Magyar Hirnök, 1963. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-29 / 35. szám

Kádái henceg — Haniman cáfol (FEC) Augusztus 5-én a Népstadion melletti Kis­stadionban 20,000 ember előtt Kádár János beszámolt a magyar párt- és kormánydelegáció Szovjetunióban tett látogatásáról és az időszerű bel- és külpolitikai kérdé­sekről. Beszédében megemlékezett arról, hogy “ami­kor a magyar küldöttség Moszkvában tartózkodott, többször is találkozott az atomcsend egyezményről ép­pen tárgyaló amerikai delegációval. E találkozók során az amerikai delegáció tagjai kijelentették, hogy norma­­lizálni kivánják kapcsolataikat a Magyar Népköztársa­sággal. Mi készek vagyunk a kapcsolatok normalizá­lására.” Ezekkel a szavakkal számolt be Kádár kijelenté­seiről a Szülőföldünk rádió aznap este adásában. Más­nap a Magyar Nemzet és Népszava által közölt szöveg­ben azonban a nyilatkozatnak ez a része nem szerepel. A “teljes szöveg” a Népszabadság augusztus 7-i szá­mába jelent meg, de abból is hiányzik. Ezekben a lapok­ban a tárgyalásokról egy szó sincsen. Kádár arról be­szél, hogy Magyarország nemzetközi tekintélye az el­lenség szemében is megnőtt, majd igy folytatja: “Épitő­­munkánk tehát nemcsak népünk egyre jobb életének előfeltételeit teremti meg, hanem nemzetközi jelen­tősége is van. Az igazság az, hogy például a vezető ame­rikai körök a Magyar Népköztársaságot és még inkább annak kormányát ma semmivel sem szeretik jobban, mint 1956-ban. Most mégis másképpen néznek ránk. Miért? Mert meggyőződtek arról, hogy a Magyar Nép­­köztársaság él és erősödik, az ő óhajaiktól és kívánsá­gaiktól teljesen függetlenül, s ezt a tényt tudomásul veszik.” A Magyar Nemzet vezető külpolitikai hírmagyará­zója, Pethő Tibor azonban lapja augusztus 4-i számá­ban elárulja, hogy hol találkozott “többször is” Kádár az amerikai delegációval és annak vezetőjével, Harri­­man államtitkárral. Pethő, mint ujságiró kisérte Kádárt utján, és riportjában közli, hogy három Ízben folyt tárgyalás Kádár és Harriman között. Először, amikor Kruscsev fogadást adott a magyar delegáció tiszteleté­re a Kreml Szent György termében. Itt néhány per­ces “baráti beszélgetést” folytattak. Majd a Luznik Sta­dionban az amerikai-szovjet atlétikai mérkőzés alatt, amikor mind az amerikai, mind a magyar politikus Kruscsev páholyában foglalt helyet. De a leghosszabb beszélgetésre a Stadion vendéglőjében került sor, ahol Kruscsev vacsorát adott vendégeinek. Az itteni tárgya­lás másfél óra hosszat tartott. HARRIMAN NYILATKOZATA ; Másnap az amerikai külügyminisztérium szóvivő­je, Richard Phillips, a szokásos napi konferencián fel­olvasta Harriman nyilatkozatát, mely szószerinti fordí­tásban igy hangzott: , ' “Kádárral az amerikai-szovjet atlétikai mérkőzé­sen találkoztam, ahol ő Kruscsev miniszterelnök vendé­ge volt. Amikor Kádár kifejezte, hogy normálizálni kí­vánja a kormánya és az Egyesült Államok közötti vi­szonyt, közöltem vele, hogy egy ilyen lépés teljesen azoktól az intézkedésektől függ, amelyeket kormánya bizonyos problémák kiküszöbölésére tesz, melyek a vi­szony megjavulásának útjában állanak.” Harriman nyilatkozata világosan leszögezi, hogy a viszony megjavítását Kádár kérte. Kruscsev láthatólag mindent megtett, hogy a két politikust minél többször összehozza. Kádár a gyűlés hevében tetszetősen úgy tüntette fel, hogy az amerikai államférfi kérte a vi­szony rendezését. Ez a kijelentés az aznap esti rádió­adáson átfutott, a másnapi lapokból azonban már ki­szűrték. MEGY-E U. S. KÖVET BUDAPESTRE? Több mint hat éve az Egyesült Államoknak nincs követe Budapesten. Az utolsó követ, Edward Wales 1956 november 2-án érkezett a magyar fővárosba. A no­vember 4-i szovjet támadás után megbízólevelét nem adta át. 1957 tavaszán a Kádár-rendszer határozottan felszólította annak átadására a US kormányát, amely azonban inkább visszarendelte követét, és helyette ügyvivőit küldött Budapesté. Ez év júniusáig a U.N.­­ben állandóan ellenezte a magyar kormány delegátusai­nak elismerését. Kádár és Harriman fenti nyilatkozatai után az ame­rikai lapok washingtoni tudósítói arról adtak hirt, hogy a közeljövőben — pár héten belül — a State Depart­ment követet küld Budapestre és a két állam közötti “normális” viszony helyreáll. Augusztus 8-án Radványi János, Magyarország ügyvivője Washingtonban aláírta az atomcsend egyez­ményt. A New York Times másnapi tudósításában meg­­jegyezte, hogy a következő héten újabb tárgyalásokra került sor Radványi és Richard Davis államtitkár kö­zött, amelyben véglegesen rögzítik a követcserét. Az amerikai külügyminisztériumban ugyanaznap délután ‘minden alap nélkülinek” bélyegezték a Times riport­ját. Egy hivatalos szószóló kijelentette, hogy a US ed­digi magatartása után nem képzelhető el, hogy követet küldjön Budapestre. Az utolsó három évben ugyan a magyar rezsim erősen mérsékelte politikáját, amit az áprilisi amnesztia is jelzett. Ennek eredményeképpen született meg az a döntés, hogy az Egyesült Államok nem támadja meg az U.N-ben a magyar delegáció hite­.6. OLDAL _________________________________________ Tudományos magyarázkodás a magyarországi népsorvadásról A rajz a “Synocom” nevű hírközlő mübolygó helyzetét mutatja a világűrben. BUDAPEST. — A kommu­nista rendszerrel és a gyar­mati alávetettséggel szembe­ni ellenállás Magyarországon sok egyéb tünet mellett ab­ban is megnyilvánul, hogy a házaspárok ijesztő mérték­ben korlátozzák a gyermek­­áldást. 1956 őszén a nemzet fegyverrel a kezében, sőt fegyvertelen kézzel is küzdött szabadságáért és független­ségéért, csaknem kétszáz­ezren kiszöktek a szovjet .po­kolból s ha nem állították vol­na vissza a gyilkos határzárt, még egyre menekülnének az emberek, mint hogyan a ke­letnémet szovjzónából az évek során miljk szöktek át szabad földre, szökés meg­nehezítése mia most, évek óta szülői szaotázs folyik. A rendszerben ;ell tehát ke­resni az okát mák, hogy a születések mié: csökkenek nyugtalanitó nrtékben. A kormánypropajnda persze a mellébeszélés taktikáját al­kalmazza, mináz egyik pro­paganda^ ságbi megjele­nő következő jtegetés mu­tatja. Hazánkban -Írja Dr. Hir-Richard Sillernek, and Lois Bonzellnek a Congress of Fcial Equali­ty tagjainak, egyetlen arcizma sem rándult meg, amik egy felvo­nulás alatt egy-egy tojást vágtak hozzájuk. Mindkett« megtanul­ták ugyanis az erőszak nélküli tüntetés technikáját. lességét. Richard Phillips, a külügyminisztrium szó­vivője ugyancsak közölte, hogy minden alpot nélkü­löznek azok a sajtókombinációk, amelyek íUS kelet­európai politikájának teljes újraértékelésén szólnak. Másnap az amerikai sajtó azt irta, hogy. State De­partment cáfolta ellenére a tárgyalások foljak, a Vati­kán és a magyar állam közötti viszony remzése a kö­zeljövőben megtörténik, utána sor kerül követkül­désre is. A VISZONY RENDEZÉSE A nyilatkozatok és cáfolatok valószínűig még nem szűnnek meg a közeljövőben. Az amerika külügymi­nisztérium nagyon óvatos, mert az atoncsend egyez­mény ratifikálásánál a fő kérdés nem annyin az egyez­mény maga, mint a US szovjet és keleteuróai politiká­ja. A vélemények megoszlanak. Az egyik ilfogás sze­rint minden lépés, amit a US a Szovjetuióval szem­beni enyhülés irányában tesz, megerősíti a eleteurópai kommunista rezsimeket, az elnyomott népkben azt a hitet kelti, hogy Nyugat végképp magukraiagyta őket és saját biztonsága érdekében feladta KeletEurópa sza­badságát. A másik felfogás szószólói pedig :ppen ennek az ellenkezőjét vallják. Szerintük az enyhlés a kelet­európai népeknek a nagyobb szabadságértfolyó harcát csak megerősíti. Normális diplomáciai kocsolat több kulturális, gazdasági és emberi kapcsolati, ezek nyo­­mány megnövekedett befolyást jelent a Nyugat szá­mára. A New York Times augusztus 12-én vezércikkben határozottan állást foglal e politika mellet. Helyesli a forradalom brutális katonai elnyomása utáni amerikai magatartást, de leszögezi, hogy hét év aatt Magyar­­ország nagy utat tett meg és sok megfigyeő szerint ma a keleteurópai államok között Magyarorzágon van a legkisebb elnyomás, sok tekintetben a rezsim még a lengyelnél is liberálisabb. “A magyar néa vitán felül szorosabb kapcsolatot akar az Egyesült Államokkal. Normális diplomáciai kapcsolat megnyitja az utat olyan tipusu kulturális, gazdasági és egyéb egyezményekhez, amelyek a mi pozíciónkat Budapesten erősíteni fog­ják, ‘békés vetélkedésben’ a Szovjetunió befolyásá­val” — állapítja meg a New York Times. schler Imre, és mindjárt hoz­zá kell tenni: mindenütt a nagyvilágban, ahol magyarok élnek — rendkívüli érdeklő­dés mutatkozik a népmozgal­mi adatok iránt. Nemcsak a Központi Statisztikai Hiva­tal és kormányzati ténye­zők, nemcsak közgazdászok és orvosok figyelik a lakosá­­ság számának alakulását, ha­nem ezek a kérdések a napi­lapokban, sőt irodalmi la­pokban is tárgyalásra kerül­­tek. ■ • -----------­KEVÉS SZÜLÉS A különleges érdeklődést főleg a születések számának, erős csökkenése okozza: 1962-ben mindössze 13 ezre­lék volt. őszintén meg kell vallani, aggodalommal és szo­rongással figyeljük ezt a je­lenséget. Az alacsony szám: mindenképpen kedvezőtlen, előre veti a lélekszám csök­kentésének árnyékát és ezt semmiképpen sem tarthat­juk kívánatosnak. Amikor a II. világháborút követő születési hullám vo­nala lefelé indult, az akkori politikai vezetés a tiltott mű­tétek szigorú üldözésével megváltoztatta ézt az irány­zatot és néhány éven át ma­gasra emelkedett a születé­sek száma. A tapasztalat bi­zonyította, hogy ez az intéz­kedés nem adott tartós ered­ményt. Évekkel ezelőtt különbö­ző szakemberek bevonásával széleskörű kutatás indult. A kutatás egyrészt a szü­letéskorlátozás egyéni okai­nak felderítésére, másrészt társadalmi-gazdasági ténye­zők szerepére irányul. valamely módon tovább ké­pezik magukat, mint a nem keresők, annak ellenére, hogy a kereső nők elfoglalt­sága és igénybevétele na­gyobb. A nők egyenjogúsága ne­hezen tör utat. Sokhelyütt még ma is lebecsülik a nők munkáját, nem tartják a nő­ket alkalmasnak magasabb­­rendü munka végzésére. Pe­dig a nők joggal tarthatná­nak igényt a társadalom, ezen belül a férfiak támogatására, hiszen ma még kétségtelenül ellentmondás van a nő élet­tani szerepe és társadalmi érvényesülése között. A ter­hesség, szülés szoptatás és1 a kisgyermek nevelése kör-' látozza a nő munkaképessé­gét, akadályozza érvényesü­lését. Gyárak, kutató- és ter­vezőintézetek vezetői nem, is titkolják, hogy nem szíve­sen alkalmaznak fiatal nőket, mert ha gyermekük szüle­tik, nem számíthatnak továb­bi teljes értékű munkájukra. Sajátos módon az életszín­vonal emelkedése világszerte a termékenységre csökken­tő hatással van, és minél na­gyobb a család jövedelme, an­nál kevsebb gyermeket ter­veznek be. Nem egy házas­párnál a ház tattá.s gépesíté­se, a televízió, vagy az autó szorítja háttérbe a gyermek, vagy több gyermek világra­­j öttét! A lakáskérdés igen nagy probléma hazánkban, nehéz, együtthaladni a lakásépítés­ben a faluról a városba ván­dorlók lakásigényével. Sajá­tos mégis, 26 ezer megkérde­zett nőnél, akiknek egy része; terhességét megtartotta, más része vetélést végeztetett, nem volt lényeges különbség' a lakáshelyzetben. A születésszabályozás egyéni okai között a megkér­dezett nők 60 százaléka több­­okot is említett 100 nő kö­zül egészségi okokra hivat­kozott 61, anyagi okot mon­dott 78, vegyes egyéni jelle­gű okokkal indokolt 75. Az egészségi okok között, leggyakrabban saját egész­ségük féltése szerepelt, to­vábbá félelem a terhesség­től és szüléstől, vagy félelem, hogy a születendő gyermek említésre. Sokan gondolják azt, hogy a nagyobb születési szám, érdekében meg kellene szigo­rítani az abortusok engedé­lyezését, és korlátozni a vé­dekezés érdekében folyta­tott felvilágosító munkát. Ezek megfeledkeznek arról, hogy a védekezés és terhes­­ségmegszakitás nem oka, ha­nem eszköze a születésszabá­lyozásnak. A SEGÍTSÉG 4 Világos, hogy a városba özönlés és a nők fokozódó munkavállalása társadalmi törvényszerűségek, ezek el­len hadakozni, .tehát; célsze­rűtlen és kilátástalan. De na­gyon sokat tehetünk a nők helyzetének megjavítására. Kétségtelenül már az első gyermek megszületése csök­kenti az életszínvonalat, és minél több gyermek születik, annál jobban esik az életszín­vonal a gyermektelen házas­párokhoz képest. Igazságos lenne, ha az elkövetkezendő években családi pótlékot jut­tatnának már az első gyer­mek után is. Helyénvaló lenne, ha a la­káskiutalásokat elsősorban, gyermekes vagy gyermeket váró házaspárok kapnák. Az orvosok is, különösen a szülészek^ sokat tehetnek a magasabb születésszám ér­dekében. Egyrészt a vetélést kivánó nőket felvilágosítják arró, hogy a terhességmeg­­szakitás még kórházban szakorvos kezében sem telje­sen veszélytelen és megvizs­gálják a terhessel együtt a terhesség megtartásának le­hetőségét. Másrészt bizto­sítják a szülések veszélyte­lenségét és fájdalommentes­ségét. A JÖVŐ Elemezve az egyes születé­si és házassági korcsoportok termékenységi tendenciáját, arra a megállapításra jutunk, hogy a születési arányszámok csökkenése a közeljövőben megáll, sőt a következő évti­zedben minden népességpo­litika beavatkozás nélkül is, a születési arányszám nö­vekedése várható. És ha a szülési kedvet kormányzati és orvosi inézkedések is fokoz­zák, akkor nem kell aggód­nunk kis népünk biztató jö­vőjéért. nem lesz egészséges. Anyagi nehézség 39, la­­káshleyzet 24, munkaválla­lás 10 esetben került okként AZ OKOK Talán a leglényegesebb té­nyező, hogy a falusi lakosság 1 egyre nagyobb számban köl­tözik a városokba. A növek­vő iparosodás hozza magával a mezőgazdaságban foglal­koztatottak számszerű csök­kentését. A foglalkozási változások az ezzel együtt járó lakóhely változások korlátozzák a ter­mékenységet, hiszen az ebben, szereplő személyek és csalá­dok erejét, anyagi erőfaszi­­téseit leköti az uj foglalkozás­hoz szükséges szakképzettség megszerzése, lakásszerzés és berendezkedés stb. Köz­ismert, hogy sok évtizede a világ minden kulturnépénél a városi lakosság szaporodása lényegesen alacsonyabb. A világstatisztikák azt is bebizonyítják, hogy a nők munkába állása csökkenti a termékenységet; a kereső nők kevesebb gyermeket ter­veznek és szülnek. A hazai statisztikák igazolják, hogy a nők egyre fokozódó mun­kába állása nemcsak a jobb életszínvonal érdekében tör­ténik. A nők jelentős része már nem elégszik meg a ház­tartási munkával, érdeklődé­si körét a házimunka nem, elégíti ki, megváltozott élet­­szemléletével többre vágyik. Mutatja ezt az a meglepő adat hogy a kereső nők közül öt- ( szőr annyian tanulnak illetve MAGYAR HÍRNÖK Rendűik muszáj lenni GREENVICH, Conn. — Egy ipse lopott 1252 dollárt, a tolvaj rendőrkézre került s a pénz a rendőrség kasszájá­ba került, megőrzésre. Ami­kor John Lally rendőrkapi­tányt a rendőrfőnökségről el­helyezték s a kasszát meg­vizsgálták, a boríték az 1252 dollárral nem volt ott. Hová lett a pénz? Ki lopta el? Azt mondja D. W. Robbins rend­őrfőnök, hogy Bin lehet tud­ni, ki lopta el, 8 azt is közli, hogy Lally kapányt és a le­tétek őrzésére teliéje ren­delt Dániel Penedergast rendőrt felfűg?sztette állá­sukból. Közli tovább a rendőrfő­nök, hogy eltit ott egyéb' is, például 178dollár befize­tett ticket-pén De erről nincs szó a La/ kapitány és munkatársa ein megindi tott fegyelmi vizsgálatok­ban ; a ticet-pénztárban más rendőrök innak vizsgá­lat alatt. k betegség ára Az embernek legdrágább kincse az egészsége és dollár­ban kifejezve legdrágább a betegsége. Az Amerikai Kór­házak Szövetsége közli, hogy a múlt évben a szövetségbe tartozó kórházak kiadásai — melyeket a páciensek, hatóságok és a biztosítók fe­deztek — 10,129 millió dol­lárt tettek ki — 7 és egy­­harmad százalékkal többet, mint az előző évben. AUGUST 29 1963 Charleston, S. C.-ban William Kelly rendőrfőnök hangszóróval fi­gyelmezteti a négereket: tartózkodjanak a tüntetéstől, mert a tün­tetőket letartóztaják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom