Magyar Hirnök, 1963. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-19 / 51. szám
8. OLDAL MAGYAR íTTRNftR Thursday, Dec. 19, 1963 SZERELEM KITFÁRJ AI lila: KERTÉSZ MIKLÓS MAGYAROKRÓL MAGYAROKNAK írja: HOMOKI ERZSÉBET — Gróf ur ,láthatja rólam, mennyire meg vagyok lepetve ilyen méltatlan bánásmód miatt, — szólt a vén képmutató. — Nem szemrehányásokat érdemieké öntől, hanem ellenkezőleg, köszönetét! Avagy nem tudja-e gróf ur, ha én nem vagyok, Técsőy Saroltának az utcán kellett volna elvesznie? Igen, igen, csak csodálkozzék és sápadozzék gróf ur, én voltam az egyedüli ember a földön, ki segitő jobbot nyújtottam a szerencsétlennek. — Igaz lenne ez? — nyögte Géza vonagló ajakkal. — Ember, ha ön most elámitana szavaival, akkor ön valóban a legsilányabb gazember lenne a föld hátán. De nem! Hisz ön is ember — önnek is van szive — éppen ezért esdve kérem, mondja el — hol találta Saroltát, hogyan került intézetébe — miképp történhetett az, hogy megőrült? — Mindezekré meg fogok felelni, gróf ur, — felelte Morvay, azt hivéri, hogy félig már nyert ügye van, amennyiben a gróf már nem parancsoló, hanem kérő hangon beszél hozzá. — Előbb azonban engedje meg, hogy intézkedhessek a nő behozatala iránt. Egy perc múlva újra itt leszek! És a gróf válaszát be se várva, kisietett a szobából. Áilghogy a mellékterembé ért, a másik ajtón Ilka lépett be. Morvay izgatottan intett neki s így szólt halkan: — Az Istenért, viselje magát csendesen. Ő itt van! — Kicsoda? — kérdezte Ilka. — Ugyan doktor, maga is megőrült, hogy ilyen rémitő pillantásokat vet rám? — Csitt! Ne olyan hangosan! Férje, Szentiványi Géza gróf itt van a mellettünk levő szobában. — Akkor végünk van, — szólt a nő ijedten. — Bizonyosan Rózsikét keresi! Nyilván tudomására jutott már, hogy itt van. —, Nem! Egyelőre még csak Sarolta felől tudakozódott. Nem marad más hátra, ki kell őt szolgáltatni! Hadd legyen boldog vele. De azért ön ne rettegjen. Sarolta , már nem vádolhat bennünket. Szentiványi gróf nevének hallatára a sátáni nő olyanformán rázkódott össze, mintha kétélű tőr fúródott volna szivébe. De már a következő percben elszántan egyenesitette ki magát és igy szólt suttogva: — Ám legyen! Az egykori jegyespár hadd lassa viszont' egymást. De a mostani'Sarolta már távolról sem olyan, mint az a régi, kit egykor Géza elragadtatva zárt a karjaiba. Egy csontváz az csak, egy halott, aki még járni tud. Haha, doktor! Ennél a viszontlátásnál jelen kell lennem. A függöny mögé rejtőzve, meg akarok figyelni mindent. Intézze úgy, hogy itt történjék a találkozás! — Ilka — ez merész játék! — Csitt! nem tűrök ellentmondást. Meg kell lennie, doktor! Most kezdődik nálam a bosszú. Hej, nekem is van egy ostor a kezemben s az én csapásaim fájdalmasabbak lesznek, mint azok, melyeket egykor én kaptam tőle. Ezen szavak után Ilka az ablakfülkébe húzódott és összehúzta a nehéz selyemfüggönyt. Morvay doktor ezalatt megszólaltatta a csengőt. Csakhamar belépett egy ápolónő, kinek halk hangon kiadta a parancsot s nyomban visszatért Szentiványi grófhoz. Ezalatt Géza határtalan izgalomban járt fel és alá a doktor dolgozószobájában. Nagy cseppekben állott a verejték gondterhez homlokán. E házban, mely oly sok emberi nyomort és szomorúságot rejt magában, most érezte csak igazán bűnének egész súlyát. A bűntudat csaknem elviselhetetlenül nehezedett lelkére. Ah, mily egész mássá alakulhatott volna Sarolta élete, ha Ilkának sátáni csalfasága által akkoriban tévútra nem engedi magát vezettetni, hanem ehelyett annak adott volna hitelt, aki azt inkább megérdemelte. — Késő, késő, — súgta maga elé csaknem megsemmisültem — Gyermekemet elvesztettem, anyját pedig mint tébolyodottat kell viszontlátnom ezen rettentő házban. — Nem lenne szives helyet foglalni, gróf ur? — szólalt meg mögötte édeskésen a doktor. — TJgy értesültem, hogy Sarolta szokás szerint éppen most fürdik, tehát húsz perc bizonyosan rámegy, mig idejöhet. Addig, ha úgy tetszik, elmondom önnek Sarolta történetét, valamint azt is, miképp került intézetembe. — Igen, igen, módja el — de minél rövidebben doktor, mert már előre érzem ,hogy minden szava éles tőrként fúródik szivembe. — Akkor hát belé is döföm egész markolatig! — gondolta magában Morvay, — sőt lehetőleg még is forgatom benne! Aztán folytatta: — Rövid leszek, gróf ur, nehogy túlságos fájdalmat okozzak önnek. Körülbelül tizenhét év előtt történt, midőn égy este vig társaságban voltam. Hiszen mi elmeorvosok, csak nem állhatunk mindig az emberi nyomor szolgálatában; emberek vagyunk mi is, a mi lelkűnknek is szórakozásra, változásra és üdülésre van szükség. Sötét éjszaka volt, midőn a vig baráti körtől búcsút vettem. A folyó partján folytattam utamat. Ekkor egyszerre rémes sikolyt hallottam. Oda néztem s elrémülve láttam, amint egy szépnek és fitalnak látszó nő kezeit tördelve, a magas pontról a vizbe vetette magát. Tajtékot vetve, magasra csaptak a hullámok; a szerencsétlent kétségbeesetten láttam küzdeni az örvénylő habokkal, hallottam szivszaggató segélykiáltásait, egész tisztán kivehettem ezen szavakat: I — Élj boldogul,. Géza, te kergettél a halálba! A gróf megtántorodott s mind a két kezével belekapaszkodott a szék karjába. — Tovább! — Csak ennyit tudott kinyögni vonagló ajka. — A folyó partja néptelennek látszott — folytatta Morvay. — De nem! Kutató tekintetem csakhamar felfedezett egy csónakost, aki jármüvét egy cölöphöz j kötötte. — Elő azzal a csónakkal! —‘ kiáltottam rá harsányan. — Ugorjon bele gyorsan. Oda nézzen, nem látja ott azt a fuldoklót? Ki kell őt ragadni a halál torkából! Előre, fényes jutalom lesz a dija, ha elérjük a fuldoklót! Lássa, gróf ur, részemről nem is ismertem a halállal küzködőt, mindamellett kötelességemnek tartottam jóvá tenni azt, amit mások vétettek ellene! “Amit mások vétettek ellene!” Ezen szavak buzogányütésként érték Gézát. A boldogtalan nem vette észre az orvos kárörvendő pillantásait, ki titkos gyönyörrel szemlélte áldozatának lelkigyötrelmeit. — Kemény vihar korbácsolta föl a folyó habjait, — folytatta Morvay. — Mondhatom, erős küzdelmünkbe került, mig végre elértük a helyet, ahol a fuldokló a halállal vívódott. De mikor már kinyújtottuk utána kezünket, még egy utolsót kiáltott és éppen szemünk előtt alámerült. — Borzasztó! — takarta el szemeit a gróf. — De, mi sem voltunk restek! — fűzte tovább az elbeszélést Morvay. — Biztatásomra a derék halász a csónakból a folyóba vetette magát és alábukott. Szerencsére még elkaphatta a fuldokló hosszú haját és ennél fogva fölhúzta őt — ámde, csodák-csodájára, a fuldokló kézzel-lábbal kapálódzott megmentője ellen és tiltakozva-kiáltotta: —; Engedjetek meghalni; életemnek úgy sincs célja; mert akinek szerelmemben feláldoztam magam, az eltaszitott magától! -i; ■ f v Géza fájdalmasan felnyögött. Szemei elhomályosultak, érezte, hogy ájulás környékezi őt. • aj , • AZ orvos folytatta: — Sírásától és jajgatásától természetesen vissza nem riadva, behúztuk őt a ladikba és partra eveztünk vele. Hamarosan kocsit is kerítettünk, melyen intézetembe vittem a szerencsétlent. Szentül hittem, hogy reggelig kiheveri a bajt és ép jó egészségben távozhatik intézetemből. De nem úgy lett. Még akkor éjjel kitört rajta a düh. A mellette-virrasztó ápolónőt meg akarta fojtani s úgy rombolt, zúzott mindent, hogy kénytelenek voltunk kényszerzubbonyt adni rá. — Kényszerzubbonyt, — nyögött fel a gróf. — Borzasztó, hogy drága menyasszonyomnak harmatos tagjait kényszerzubbonyba szorították! — Ez olyan kikerülhetetlen szükség volt, gróf ur, melyre csak nehéz szívvel tudtuk rászánni magunkat; hiszen csak nem engedhettük, hogy kárt tegyen magában, hogy a fejét a falba verje. Mert ezt akarta ám, őrült viselkedéséből, kuszáit szavaiból csak annyit bírtunk kivenni, hogy Técsőy Saroltának hívják és egy előkelő úrral állott összeköttetésben. Én Istenem — a rég itörténet, a régi dal egy elárvult leányról! Bocsánat, gróf ur, akkor még nem tudtam, hogy ön volt az, ki Técsőy Saroltát annyira vitte, hogy önként akart véget vetni életének. A gróf bánatosan emelte fel a fejét. — Igaza van, doktor ur, — szólt tompán. — Érzem, a szemrehányás jogosultságát. De viszont engedje meg, hogy a magam részéről is adhassak felvilágosítást. A mindenható Istenre esküszöm, hogy kegyetlenül félre lettem vezetve. Saroltát el nem hagytam volna soha, ha egy sátáni nő el nem szakított volna tőle. De elég legyen erről ennyi! Kötelességemet ismerem' Anélkül, hogy sejthettem volna, tizenhét évig állott a szerencsétlen az ön gyógykezelése alatt! Magától értetődik, doktor ur, hogy önt ezért kárpótolni kell. Pénz{zel talán nem is lehet, mert ily nemes szolgálatokat hideg arannyal nem lehet illően megjutalmazni. De ime. baráti jobbomat nyújtom önnek, fogadja köszönetemet mindazért a sok jóért, melyben Saroltát részesítette. Bocsásson meg, doktor ur, hogy egy percig kételkedtem önben! — Keresztény vagyok és szivem mélyéből megbocsátok — válaszolta a doktor. — De ime, neszt hallok a szomszéd szobából — Sarolta, alighanem itt van! Gróf ur, elérkezett a pillanat, melyben ifjúkori szerelmesét viszontláthatja. Vájjon elég erősnek érzi-e magát? Géza mozdulatlanul állott, remegés fogta el tagjait — igen, elérkezett a pillanat, melyben szemtőlszembe fog állni azzal, kinek tönkretette az egész életét. Úgy érezte magát, mint a gyilkos, kit tetemre hivnak megölt áldozata előtt. (Folytatjuk) / Több lány, mint fiú, lesz öngyilkos WINNIPEG, Canada — A winnipegi gyermekkórház érdekes statisztikai adatokat hozott nyilvánosságra nemrégiben. A kórház adatai szerint azoknak a gyermekeknek, akiket 8 és 15 éves kor között kezelnek orvosok, nagyrésze egészen kivételes, felnőtthöz illő érettséget tanúsít. — Meglepő, hogy a gyerekek jelentős részének érzelmi élete semmivel sem, vagy alig valamivel fejletlenebb, mint a felnőtteké — — hangzik a kórház jelentésének egyik része. A továbbiakban kiderül a jelentésből, hogy a gyerekek nagyrésze követ el öngyilkosságot, méghozzá, egészen meglepő ad^t: az öngyilkosságot elkövetők között a lányok száma kétszerannyi, mint a. fiuké. A lányok általában felakasztják magukat, a fiuk pedig'késsel, vagy ollóval, jelentéktelen sebeket ejtenek csuklójukon, vagy karjukon. < ........... [ . — Az öngyilkos-jelöltek nágyrésze azonban nem akar komolyan meghalni -— állapítja meg á jelentés. VARSÓBAN VIRÁGZIK A FEKETE PIAC VARSÓ — Lengyel turisták arról számolnak be, hogy a lengyel fővárosban virág zik a fekete-piac. Külföldi turista nem me hét végig az utcákon, anélkül, hogy valaki melléje ne szegődnék és suttogó hangon ezt kérdezné: — Akar beváltani dollárt? Érdekes, hogy a “bennszü lőtt varsóiak nyomban felismerik a külföldieket. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a lengyelek ruházkodása rendkívül szegényes, a tisztességes öltözködés tehát feltétlenül külföldire mutat. Mi az oka annak, hogy a - lengyel fővárosban virágzik a feketepiac és emberek rendszeresen foglalkoznak dollár vételével és eladásává' — még sokkal nagyobb mértékben, mint az egyéb vas függöny mögötti országokban ? Ennek az az oka, hogy Lengyelországban még na gyobb a dollár hivatalos és feketepiaci árfolyama között a különbség, mint, bármely más.országban, a vasfüggöny mögött. A hivatalos árfolyam: egy dollár — 24 zloty. A feketekereskedő 90 zlotyt ad a tu ristának 1 doháért, ő maga pedig könnyen el tudja adm más feketepiaci üzéreknek — 400 zlotyért. Nyugati turisták megjegyzik, hogy nehéz ma lengyelországban olyan kormánytisztviselőt találni, aki nem feketézik dollárral. A Széchenyi Társaság ez idén december 27-én rendezi hagyományos Széchenyi vacsoráját. Chorin Ferenc, a Társaság elnöke nyitja meg az ünnepséget. Az emlékbeszédet Dr. Bátory József a Piarista rend amerikai provinciálisa mondja. Bátory főtisztelendő jelenleg gyöngélkedik ugyan, de remiélik, hogy addigra félépül. Vasváry Ödön Vatai László Adydtönyvéről irt cikke felvetette a problémát: lesz-e, aki megfelelő fordítás révén az emberiség közkincsévé teszi Ady Endre valóban nehezen tolmácsolható költészetét. Van valami, ami azt ígéri, hogy lesz. Edmund Wilson a neves amerikai iró, Ady nagy rajongója, megtanult magyarul lés éppen azon dolgozik, hogy hűségesen fordítsa angolra a verseit. Wilson úgy beleszeretett a magyar nyelvbe és úgy elmélyült benne, hogy tanulmányt is irt róla. Sok érdekeset és találót mond nyelvünkről, de az is igaz, hogy nem egyszer téved. Például mongol eredetet vél felfedezni a magyar nyelvben, holott valójában a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik. Budapesti levél, sokmindenről, olyan sóikról, hogy meg kell számozni. 1. Stella Adorján az ismert humorista-iró nemsokára New Yorkba látogat. László Ernő kozmetikus orvos és felesége Gombaszögi Irén vendége lesz. 2. Latabár Kálmán a magyar színpad ünnepelt Latyija beteg. Tüdővérzéssel vitték a (Kútvölgyi úti szanatóriumba. 3. Bus-Fekete László, aki most Párisiban él, látogatóban járt Budapesten. 4. A hivatalos lap hivatalosan közöte a hivatalos határozatot, hogy a művelődésügyi minisztérium Kálnai Gyula bűvészt három hónapra, Német Lehel táncdalénekest hat hónapra eltiltotta a szerepléstől. Indokolás: nem eléggé színvonalas számokkal szerepeltek és megsértették a minisztérium szabályzatát. Boldog egy minisztérium lehet ez. Nincs más gondja, mint bűvészeket rendszabályozni ... 5. Kellér Dezső, a ragyogó konferanszié elhallgatott egy időre. Anynyira megviselte rajongásig szeretett bátyjának, Kellér Andor írónak a halála, hogy egyelőre nem akar rivaldafénybe állni. 6. Betegeskedik és ágynak esett a 81 éves Csathó Kálmán. a Te csak pipálj Ladányi, a Házasságok az égben köttetnek és még egy sereg színdarab és könyv szerzője. 7. A hivatalos magyar kritika szigorúan megdorgálta Illés Bélát “Honfogalás” cimü televíziós darabja miatt, amely a Horthyféle kiugrási kísérletről szól. Szemére vetik, hogy nem méltatta eléggé a kommunista “hősöket”. Az egészben az a furcsaság, hogy Illés Béla közismert úgynevezett moszkovita, a második világháború után a szovjet hadsereg tisztjeként jött Magyarországra. Az “enyhüléses” Kádáréknak azonban ugylátszik mégsem elég ortodox. 8. A Városi Színházban vérbeli Broadway-musicalt játszanak, Coe Porter amerikai szerző Kiss Me Kate cimü zenés játékát, amely esztendőkön át szerepelt a Broadwayn. A siker óriási. A new yorki Central Park korareggeli járókelői érdeklődéssel néznek egy idős férfit, aki minden áldott nap szakszerű futótréninget tart. A szorgalmas trenírozó Lovasi Antal maratoni bajnok, aki még 60 éves korában is versenyzett és ma, 80 évével naponként lefutja-gyalogoíja a maga 5-6 kilométerét. Az orosz megszállás előtti Magyarország leggazdagabb arisztokratája Esterházy Pál herceg volt, aki Ottrubay Melindát az Operaház promaballerináját vette feleségül. Óriási birtokai, gyárai, vállalatai voltak otthon és Burgenlandban. Magyarországi vagyona természetesen elveszett. A Mindszenty-per idején koholt váddal 15 évi börtönre ítélték. 8 évi raboskodáís után a forradalom alatt szabadult ki. A házaspár Svájcban telepedett le. A burgenlandi birtokok lakossága panaszkodik, hogy Esterházy jószágkormányzósága valóságos feudális rendszert vezet be és anyagi ügyekben kíméletlen. Egyébként azt mondják, Esterházy talán nem is tud ezekről a módszerekről, mert Svájcból évenként legfeljebb egyszer jön rövid látogatásra Ausztriába és mindent jószágkormányzóság intéz. Tud róla vagy nem: nem ártana, ha sürgősen megszüntetné a viszásságokat, mert nem vet rá jó fényt. A 62 éves Esterházy Pál házassága gyermektelen. Oldalági örökösök se nagyon jöhetnek számításba. Nem tudni, hogy egyszer kire marad majd a roppant vagyon. Egyébként éppen mostanában íratott Ottrubay Melinda nevére két nagy ka érj edésü erdőbirtokot. * * :!: Valóban “valakinek” kel llenni ahhoz, hogy a New York Times magazinja egész oldalas fényképes riportot közöljön róla. Most ez a jól megérdemelt megtiszteltetés érte Schick Béla 86 éves new yorki magyar gyermekorvost abból az alkalomból, hogy éppen 50 léve alkalmazta először a Schicktest névén világhírűvé vált diftéria oltási módszert. Schick Bélának azonfelül, hogy kiváló gyermekgyógyász, valami csodálatos képessége van: a gyermekek valósággal imádják. Igaz, hogy ő is rajong értük. Annyira a gyermekek világában él, hogy Fifth Avenue-i lakásán óriási játékgyüjteményt őriz. * * * Két magyar Ausztráliában . . . Sidneyben a törvényszéken bejegyezték Ausztrália legújabb és egyben legfiatalabb ügyvédjét Szörényi Annát. Hót évvel ezelőtt még a gyöngyösi gimnázium diákja volt. A forradalom idején emigrált. Kitüntetéssel tette le az ügyvédi vizsgát. Bolgár Kálmán az európai hirü urlovas Uj Zélandban él. Poloponnikat tenyészt, egyébként az ujzélandi olimpiai pólócsapat trénere. A dallasi merényletet követő napon játszotta volna a Név/ Yorki Magyar Müiviészszinház Molnár Ferenc Játék a kastélyban cimü darabját a Barbizon Plazában. Az amerikai magyarok mélységes gyászának egyik bizonyitéka, hogy az előadás napján egyetlen magyar sem gondolt arra, hogy színházba menjen, noha rengeteg jegy kelt el elővételben. Az előadás különben valóban elmaradt és január 11-én tartják meg. Az előre váltott jegyek természetesen erre a napra érvényesek.
