Magyar Hirnök, 1964. július-december (55. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-02 / 27. szám
6. OLDAL MAGYAR RTRNftK Thursday, July 2, 1964 James Brock motel manager lezárt irodájában ül (bal) St. Augustine, Fla.-ban, miközben négerek akarnak benyomulni az étterembe. Rendőröket hivott, akik mind a 30 tüntetőt letartóztatták. BUDAPEST— A Népsza-' badság riportere Szabó László, Torontóban járt, az ukrán kulturházban megtekintette a “Végre egy uriasszony” cimü vígjáték előadását, a Torontói Magyar Művész Színház rendezésében, Bársony Rózsi vendégsztárral a főszerepben, figyelte a közönéget s előadás után kikérdezte egyrőlmásról, mindenről a színház igazgatóját, Kertész• Sándort. Aztán megirta a riportját,— amely budapesti tükörből sugározza vissza a pesti vendég kanadai élményét. Riportjából közöljük a következő részleteket: Megtelik a nézőtér. Lehet-' mik körülbelül négyszázan. Figyelem az arcokat. Észrevehetően, csupa középkorú vagy jdős ember jött el: fiatalt egyet-kettőt ha látok.Érdektelen lenne a fiatalok számára a magyar színház, mert elangolosodnak ? Ittlétem alatt már sokat beszélgettünk magyar szülőkkel erről. A fiatalok bizony unják azt a nosztalgiát, amelylyel szüleik saját fiatalságukba révedeznek. . . Valaki a? előadás előtt azt. mondta, figyeljem majd meg, ! hogyan fognak könnyezni j őszülő emberek, noha a darab táncos vígjáték. Eljönnek ’ a színházba magyar szót hallani, magyar darabot látni, magyarul ábrándozni, és — sírni. És valóban: amikor felment a függöny, és a gróf huszáros-magyarosan öszszecsapta a bokáját — szomszédaim szemében megcsillant a könnycsepp. Úgy. hiszem, hogy ettől a pillanattól otthon érezték magukat. A szünetben úgy helyez kedem a büfé környékén,1 hogy halljam, miről beszél-' getnek a nézők. Persze azJ előadásról. Dicsérik a két , főszereplő játékát, örülnekj a szórakozásnak, az eseménynek. Az előadás után találkoztam Kertész Sándorral egy közeli étteremben. Kissé fáradtan ült le asztalomhoz ez az ötven év körüli ember, aki immár nyolc éve birkózik az élettel azért, hogy egzisztenciáját a színészi pályán biztosítsa, s ezt persze egy magyar anyanyelvű színész csak magyar szinházban tudja megtenni. — El sem tudja képzelni, mi munka, fáradság van abban, hogy ma már stabilizálódott ez a színház. —Százhatvanezer magyar él Kanadában, s ebből Torontóban vagy harmincezer. . . Gondolom, van igényük a magyar színházra. . . — Ez a szerencse. Mert Kanadában vagyunk, uram, nem Európában. S mégis mi tudtuk megcsinálni és fenntartani az egyetlen állandó magyar színházat Nyugaton . . . Persze, az itteni magyarok segítségével. Hallatlan; nagy erkölcsi s anyagi támogatást kaptunk tőlük. Kertész Sándor a mikolci Nemzeti Színház rendezője volt 1956-ig. Hogy mi oka volt eljönni hazulról, nem firtatom. Évekig próbálkozott idekinn egy állandó színészi együttes felállításával : először nagy nevekkel, mint Halmai Imre, Szabó Sándor, Pongrácz Imre, de aztán rájött, hogy ezeknek nem tud biztos megélhetést adni csak a színpadból s igy gyűjtötte össze azokat, akik napközben máshol dolgoznak, s este tisztes gázsiért a magyar .színházban ját szanak. — Ma már tudom biztosítani a színészeknek, hogy ha egész nap igénybe veszem őket, megkapják a munkahelyük fizetéskiesését, plusz a próbagázsit is. Torontóban él húsz hivatásos színész, ebből 14 nálunk játszik. . . Szolid tehetséggel terjesztik a magyar szót, sőt a magyar kultúrát. Ránézek, kérdőn, vájjon mit ért magyar kultúrán?. . Csak nem ezt a ma esti darabot? Észreveszi és válaszol: — Ez kikapcsolódás. Olyan darabot kellett keresni, melyben Bársony Rózsi már játszott, tehát nem kellett neki teljesen újonnan