Magyar Hirnök, 1965. július-december (56. évfolyam, 27-51. szám)

1965-12-23 / 51. szám

r 8-IK OLDAL ‘ MAGYAR HÍRNÖK " Thursday, december 23. 1965 Szerelmesek mindhalálig — a robogó vonat kerekei alatt A 17 éves John Reel Congerville, Ill.-ból bemutatja a nagydijat nyert 1050 fontos fekete Angus bikáját a chicagói nemzetközi te­nyészállat bemutatón. WASHINGTONI LEVEL KENNEDY, FLA. ÉS VANDENBERG, CALIF. RAMBOUILLET, Francia­­ország. — Lucette Lévéque 38 éves asszony és Robert Mail­­lard 42 éves férfi halálos, re­ménytelen szerelem rabjai let­tek. Robert Máiílard sehogy­­sem tudta magát elhatározni, hogy elhagyj a bárom gyerme­két és a feleségét, gyermekei­nek anyját. így hát nem le­hettek egymáséi. Szászor is meghányták-vetették a szerel­mesek, hogy mit tegyenek, vé­gül úgy határoztak, hogy együtt a halálba mennek, az örökkévalóságban egyesülnek. Elérkezett a nap, Lucette és Robert felkészültek a nagy útra. Este, a sötétség beállta után, kimentek a Páris—Char­tres vasút városszéli szakaszá­hoz. Szorosan összeölelkezve lefeküdtek a sinekre. Nemso kára átrobogott felettük egy tehervonat. Robert Maillard fejét levágta a kerék, Luvet­­te Lévéque az árok szélén he­vert. Lucette csak idegroha­mot kapott. Bevitték a ram­­bouilleti kórházba. Ott hamar magához tért, már látogató­kat is beengedtek betegszobá­jába. Meglátogatta férje és meglátogatta egy párisi ri­porter. A riporternek nem kel­lett sokat kérdeznie, Lucette önként vallott: — Robert technikai asszisz­tens volt a Grignon mezőgaz­dasági főiskola laboratóriu­mában, én mint titkárnő dol­goztam ott. Tizenöt év óta is­mertük egymást. Ő majdnem mind végig teljesen közömbös volt nekem, mindennap együtt dolgoztunk a botanikai kísér­leti telepen, ennyi volt az egész. Kilenc hónappal ezelőtt aztán történt valami, ami fel­oldotta a közömbösségemet. Robert egyszerre sírva fa­kadt, percekig keservesen sirt. Én vigasztalni próbál­tam. Én tudtam, mi fáj neki. Az apját sohasem ismerte, még csecsemő volt, amikor meghalt az anyja. A szülői szeretet, az anya szeretete hi­ányzott neki... És nem élt jól a feleségével. — Felemeltem az asztalra hanyatlott fejét, cirógattam, csókoltam, vigasztaltam. És halálosan belészerettem... Én sem éltem boldogan a férjem mel. ., — Szerelmünk tiszta volt, esküszöm. Én lettem számára az anya, aki úgy hiányzott neki. — A felesége, Christiane, nem bánta a viszonyunkat. El­lenkezőleg . .. Nem úgy az én férjem. Ő azt mondta, hogy köztünk vége mindennek, vál­ni fogunk. — De hiába leszek én sza­bad, ha Robert nem szabad. A gyermekeit imádta. Nem le hettünk feleség és férj. Sokat tanakodtunk, mitevők le gyünk. Öngyilkosság az egye dűli megoldás, gondoltuk. Pisztoly .. . Méreg ... A halál gondolata neki nem volt ide­gen, nem volt rettentő gondo lat. A háború idején német hadifogságban volt, a németek halálra Ítélték egyik baj tár­sát és y ajánlkozott: inkább őt lőjjék főbe ... Mi történt a halálvárás per ceiben a Páris—Chartres vas­út sínpárjánál? — Sötét volt és mély csend. Leültünk egy sínre, rágyúj­tottunk, elszívtuk az utolsó cigarettát. Sokáig szótlanul ültünk együtt, szerelmes ölel­kezésben. Egyszerre felkiál tott Robert: ‘‘Nem! Te ne! ... Te ne halj meg,, ne szomoritsd meg édesanyádat...” De már késő volt, viszavonhatatlanul Hozzáfogtunk tehát a búcsú­levelek megírásához. Megír­tuk, letettük magunk mellé a búcsúleveleinket. . . Aztán? — Ami aztán történt, arra, csak halványan tudok vissza emlékezni. Nem tudom, ho­gyan történt, hogy őt lefejezte a vonat, én pedig megmene­kültem. Azt hiszem, úgy tör­ténhetett, hogy Robert az utolsó pillanatban félretolt en­gem. És valamit mondott. Úgy emlékszem azt mondta: “Ne a vonatod nézd, engem nézz, az én szemembe nézz...” Lucette ágya mellett ült a férje is, Albert Lévéque. Ő megbocsátott Lucette-nek. — Hazajössz — mondta és együtt maradunk, nem válunk el. Boldogan felelt Lucette: “Hát nem hagysz el? Csak­ugyan nem hagysz el ? . .. Én szeretlek téged is. Szeretlek tégedet és szerettem őt is, de őt másképp szerettem . ..” Thivervalban, a szülőfalujá­ban temették el Robert Mail­­lard-t. “Jobb neki” — mondta Lucette. ELVARÁZSOLT HÁZ SWANSEA, Anglia. — Mrs. Marcia Howell 20 éves, jó fér­je és két szép gyermeke van, családi otthonukban boldogan élnek Marcia nagyszülei is — mi több kell a boldog házas­élethez? Nyugalom kell. De nincs, nem lehet nyugalom a házban, mert az el van vará­zsolva. Úgy kezdődött a do­log, meséli izgatottan Marcia, hogy a tűzhely tetejéről egy­szerre csak nekivágódott egy orvosságos üveg, ő kiszaladt a szobából és amikor aztán a félig nyitott ajtón át bekuk kantott, megint repült egy or­vosságos üveg, egyenesen őfe léje, de nem találta el, a fal nak repült és összetört. Másnap nyugalom volt. Har­madnap a gáztűzhely fel volt borítva, összetörött üvegek és bútordarabok halomban fe küdtek a konyha padlóján. Rémülten felhívta a rendőrsé­get, jött két detektív, üe csak nagynehezen tudtak bejutni a házba, mert az ajtó el volt tor­laszolva, alig tudták odébb­tolni az ágyat, amely útjukat állta. Mit állapítottak meg a de­tektívek? Csak annyit, hog. az ablakok mind be voltak csukva — belülről. A gonosz szellemnek, amely a házat el­varázsolta, semmi nyomát nem találták. ' NEVESSÜNK Két professzor találkozik az utcán, és beszélgetnek. — Én nagyon szeretem a magányt. Imádok egyedül sé­tálni. — Én is. Talán ezentúl együtt sétálhatnánk ... Povács rémesen rossz ebé­det kap a vendéglőben.- Na, ezt a helyet se fo­gom ajánlani a barátaimnak — fakad ki. A pincér meghajol és nyá jas hangon mondja: — Méltóztassék -talán az el­’enségeinek ajánlani. * * * Kovácsnét faggatja a barát­nője: — Hogyan lehet az, Maris­ka, hogy bár a férjed közis­merten a legfukarabb ember Pesten, neked mégis mindig van pénzed? — Egyszerű. Amikor pénzre van szükségem, veszekedést provokálok. Ő gorombáskodni kezd, mire én azzal fenyege­tőzöm, hogy visszamegyek a mamához. Erre szó nélkül ide­ad egy százast útiköltségre. NEGYVEN ÉVI ÍTÉLET STUTTGART, Nyugat-Né­­metország. — Az amerikai ha­ditörvényszék 40 évi kényszer­­munkára Ítélte James A. Da­niel, amerikai katonát, mert egy korcsmái veszekedés he­vében agyonlőtt egy német férfit. NAGY HÁBORÚVÁ FEJLŐDHETIK E A VIETNAMI KÜZDELEM? WASHINGTON, D. C. — A vietnami küzdelem különösen három fontos probléma elé ál­lítja a kormányt. 1. Mennyire terjedhet ki a jelenlegi harc? Lehetséges-e, hogy még a ko­reai “rendőri akciónál-’ is na­gyobb terjedelmet ölt a küz­delem és esetleg Kínával való teljes háborúra vezet? 2. Mi­lyen álláspontot foglal el majd ebben a tekintetben az Egyesült Államok népe? Sike­rül-e a béke-tüntetőknek alá­ásni a kormány erőfeszítése­it és ezzel szégyenteljes visz­­szavonulásra kényszeríteni </ szágunkat? 3. Milyen hatás­sal lesz mindez az ameri’ f i iparra és általában a közgaz­daságra? Lesznek-e ár- és bér­­megszoritások és a hadianyag gazdálkodás terén milyen kö­telező rendszabályokra lesz szükség ? Ezúttal az első kérdésre vá­laszolunk olyan forások alap­ján, amelyek igen közel áll­nak a washingtoni kormány­hoz. Kétségtelen, hogy a jelen­legi küzdelem már ott tart, hogy az eddigi kis egységek csatározásait masszívabb ka­tonai csoportok harca váltotta fel. De még mindig nem tar­tunk ott, hogy állandó és egyJ befüggő frontvonalak alakul­hassanak ki. Ehhez a terep sem igen alkalmas, de ezen­felül Hanoi döntő elhatározá­sa is bizonytalan ebben a te­kintetben. Ott is van egy mér­sékeltebb szárny, amely eddig eredményesen állt ellen a vér­szomjasok csoportjának. En­nek nagyon érdekes oka van. Hanoi nem kívánja Vörös Ki­na beavatkozását, márpedig enélkül — a saját erejével — nem tudja lényegesen kiter­jeszteni a háborút, különösen logisztikai szempontok miatt. Az észak-vietnamiak is jól tudják, éppenugy, mint a kör­nyező államok — Cambodia és Laos —, hogy a kínai alapve­tően hóditó nép és nem megy ki onnan, ahol egyszer meg­vetette a lábát. Emellett ma­ga Kina sem képes megfelelő támogatást adni Hanoinak, részben mert technikai felké­szültsége, különösen a vad te­repre, elégtelen, másrészt, mert halálosan komoly figyel­meztetést kapott az Egyesült Államoktól, hogy masszív be­avatkozása esetén nemcsak teljes erőnkkel harcolunk el­lene, hanem még atom- 'es hidrogénbombákat is beve­tünk. Ez Kina teljes elpusz­tulását és ezzel együtt a vö­rös rezsim végét jelentené. Az Egyesült Államok tehát egyelőre a “békés megoldás­ra” törekszik, minden egyéb híresztelés és béke-barát fer­dítés ellenére. Ezt oly módon akarja elérni, hogy katonai erejét megnöveli és ezzel dön­tő fölényre tesz szert Dél-Vi­­etnamban. így a jelenlegi mintegy 170,000 főnyi had erőnket olyan gyorsan, ahogy csak lehet, a kétszeresére emelik. Ennek emberanyag te­kintetében nincs különösebb akadálya, még csak a behívá­sok különösebb felgyorsításá­ra sem lenne szükség, külö­nösen nem a tartalékok behí­vására. Egyetlen nehézséget itt is a logisztika okoz, vagyis az, hogy nagy katonai törne gek partraszállásához igen kö. rülményes tengeri manőve rekre van szükség. Elsősor ban nincs annyi partraszálli tó hajónk, ami ezt a tömeget gyorsan a szárazföldre tehet­né, de emellett a tényleg har­coló katonák mellett — és pe dig többségben — sok más sze mélyre, katonára és civilre továbbá a berendezések törne geire is van szükség. Mégis, ezt a nehézséget le lehet győz ni, úgyhogy a jövő év folya mán valamikor a megduplá­zott haderő Dél-Vietnambar lehet. Természetesen másként ala kulna a helyzet, ha Kina még is rászánná magát a masszh beavatkozásra. Eddig mintegy 15,000 főnyi kínai technikai és szállítási szakértő tartózkodik csak Észak-Vietnamban. Kina azonban a már említett okok­nál fogva majdnem biztos hogy fogcsikorgatva bár, de veszteg marad. Nagyon érdekes probléma a Szovjet álláspontja. Mint tud­juk, egyre erélyesebben nyi­latkoznak az u. n. amerikai agresszió ellen, de némi kato­nai segélyen kivid nem sokat adnak és adhatnak Hanoinak. A tengeri ut lassú és bármi­kor elvágható, a Kinán keresz­tüli vasúti ut pedig csak cse­kély árumennyiséget bir el és emellett Kina dollárban kéri a fuvardijat, amire magának a Szovjetnek is nagy szüksége van. De a legfőbb ok a Szov­jet be nem avatkozásra ab­ban áll, hogy nem kíván a nyugati fehér világgal fegy­veresen összetűzni. Tudja, hogy ez megtorlást vonna ma­ga után, de különben sem ér­deke. Kina terjeszkedése az alig lakott Szibéria felé a ter­mészetesebb, s a Szovjet erre az esetre nem nélkülözheti a Nyugat aktiv segítségét. Pro­pagandából kiabálnak tehát, de semmi lényeges segity/jet nem nyújthatnak. így Hanoi nagyjából magá­ra marad és ha egyszer Ame rika elszánja magát az észak­vietnami gyáripar és kikötők valamint a laosi és cambodiai területek bombázására, ahol a hanoi utánpótlás keresztül­megy, végleg lemondhat a győzelemről. Legközelebb a második kér-Vandenberg Air Force Base, Calif. — Ezekben a napokban, mint oly sokszor történt az elmúlt években, az egész vi­lág érdeklődésének központjá­ban áll a floridai Cape Kenne­dy, a nagy űrhajózási kísér­leti állomás. Ott folynak évek óta az űrhajózási kísérletek, merész vállalkozások, áme­neknek célja — fontos meg­figyelések mellett — a Hold­utazás előkészítése. Minden egyes űrhajó felröpitése a vi­lágűrbe és keringése a Föld körül, a Nap körül, elkalan­dozása a távolabbi bolygók, a Vénusz, a Mars környékére — egy-egy világszenzáció. És miközben a floridai Ken­nedy állomásról újabb és újabb szenzációk repülnek minden irányba, megfeledke­zünk Amerika másik nagy Űr­repülési központjáról, a cali­­forniai Vandenberg bázisról. Holott Californiában nem ke­vesebb, hanem inkább több munka folyik. Például: a múlt évben Kennedy 93 műholdat röpített ki, Vandenberg 117- et. Elhanyagoljuk, mellőzzük Vandenberget ? Nem. Annak, hogy Vandenberg kevesebb szenzációval szolgál nekünk, amerikaiaknak és oroszoknak — fontos oka van: az, hogy Vandenberg többnyire olyan mübolygókat és atombomba­hordozó rakétákat röpít fel, amelyekről jobb ha minél ke­vesebbet tudnak meg Moszkva arai. Egyáltalán, Floridában az amerikai technika újabb és újabb csodái születnek meg, Californiában minden egyes aj szerű vállalkozásnak kato­nai célja van, a nemzet biz­tonságának minél hatható­­?abb védelme. A Vandenberg oázisról küldik fel a Samos kémbolygót és testvéreit, amelyeknek még a neve is ka­tonai titok. Ezek a világűrben ceringő kémek figyelik az oro­szoknak minden aktivitását a Földön és az űrben. Samos és .ársai észak-déli irányban ke­­ingenek, az Északi Sarktól a Déli Sarkig, és minthogy a Föld mindennap egyszer meg fordul saját tengelye körül, az ászak—déli figyelő egymás ntán észleli a földkerekség minden részében történteket, lelát a Szovjetunió egész te­rületére, fényképfelvételeket Ivészithet orosz és csatlós ka-l ;onai bázisokról. A Vandenberg bázisról lö­vik ki a 6000 és több mérföld „ávhatásu interkontinentális rakétákat, kipróbálják a Ti­­an és Minuteman rakéták cél­biztosságát. Vandenberg ra­­iar hálózata nyomon tudja kö­vetni a szovjet mübolygók ki­lövését és azok keringését az űrben. Vandenberg küldi fel az időjárásfigyelő, térképező, hajózási útmutató és más tu­dományos célú mübolygókat. A legközelebbi tervek, ame­lyekre 1500 millió dollár van előirányozva, világüri utasok repülését készítik elő. Még né­hány év választ el bennünket attól, hogy erről a tervről kö­zelebbit megtudjunk, de ha el­következik az idő — 1969-ben dóst — az amerikai közvéle­mény várható alakulását — ismertetjük. John E. Langston irta alá, és a kézírása cseppet sem hason­lít a John A. Langston aláírá­sához. A biró a keresetet elutasí­totta és John A. Langston visszanyerte szabadságát. Minden jó, ha jó a vége. De ennek a históriának még nincs vége. Az ügyvéd kártérítést fog követelni — még nem ha­tározott, hogy a várost fogja-e perelni, amiért a városi rend­őrség jogtalanul megfosztot­ta védencét a szabadságától, vagy a megyét, mert megyei biró tartotta John A. Lang­­stont fogja John E. Langston helyett. Vagy perelni fogja a várost is, a megyét is. vagy 1970-ben —, minden ed­diginél, minden floridai szen­zációnál nagyobb szenzáció hí­rét fogja venni a világ. MOL- ról van szó, ami a Manned Or­biting Laboratory rövidítése. Mi lesz az a világűrben kerin­gő laboratórium? Két figyelő fog benne ülni 30 napon át Mit fognak figyelni ? Az ellen ség katonai bázisait és min dent, ami azokon történik. Pil lanatok alatt észlelni fognál minden ellenséges rakéta-ki lövést Jés persze amerikait is). A magasságból figyelni fogják a tenger mélyében rej tőző tengeralattjárókat. Fi gyelni és osztályozni fogják a világűrben keringő mübolygó­kat — melyik amerikai, me­lyik az ellenségé? És ha az oroszok tettekkel meghazud­tolják szavaikat és atombom­­bás mübolygókat röpítenek fel, a MÓL laboratóriumi tech­nikusok feladata lesz azok megsemmisitése. A MÓL megjelenése a világ­űrben az atomkorszak uj fá­zisa lesz: Amerika fegyveres ereje belép a világűrbe, a sza­bad világ és a szovjet rabvilág hidegháborús versengésének színhelye lesz a földöntúli ür. És persze itt is valónak bizo­nyul az a régi tétel, hogy a háború nemcsak pusztít és ront, hanem a fejlődést is szol­gálja, amennyiben a szemben­álló, egymással farkasszemet néző feleket újabb és újabb technikai vívmányok kiesze­­lésére és kidolgozására kész­WASHINGTON. - Dec. 7- én Lilienfeld német követ fo­gadta Ft. Béky Zoltánt, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóságának elnökét és Szász Zoltán külügyi titkárt. Az AMSZ emlékiratot nyúj­tott be Erhard kandellárhoz a irndorfi magyar menekült­­hazaszállitások, valamint a németországi magyar és ró­nán politika ügyében. A német követ sajnálkozá­sát fejezte ki a zirndorfi haza­szállításokkal kapcsolatban, amelyekről nem volt tudomá­sa. “A magyar és a német nép között — mondotta — mindig sajátságos és erős kapcsolat állott fenn. Mi németek, akik nek országa ketté van szakít­va és véreinkből sokan a vas függöny mögött élnek, külö nősen megértjük azoknak a magyaroknak a lelkü'etét akik a kommunista uralor. elől menekültek.” Staten követségi tanácsos { beszélgetés során rámutatok arra, hogy a német kormány különbséget tesz azok között akik bizonyíthatóan politika A KIRÁLYNŐ BÁLNÁI LONDON. — London lakó sai, akik a napokban a Temzc partján sétáltak, nem akarta! hinni szemeiknek: a sárgá vizű folyóban a számtalan ha­jó és bárka között 30 bálna tűnt fel. A ritka vendégek kö zött voltak 8 méter hosszú, legalább egy tonna súlyú disz példányok is. Egy leleményes církusztu lajdonos 100 fontsterlingei ígért az első angol vizeken el fogott bálnáért és búvárok megkísérelték a bálnák elfő gását, de a rendőrség közbe lépett, egy 80 éves törvényre hivatkozva, amely tiltja a va­dászatot a Temzén. Ezután a rendőrség jogászai még egy további porosodó törvényre akadtak, amelyből kiderült hogy minden bálna, amelyet angol felségvizeken találnak akár élve, akár holtan, királyi tulajdont képez. “Minden bál na a királynőé” — közölte a I rendőrség a búvárokkal, akik teti. Már világosan látható a jcvő fejlődés iránya: a repü­lés a világűrbe olyan “min­dennapi” lesz, mint ma a jet repülés kontinenseken és óce­ánokon át. Hosszú ut, 50 év, vezetett a Wright fivérek re­pülő gyei mekkocsij ától a mo­dern jet repülésig, sokkal rö­­videbb ideig fog tartani. mig íz ember, a repülő ember — nemcsak Kennedy és Vanden­­berj próbarepülői, hanem akárki — kiszáll a Föld légkö­réből és ott fog röpködni, aho­vá madár sem jutott el még soha. Cape Kennedy a NASA civil Űrrepülési szolgálat bázisa, a Vandenberg Air Force Base a SAC stratégiai légi parancs­nokság irányítása és vezeté­se alatt áll. Mindkettő még további fejlesztés alatt áll. Amikor a fejlesztési progra­mot végrehajtpák, mind a ket­tő körülbelül 100,000 aker te­rületet fog elfoglalni és egyiknek is, másiknak is lé­tesítési költsége két és fél billió dollár lesz. Kennedy sze­mélyzete 30,000 főnyi lesz, Vandenberg 20,000 személyt fog foglalkoztatni. Végezetül egy személyi kér­dést kell tisztázni. Meglehető­sen általános a feltevés, hogy a Vandenberg bázist néhai Vandenberg michigani szená­torról nevezték el. Ez tévedés. A bázis névadója néhai Hoyt S. Vandenberg tábornok, aki a U. S. Air Force vezérkari főnöke volt s élete delén rák­ban halt meg. menekültek és azok közt, akik nem tekinthetők ilyeneknek. Mindazoknak, akik Magyaror­szágról menekülnek, egy bizo­nyos tartózkodási időt enge­délyeznek, amely alatt más országokba való felvételüket kérvényezhetik. Megígérte a követségi taná­csos a panaszok legteljesebb orvoslását. Ezután a követ foglalkozott az emlékirat azon részével, amely a kommunista orszá­gokká! való gazdasági közele­dési politikát és a gazdasági kölcsönöket taglalja. A köze­ledési politika sikere gazdasá­gilag vitatható - mondotta a követ —, mert még nagyon kezdetleges ezzel csak egy to­vábbi liberalizálást akarnak elősegiteni és a szabadságjo­gok kibővítését elérni. A követ megígérte, hogy a további gazdasági tárgyalá­soknál a magyar nép érdekeit nem fogják figyelmen kivül hagyni. Az Amerikai Magyar Szö­vetség terjedelmes emlékira­­át december 19-én adják át Erhard kancellárnak. '■salódva hagyták abba a bál­navadászatot. AZ ELSŐ KRITIKA BÉC3. — Robert Stolz hi­res operett zeneszerzőnek egy fiatal zenész bemutatta első szerzeményét és bírálatát kérte. A nagy bécsi zeneszer­ző igy szólt: — Kedves barátom, nem hi­szem, hogy ezzel a zenemüvei sikere lesz. Mikor azonban észrevette a fiatalember szomorú arckife­jezését, igy folytatta: — De ne hagyja magát bí­rálatom által befolyásolni. Mi­kor én fiatal voltam, nekem :s ezt mondták. KOMMUNISTA VÖRÖS ALMÁK MANILA, Fülöp Szigetek. — A filipino kormány 8000 láda olyan vörös almát foglalt le, amelyet Hong Kongon ke­resztül, kommunista Kínából csempésztek az országba. AMSz emlékirata a németországi menekült-kiutasítások ügyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom