari Marxról elnevezve) né­hány éve jelentős szerepet játszott ebben az eszmecseré­ben és az utóbbi években át­vette a jugoszlávok szerepét, míg . . miig az oroszok nem jöttek. A jugoszláv mozgalom egy kis csoport filozófus körül alakult ki, horvátok közre­működésével s ezek egy kis folyóiratot indítottak meg “Praxis” néven, nem hagyták elaludni a kelet-nyugati esz­mecsere gondolatát és egy kis adriai szigeten, Korcula-n ta­lálkoztak többizben. Innen, különösen a francia Sartre, a német Bloch és a német amerikai Marcuse — valamennyien marxisták — eszméi szivárogtak ki, a prá­gai, budapesti, varsói és bu­karesti egyetemék diákszo­báiba. S ezen a Korcula szi­geten tartottak most is elő­­konferenciát, a bécsi filozó­fus kongresszus előtt. Korcula szigetén, egy hó­nappal ezelőtt még ezek a fi­lozófusok — Bertrand Rus­­sell-el sulyosbbitva — petro­leum lámpa mellett, mert egy adriai vihar megsemmisítette a villanyvilágítást — ilyen­fajta határozatokat hoztak, hogy “a jövő kétségtelenül a szocializmusé” és Marcuse professzor haditerveket dol­gozott ki “a késői kapitaliz­mus megváltoztatására.” Ekkor durrantottak közé­jük Brezhnev páncélosai, tet­ték ködössé a korculai látó­határt és háborították fel a világ “vezető-filozófus-meg­­változtatóit.” Hogy a harag Bécsben is megnyilvánul e és hogy a 220 kiküldött szovjet “gondolkodó” talál e na­gyobb ellenállásra, kérdéses marad, mig a tárgyalások elő­­renem haladnak, de kongresz­­szusi tagok összetétele miatt duplán kétséges. Mindenesetre Korculában, közvetlenül a Bécsbe indu­lás előtt, közösen egy kom­münikét formuláztak meg, mely igy hangzik: — Szilárdan reméljük, hogy az eszmék erőt vesznek és szétmálasztják a fegyveres hatalmat, még a legerőseb­bet is. Cseh menekültek BECS — Az osztrák belügy­minisztérium hivatalos jelen­tése közli: Mindeddig, a Cseh­szlovákia elleni invázió óta 847 cseh menekült kért és kapott politikai menedékjo­got Ausztriában. PARIS, Franciaország. — Az általános politikai kavar­­gásbarj világszerte, Charles de Gaulle, a francia elnök is megszólalt* szigorúan kárhoz­tatta a Szovjetuniót, hogy megszállta Csehszlovákiát és kijelentette, hogy ennek oka Európa második világháború utáni felosztása, melyben sze­repet játszott az Egyesült Államok és Anglia. A 77 éves de Gaulle elnök elmondotta sajtókonferenciá­ján, hogy a “három nagy”, Josef Sztálin, Franklin D. Roosevelt elnök és Winston Churchill m i n i s z t erelnök megegyezése 1945-ben a “Yal­tai Konferencián”, kiszolgál­tatta a Szovjetnek Kelet Eu­rópát és Közép Európa egy részét. De Gaulle kijelentette: — Ez a megegyezés a Krím fél­sziget Yalta nevű városában, lehetővé tette az oroszoknak, hogy most beavatkozzanak. — Franciaország nem vett részt a yaltai konferencián. Utánna elmondotta, hogy Csehszlovákia letiprása, “el­ítélendő és kárhoztatandó” és “Prága vezetőinek fegyveres erőszakkal való vak engedel­mességre bírása, újabb jele a Szovjet hegemóniának.” Kijelentette, hogy előrelát­ja a napot, melyen a szovjet csizma uralma megszűnik Ke­­leteurópában. A csehszlovák események — mint mondotta — “pillanatnyilag tétlenség­re kényszeritette politikáját, a Kelet és Nyugat kibékülé­sére vonatkozólag”, de kije­lentette, hogy “politikáját még mindig helyesnek tart­ja.” További külpolitikai té­nyekről beszélve kijelentette, hogy Anglia az Európai Kö­zös Piacba való belépését az­ért halasztja, mivel annak be­lépése esetén, az Egyesült Ál­lamok” egyszerűen elnyelné Európát” Végül kijelentette, hogy Franciaország valószínűleg el fogja ismerni Biafrát, mivel Nigéria háborút és éhséget alkalmaz Biafra lakosságá­nak kiirtására. HABOZNAK AZ ELNÖKI TITKÁROK WASHINGTON — John­son elnök felkérte néhány közeli titkárát a fontosab­bak közül, hogy menjenek ve­le texasi birtokára, azután, hogy elnöki időszaka lejár, 1969 január 20-án és segítse­nek neki könyvtára felállítá­sában. Eddig csak egy fogad­ta el a meghívást, Robert Hardy, egyik legkedvencebb “szellemiről” közül. Egyike azoknak, akik el­utasították az ajánlatot, George Christian, az elnök sajtófőnöke és azóta az elnök és közte elhidegedett a vi­szony és nem tekinthető töb­bé az elnök bizalmasának és valódi szócsövének. A wash­ingtoni humor azt mondja, ha ezentúl % sajtókonferenciá­kon Chirstian azt válaszolja az újságíróknak, hogy “nem tudom”, ez igy is van. A két nagy amerikai párt elnök, illetve alelnökjelöltjei. Fenn: Hubert Humphrey alelnök és Edmund S. Muskie szenátor. Lenn: Richard M. Nixon és Spiro T. Agnew.

Next

/
Oldalképek
Tartalom