betanulnia a szerepet. S itt ilyen darab is kell: könnyű, szórakoztató, semmitmondó. . . Alkalmazkodni kell a darabválasztásnál a színészi lehetőségekhez, a közönség igényéhez, s persze anyagi helyzetünkhöz is. Én vagyok az igazgató, a főrendező, a gazdasági ügyintéző s még: | játszom is. . . A feleségem nappal kozmetikai szalonban dolgozik, este a szinház adminisztrációját intézi, s ráadásul még háziasszony is. — Mi a közönség igénye? —Ami otthon. . . ójő darabot jó előadásban. . . Tudom, hogy ez a mai nem volt éppen jó darab. . . De bemutattunk mi már Shakespeare-t é3 Csárdáskirálynőt, komoly, klasszikus magyar darabokat és operettet is. . . Valahogy igy: két komoly mondanivalóju és egy könnyű, szórakoztató. . . Aztán arról beszélgetünk: milyen a közönség? — Hálás, nagyon hálás. Különben nem tudnánk létezni. Előadások végén többször odajöttök már hozzám könnyezve, s megfogták a karomat: “Kertész ur, otthon voltunk ezen az estén. . ” Ennél nagyobb dicséretet magyar szinész itt kinn nem kaphat! Ezért adom bele minden energiámat, nappalomat és éjszakámat, hogy egy ici-pici pesti szinházi kultúrát ideteremtsek. S talán sikerült, bár a jövő bizonytalan: öregszünk, s a fiatalok, bármennyire is sírnak a szülők, elangolosodnak, ha bírják is még a magyar nyelvet. Persze, szivükben azért magyarok. Aztán az amerikai földrészen élő nevesebb magyar színészekre terelődik a szó. Kertész szerint velük nem nagyon lehet együtt dolgozni egy magyar szinházban — részben anyagi igényeik, részben művészi allűrjeik miatt. Halmai Imre Chicagóban a nagybátyja áruházában elárusító, Szabó Sándor és Szörényi Éva egyegy amerikai televízióállomás alkalmazottjai, nem, éppen művészi produkciókban. —Otthonról kellene néhány neves színészt turnéra kihozni -j-csap át egy másik témára. —-' Itt volt hat hónapig Horváth Jenő zeneszerző-zongorista, az itteni ma gyarok a tenyerükön hordozták. Felekinek, Latabár Kálmánnak, Honthy Hannának kellene ide kijönni turnéra. . . Hű, mi lenne itt! Késő éjszakába nyúlt a beszélgetés, amelyből újra és újra kicsengett a féltő szó: őrizni, ápolni akarják Kanadában a magyar kultúrát. Edward M. Kennedy szenátor félig öntudatlanul Í2ksz:k a mentökocsiban, miután repülőgépe lezuhant Barnes Airport, Westfield, Mass, közelében. A szenátornak eltört a hátgerince. HUMOR A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT A gyári szemináriumban az előadó felteszi a kérdést: — Mi a fejetlenség? Izgatottan felkiált az előadó: — Nem, nem! Most nem a mezőgazdaságról ■ beszélünk! Azt mondja egy orosz elvtárs a másiknak: — Nincs már messze az idő, amikor az egész • világ kommunista lesz. Ijedten szól a másik: —És akkor honnan fogunk búzát kapni? A nyugati ujgágiró Budapestre látogat és meglepetten tapasztalja, hogy hosszú sorban állnak az emberek egy helység előtt. “Miért állnak sorban?”— kérdi az idegenvezető tolmácstól. “Színházjegyért” — feleli az. Továbbmennek, s nemsokára ismét egy hosszú sort látnak. “Hát ezek miért állnak sorban ?” “Ezek is színházjegyért” —hangzik a felelet, s ötször, hatszor megismétlődik a jelenet. Hazatérve az újságíró, cikket ir a magyarok kulturszom járói: “Szinte minden utcasarkon van szinház, amely előtt hosszú sorok állnak jegyekért. Ami azonban különösen érdekes, hogy mindegyik szinházban — ugyanazt a darabot adják, cime: “Hentes és mészáros.” — Látják kérem ezt az uj gépet ? E'z egymaga húsz munkás munkáját végzi el. — És ki irányítja a gépet? — Tartunk hozzá huszonöt mérnököt. . . Nyolc személy közül 6 meghalt, amikor a Continental Trailways egy autóbusza a Lake Portchartrainba zuhant, egy megrakott bárka által vágott nyíláson, New Orleans, La. közelében. HALLOTTA MÁR... . . . hogy 1957-ben Kruscsev bejelentette, hogy a szovjet 1961-ben le fogja pipálni Amerikát: “Majd meglátjuk, hol nagyobb a jólét!” . . . hogy Oroszországban a lakosságnak 80 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban —szemben az amerikai 10 százalékkal. Egy orosz farmer annyit termel, amennyi elegendő neki és még hat személynek, egy amerikai farmer 219 személynek elegendő élelmet termel. De nemcsak a mennyiségben van különbség, hanem a minőségben is: Az orosz paraszt főleg kevéssé tápláló, úgy nevezett keményítős élelmiszereket termel, az amerikai farmer magasabb fehérje (protein) tartalmú táplálékot nyújt a népnek. . . . hogy az orosz mezőgazdasági munkások termelékenysége megfelel “1870 évi amerikai produktivitásnak. . . . hogy Oroszországban,—■ éppen úgy, mint a szovjetcsatlós országokban az állami gazdaságok és kolhozok termelése nem lévén kielégítő, megengedik a kényszerszövetkezetekbe terelt mezőgazdasági munkásoknak, hogy egy kis területen saját családjuk részére szabadon termeljenek. Oroszországban az ilyen “háztáji gazdaságok” a bevetett terület 3.3 százalékát teszik ki és a mezőgazdasági termelésnek nem 3.3 százalékát, — hanem 33 százalékát produkálják (hús, zsir, tej, vaj, tojás termelésnek 50 százalékát) . . . . hogy a második világháború előtt Magyarorzág búzát exportált, ma búzát importál. — Három kiló ötven — mondja boldogan a nővér. — És mennyiért adják kilóját? Egy japán nő szomorúan tekint a megrepedezett talajra, a földrengés után, mely Niigata városát- érte és a legnagyobb volt 1923 óta. — Mert egész éjjel azon fog sopánkodni, hogy miért nem ment inkább a másik hotelbe. NEVESSÜNK — Tegnap kölcsönadtam neked az autómat, ma reggel pedig szőke hajszálakat találtam az ülésen. ■— Nézd öregem. Én megmagyarázom neked. •—Nekem te ne magyarázz semmit, mutasd be a nőt. Kohn Madridba kerül és mindenáron meg akar nézni egy bikavjadalt. Pénze nincs, hogy a borsos áru' belépőjegyet megfizesse. Odaáll tehát az egyik bejárathoz és figyel. Ringójárásu spanyol érkezik és foghegyről ennyit mond a jegyszedőnek: — Matador. És bemegy. Aztán egy másik: — Piccador — és bemegy. Kohn erre nekirugaszkodik. Odaszól: — Izidor. És bemegy. . . Kongóban egy szülőotthon ablakán benéz egy néger és látja, hogy éppen egy újszülöttet mérnek. Bekiabál a nyitott ablakon: —Mennyi a súlya? A káplár vezényel: Bal, jobb, bal, jobb, mire a bakák emelgetik a lábaikat. 'Valaki elvéti a dörgést, úgy hogy a káplár két lábat Iát egymás mellett, azután egy hézagot, mire nagyot ordít: — Melyik marha emelte fel mind a két lábát? —Doktor ur, szeretnék száz évig élni. — Ennél mi sem egyszerűbb. Ne igyon, ne dohányozzék, kerülje az asszonyokat. — És akkor száz évig fogok élni? — Nem. De az élete olyan unalmas lesz, hogy minden esztendő tíznek tűnik majd. — Egyszerűen nem bírom elviselni a férjemet. . . Úgy izgatom magamat a viselkedése miatt, hogy állandóan fogyok. — Miért nem válsz el tőle? — Megvárom, amig elérem a 120 font testsúlyomat. Povács egy idegen városba érkezik és hotel után érdeklődik. — Mondja, kérem — szólít meg egy férfit — , melyik a legjobb szálloda a városban? — Vannak, akik a Fehér Bárányt tartják a legjobbnak, és vannak viszont, akik az Arany Kakast szeretik jobban. De azt elárulhatom önnek, hogy bármelyikbe is megy a kettő közül, aludni úgy sem fog tudni. — És miért? Peter Hall (fenn jobbra) ügyvédje válóperi keresetet nyújtott be Hall felesége Leslie Caron színésznő ellen, azzal a váddal, hogy megcsalta Warren Beatty (lenn jobbra) színésszel Jamaicában, Beverly Hills, Calif.-ban és Chicagóban. Pesti ujságiró látogatása a torontói magyar színházban
