Magyar Hirnök, 1963. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-08 / 32. szám

HÁROM CIGÁNY — HÁROM SORS BUDAPEST — A Népszava riportere érdekes hár­mas cigányriportot irt. Három cigányról, akik közt csak egy kapocs van: a fajtájuk, az eredetük. 1. A DU VAD A rendőri iratcsomóból egy vidéki kapitányságon kihullt egy fénykép. A rendőrtiszt felemelte és elém tette: — Mit gondol erről az emberről? Sokáig nézegettem a szürke fényképet, lassan be­lemelegedve a különös játékba, melynek célja: megfej­teni egy embert, akinek vonásait a fénykép mutatja. Hosszú vizsgálódás után ezt jegyeztem fel egy papír­lapra: “A férfi ötvenéves lehet s nyilván bűncselekményt követett el. Rendkivüli testi ereje van, erről tanuskod­­naknak széles vállai' karcsú dereka, melyben állati ru­­gékonyságot sejtek. Arcán araszos, tömött, szögletes bajusz uralkodik. Tekintete vad, a szemek oly távol állnak egymástól, mintha egyszerre kétfelé figyelhet­ne. Fej tartásában gőg és alattomosság, az egész arcko­ponyáról perzselő düh sugárzik.” A rendőrtiszt elmosolyodott: — A leirás nem rossz, de nem fedi teljesen a való­ságot. Ez az ember nem volt egyszerű bűnöző, ez több volt annál. Ez az ember duvad volt, valami ősi erkölcsi mocsárból előtört szörny. Körülbelül negyvenöt rab­lógyilkosságot követett el olyan szakmai hidegvérrel, amelyhez foghatóval pályámon nem találkoztam. Észa­kon élt, ahol közel a román, szovjet és csehszlovák ha­tár. Úgy járt át a határokon, mint egy testtelen árny. Áldozatai főleg határsértők voltak, csempészek és szö­kevények, akiket titkos ösvényein elkisért, azután hi­degvérrel tarkón lőtt és kirabolt. — Igazi nevét sohasem lehetett megállapítani, ti­zenöt felesége volt s a tizenöt asszony mindig szolgált alibivel. Sohasem vallott be semmit s minden gondola­ta a menekülés volt. A bilincseket lemorzsolta, a kény­szerzubbonyt széthasogatta' a börtönrácsot kitépte.. Amikor kimondták felette a halálos Ítéletet, ez az ős­ember összeomlott. Megfontolás nélkül ölt, de a haláltól rettegett. 2. A MŰVÉSZ A duvadnál tizenöt évvel fiatalabb a művész, aki­vel egy hires balett-táncos hozott össze Pesten. Magas, vékony, laza test. Lengő karok és szökellő lábizmok. Hajlékony, mint egy vadvirág. Beszélgetés közben min­dig oldalt fordul, mint egy egyiptomi falfestményen s van is valami hasonlóság a sirkamrák falán végtelen sorban átvonuló rabszolgák és az ő arca közt. (Fél fü­lére süket egy irtózatos pofon után, amelyet gyerekko­rában egy falusi birótól kapott.) Táncol egy művész­együttesben, amely többek között az ősi cigánytánco­kat is életre kelti, színeit és forró ütemét fellobbant ja, keleti varázsát újra f elf üti. A klasszikus táncoshoz ta­nulni jár. — Balettet? — Nem . . . Koreográfáit tanulok. A mi társaink­ban és muzsikánkban még annyi ismeretlen elem vár feldogzoásra, hogy arra egy élet kevés. Én az enyé­met, mindenesetre, arra szentelem, hogy megmentsem, ami menthető és koreográfiában feldolgozzam. — Honnan jött? Megnevezi azt a vidéki várost' amelynek szélén, a cigánytelepen született, kolompár családból. Tőle tu­dom meg, hogy “Kolompár” nem egy nagy cigánycsa­lád, hanem egy törzs neve, bár a kifürkészhetetlen szár­mazási fonadék jóvoltából ez nagyjából egyre megy. — Családja? Tizenhármán voltunk testvérek, abból négyen élünk. Meg az anyám. Ő még nem tud irni-olvasni. ott­hon él, putriban. Nem hajlandó kiköltözni, pedig már házat építettünk volna a számára. Három testvérem közül egy bányász, egy bognár s egy asszony, egy szeg­kovács felesége. Mind a négyen házban lakunk és ne­kem nem cigány a feleségem. —Hol kezdte? A tiszavasvári cigányiskolában. Aztán Szegedre kerültem segédmunkásnak. Nyáron elmentem, meg­néztem az Állami Népi Együttes műsorát s egyszerre vacogni kezdett a fogam. “Ezt én is tudnám, talán még sokkal többet. Tanultam, hogy egy nép a kultúrájában nőhet nagyra . . . Örökre kóbor, nyomorgó nép marad­junk? Óriási, riadt gyerekszemmel néz a táncosra, aki a zongoránál ül. 3. A DOKTOR A bírósági folysón várom, hogy a tárgyalás szüne­tében kijöjjön egy cigarettára. Kijön a tárgyalóterem­ből — ahol éppen egy intézményt képvisel — egy tö­mött testlkatu’ hirtelen kopaszodó férfi, mintha Magva­ri Jmre lépne elő egy régvolt kávéház szivarfüstjéből. A kézfogásnál érzem, hogy különös keze van. Párnás tenyér, amelyből hosszú, acélos ujjak ágaznak ki. — Muzsikus család? MAGTÁR HÍRNÖK AUG. 3, 1933. Milliomos szomszédaink WASHINGTON. — Sze­gény ember jól érzi magát gazdagok társaságában. Igen? Nem? Egyre megy. Mindenesetre érdekes élmény ben lesz részünk, ha körülné­zünk milliomosaink házatá­­ján. Az országos adóhivatal fő­nöke, Mortimer Caplin, öröm­mel jelenti, hogy az ő halász­területén szép számban van­nak nagy halak. “Minél töb­ben vannak a milliomosok, an­nál nagyobb az örömöm, mondja. Mert minél többje van az adóalanynak, annál több jut az adószedőnek.” Nos, 1961-ben 398 ameri­kai férfi és nő irta be adó­vallomásába, hogy évi jöve­delmük egymillió dollár volt, vagy több, vagy sokkal több. Azonkívül soknak milliós vagyona van, nem milliós jö­vedelme. Hogy néz ki, hogy fest az amerikai milliomos? Mr. Cap­lin megrajzolja a tipikus, át­lagos amerikai milliomos portréját. íme: Fizetést húz, de nem attól lett milliomos, a fizetése, aránylag csekély, fő jövedelme értékpapírok s más tulajdonosok eladásából bónuszokból, osztalékokból, kamatokból származik. Ha egy millió dollár tiszta jö­vedelmet vall be, bizonyos, hogy két millió dollár jöve­delme volt abban az évben. Ilyen nagy a különbség a gross income és a net inco­me közt ezekmaz uraságok­­nál vagy dámáiál: tele van az adóiv levonsokkal. Mr. vagy Mrs. n 11 i o n a i r e 375,000 dollártuttat egyhá­zának és közéekü intézmé­nyeknek. Lalhelye? Lega­lább két lakásivan, egy vá­rosi, egy vidék A városi la­káscím függele legalább száz milliomos!: N.Y. Bol­dog életet él? ildomosa vá­logatja. Sok tkövér tag­ja van a millmosok Klub­jának, szívbaji is akad ott szép számban,ninden har­madik túl van 65-ön, fütyül a 127 dollár Scial Security nyugdíjra és tyűinek rá a szőke szépsége Mr. Millióm« tiszta jöve­delmét, azt, anlyet Mr. Cap­lin meghagy iki, tetemesen növelik a balss csapásai. Amit, mondja fő adószedő, úgy kell érten hogy a milli­omosok adóbellásai csak úgy nyüzsögneüzleti veszte­ségektől, amelk a gross in­come ossz j övelemből le­vonhatók és á spórolást eredményezne! Mr. Átlagos Milliomosnak ri összjöve­delme két mió dollár volt és 800,000 dár adót fize­tett. Ez körüliül 40 száza­lékos jövedeli adónak felel meg, nagyon nesszé esik "a legendás, 90 ázalékon felü­li, majdnem “elkobzással egyenlő adótó Mit jelent : hogy az adó­hivatal az Hl évre vonat-JÁNOS PÁPA GONDOLATI - SZEGÉNYSÉGRŐL ÉS ÉKÉRŐL RÓMA. — Az Osservato­­re Romano vatikáni lap sze­melvényeket közölt a János pápa Íróasztalában talált fel­jegyzésekből. íme, néhány részlet: Sotto ol Monte kicsiny és szegény környezetéből jöt­tem. Mindig azon igyekeztem, hogy sose szakadjak el tőle. Úgy akarok meghalni, hogy semmiről se tudjam, hogy az enyém. A szegénység sokszor hozott zavarba, különösen akkor, mikor nem tudtam se­gíteni az enyéimen, akik na­gyon szegények voltak.És fe­lebarátaimon sem. Mégsem panaszkodtam soha miatta . . A zsinat. Isten a megmond­hatója, hogy erre a nagy su­gallatra egyszerűséggel nyi­tottam ki kicsiny lelkemet. Vajon megengedi-e az Ur, hogy befejezzem? Legyen áldott az ő neve. És ha nem engedi meg? Az égből, ahová remélem, sőt bizonyos vagyok benne, hogy az isteni kegye­lem felemel majd, meglátom boldog befejezését . . . A Pacem in terri3, béke­szózatnak milyen visszhang­ja van! Édes Istenem, ebben az okmányban megpróbáltam alázatos példíadni annak, amire egész :egény életem során törekeem: békes­ség e földön . A világ fel­ébredt. Lassalassan meg­találja majd íenciklika egy­szerű tanitás útját a lelki­­ismeretekhe,'-; . . Nem bánt az, amit irfk és mondottak rólam. Nagjin is kevés ez azokhoz a lelmekhez ké­pest, amely et Jézus szenve­dett el egü életében és a kereszten. Pápasága első napjaiban nem tudtad számot vetni az­zal, hogy lit jelent Róma püspökénél és ezáltal az egyetemes ryház főpászto­rának lenn Később, hogy egyik hét mit el a másik után, meg1 ágosodott előt­tem és ekkr már otthonosan éreztem m4am, mintha ud­­digi életeiben semmi egye­bet nem csaltam volna . . . Újra elohstam a könyvet, amelyet a ilágháboru köze­pén, 194'6-bai Írtam. Mgr. Ra­­dini utolsó lapjairól, utolsó felkiáltásán; Béke, béke . . . Azt akaroij hogy mint pá­pának neken is ez legyen az utolsó imáMgom, az aláza­tos János oápáé. kbzólag 398 milliomost tar­tott nyilván ? Sok ez vagy kevés? Ahogy vesszük. Volt több, volt kevesebb. Millio­mos-paradicsom volt Ameri­ka a régi jó 29-as években, amikor a Wall Street felhő­karcolóinak tájékán az a mon­dás járta, hogy csak a ma­­gasságos ég a határ. Akkor a magasságokba nyúltak, egy­re merészebben, a dollár arisztokratái. 1927-ben már 290-en voltak a milliomosok, következő évben 511-re, 1929- ben 513-ra emelkedett a számuk és ez a csúcsot jelen­tette — és a véget. Mert jött a nagy tőzsdei krach, papír­ra nyomtatott milliók a spe­kulánsok éktelen orditozása közepette a tőzsde padlójára hulltak, milliókat vesztett új­gazdagok a magasságos eme­letek ablakaiból az utca köve­zetére vetették magukat és a nagy depresszió első évében, 1930- ban, már csak 150 túl­élője volt a megtizedelt Mil­liomosok Klubjának. A dep­resszió tovább ritkította a ltészámot: 1931-ben 77, 1932- ben már csak 20 ember di­csekedhetett azzal, hogy mil­liónál több az évi jövedelme. 1935-től kezdve megint felfe­lé mutatott a dollár-baromé­­tér —- 41, aztán 71 milliós jö­vedelem. És a második világ­háború után a béke 71 milli­omossal köszöntött be 1945- ben. Tíz évvel utóbb, 1955- ben, már 267 milliomosunk volt, 1960-ban 306 és az utol­só évben, amelynek adatait az adóstatisztikkugok feldol­gozták, 1961-ben, 398 ameri­kai vallott be az adóhivatal­nak egymillió dollár vagy több évi jövedelmet. Nem hinné az ember, még­is tény: éppen a leggazda­gabbaknak legnagyobb adói a legkevesebbet nyomnak a lat­ban, amikor Uncle Sam össze­számlálja, hogy mennyi adót fizetett a nép. A milliomosok adói 1961-ben az össze adók­nak kevesebb mint egy szá­zalékát fizették, pontosan: 0.8 százalékot. A legszeré­nyebb jövedelmű emberek fi­zették a legtöbb adót — mert ők számosabbak. KÖNNYÉRE VÁMVIZSGÁLAT . EURÓPÁRÓL HAZATÉRŐKNEK WASHINGTON — Az országos vámhivatal köny­­nyiteni akar a tengerentúli látogatásról hazatérő ame­rikaiak vámvizsgálati keservein. Evégből, egyelőre pró­baképpen, bevezeti az elő-elvámolás rendjét. Mint ez az eddig még nem hallott szó sejtteti, arról van szó, hogy a turisták külföldön vásárolt holmijait átvizsgál­ják, még mielőtt az utasok az amerikai kikötőbe meg­érkeznek. így a megérkezéskor elmarad a hosszadal­mas, időt rabló és idegeket gyötrő vizsgálat a vámhi­vatal csúf, barátságtalan bódéiban. Az első próba Nápolyban lesz. A vámhivatal le­­küldi oda három tisztviselőjét, ezek ott átvizsgálják és vizsgálat után lepecsételik az összes bőröndöket, kivé­ve az utazáshoz szükséges tárgyakat tartalmazó táská­kat, és a hajóra rakják azokat. Amikor a hajó befut New York kikötőjébe, a Nápolyban elkészített lista alapján az elvámolás már csak perceket vesz igénybe, az utasoknak nem kell órákhosszat a vámbódében vesz­tegelni. Fia a nápolyi próba beválik, az amerikai vámhi­vatal kiküld vámvizsgálókat más nagyobb európai ki­kötőkbe is. A new yorki vámhivatalok munkája ezál­tal lényegesen könnyebb lesz. Szükség is van e köny­­nyebbségre. A múlt évben a vámhivatalnak 2298 tiszt­viselője volt s ezeknek 158 millió utas csomagjait kel­lett átvizsgálniok, sokszor bőröndök dupla falait’ höl­• -w gyek magas cipősarkait is, stb., és a kongresszus meg­tagadta a több tisztviselő felvételéhez- szükséges pénz kiutalását. Mellesleg megjegyezve, a kongresszus megtagadta a financiális fedezetet csinos szőke, barna és vöröshaju utas-fogadó hölgyek felvételére, és egy centet sem utalt ki a tervbevett Vám Akadémia létesítésére, melyben vámvizsgáló szakértőket képeznének ki, olyanokat, kik egy pillantást vetve egy tengerentúlról érkező hölgyre, már tudják, hogy tüsarku cipőjük drága titkokat őriz. — Anyai ágon. Nagyanyám Radts lány volt és megszökött a nagyapámmal, aki lócsister volt. — Hol született? — Szekéren, Győr határában. — Hol tanult? — Pesten . . . Apám halála után ayám visszajött a családhoz. Muzsikust akartak neveld belőlem, de nem sikerült. Anyám újra férjhez meni, született egy iéltestvérem, akinek most Stockholmba van sza'onze­­nekara. Engem bőgőre fogtak, de nincs löllásom. Bána­tomban leérettségiztem, két évvel a háíoru ytán. — És a jogi doktorátus? — Érettségi után egy ifjúsági szervezetben dol­goztam. Ott kezdtek arra buzdítani, hofy tanuljak to­vább. Orvost akartak belőlem csinálni, de félek a vér­től .. . Jogász lettem, jogi doktor, ma jogügyi előadó vagyok. Elmesélem neki a duvad történetét. Kitárja rö­vid vastag karját, lobogtatva a periratok csomóját. — Csodálkozik, hogy akadnak' akik lenéznek sok­szor gyűlölnek bennünket? Azon a területen, ahol dol­­gezem, sok a cigánymunkás. Gyakran keiül elém a pa­naszuk. Nem rájuk van panasz, de őket éri sérelem, mert cigányok. g '-— Ön is érzi, hogy más embernek nézik? — Én már nem ... De azok, akik még lenn van­nak . . , Bach korszakban született BUDAPEST. — Meghalt a legidősebb pesti asszony, a pesterzsébeti Laky Józsefné született Smolen Jozefa, aki 1959 március 19-én született Nagyszebenben, Smolen ker­tész hetedik gyermekeként, s 1884-ben ment férjhez Laky József kovácsmesterhez, és az ő házasságából szintén két gyermek született. Legfiata­labb lánya, Sipos Antalné la­kásán élt, és ott hunyta le a szemét “hirtelen” — mint az orvosi jelentés mondja. Uno­kák, dédunokák és ükuno­kák légiója gyászolja Jozefa nénit. . . Reggel jöttek érte a halott­vivő emberek és könnyen emelték vállukra a kis kopor­sót, mivel Jozefa néni alig volt több, mint harminc kiló. Többet keresünk WASHINGTON. —A ke­reskedelmi minisztérium köz­lése szerint júniusban a mun­kából és egyéb forrásokból származó személyes jövede­lem 2000 millió dollárral nö­­velkedett. Ebből 1250 millió dollár fizetésekre és munka­bérekre esett, 750 millió dol­lár pedig osztalékokra (köz­te egy nagyvállalat tetemes extra osztalékára). A fizetések és munkabérek 1250 millió dollárnyi többleté­ből a fele gyári fizetésekből származott. A júniusi személyes jöve­delmek összege — a szezon­­szerű körülmények figyelem­­bevételével —■ évi 462 ezer millió dollárnak felel meg. Ily nagy jövedelme az amerikai népnek soha ezelőtt nem volt. SZERELEM — AZ AKASZTÓFÁIG . ‘, • ’ .••-y "Év- * * BUDAPEST — A férje az útjában állt Márton Ist­­vánnénak, eltették láb alól. Márton Istvánnénak beteges szexuális hajlamai voltak s partnert talált albérlője, Bőr Éva személyében. Majd még egy partnernő akadt, Dómján Ilona. És e három nővel szemben ott állt a középen, a feldúlt ott­honban, a férj, aki szégyenkezett és sokszor tiltakozott a nők játszadozása ellem de hiába. Márton István szem­rehányásait megsokallták a nők, elhatározták, hogy el­teszik az útból. Többizben leitatták, egy alkalommal ita­los állapotában kegyetlenül bántalmazták, az eszmé­­letrenre vert embert a Rákospatakba akarták dobni, de egy éppen arra járó idegen megjelenése ettől elri­asztotta őket. Egy februári napon az ittas Márton Istvánt Dómján Ilona bikacsökkel ütlegelte, Bőr Éva lábbal taposta, rugdosta. Ezután kezét-lábát összekötözték és Bőr Éva kamasz fiának, Mihálynak segítségével szánkóval éj­szaka a Rákospatakig vontatták. A patakhoz érve, a szánkóról ledobták, Dómján Ilona a patakba rúgta, Márton István a vizbe fűlt. Most a fővárosi bíróság a kegyetlen gyilkosság kitervezőjét, Márton Istvánnét 15 évi börtönre, Bőr Évát és Dómján Ilonát mint közvetlen tetteseket ha­lálra ítélte, a fiatalkorú bűnsegéd két és fél évi börtönt kapott. * PÉCS — Kétheti tárgyalás után hirdetett ítéletet a Baranya megyei biróság Kiss József, a váraduj pusztai termelőszövetkezet volt üzemegység-vezetője gyilkos­sági ügyében. Kiss József szerelmi viszonyba bonyolódott a négy­gyermekes Nagy Józsefnéval, akinek férje még az ősz­szel kérte Kisst, hogy ne járjon hozzájuk' ne zavarja életüket. A kapcsolat azonban nem szakadt meg, ösz­­sze akartak költözni, amit Kiss édesanyja és fia is el­lenzett. A váraduj pusztai termelőszövetkezett vezetősége figyelmeztette, szakitsa meg a viszont a négygyerme­kes anyával, hagyja békén a családot. Kiss József úgy gondolta, hogy ha megöli szere­tőjének férjét, elhárul az összeköltözés akadálya. Február 13-án magához vette megtöltött vadász­­fegyverét, egy szalmakazalnál lesbe állt és az arra jövő Nagy Józsefet lelőtte. Az egyik lövés Nagy Józsefet a jobb, a másik a bal karján érte. A szerencsétlen ember hazavonszolta magát, de a nagy vérveszteség és a fel­lépő sokk következtében a leggondosabb orvosi ápolás sem menthette meg. A gyilkost a biróság halálra ítélte. jU £ ,^íi 6-IK OLDAL

Next

/
Oldalképek
Tartalom