Magyar Hirnök, 1966. július-december (57. évfolyam, 27-50. szám)
1966-07-28 / 30. szám
6-IK OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, July 28, 1968 Magyar bányászok ezer és egy meséje BÉCS — Dr. Vargha Károly, az itteni tanárképző főiskola magántanára, összegyűjtött ezer bányáiszmesét, s azokat több társával munkaközösségben, könyvalakban kiadta. Hogyan, miikor támadt az eszméje, hogy össze kell gyűjteni a magyar bányászok meséit, hogy azok ne merül jenek feledésbe, amikor sorra elmennek a már nagyobbára öreg bányászok ? Megmondja: — A mesék és mondák már gyermekkorom óta kisérnek. Anyai nagyapám, a zselici tanitó volt az Ormánság első helyi történetírója. A történetek izét, szeretetét tőle örököltem. De a környezet is kedvezett. Zselic a mondavilág birodalma. Amikor a pécsi tanítóképzőbe kerültem, már rendszeresen gyűjtöttem az egyszerű emberek által elmondott történeteket. De hogy aztán esek a bányászmondák, a bányásztörténetek gyűjtője lettem, első az országban, azt a véletlennek köszönhetem. Pécsett a legjobb barátom egy bányászcsalád fia volt. Sokat tanultunk együtt és elbeszélései alapján különös világ tárult elém. A bányászok világa. Akkor határoztam el, hogy a bányáíszmondák gyűjtője leszek. El is mondtam szándékomat barátomnak és kértem őt, figyelje meg az otthon mesélt történeteket és azokat adja tovább nekem. Ezt tette. De egy napon azzal állt elő, ha kedvem tartja, vasárnaponként menjek vele, ismerkedjek meg a családjával, nagyapja, aki még mindig bányász, sok érdekeset mond majd nekem, így is lett. És attól a naptól kezdve mindmáig, ha időm engedi, bányászok között vagyok és történeteiket hallgatom. Sőt, egy bányászcsalád lánya lett a feleségem. * * * — A második világháború kezdetéig már jelentős gyűjteményem volít. De katona lettem, frontra kerültem, és itthon, amikor hazajöttem, a főiskolán már nem találtam meg a gyűjteményemet. Elölről kellett mindent kezdeni. Emlékeztem, régebben merre jártam, kiket kerestem fel, útra keltem ismét, hogy megkeressem őket. Legtöbbjük már nem élt. Ekkor döbbentem rá, hogy gyorsan kell dolgoznom, uj generáció nő fel, amely már nem ismeri a történeteiket. A mondákat pedig meg kell őrizni az utókornak. Azt is tudtam, egyedül nem győzöm a munkát. Most már hárman dolgoztunk tovább. — Néhány éve történt. A környező falvakba mentünk, bányásztelepülésekre, Baranya különböző részeire. Ekkor tapasztaltuk, hogy az alsóbb fokú iskolákban, óvodákban a bányászok gyermekei tündérekről, királyokról, gráfokról hallgatnak mesét. Megkérdeztük volt tanítványainkat: a bányászok gyermekeinek miért nem bányászmesét mondanak? Csodálkozva nézitek és kijelentették, hogy ilyen nincs. Mondtuk, hogy majd lesz. Ekkor jött az ötlet: felkeressük a gyerekeik nagyszüleit, hangszalagra mondatjuk velük a régi bányásztörténeteket, ezek alapján mesét írunk és azokat visszajuttatjuk a gyerekekhez. Munkánk sikerült. Ez inditott aztán bennünket arra, hogy a meséket kötetbe gyűjtsük. Első könyvünket a “Földalatti birodalom” cimmel a Magvető Könyvkiadó pócs'i, dunántúli részlege adta ki, másodük mesekönyvünket “A furfangos bányászlegény” címmel pedig a Baranya megyei tanács művelődésügyi osztálya jelentette meg. Bányásznapokon a könyvsátrakban a bányászok keresik ezeket a könyveket és tapasztalataink szerint örömmel viszik ház; gyermekeiknek, unokáiknak. * * * Itt egy az ezer bányászmese közül, mutatóba: Valamikor, réges-régen volt egyszer egy igen szegény ember. öreg is volt, beteg is, dolgozni már nem tudott. De volt egy fia, aki mindig az erdőre járt fát vágni és annyit keresett, hogy ne kellj en éhen haitink. Egyszer aztán megunta i keserves életet, hogy mimiennap döngesse a fákat, de kenyere mellé ne jusson szalonna és elhatározta, hogy szerencsét próbál. Kihallgatta egyszer az öreg favágókat, akik azt beszélték titokban, hogy az erdő -alatt a völgyiben már többször láttak kék lángokat fölcsapni a földiből és ez annak a jele, hogy ott kincs van a föld alatt. így aztán elhatározta, hogy megkeresi a kincset. Megvárta egyszer, amig mindenki hazatért az erdőből, akkor aztán lement egyenesen a völgybe és azon a helyen, ahol az öreg favágók a titokzatos lángot látták, ásni kezdett. Nem ásott talán még két ásónyomot sem, amikor valami keménységbe ütődöbt az ásója. Megörült a legény. Kitisztogatta a gödörből a földet, de bizony nem talált egyebet, jókora fényes, fekete köveknél. Feldobálta őket, és most már nem ásóval, hanem a fejszével dolgozott tovább. A nap már lement, besötétedett, de még mindég semmi, csak f ényes fekete kő. De nem hagyta abba mégse a munkát. Hogy jobban lásson, tüzet rakott. Nem akarta, hogy az erdő alja, a száraz levél meggyulladjon, ezért a kihajigált fekete kövekkel körülrakta a tüzet. Annyira elmerült a munkájában, hogy ügyet sem vetett másra. Egyszerre csak föltűnt neki, hogy milyen világosság van késő éjszaka. Hát hogyne, amikor nemcsak a fa égett a tűzön, hanem a köréje rakott fekete köveik is. Nem is feketék voltak már azok, hanem vörösen izzottaik, mint ahogy a parázs szokott. Elcsodálkozott a legény, mert ilyet még se nem látott, se nem hallott, hogy a kö is égjen. Furcsa volt ez neki, de dolgozott tovább. Kincset azonban nem talált a föld alatt. Abbahagyta hát a gödörásást és szomorúan indult hazafelé. Hogy ne menjen üres kézzel, vitt néhány darabot a fekete kőből. Otthon aztán elmondta öregapjának, hogy ezek nem akármilyen kövek, mert úgy égnek, mint a fa. Ki is próbálták. Égett az most is, csak úgy ontotta a meleget. És a csodás kőnek hamarosan hire ment. És néhány nap múlva már nemcsak a 'egény fejtette a követ, napról napra szaporodott a kőfejtők száma. Mindig mélyebbre ástak a földbe, a fekete földbe a kő után, és a mélyben már akkora volt a sötétség, hogy csak lámpással tudtak dolgozni. És a hegy tetején lakó emberek mindennap látták, hogy lent lámpásokban ég a tűz, világit, és ezért ezt a völgyet Lámpásvölgynek nevezték el, ás még ma is ez a völgy neve. Megszűnik az átutazó vízumkényszer Magyarország és Románia között A Magyar Népköztársaság ás a Román Szocialista Köztársaság közötti megállapodás alapján 1966. julius 15-től kezdődően a két ország állampolgárai — harmadik országba történő magánjellegű utazásaik alkalmából — átutazó (tranzit) vízum nélkül utazhatnak. AZ ELSŐ MAGYAR NYELVŰ ÚJSZÖVETSÉG Nevezetes évfordulóhoz érkeztünk : 425 éve annak, hogy kikerült a sajtó alól a legelső nyomtatott magyar nyelvű Újszövetség. Hat fáradságos, izgalmas év munkája gyümölcsét helyezte a magyar nép kezébe az európai műveltségű és hirü fordító: Sylvester János, s a tudós nyomdász: Abádi Benedek. Sylvester János a Nagybánya melletti Szinérváralján született a 16. század elején. Jelképes és jelentős tény, hogy a mohácsi csatavesztést követő tragikus időben ő nyitja meg azoknak az ifjaknak a sorát, akik az akkor európai rangú krakói egyetemre iratkoztak be. 1526. október 26-án írja be nevét a hires lengyel egyetem anyakönyvébe. A krakói humanizmus vezetői csakhamar barátságukba fogadják. Mint buzgó katolikus érkezett ide s mint a reformációhoz vonzódó humanista távozott innen 1529-ben Wittenbergbe. Az Erasmus, Melanehton ás Luther által meghirdetett humanista és reformátori program keretébe illeszkedik bibliaforditása is. Ez azonban már magyar földön született meg. a későbbi nádor, Nádasdy Tamás sárvári udvarában. Hatalmas vagyont áldozott a sárvári nyomda felállítására, melynek egyetlen programja a Szentkiás magyar nyelven történő kiadása volt. 1536 nyarán fejezi be Pál apostol leveleinek tolmácsolását. A nyomtatás azonban csak 1541 januárjában készül el. Időközben ugyanis még elkészítette s kiadta a legelső nyomtatott magyar nyelvtant, megalapozván ezzel a magyar nyelvtudományt. Ez, szentirásfordításának mintegy mellékterméke volt. Elgondolkoztató tény, hogy egy európai hirü tudós — később a bécsi egyetem tanára — és egy országos hirü méltó ság: Nádasdy, 1526 ás 1541, tehát a mohácsi vész és Bu davár török közre jutása közötti sorsdöntő időben legfontosabb teendőjüknek az Újszövetség magyar nyelvű kiadását tartották! Ma 18 ismert példánya van e minden tekintetben nagyértékű alkotásnak. Sajnos, a legtöbb példány sérült. A Magyar Tudományois Akadémia rendkívül értékes szolgálatot végzett azáltal, hogy 1960-ban facsimile kiadásban lehetővé tette minden érdeklődőnek a legelső magyar nyelvű nyomtatott Újszövetség megismerését. Idézzük belőle az előszót, az akkori helyesírással: A MAGYAR NIPNEK KI EZT OLVASSA Próféták által szólt righen néked az isten, Az kit ighirt ime végre meg atta fiát. Buzgó lilekvel szól most es néked ez által, Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess. Néked azirt el lün prófétád, doctorod ez lün Mestered ez most is, mellyet az isten ada. Az próféta szavát halgasd, mert tighed az isten El veszt, és nyomos itt nem lehet az te neved. Itt ez Írásban szól mostan es néked ez által, Hütre hiv mind, hogy senki ne mentse magát. Az ki Sidóul, és Görögül és vigre Diákul Szól vala righen, szól néked az itt Magyarul. Minden nipnek az ü nyelvin, hogy minden az isten Törvinyin iljen, minden imággya nevit. Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az ki folyó viz, Itt vagyon az tudomány mely örök iletet ád. Lelki kenyir vagyon itt, melyben mikor iszel örökké Ilsz, Mely az mennyből szállá, halálra mene. Az ki teremt tighed, meg vált, örök iletet es ád Az szent által, nincs több bizodalmád azirt. Ennek azirt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel, Ennek mindenkor tigy igaz áldozatot. Tighedet ez hozzá viszen, s nem hágy mikor igy mond, Bódogok el jövetek, vesszetek el gonoszok. ROSSZUL TÁJÉKOZOTT DIÁKOK WASHINGTON. — John A. Lent professzor az amerikai Lapkiadók Szövetségének folyóiratában ismertet “néhány választ’’ azokra a kérdésekre, amelyeket angol nyelvet és újságírást tanuló diákjainak tetteik fel. Az írás “Rosszul tájékozott diákok” cimmel jelent meg, ami egyáltalán nem fejezi ki a megkérdezettek durva baklövéseit és sok esetben teljes tudatlanságát. A megkérdezettek egyébként kivétel nélkül az amerikai ujságiróutánpótláshoz tartoznak. Mielőtt a kérdéseket feladták volna, felszólították a diákokat, hogy több héten keresztül legalább egy napilapot olvassanak el, és ismerkedjenek meg a napi eseményekkel és a közeli nevekkel. A 32 vizsgáztatott diák közül csak hét tudta megmondani, hogy ki Ho Si Minh, Hitler, Hubert Humphrey, Karl Marx, Tito, Martin Luther King, Sukarno, és Earl Warren és tudta őket történelmi és napi eseményekkel kapcsolatba hozni. Néhány példa: hárman tudták, hogy ki Lester Pearson. Ketten nem tudták, hogy Hubert Humphrey az amerikai alelnök tisztségét viseli; négyen nem tudták azonosítani Harold Wilsont, öten pedig Hitlert. Lent professzor levelében hangsúlyozza: “Arthur Goldberget minden elképzelhetőnek kinevezték, laptudósitótól kezdve olyan; emberig, aki meg akart vesztegetni kongress-zuisi jelőlieket. További termések: nem volt egyetértés Trockij személyét illetően sem. Többek között Koszigin jobbkeziének, írónak, leváltott német politikusnak, a Szovjetunió ENSZ-küldöttének és Hitler politikai ellenfelének , nevezték. Willy Brandtról azt tartották, hogy “hires baséball játékos”, Titóról a következőket állították : Olaszország politikai vezetője, Spanyolország politikai vezetője, volt japán császár, szovjet űrhajós, egy német politika párt vezetője. Három diák német kommunista vezetőt csinált Hitlerből, aki a lengyelek elleni támadásával kirobbantotta az első (sic!) világháborút. Azt is mondták róla, hogy a német fasiszták vezetője volt az első világháború alatt és német katolikus vezető. És végül Hirosimáról azt állították, hogy sziget “a második világháborúban bombázott koreai város”, és — betű szerint idézve — “adom bombát doptak rá a 2. világháború alat.” Noha a professzor cikkének valódiságában pern kételkedünk, szerencsére nem minden amerikai középiskolai diák állít ki magáról ilyen szégyenteljes bizonyitványt. Meg kell emlékeznünk azokról, a kiváóan képzett amerikai diákokról is, akik a televíziós kamera előtt lefolytatott versenyeken az igen nehéz kérdésekre adott leleményes és találó válaszaikkal csodálatba ejtik a zsűri tagjait. A new yorki dijat nyert ruhatervező James Galanós kreációja ez a széllős nyári ruha. AZ ADÚEME1ÉSRÖL, MINT INFLÁCIÓ-ELLENES ELVRŐL WASHINGTON. - Henry Cathcart, a Central Press washingtoni képviselője eszmejuttatást irt, a küszöbön álló adóemelésről, melyekben a következőket mondja: — Ha nem más okból, az idő előrehaladottságára való tekintettel, a Jchnson-adminisztráció nem fogja erőltetni az adóemelési törvény keresztülvitelét a kongresszus ezen időszakában. A demokrata párt, politikai hatalmának számos évében, eb' ben az évszázadban, sok ízben elfordult történelmi hagyományaitól, de egyik sem volt élesebb, mint vezetőinek jelenlegi iránya gazdasági dolgok ban a magas kamatláb támo gatásában. The President A magas kamatláb javaslói hagyományosan a republikánusok voltak. A demokraták hagyományosan harcoltak a “Wall Street”, a “bankárok” és a “gazdasági érdekképviseletek” ellen. Még csak néhány évvel ezelőtt, demokrata jelölteik egész sereg győzelmet arattak ezzel a programmal és még most is tannak a kongreszusban, akik 'ezt a programot szinte vallásosan követik. Még nem régen Johnson elnök is ehhez a csoporthoz tartozott és nyilvánosan tartozik még mindig. Valójában azonban gazdasági politikája az volt, hogy az infláció elleni harcot teljesen a pénzügyi szervezetekre hagyta. És ezek nem találtak más megoldást rz infláció megakadályozásába, mint a fokozatos kamatláb emelést. Amerikai közgazdászok egyértelműen úgy vélik, hogy megfelelően tervezett adóeme'és gyors és erős infláció-elleíes hatással bírna. Igen sokan vannak Washingtonban és az egész országban, akik úgy hiszik, hogy az elnök politikai okokból nem szorgalmazott most adóemelést és hogy ebben az esetben helytelenül tette, hogy az érdeket elébe helyezte az elvnek. CSÚNYA FILMCSILLAG ' LONDON. — Rita Tushingham, a nagyon tehetséges angol filmszinésznő másfél éve egyetlen percre sincs szerződés nélkül. Előre lekötik min den idejét. Megdöbbentő csúnyasága mellett igen vonzó teremtés, aki nemcsak tehetségével, de kedvességével is hat a nézőre. Megfejthetetlen titok. De a varázsa tagadhatatlan. Pedig nemcsak az arca nagyon csúnya, de az alakja is igen rossz. Kövér és formátlan nő, idomtalan. így nyilatkozott etekintetben magáról : — Mindig úgy gondolom, hogy egy elefántra hasonlítok. De az elefántok kedves állatok. Majd igy folytatja: — A Dr. Zsivágó forgatása után nyomban neki kellett lát nőm a munkának. Minden fii tíiemmel még sikerem volt. Különösen a “Csipetnyi méz’ című filmemmel. Sztár vagyok. Szeretnek az emberek, ragyogó férjem van (Terry Bickness televízió-operatőr), egy édes kislányom és olyan házunk van, amilyet csak raj zolni lehet. Álom. Kell ennél több ? Milyen szép asszony érhet el ennél többet ? Az újságíró ezeket mondja neki: — Higyje el, minden házéi gós szándéka nélkül mondom, hogy maga tetszik a férfiaknak. Rita igy felelt: — Köszönöm szépen. De én nem vagyok Liz Taylor. Olyan vastag lábam van, mint egy oszlop és görbe is, hát még a lapát fogaim! Olykor azt hiszem, hogy van egy csipetnyi szépség bennem, de józan perceimben rájövök, hogy végzetesen csúf vagyok. Nem ment neki sem minden olyan könnyen. A “Csipetnyi méz” hatalmas siket e és elragadtatott kritikái után két és fél évig nemi kapott uj szerepet. A film 1962-ben készült el lés 1964 közepéiig úgy tűnt, hogy egyszerűen elfelejtkeztek róla, letörölték a nevét a filmvilág lajstromáról. — Elveszítettem minden ön bizalmamat és a szomorúságtól, az önmarcangolástól sokat fogytam. Nevet. — Az akkori fogyás sem javított az alakomon, úgyhogy nyugodtan visszaihizhattam, amit azokban a rossz években a bánat lesodort rólam. Egész nap otthon ültem 03 arra vágytam,; hogy apám liverpooli füszerüzletében legyeik, mint fiatalabb koromban és ott segédkezzem neki. Dehát nem tehettem, mégis sokan ismertek már. Csak ettem maLudwig Erhard nyugatnémet kancellár szavaz a bonni kerületi választásokon. Pártja a választáson számos helyet vesztett. gamat. Igen bántott, hogy a színészi pályára léptem és meg voltam gyotződve róla, hogy végzetesen tehet,ségte’en vagyok. Elmosolyodik: — Amikor a legrosszabbul álltak a dolgok, akkor történt a fordulat. Megismerkedtem Terryvel, hozizámentem feleségül, gyermekünk született. Szerepet kaptam a “Zöldszemű láiny”-iban, majd nyomban utána a “Patent”-ban és azután következett a “Dr. Zsiváigó”. Mielőtt Rita Tushingham filmkarrierjie megindult volna már többször szerepelt a :elevizióban és egy kis londoni színházban volt szerződése. A West Enden levő kicsiny ■színházban rendszeresen cseléd szerepeket játszott. A legtöbbször meg sem szólalt, még annyit sem, hogy “Tálalva van”. És akkor felfedezték, rábízták a “Csipetnyi méz” főszerepét. — Ez azt jelenti, hogy van jövője a csúnya lányoknak is — mondja nevetve, miközben ’apát fogai elővillannak. Szabadságharcos hírek ! WASHINGTON. - A to•ontói VI. szabadságharcos kongresszuson, illetve az egyidejűleg tartott ^koordináló bizottsági nagygyűlésen Mr. Dave Lowenlheim ismertette — mint Horton képviselő speciális megbízottja — Nixon volt alelnck és Horton képviselő üzeneteit a kongresszus kiküldöttedhez. Nixon díszeincke, Horton elnöke a magyar szabadságharc 10. évforduló' járnak megünneplését előkészítő American Citizens Committee-nek. lir. Pogány András, a Szabadságharcos Szövetség elnöke táviratokban köszönte meg íz üzeneteket. Edward J. Derwinsfci kongresszusi képviselő meleghangú üdvözlő táviratát szintén há'ás szívvel vették tudomásul a oromtói, kongresszus delegátusai. A Szabadságharc tizedik évforduló j árnak megünneplésével kapcsolatban dr. Pogány András és Fr. Vitéz Baan pénzáros a következő kérelemmel fordulnák az amerikai magyarsághoz : “A Magyar Szabadságharcos Szövetség az elmúlt év során az 1956-ois forradalom és szabalságharc 10-ik évfordulójának méltó megünneplése érdekűben széleskörű munkát végzett. A magyarság jövőjére nézve alapvetően fontos évforduló sikeres előkészítése a Szövetség anyagi erejét messze túlhaladja. A tervezett ünnepség sorozat, valamint politikai akcióink eredményes végrehajtása, mivel sem hivatalos, sem félhivatalos szervek támogatására nem számíthatunk, az emigrációs magyarság egységes és jelentős anyagi áldozatvállalását igényli. Kérünk minden magyart, hogy lelkiismeretiének parancsa szerint, képességeihez mérten osztozzék Szövetségünk kiadásaiban. Hozzájárulást : Hungarian Freedom Fighters’ Federation, P.O.B. S940, Washington, D.C. 20032 címre kérjük küldeni. Szövetségünk résziére adományozott összeg az adóiból levonható.” TERJESSZE LAPUNKAT!
