Magyar Hirnök, 1967. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-12 / 41. szám

8 OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, October 12, 196? Születendő gyermeke eletet teszi kockára a terhes anya, ha dohányzik Annak ellenére, hogy az or­vosok és vegyészek egy cso­portja piég mindig nem talál közvetlen összefüggést a ci­garettázás és bizonyos beteg­ségek között, szinte nap, mint nap, olyan újabb adatok ke­rülnek felszinre, amelyek szinte kétségtelenül bizonyí­tani látszanak a cigarettázás ártalmas és káros voltát. A közelmutban, angol és amerikai ujságirók egy cso­portja megintervjuolta Lon­donban, az angol fővárosban, a 48 esztendős Dr. Neville Butler professzort, a British University gyermekegészség­ügyi osztályának igazgató fő­orvosát. Butler professzor, aki egész életében meggyőződéses nem­dohányzó volt, munkatársai­val együtt széleskörű kutatá­sokat folytatott a korai gyer­mekhalálozásokra vonatkozó­an és kutatásai közben —egé­szen véletlenül — találkozott a terhes anyák cigarettázásá­­nak problémájával. Dr. Butler a következő nyi­latkozatot tette az őt megin­­tervjuoló angol és amerikai újságírók előtt: — Kutatásaink során bebi­zonyosodott, hogy születendő gyermeke életét teszi kocká­ra az a terhes anya, aki ci­garettázik. Még akkor is, ha egy nő, terhességes idején, csupán naponta egyetlen ci­garettát szív, növeli a lehe­tőségét annak, hogy halva­­született gyermeket hoz a vi­lágra, vagy pedig újszülött gyermeke —. megszületése után néhány héttel — meg­hal. Ez a kockázat, természe­tesen, minden terhes asszony esetében egy bizonyos mérté­kig fennáll, kutatásaink so­rán azonban úgy találtuk, hogy a cigarettázó anyák ese­tében ez a kockázat növeke­dik. — A terhes nő cigarettázá­­sa kétségtelen veszélyt jelent az anyaméhben fejlődő mag­zatra. Az anya cigarettázása nem öli ugyan meg közvetle­nül a magzatot, azonban — agy tűnik — hátráltatja a magzat testsúlyának és nagy­ságának megfelelő kifejlődé­sét, valamint, csökkenti a megzat ellenállóképességót és ezáltal a magzat könnyebben esik az esetleges, kedvezőt­len külső körülmények áldo­zatául. — Az ilyen magzatok egy­­része halvaszületetetten jön a világra, egyrészük élve szü­letik ugyan, azonban életkép­telennek bizonyul és rövid időn belül, meghal. — Erre vonatkozóan két különböző elméletünk van: — Egyik elméletünk az, hogy a cigarettázás valami­képpen károsan befolyásolja a terhes anya vérkeringését, lelassítja a vérkeringést és ezáltal lehetetlenné teszi az anyaméhben fejlődő magzat megfelelő táplálását. — Ezzel kapcsolatos másik elméletünk: a cigarettázás va­lamiképpen (valószínűleg a cigarettában lévő nikotin és kátrány utján) megmérgezi a terhes nő vérét s a megfer­tőzött vér azután általában csökkenti a fejlődő magzat el­­ienállóképességét. —Kutatásainkat két tanul­mány-sorozatra alapítjuk. Az első tanulmány sorozatot 17 ezer olyan ujszülöttön végez­tük el, akiknek mindegyike Angliában, 1958 március első hetében született. Második tanulmány-sorozatunk tárgya 7000 olyan újszülött volt, akiknek mindegyike közvet­lenül születése után, vagy pe­dig világraj ötté után egy hó­napon belül, meghalt. — Kutatásaink akkori meg­határozott célja az volt, hogy általános statisztikai kimuta­tást készítsünk az angol gyer­mek-halandóságról. Ennek ér­dekében kérdőivekét küldöt­tünk szét Anglia minden ré­szébe, szakorvosokhoz, szülé­szeti klinikákhoz és okleve­les szülésznőkhöz. — A kérdőívek több, mint 200 kérdése között szerepelt egy olyan kérdés is, amely­ben azt tudakoltuk: volt-e a terhes anyák között olyan, aki terhessége idején legalább napi egyetlen cigarettát elszí­vott? Errevonatkozó másik kérdésünk pedig azt tudakol­ta, hogy amennyiben a terhes anya több, mint egyetlen ci­garettát szívott el terhessé­ge idején, mennyi volt az ál­tala elfogyasztott napi ciga­rettamennyiség? — A beérkezett válaszok­ból — számunkra is váratla­nul — kiderült, hogy a ciga­­rettázásnak nyíl vánvalóan sokkal döntőbb jelentősége van a gyermekhalandóság szempontjából, mint azt ma­guk is gondoltuk. Ez volt az oka annak, hogy ezután, mun­katársaimmal együtt, olyan újabb kutatásba fogtunk, amely kizárólagosan a terhes anyák cigaretta-fogyasztása s a gyermekhalandóság közötti Összefüggést volt hivatva fel­deríteni. — Ekkor a következők de­rültek ki: az első csoportba tartozó 17,000 gyermek közül összesen 661 született halva, vagy pedig születése után egy héten belül meghalt. Az ebbe a csoportba tartozó anyák 15.5 százaléka dohányzott ter­hessége idején mérsékelten (naponta 1-9 cigarettát szí­vott), mig az ebbe a csoport­ba tartozó anyák 11.9 száza­léka erősebben dohányzott terhessége idején, (naponta 10, vagy ennél több cigaret­tát szívott.) — Ezekután az említett 661 újszülött mindegyikét felbon­coltuk. valamint felboncoltuk a második tanulmány-soro­zatba tartozó 7000 újszülött mindegyikét: ebbe. a máso­dik csoportba tartoztak* azok, akik — amint már említet­tem — közvetlenül születé­sük után, vagy pedig szüle­tésüket követő egy hónapon belül, haltat meg. — A boncolások után nem találtuk jelét annak, hogy a terhes anyák cigarettázása közvetlenül okozta a magzat, illetőleg az újszülött halálát, például nikotin-m é r g e z és, rákbetegség, vagy sziv-rend­­ellenesség utján. — Azt azonban kétségtele­nül bebizonyított tényként kellett elfogadnunk, hogy a terhességük ideje alatt ciga­rettázó anyák esetében a hal­vaszületett magzatoknak és azoknak az újszülötteknek a száma, akik születésük után egy hónapon belül meghal­tak, jelentékeny mértékben magasabb volt, mint ameny­­nyi Angliában általában, az országos gyermek-halandóság arányszáma. — Statisztikai adataink bi­zonyítják, hogy azok az anyák, akik terességük idején erős mértékben dohányoznak (tehát napi 10 cigarettát, vagy ennél többet fogyasztanak), az átlagosnál 25.9 százalékkal nagyobb valószinüséggel hoz­nák a világra halvaszületett gyermeket, vagy pedig olyan gyermeket, aki születése után rövid idővel (egy hét és egy hónap közötti időközben) meghal. — Azoknak az anyáknak az esetében, akik terhességük ideje alatt kismértékben do­hányoznak (tehát napi 1-9 ci­garettát szívnak), ugyanez í valószínűségi arányszám 20.é százalék. — Statisztikai adataink végső eredménye ez volt: az első csoportba tartozó 661 hal­vaszületett, vagy nemsokkal születése után meghalt gyer­mek közül 221 valószínűleg életben maradhatott volna, iá terhessége idején az anya nem dohányzik. — Kétségtelen azonban, hogy — eddigi kutatásaink szerint — a terhes anya do­hányzása nem eredményez fizikai eltorzultságot az új­szülött esetében, amint ezt azoknál az anyáknál tapasz­talhattuk, akik terhességük idején a thalidomide nevű or­vosságot szedték. — Hiszem azonban, hogy a születendő gyermek szem­pontjából mindenképpen biz­tonságosabb lenne, ha terhes­sége idején az anya — egy­általában nem dohányoznék. APÁTLAN GYERMEK TARTÁSDIJAT NEM KAP SAN FRANCISCO — Ha a feleségnek nem fér­jétől, hanem mesterséges megtermékenyítés utján születik gyermeke, az elvált férj köteles-e tartásdijat fizetni? Erre a kérdésre kellett felelni Mr. és Mrs. Sorenser esetében. A házasság hetedik évében orvosi megállapítást nyert, hogy Mr. Sorensen magtalan. Még hét év múlt el, mig a feleség, mert mindenáron anya akart len­ni, elhatározta, hogy mesterséges megtermékenyítés­sel éri el azt, amit a természet — a férje gyengesége — megtagadott tőle. A férj ehhez hozzájárult. Az asz­­szonynal: fia született. A házasság válással végződött. A férj beleegye­zett a válásba, miután a felesége kijelentette, hogy nem kívánja tőle a gyerekről való gondoskodást. Két evvel ütóbíb* a feleség súlyosan megbetege­dett, a népjóléti hivatalhoz fordult segítségért. A megyei ügyész ekkor az elvált férjet utasította, hogy fizessen tartásdijat a kisfiú javára. Mr. Sorensen a váláskor történt megállapodásra hivatkozott, mi­re az ügyész vádat emelt ellene. Mr. Sorensen felleb­bezett és most az állami fellebbezési bíróság felmen­tette a tartásdij-fizetés kötelezettsége alól. Kimondta a bíróság, hogy a mesterséges megtermékenyítés ut­ján született gyermeknek nem jár tartásdij az anya férjétől. { TELE LESZ A NAPTÁR HÁROMNAPOS WEEKENDEKKEL FEBRUARY 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10.11 121314151617] MAY 1 2 3 4 5 6 7 8 9 1011 1213 14151617181920 21 22 23 24 25 2601] NOVEMBER 12 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12131415161718 192021 2223240 SS 28 29 30 M WASHINGTON — A kongresszusban előkészü­letben van egy törvényalkotás, amely egyes nemzeti ünnepek dátumának megváltoztatásával lehetővé! fogja tenni uj hétvégeknek három napra való meg­hosszabbítását. A hétfői nap lesz az uj szabadnap. Ma csak Labor Day nemzeti ünnepnap esik mindig hét­főre. A törvénytervezet szerint ehhez csatlakozik még öt hétfő: Washington születésnapja az uj törvény életbe lépése után február harmadik hétfőjén lesz. Memorial Day május utolsó hétfőjén. Függetlenség Napja jú­lius első hétfőjén. Veterans Day október utolsó hét­főjén. Hálaadás Napja november negyedik hétfő­jén. Karácsony és Újév napját a tervezet nem érin­ti. A törvény ,amely előreláthatólag még ebben az évben létrejön, valószínűleg csak később, 1970-ben lép­ne érvényre. Addig a köz- és magánéletnek alkalmaz­kodnia kell az uj rendhez, amely lényegesen befolyá­solni fogja a társadalmi és gazdasági életet. Meg­jegyzendő, hogy a kongresszus törvénye az államok törvényhozási szabadságát nem érinti, miértis fel­tehető, hogy egyes államok meghagyják az eddigi nemzeti ünnepnapi dátumokat. Washingtonban azon­ban számítanak arra, hogy a közhangulat mindenütt kedvezni fog a reformnak, hiszen az embereknek alig lehet kifogásuk az ellen, hogy hosszabb hétvé­gek több mozgási szabadságot engednek meg, több szórakozásra adnák módot. Az átkozott Katinszki végrendelet Irta: GONDOS SÁNDOR Amire viszont Wienerberger, pék bajusza alól mérgesen morogta: , — Persze, mert a szép Kunay leánynak udvarol. Voltak még hasonló ellentétek a népünnepély körül, de azok együttvéve se ártottak a végleges nagy sikernek. Különö­sen annak a csoportnak nem, amely részben a ligeti vendéglő nyitott tánctermében járta a walcert, polkát, francia négyest és hasonló úri táncokat, részben az óriási fenyőkkel árnyékolt, agyaggal jól kivert körönd talaján ropta a csárdást Kóczé Zsiga primás muzsikája mellett. Erről az eseményről persze nem maradhattak el azok az idősebb urak sem, akik a hangadó szerepét vitték. Az étterem emelvényén trónolt a táblabiró, Papolczy, jobbján az apát úr­ral, aki mellett a református esperes vesződött pipájával, mig balról a megfelelő hivatalos Sorrendben a polgármester, a bá­nyaigazgató, meg a többi kincstári urak ültek. A megyének kü­lön asztal járt, de olyanformán, hogy egymáshoz átbeszélhesse­nek, mert bár megye, ott ahol a nép is látja, egy kutya az a töb­bivel. így morogták ezt a céhek asztalánál, ahol azonban szin­tén .megvolt a rangkülönbség. A főhelyen Kapitány Károly uram ült, a jeles csizmadiák céhmestere. Az utolsó hely a tímá­roknak jutott, akiken erősen érzett a cser maró szaga. Az asztalok körül való letelepedésnél némi szelíd vita zaj­lott akörül, hogy a pesti újságíró vendégnek hol legyen a helye? Ennek azonban maga a “firkász” vetett véget, mikor az öreg orvos mellé telepedett le, aki ugyan a megye embere volt,de a városiak előtt is egyformán népszerű: Arra nem volt félté­keny senki, mert ha nekilódult az indulata, kurtán-furcsán vág­ta oda: : Én csak kétféle embert ismerek. Olyat aki beteg és olyat, aki beteg lesz. Nekem a főispán is egyformán jajgát a zsellérrel, mikóí- torkig zabáita magát disznóságokkal és megcsömörlött tőlük. " — És egyformán marad adósom, mikor kigyógyitottam. A Katinszki végrendelet körül szaglászó pesti újságíró az öreg orvos védőszárnyai alá helyezkedett az első naptól kezdve. Miért? Megmondta: — Az orvos az, aki még azt is tudja, amit a gyóntató pap előtt elhallgatnak. Este kilenc óra tájban, mikor már vígan táncolt az ifjúság, az újságíró hirtelen odafordult az orvoshoz: — Bátyám, ki csibéje az a szőke kis leány, aki amott táncol? A betegek patrónusa homlokáról szemei elé húzta pápasze­mét, odanézett hosszasan, dé hallgatagon a táncolok közé, majd visszatolta a kettős üveget homlokára, ahol azt rendesen tarto­gatta és csendes hangon, de keményen felelte: —- Az a kis szőke leány a városi gazdasági tanácsos gyer­meke, meg azonfelül özvegy Darabanth Jánosné, született Ma­­tolcsi Kató unokája és a neve Ne-bántsvirág. Ahhoz neked, aki mit-ugrálsz széltoló vagy, ma itt, holnap ott, most eszed a hol­napi kenyeredet és hordod a jövő esztendei ruháidat, mert adóság-csinálásból élsz, semmi közöd. Az újságíró azonban kötötte az ebet a karóhoz: — De én azzal a leánnyal táncolni akarok. Amire az öreg orvos szokatlanul heves hangon förmedt fel: , : ; ■■*! * * [t'M — Táncolj te boszorkányok seprűjével! Az a leány nem hozzádvaló. Először is még csak karácsonyra lesz tizenhét éves és kár lenne, ha a te ostobaságaid megzavarnák az eszét. Azu­tán meg annak a leánynak nincs anyja. Meghalt gyermekágyi lázban, mert engem csak akkor hívtak a házhoz, mikor a ronda bába-asszony már mindent elrontott. A gyereket azután a nagy­anyja nevelte és éppen csak annyit mondok neked, hogy földig emeld előtte a kalapodat, mikor az a nagyasszony leereszkedik hozzád és jóindulattal szóbaáll veled. Felhajtott egy pohár bort az öreg orvos, mintha lopva megtörölgette volna szemeit keze fejével és suttogóra fogva hangját, mesélte: — Hát nekem az asszony csak asszony akkor is, mikor selyemben jár vagy zsákvászonból szab magának ruhát. Gyen­ge test, senyvedő lélek. Csak fájdalomra és szenvedésre van teremtve. A legjobbja is cifrálkodásra születet. De ez az egy, annak a lánynak a nagyanyja valami más. Annak párját csak a Bibliában találod, mikor Mária Magdolna vagy az öreg Zaka­riás felesége, Erzsébet asszony felől olvasol. Elgondolkozott újra hosszasan, közben kétszer-háromszor mintha sóhajtott volna, végül lekapta homlokáról pápaszemét és megszólalt: . ... ... — Kismet! Ami írva van, az meg van irVa és az ellen hiába hadakoznál; Ha táncolni akarsz az unokával, menjünk, bemu­tatlak a nagyanyjának. Hófehér volt a haja, magas termete kissé előrehajlott, de az egykori szépségből nagyon keveset vesztett özvegy Dara­­banth Jánosné arca És az egykori jó nevelésből éppenséggel semmit. Öreg barátját, az orvost, mosolyogva fogadta. Az uj emberre szinte fejedelmi fej haj fással nézett, de úgy, amint szívesen látott vendégre szokás. — Mindkét könyvét olvastuk . . . — Olvasták? — Miért ne? Azt a vádat, hogy nekünk falusiaknak min­denre telik csak könyvekre nem, maguk találták ki, pedig a hiba nem bennühk van. Az Írói vagy talán újságírói önérzet ágaskodni kezdett: — De kérem, azt Mikszáth maga is elismerte, hogy a vi­dék nem olvas. — Mert, pesti magyarságot használva, Íróink egy idő óta túlírnak fejük felett. Hol idegeket és lelkeket boncolgatnak apróra, hol hangzatos, de értelmetlen szavakat raknak egymás mellé . . . Gondolkodás nélkül ütött rá arra, amit voltaképpen mon­dani akart: — Megtesznek mindent, csak éppen nem mesélnek. Nem gondolnak arra, hogy az emberek csak felnőtt gyerekek, akik a könyvtől mesét várnak törpékről és óriásokról, tündérekről és boszorkányokról,szép álmok világáról, de nem a csúnya va­lóságról. Az öreg orvos dévajkodva kacagott fel:-— Öcsém, most megkaptad amit kerestél. Ha egyszer engem őszinteségi roham fogna el, én is megmondanám neked, hogy a ti könyveiteken csak egyszer vergődöm keresztül, akkor is részletekben, de Szent Péter esernyője mindig megvéd az unalom esernyőjétől. Nem folytatták a szót továb, mert a fiatal leánykát éppen akkor hozták vissza a táncból és a bájosan kedves gyermek szemei a bemutatás után kerekre nyílva bámultak a pesti ven­dégre: — Az iró, — rebegte szinte öntudatlanul. — A pesti iró ... Bartos Endre ösztönszerüleg érezte, hogy egyszerű szerény­séggel kell viselkedjék. Szinte röstelkedő alázatossággal felelte: — Nem iró, csak újságíró. — De én olvastam a könyveit nagyanyóval. Aki könyvet ir, az iró. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom