Magyar Hirnök, 1965. július-december (56. évfolyam, 27-51. szám)

1965-07-15 / 28. szám

Thursday, July 15, 1965 MAGYAR HÍRNÖK 3-IK OLDAL Abból az alkalomból, hogy Florida kormányzója julius 27-ét, Dohnányi Ernő világ­­hirü zeneszerző és zongora­művész születésének évfordu­lóját újból ERNST VON DOHNÁNYI DAY-nek nyil­vánította az állam egész te­rületére és az egyetem is meg­­ünnepli ezt a napot, felkértük Dohnányné Zachár Ilonát, a neves zeneköltő özvegyét, la­punk kiváló munkatársát, hogy írásban emlékezzék meg néhai férjéről, Dohnányi Er­nőről, aminek ő készséggel eleget is tett. DOHNÁNYI ERNŐ VISSZAEMLÉKEZÉS DOHNÁNYI ERNŐRE Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Lexikonokban olvassuk, hogy Dohnányi Ernő 1877. jú­lius 27-én született és meg­halt 1960. február 9-én. Élt nyolcvankét és fél évet telve munkával, küzdelemmel, mely ugyanakkor szépséggel, siker­rel és dicsfénnyel volt koro­názva. Nem félt a viszontag­ságoktól ; mindig azt tartotta, hogy az élet küzdelem ; csak a halál jelent nyugodalmat. Azon ritka művészekhez tar­tozott, akik már kora ifjúsá­gukban hírnévre tettek szert. Papp Viktor így ir róla: “Ze­­nevilágunik lelke. Zenekultú­ránk halk vezető szelleme. Minden magyar ember tisz­telettel és szeretettel ejti ki nevét. Mindenütt elismerik, méltányolják és ünnepük. Külföldi útjairól garmadában hozza haza a babért.’’ Majd igy folytatja: “Fáradhatat­lan szelleme mindenütt ott van, ahol a zene, a zengő le­vegő szépségei enyhítik a gör­nyedő, roskadozó ember fáj­dalmait. Ha zongorájának grandiózus skáláján szét­árasztotta lelke melegét, tol­lat vesz elő s keze nyomán el­­évületlenül szép magyar kot­ták százezrei szaporodnak. Sokszor fürdeti lelkét a leg­nemesebb kamarazene illatá­ban s ha az ujjai elfáradtak, vezénylőpálcáját veszi elő és zenekara élén áldoz a zene­művészetnek.” Tíz éves volt, amidőn már hangversenyezett szülőváro­sában, Pozsonyban, olyan si­kerrel, hogy a színpadon fel kellett őt emelni, hogy a lel­kesedéstől tomboló közönség jobban láthassa. Mikor édes­apjának gratuláltak és dicsé­rettel hangoztatták, milyen bámulatos izomerőt képes ez a még serdületlen fin a bil­lentyűkön kifejteni, az apa azt válaszolta: “Izomerő csakugyan van benne. De azonfelül más erő is van benne, az pedig nem az izmokban székel, hanem itt”, — és szive tájékára muta­tott. Láttam művészeket hirte­len hírnévre emelkedni s az­tán éppen olyan gyorsan a fe­ledés homályába süllyedni. GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal, de a jó Isten végső aka­ratában keresztyéni lélekkel megnyugodva, je­­. lentem, hogy szerető jó édesanyám' az Ung me­gyei Gálócs községi születésű, Amerikába 1914- ben kivándorolt <k VIGH JÁNOSNÉ született Béres Erzsébet áldásos életének 66-ik, gyászos özvegységének 9-ik évében, 1965 julius 6-án, a South Amboy Memorial kórházban visszaadta nemes lelkét Te­remtőjének. Drága halottam New Brunswickon, a Gowen temetkezési intézet kápolnájában volt felravata­lozva, ahonnan szombaton’ julius 10-én reggel a Bayard St. Presbyteriánus Egyház (Első Ála­gyar Református Egyház) templomába kísértük­­majd a gyászistentisztelet után a Hopelawn-i Kálvária temetőbe vittük s ott örök nyugalomra helyeztük. BÉKE LEBEGJEN ÁLDOTT PORAI FELETT! VIGH BÉLA szerető fia Gyászolják még: az óhazában testvérei és azok családtagjai itt és az óhazában, valamint kiter­jedt közeli és távolabbi rokonsága- a család sok­sok régi jóbarátja, szomszédok és ismerősök. Köszönetnyilvánítás Ezúton is hálás köszönetét kívánok mondani mindazok­nak, akik részvétnyilatkozatukkal felkerestek s édesanyám elvesztése feletti bánatomat vigasztaló szavaikkal enyhí­teni igyekeztek. Hálás köszönetét mondok a temetési szertartást végző Nt. Rásky József református lelkész urnák a szép búcsúz­tatásért, valamint a Gowen temetkezési intézetnek a min­den tekintetben előzékeny és kielégítő szolgálatiért. Hálás köszönetét mondok továbbá mindazoknak, akik virrasztottak, akik a ravatalhoz és a temetésre eljöttek, akik virágot küldtek a ravatalra, akik autójukat a teme­téskor rendelkezésre bocsátották és a koporsóvivőknek, név­­szerint: Varga Ferenc, Varga Lajos, Varga Zoltán, Edward Sutkowski, Vigh József és Vigh Ferencnek. Hálás köszönetét mondok azonkívül mindazoknak a kedves jóbarátoknak és jószomszédoknak, akik a legnehe­zebb órákban bármi módon segítségemre siettek, mel­lettem állottak s ezzel is kifejezésre juttatták az elhunyt és irántam érzett szeretetüket. A jó Isten fizesse meg mindnyájuknak a jóságát, fe­lejthetetlen emlékű drága halottunknak pedig adjon örök nyugodalmat a sírban. Sayre vilié, N. J. (508 Raritan St.) 1965 julius 14. VIGH BÉLA Dohnánviné Zachár Ilona Ma már senki sem tudja, hogy valaha léteztek. Ennek talán az is az oka, hogy mű­vészetük nem tükrözte vissza egy szép és nemes lélek kin­cseit. Amerikai bankár bará­tunk, aki az uram révén is merkedett meg számos zene művésszel, undorral jelentet te ki, hogy ő mindig azt kép­zelte, hogy csak az üzleti vi lágban van ilyen kíméletlen versengés, most azonban lát­ja, hogy a zeneéletben annyi művész vágná el szívesen ve­­télytársa torkát is, csakhogy lyozza. Ilyen tapasztalatok után nem csoda, ha azok, akik Dohnányi Ernőt ismerték, nemcsak művészetéért ra jongtak, de magát az embert is naigyrebecsülték. Noha na­­gyonis tisztában volt saját ér­tékével és Isten által adott tehetségével, mindig szerény maradt. Sohasem tolakodott oda, ahová nem hívták kész­séggel. Soha nem állt senkin bosszút, soha gyűlölettel sen­ki iránt nem viseltetett. Ha szükölködővel találkozott, utolsó falat kenyerét is meg­osztotta. Soha sem hazudott, mégha élete forgott is koc­kán. Gyűlölte a pletykát. Ha valami rosszindulatú rágalom­ra hívták fel figyelmét, arra haragudott meg, aki azt visz­­szamondta. Felnőttek ritkán ismerik fel ezeket a nemes tulajdonságo­kat, de annál figyelmesebbek lesznek rá a gyermekek. Bár­hol kerültünk is össze kicsi­nyekkel, repülőgépen, villa­moson, üzletben, avagy ép­penséggel az utcán, azok azon­nal figyelmesek lettek az uramra. Ösztönösen megérez­ték, hogy szereti őket. Mély nyomot hagyott lel­kemben egy kis eset, mely egyik sétánk alkalmával tör­tént Tallahassee virágos bok­rokkal szegélyezett utcáján. Egy három év körüli leányka, aki a járdán játszadozott, el­állta utunkat és kérte az ura­mat, -segítsen neki valami já­tékot kibogozni, mely egy kö­télcsomóba bagalyodott. Az uram készséggel lehajolt és szokásos türelmével és nyu­galmával rendbehozta a já­tékszert. Már továbbhalad­tunk néhány lépéssel, mikor utánunk szaladt a kisleány és az uram kabátjába kapasz­kodva, felágaskodva mondta:-‘Meg akarom csókolni ér­te!” Mire az uram felemelte és megcsókolta a kicsike ar­cát. Ha erre a jelenetre vissza­gondolok, önkéntelenül eszem­be jut, mennyit tanulhatná­nak sokszor a felnőttek a gyermekektől! Nem hiába mondta a mi Urunk Jézus Krisztus, hogyha olyanok nem leszünk, mint a kis gyermek, nem mehetünk be Istennek Országába. Mikor tíz- leprást meggyógyított, csak egy jött vissza, hogy köszönetét mond­jon. Hová lett a másik ki­lenc? Az uram mindig erre hivatkozott, valahányszor pa­naszkodtam, hogy milyen há­látlanok az emberek. Ha nem voltak hálásak a Megváltónak, miért köszönnének meg neki valamit ? Ő nem azért segített az eim heréken, hogy azok köszöne­tét mondjanak -érte. Amikor jótettét végrehajtotta, már meg is felejtkezett róla. Ma­gyarázta nekem, hogy ha másképpen járna el, saját el vei ellen cselekednék. Mikor elveszítettem őt, so­káig úgy éreztem, képtelen vagyok tovább élni. Baráta­im biztattak, hogy terjesszem emlékét, zenéjét és ezáltal majd megvigasztalódom. De sem az idő, sem az uram ze­néjének terjesztése nem ho­zott vigaszt, sem erőt nem adott az élethez. Számomra Dohnányi Ernő nemcsak ze­néjében él tovább — de él odaát, ahová azok mennek, akik Istent híven szolgálták és az ő Igéje szerint éltek. Most már tudom, hogy nem halt meg 1960. február 9-én. Ez a dátum átmenetet jelent csupán egy szebb, egy jobb világba. Míg az idő múlása és a ze­ne irányában tett tevékeny­ségem nem tudott erőt nyúj­tani, erőt adott Krisztus egy Uj Élethez. É-s hogy olyan könnyen Rátaláltam, azt az uramnak köszönhetem; ezért kimondhatatlanul hálás va­gyok neki. Mert ő bebizonyí­totta saját életével, hogy igenis lehet Krisztus elvei szerint élni. Sókan mondják, hogy Krisztus nem volt prak­tikus — hogy lehetetlen a mai életben követni őt. Dohnányi Ernő mindig azt hangoztatta: “Hacsak végre megtanulná­tok, hogy Krisztus tanai nem­csak fenségesek, de elsősor­ban praktikusok, mindig azok szerint élnétek.” Nekem csak vissza kellett gondolnom ar­ra, hogyan élt az uram és őt utánoznom, hogy megtaláljam életem igazi célját: Isten szol­gálatát ezen a földön. Engesztelő Magyar Zarándoknap augusztus 1-én, vasárnap Doylesiownban Református rádiós istentiszteletek A Református Lelkésze­gyesület keleti körzete min­den vasárnap délután 1.45 óra kor istentiszteletet közve­tít a newyorki WBNX rádió állomás 1380-a3 hullám­hosszán. A rádiós Istentiszteleti szolgálat fenntartására adó mányokat kér és vár a leiké szí körzet. Adományok átad hatók a környék református és evangélikus lelkész! híva talaiban, vay a íelkészi kör­zet pénztárosának a címére küldendők: Rév. Gábor Csór dás, 229 East 82nd Street, New York 28, N.Y. A hagyományos “Engestelő Magyar Zarándoknapot” az idén is megrendezik a Pálos Atyák, Doylestown-i (Pa.) kegyhelyükön. Ez a nap az imádság és el­mélyülés napja. Sok magyar­ritka alkalom ez, hogy anya­nyelvén imádkozhasson, éne­kelhessen honfitárs aival együtt. Az idén első ízben fog­nak a szentmise imádságai magyarul felhangzani a pap és a hivek ajkán. Erre a már hagyományos nagy magyar megmozdulásra LABDARÚGÁS minden magyart lapjaink ut­ján is szeretettel meghívnak a Pálos Atyák. Ne tervezzen erre a napra senki mást, ha­nem vegye tervbe, hogy Doy­­lestown-ba fog ellátogatni. (Az útirányt és az utazásra vonatkozó más felvilágosítá­sokat e lap jövőheti számá­ban már közölni fogjuk.) NINCS MENEDÉK WASHINGTON — A viet­nami háborúban a vörös csa­patok számára sehol sem lesz menedék, nem úgy, amint az a koreai háború alkalmával történt — mondotta Dean Rusk, külügyminiszter egy televíziós intervju alkalmá­val. Hirdessen lapunkban MEGHÍVÓ A NEW YORKI FÜGGETLEN MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ NŐI KÖRE szeretettel meghívja a város és környéke magyar­ságát évi nagy PIKNIKJÉRE julius 18-án, vasárnap délután 2 órától A CLIFFSIDEI TEMPLOMKERTBEN 76 Palisade Ave. mögött' Cliffside Park- N. J.-ben A SZIVÁRVÁNY ZENEKAR MUZSIKÁL Belépődíj: $1.25 — Bérelt autóbusz a templom elől 229 East 82nd St., New York, N. Y. — RE 4-8144 JULIUS 22-ÉN WOODBRIDGEN LESZ A FRADI Julius 22-én, jövő csütör­tökön Woodbridge-re is ellá­togat a Ferencvárosi hires labdarugó-csapat. Délután 5- től 7-ig edzést tartanak a woodbridgei pályán és utána, este 7:30-kor vacsorát kapnak, mint a Woodbridge Hungária vendégei. Csirkepaprikás nok­­kedlivel és kirántott hús lesz a menü, hogy a bor jobban csússzon. Meghívjuk a magyar sport­barátokat, hogy vegyenek részt ezen a jelentős napon, csütörtökön, ezen az egyedül­álló élményes összejövetelen és ünnepeljék velünk a ki­váló magyar csapat megven­­dégelését. A Woodbridge Hungária Vezetősége. Telepedjék le a gyönyörű CATSKILL vidékén! ^Óriási üzleti lehetőségek minden szakmában! Speciálisan jól megalapozott hotelek és motelek, bár. restaurant és turistaházak, bungalowk. kolóniák, tóparti otthonok és jól berendezett farmok Komoly érdeklődők keressenek fel irodámban FRED HERZOG INGATLANFORGALMI IRODA 277 Broadway, Monticello, N. Y. — 914-794-7340 MAGYAR-ANGOL, VAGY ANGOL-MAGYAR HITELES FORDÍTÁSOKAT úgyszintén NÉMET és ROMÁN nyelvű okiratok, bizonyítvá­nyok angolra fordítását, vagy bármilyen hivatalos amerikai okmány gyors, pontos, szakszerű hitelesítését vállalja lapunk KÖZPONTI IRODÁJA 216 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK, N. J. TELEFON: VI 6-9707 LÁSZLÓI. DIENES N. J. ALLAMI KÖZJEGYZŐ—NOTARY PUBLIC OF N. J. MAGYAR KÖNYVEK HANGLEMEZEK, SZÓTÁRAK, STB. nagy vá­­lasztékban kaphatók irodánkban. Úgyszintén: bár­milyen könyvet megtudunk rendelni. MAGYAR KÖNYVESBOLT GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal, de a Mindenható Isten végső akaratában keresztyéni lélekkel megnyugodva jelentjük ^ szerető jő feleség­­édesanya, nagyanya, testvér, sógornő, rokon és jóbarát' a Győr me­gyei Szerecseny községi születésű és Amerikába 1913-ban kivándo­rolt VASVÁRT JÁNOSNÉ szüléiéit Farkas Teréz áldásos életének 72-ik, boldog házasságának 49-ik évében, 1965 ju­lius 3-án, 12 évi betegeskedés után' de mégis váratlanul bekövetke­zett gyászos elhunytát. Drága halottunkat a Gowen temetkezési intézetben ravataloz­tatok fel s onnan kisértük őt utolsó földi útjára hétfőn, julius 5-én, reggel a Van Liew temetőbe, ahol örök nyugalomra helyeztük. Nt. Bertalan Imre református lelkipásztor végezte a magasztos gyász­­szertartást s búcsúztatta szép szavakkal drága halottunkat. BÉKE LEBEGJEN ÁLDOTT PORAI FELETT! New Brunswick, N. J. (88 Plum St.) 1965 julius 14. A GYÁSZOLÓ CSALÁD Gyászolják: bánatos férje Vasváry János, szerető gyermekei: Zoltán és neje Dorothy és gyermekeik Sandra- Linda és Ronald és Gyula és felesége Elizabeth és lányuk Karen (összesen 4 unoka); testvérei: Farkas Gyula és családja és Farkas Irén- férjezett Oláh Lajosné és cs. (Szerecseny, Magyarország) sógornője Kovács Dá­­nielné, unokahuga Slefel József né és férje- unokaöccsei és unoka­­hugai: Vasváry Vilmos és cs." Vasváry Lajos és cs. és Vasváry Lil­lian (valamennyien New Brunswickon), közeli és távoli rokonsága úgy itt, mint az óhazában és a család sok-sok jóbarálja és ismerőse köszönetnyilvánítás Ezúton is hálás köszönetét mondunk mindazoknak, akik részvétnyilatko­zatukkal felkerestek s vigasztaló szavaikkal bánatunkat enyhíteni igyekeztek. Hálás köszönetét mondunk a temetési szertartást végző Nt. Bertalan Imre ref. lelkész urnák és a Gowen temetkezési intézetnék a minden tekintetben elő­zékeny és megelégedve végzett szolgálataiért. Hálás köszöntet mondunk továbbá mindazoknak, akik virrasztottak, akik a ravatalnál és a temetésen megjelentek, akik virágot küldtek, akik autójukkal a temetésen rendelkezésünkre álltak és a koporsóvivöknek, névszerint: Sándor János, Steffel József, Stanley Szyba és Sekosky Mihálynak. Hálás köszönetét mondunk végül, de nem utolsó sorban mindazoknak a jó­szomszédoknak és barátoknak, akik gyászunk legnehezebb óráiban bármi módon segítségünkre siettek és mellettünk állottak, ezzel is kifejezésre juttatva az el­hunyt és irántunk érzett szeretetüket. A jó Isten fizesse meg mindnyájuknak a jóságát, felejthetetlen emlékű drága halottunknak pedig adjon örök nyugodalmat a sírban! A GYÁSZOLÓ CSALÁD

Next

/
Oldalképek
Tartalom