Magyar Hirnök, 1967. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-01 / 22. szám

8. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday. June 1, 1967 hagyott hely helyett egy több mint egymillió embert befogadó, kiépített tér fogad­ja a látogatót, a hatalmas ba­zilikával, melynek árkádjai félköralakban ölelik körül a tér apszisét más épületekkel egyetemben, mint a kórház és a zarándokok háza. Ezen szentélytől nem mesz­­sze épült fel az első állomása kereszt piedesztájául egy alsó mások folytatódnak egészen a golgotáig. Fent a magasban nyúlik a fatimai égbe ez a nagyszerű építmény. A tervező a három kereszt piadesztájául egy alsó nagy kápolnát épített, sekres­tyével és mellékkápolnával. Ennek a piedesztálnak tetejé­re impozáns méretű lépcsők vezetnek fel kétoldalt, ahol a kápolna oltárfölötti részén egy nagyméretű, oltárszerü alap­zaton emelkedik a magasba három nagyméretű kereszt. A két szélső csak sima kereszt, a középső és nagyobb feszüle­té természetes nagyságon fe­lüli Corpus Christi díszíti. Bent a Szent Istvánról elne­vezett kápolnában kora reg­geltől késő estik miséznek, vagy litániáznak a világ min­den részéből ideérkező zarán­dokcsoportokat vezető papok. Nagyobb csoportok részére a kápolna tetején lévő oltárnál miséznek. Most a Portugál állam is fel­figyelt a keresztut nagy je­lentőségére és államköltségen építik ki az odavezető utat. így tehát évente milliók is­merik meg egy lelkes nép Is­tenhitét és áldozatkészségét, csak éppen itt, az Egyesült Államokban tudnak erről a legkevesebbet. Pedig éppen Amerika régen kivándorolt magyarsága segitette elő a nagyszerű mü létesítését. Örök hűséget fogadtak egymásnak egy napra LONDON. — Nagy gondja, problémája volt Denyse Boyd- Moss 23 éves délafrikai szí­nésznőnek; lejárt a látogató­vízuma. De ő Angliában akart maradni, ott karriert csinálni. Állandó angliai tartózkodásra szóló vizumra volt szüksége. Hogy lehet ilyet /kapni? Na­gyon egyszerűen, mint kide­rült. Ilyképpen; Kiment a Trafalgar Square­­re, körülnézett, kiszemelt a sürgő-forgó tömegből egy fér­fit — történetesen truck sof­­főr volt— és igy szólt hozzá: “Vegyen feleségül. Kap 50 font sterlinget.” Szívesen fe­lelte az ismeretlen. Együtt elmentek az anya­könyvvezető elé és annak rendje-m ód ja szerint örök hű­séget fogadtak egymásnak. Aztán goodbyt mondtak egy­másnak. A férj jobbra ment, a feleség balra. Denyse most már angol pol­gár felesége és megkapja a vízumot. A pár perces házas­ság felbontását majd elintézi az ügyvéd. JOBB CIGARETTA WASHINGTON. - Még nincs oly cigaretta, amely nem ártalmas, vagy nem nagyon ártalmas, de — jelenti Dr. W. H. Stewart, az Országos Egészségügyi Intézet főnöke, a U. S. Surgeon General — a kísérletezés és kutatás eddigi eredményei azt mutatják, hogy idővel lehetséges lesz ke­vésbé ártalmas cigaretta elő­állítása. Salinas, Calif.-ban a kotló költötte ki és vezérli a kacsákat, csak a vizbe nem tud utánuk menni. A keresztuti kápolnák, va­lamint a világ leghatalmasabb golgotájának tervpályázatát Marék László, az ismert egyházmüvész, épitészmérnök nyerte el. Mint a 14 stació-kápolna, úgy a golgota is tiszta fehér márványból épült fel. A ká­polnákban elhelyezett reliefe­ket ismert portugál művész készítette, akinek munkái több helyen diszitik a nagy kegyhelyet. A kápolnákon, valamint a golgotán elhelyezett hármas­­halomból kinyúló apostoli ket­tős-kereszt, az adakozók ne­veinek magyar nyelvű felira­tai a márványtáblákon száz­milliók előtt ismertetik eme kicsi, de lélekben nagy nem­zet fiainak áldozatkészségét és művészetét. A keresztut kápolnái azon az utón épültek fel, melyen 50 évvel ezelőtt a kis látno­kok hajtották le báránykái­­kat legeltetni arra a hely­re, ahol látomásaikat átélték és ahol most a régi sziklás el-CSÁVOSSY LEÓ: HIRDESSÉTEK HARANGOK TÖRTÉNELMI REGÉNY Az ostromló sereg megingott. és hanyatt-homlok mene­kült a várból. Tántorogva húzódott a szakadékok felé. A fővezér zsoldosai átkaroló mozdulattal vették üldözőbe a fejvesztett gyülevész hadat. Nagyrészét felkoncolták és több­ezernyi törököt a Szávába szorítottak. Mire felderengett a hajnal, Hunyadi elé tárult a látvány, amint a lőtávolságon kivül táborba kotródtak a visszavert tö­rök hadsereg szétszóródó maradványai. A sáncok, a futóárkok, a fedezékek török holttestektől duzzadtak. A csatornákat te­temgátak torlaszolták el. Beláthatatlan volt a hullamező. — Győztünk! — lelkendezett Szilágyi Mihály várkapitány. — Vigyázzunk! — intette borongó tekintettel a fővezér, — Ne igyunk előre a medve bőrére! Lehet, hogy a szultán cselhoz folyamodik és ránk ront, amikor nem is gondoljuk. Ezért parancsba adom, egyetlen katona sem mehet ki a vár­ból! Kapisztrán atyát pedig megkérem, azonnal menjen át a Száva túlsó partjára és tartsa együtt a kereszteseket. Ők sem mozdulhatnak táborukból, további intézkedésig. Sem a Szá­ván, sem a Dunán átevezniük nem szabad! Mindenki aludj a ki fáradalmait, csak a torony őrség legyen éber! A pihenés mindenkinek jól esett. A fővezér is csergesát­­rába vonult. Bőrkádjában lemosta porlepte testéről a rászáradt muzulmán vért és lepihent a köpenyére. Úgy, ahogy évtizedek óta szokta meg a hadjáratok alatt. Alig szunnyadt álomba, felharsantak a riasztó hasonák. Zengésüket visszaverték a golyólyuggatta terméskő falak. Hunyadi pillanatok alatt az őrtoronyban termett. Eléje tárult az ijesztő valóság: A keresztesek átmerészkedtek a Száva jobbpartjára és a török előőrsökre röpitették nyilaikat. Kapisztrán hiába igyekezett visszatartani őket. Kiáltozott, integetett feléjük. Azok vérszemet kapva, sem nem láttak, sem nem hallottak! A janicsár-előőrsöket megsegítő kétszáz szpáhi nyargalt eléjük. A keresztesek azokkal is szembe szálltak. Hosz­­szu hajdulándzsák ágaskodtak a Duna felől, mintha megeleve­nedett volna egy kukoricás tábla. Már hiábavaló volt Kapisztrán mindé nigyekezete. Nem tudta visszaparancsolni a kereszteseket. Azok megállíthatatla­nul égtek a vágytól, hogy török vér fesse be rozsdás sarlói­kat. Végül Kapisztrán maga is a hömpölygő keresztes tömegbe vetette magát. Födetlen fővel, magasra emelt kereszttel báto­rította, tüzelte azokat: — Előre magyar fiaim! Előre! Az Ur Jézus velünk! Hunyadi lóra pattant kétezer huszárjával és belevetette magát a harcba. A somogyiak fergeteges nyilzáport árasztot­tak az ellenségre. A székelyek kopjái, szekercéi ismét lékelték a kontyos koponyákat. Most bontakozott ki egészében Hunya­di hadvezéri nagysága. A leleménye hihetetlen. Elveszettnek látszó helyzetekben sem retten meg, hanem magára irányít­ja az ellenség főerejének támadását és felmorzsolja azt. Cso­dás az átkaroló harci mód, amellyel bekerítette a török ágyu­­parkot! A székelyek a meglepett szekértáborból úgy hajtották el a foglyul ejtett tüzéreket, mint a csordát. János fővezér szegeket veretett a zsákmányolt ágyuk gyuj­­tónyilásába. Néhányat azonban a törökök felé fordított. Ilyen még nem történt, amióta háborúskodnak a világon. A saját ágyúival lőttek halomra egy hadsereget! Működésben van már az egész vártüzérség. Losonczi Dénes tüzérségi felügyelő osztja parancsait. Körülötte Czikó Bertalan főpattantyus, Széchéni Kona István, Lévai Pál, Zsámboki Domonkos* Zólyomi Péter petárdás főmester. . » Többszáz a zsákmányolt ágyuk, mozsarak, petárdák szá­ma. Töménytelen mennyiségű a védők birtokába jutott ágyú­golyó, gránát, muskétás puska, gyújtásra és lövésre szolgáló tüzszerszám, kanóc, irtó kupa, kőhajitó gép, emelőcsiga és faltörő kos. Hiába a magyar ősi hadviselő nemzet és úgy érti a csatázás minden fortélyát, csalafintaságát, mint egyetlen más ország fiai sem! A szultán e válságos helyzetben rohamot-rohamra halmo­zott. i . — Az ágyukat visszafoglalni! — adta ki a parancsot. De a kifeszitett sátorköteleken halomba bukfenceznek a janicsárok és a szpáhik, lovaikkal együtt A török tüzérségnek szekérváruk lett a veszte. Akolba zárták magukat és felkon­colták őket az utolsó szálig. < <. / ... -Kurokin Hasszán szpáhi vezért Székely Péter nyila ve­tette ki a nyeregből. Kurkutoa janicsár hadnagyot Verébély Gáspár kardja sZurta keresztül. Kemény Ifnré mérges nyila pedig a túl előmetészkedő Moháríiéd mellébe fúródott. A török tülkösök visszavonulást fújtak. A basák attól tar­tottak, hogy a félholt szultán fogságba esik, vagy Nándorfehér­vár falai alatt leheli ki lelkét. Tevehátra helyezték és páni sietséggel nyargaltak el vele. , — Hol vagyok?. — kérdezte réveteg,. savós tekintettel a szultán, miután órák múlva magához tért eszméletlenségéből. — Sarnóban, Nándoriéhérvártól tiz mérföldnyire — fe­lelték a basák. — Hogy végződött az ostrom? — Nagyur, jobb lenne, ha nem tudnád. Odaveszett az ázsiai pasa és a vezérek valamennyien. A tüzérség megsemmi­sült, hajóinkat mind elsüllyesztették. A sereg szétzüllötten do­bálja el fegyvereit. Török hulláktól sötétlik a látóhatár. Élelem nincs, takarmány nincs. Mohamed mélységes bánatba hullottan nézett maga elé és a mindig nála lévő méregért nyúlt. A basák akadályozták meg, hogy végezzen önmagával. — A tábort felgyújtani és menekülni! — nyöszörögte vér­ző mellel Iszlám császára. A tönkrevert török hadsereg roncsai szánalmasan vergőd­tek Bizánc irányába. Szomorúan, mint egy szétzüllötten höm­pölygő óriás temetési menet. A vesztett harcok színteréről ha­láltusát vívó sebesült törökök ezreinek átkozódó jajveszékelése szállt utánuk. Virradt már. Hunyadi a felszabadult vár fokán állt katonái élén. A roskadozó bástyák oromzatán az ő rettegett fővezéri lo­bogói bontakoztak ki a ködből. Lengették, cirógatták az áldott magyar búzamezőkről érkező szellők. Az ég kiderült, a Duna ezüstös tükrén szikrázva verődtek vissza a napsugarak. A túlsó parton, Zimoly ferences templomában, megszólal­tak a harangok. A nándorfehérvári diadalt köszöntötték. m VIII. A húsznapos eget-földet rengető ágyubömbölések vihara elült. A Száva vérfoltos fodrozásai megnyugodtak s a Duna haragosan harsogó hullámai is elsimultak. A mámorosán höm­pölygő, terebélyesen nyújtózó folyó szinte felmagasztosultan mosolygott a kék égre, parti vad füzesekre, rétek ezerszin­­pompáju virágerdejére. János barát még a világraszóló diadal napján tollat raga­dott és a következő rövid haditudósitást küldte a pápának: “Szentséges Atya! Dicsőség a magasságban Istennek, Aki­nek könyörületessége folytán történt, hogy nem haltunk meg. Oly nagy küzdelemben és élet-halál harcban voltunk, hogy mindnyájan azt hittük, hogy nem tudunk már ellentállni a törökök erejének. Maga a vezér, Hunyadi is, a törökök rette­gett réme, á keresztények legvitézebb harcosa is igy érezte egy válságos pillanatban. De a nagy szorongattatás közepette életben tartott bennünket az Ur. Mikor ugyanis a városból ki­­üzetbe, csel utján akart visszatérni a vad ellenség, Hunyadi vitézei élén kirohant és nagy veszélynek tette ki magát.” “Én pedig, Ezentséged legkisebb szolgája, amikor keresz­teseimet nem tudtam visszahívni a falakról, lerohantam a me­zőre és közéjük vegyülve, lelkesítettem, harcba állítottam őket, hogy az ellenség ne keríthesse be a fővezért meg seregét. Vég­re az Ur, aki győzelmet tud aratni a kevesekkel épp úgy, mint a sokakkal, könyörületesen győzelmet adott nekünk és meg­szalasztotta a törökök rettenetes hadseregét. Elzsákmányol­tuk minden ágyúit és ördögi gépeiket, amelyekkel meghódítani remélték az egész kereszténységet. Örvendezzék Szentséged az Urban és kegyeskedjék felajánlani Neki dicséretét, a dicsősé­get és tiszteletet azért, mivel egyedül Ő cselekedte ezt a cso­dálatosan nagy sikert. Sem én, a fegyvertelen és haszontalan szolga, sem a szegény keresztesek, nem bírtuk volna azt vég­hezvinni a saját erőnkből. Isten, a seregek Ura cselekedte mindezt. Dicsőség Neki mindörökkön-örökké. Ezeket irom rö­viden, gyorsan és fáradtan, a harcból való visszaérkezésem után. Majd a történtek egészéről részletes jelentést küldök. Nándorfehérvárott, Szent Mária Magdolna ünnepén és a győ­zelem napján.” összehordott hősi halottak boglyái és kazlai emelkedtek ki a vértől részegült, ágyúgolyóktól felszaggatott ugarból. Hunyadi, a diadalmas fővezér, Kapisztrán János és Szilá­gyi Mihály, a hős várkapitány, együtt járták be a terepet.. Gyorssegélyben részesítették, vigasztaltak, istápolták a sebe­sülteket. ^ — Felfogásom, a halottak eltemetésének kultuszánt ille­tőleg, keresztény elveink alapján áll. Az ógörögök is azt val­lották, hogy a sir voltaképpen nem egyéb, mint az ember örö­kös otthona, amelyben halála után éli tovább földi életét. Te­metünk és nem hamvasztunk! — Én is e véleményen vagyok — helyeselt Kapisztrán. — A keresztény vallás tiltja a halotthamvasztást. A halottak óriási száma azonban lehetetlenné tette, hogy valamennyiüket elföldeljék. Végül is úgy határoztak, hogy a magyar hősöket közös sírokba földelik le és virágos teme­tőkertet létesítenek hamvaik fölött. A huszonnégyezer török te­temét pedig elégetik. — Sohasem felejtem el — merengett multbarévedő tekin­tettel Hunyadi, — pedig tiz éve történt Várnánál. A visszavo­nuláskor, egy súlyosan sebesült vitézem igy rimánkodott össze­kulcsolt kézzel: “Tudom, hogy meghalok, vigyétek magatokkal! Ne hagyjatok pogány földben, törökökkel közös sírban, jelte­len hant alatt . . .” Pár perc múlva kilehelte lelkét. Kíván­sága teljesült: lóháton vitték haza a holttestét. Drinápolynál meg egy görög hősi temetőt láttam, amelynek obeliszkjén homéroszi hexameter búcsúztatta az ott eltemetett harcosokat. Az emlékezést nemes katonai lélekre valló tett követte. Hunyadi úgy intézkedett, hogy a török tömegsír fölé állítsa­nak emlékkövet és a drinápolyi hexameter magyarnyelvű szö­vegét véssék rá: Szüntesd meg híveid harcát hajnalhasadáskor, Mink pedig összeülünk, s idehordjuk a holtakat ökrök S öszvérek szekerén hamvasszuk a karcsú hajóktól Nem távol hamuvá, hogy csontjaikat gyerekeiknek Majd hazaszállítsuk, ha megint hazaföldre jutunk. A Balkán Ordasrét és Farkasmező nevű községei onnan kapták nevüket, hogy a csatatéren maradt török hullák ez­reit nem temették el, hanem a farkasokra bízták. A magyar katona a múltban is megadta tiszteletét és ke­gyeletét az ellenség elesett harcosainak. így cselekedett Nán­dorfehérvárnál is. Hosszú napokba tellett a sebesültek elszálliátsa, az elesett hősök elhantolása. A ferences cseribarátok végezték a mun­ka oroszlánrészét. Legtöbbjük sarutlanul, mezítláb, de vala­mennyien tőrtől, kopj ától tépett, golyótól lyuggatott csuhá­ban. Krisztus szerelmétől és magyar hazaszeretettől izzó lé­lekkel. ’ V (Folytatjuk) VI. Pál pápa fatimai látoga­tásával az egész világsajtó foglalkozott. így lapunk is két esetben irt rövid egymásután­ban úgy a pápai látogatásról, mint Fatimáról és az ötven évvel ezelőtt lezajlott esemé­nyekről. Csak nagyon kevés magyar ember tud arról, hogy nyolc évvel ezelőtt egy azóta el­hunyt kiváló és lelkes magyar egyházi férfiú: Kardos Illés gyűjtést indított egy Fatimá­ban felépítendő Magyar Ke­­resztuthoz. Egyetlenegy más nemzeti­ség sem kapott eddig enge­délyt arra, hogy ezen kegy­helyen nemzetisége megjelö­lésével bármilyen emlékművet emeljen. Csak. D. Jose de Ve­­nancio a nagy magyarbarát leirai püspök tért el a szokás­tól és engedélyezte úgy a gyűjtést, mint az építkezést. Európa, Ausztrália, Dél- Amerika és Észak-Amerika magyarsága lelkes és önzet­len gyűjtők révén tett hitet á 1 dozatkészs égéről. FATIMA £S A MAGYAROK

Next

/
Oldalképek
Tartalom