Magyar Hirnök, 1963. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-21 / 47. szám

/ 6. OLDAL SZERELEM K1FÁRJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS Morvay ismét csak Ilkára mutatott, ki fogait ösz­­szeszoritva, mozdulatlanul állott és irtózatos felindu­lásában már lélekzetet is alig tudott venni. • — Ez a te anyád, — mondotta. — Nem igaz, — kiáltotta Rózsika. — Ez itt nem anyám, szegénykét valahol rejtve tartjátok és nem akartok hozzá engedni. De van még igazság a földön! Megyek a bírósághoz s a törvény erejével fogom önö­ket kényszeríteni, hogy anyámat kiszolgáltassák. Ke­zemben írások vannak, melyekből kitűnik, hogy Té­­csőy Sarolta leánya vagyok. Még egyszer kérem, ad­játok ki anyámat, mert különben rögtön törvénv elé viszem az ügyet. Ám, ha kiadjátok őt — akkor min­dentől eltekintek és elmegyünk innét messzire, vissza Franciaországba, ahonnét jöttem. Nos? Nem akarjá­tok? Ám lássátok a következményeket! Ezzel az ajtó felé sietett. — Kígyó, — tört ki most Ilka rekedten rikácsol­va. — Törvény elé akarod vinni az ügyet? Majd tör­vényt ülünk fölötted mii Hahaha! Ezt a házat ugyan el nem hagyod többé élve! Az őrültek házába jöttél — no hát, lelkem, itt is maradsz1 mint őrült! — Úgy van, — erősítette az orvos. — Az ilyer köz­­veszélyes őrültnek tébolydában van a helye. — Vissza, nyomorultak, — sikoltott fel Rózsika. — Hozzám többé ne közelítsetek — segítség, Aladár, ez a két nyomorult le akar engem fogni! Vadmacska gyanánt vetette magát Ilka a gyönge leánykára, mialatt Morvay doktor azon volt, hogy az ellenük küzdőnek a kezéből kikapja a veszélyes okmá­nyokat. Rózsika kétségbeesetten védelmezte magát, jól tudta, hogy lét és boldogság kérdése forog kockán. Ámde képtelen volt megbirkózni a két gonosztevővel, kik a gyöngéd teremtést földre gyűrték és kiszakították kezéből a fontos iratokat, melyetket Rózsika már nem birt kebelébe rejteni. — Megállj, alattomos, gonosz macska, te — szi­szegte Ilka. — Meg fogsz te szelídülni a kezünk alatt! Egy magányos zárkában, kenyéren és vizen1 bűnhődni fogsz te arcátlan teremtés azért, hogy engem, anyádat, nem akarsz elismerni. Az orvos a földön fekvőnek, hogy további kiálto­zását meggátolja, betömte a száját, aztán megkötözte őt és ahogy csontos ujjai érintkezésbe jöttek az ártat­lan, csodaszép leányka szűzi idomaival, kénytelen volt bevallani, hogy Rózsika sokkalta szebb Saroltánál, ki­nek bájai egykor lebilincselték őt. Föl is tette magá ban, hogy az igéző leányt magyáévá teszi. Ő, a vénülő ember, természetellenes vágyat érzett magában a tisz ta leányka igéző bájai iránt. Néhány perc múlva két ápolónő a félájult, remegő leánykát egy sötét, piszoktól éktelenkedő cellába hur­colta. És ahogy kétségbeesve1 könnybe úszva a földön térdelt, legalább egy vigaszt érzett szivében. Ez az a gondolat volt, hogy szeretett anyja egy födél alatt van vele. Érezte, sejtette, hőn szeretett szülője közel ségét. Ezalatt pedig az orvos dolgozószobájában élénk beszélgetésben állott Ilka és az orvos. Átnézték az ok­mányokat, melyeket Rózsikétól elragadtak. Egy sár­gult irat különösen lebilincselte Ilka figyelmét. Ez az a levél volt, melyben Szent iványi Géza gróf megígér­te Iécsőy Saroltának, hogy egybe kell vele és szerel­mének zálogát el fogja ismerni. Doktor ur, — kiáltott fel egyszerre az álnok nő, mialatt sátáni villongás tette izóvá tekintetét. — Ezzel az okmánnyal karmaim közé kaphatom a gróf vagyo­nát. Ezt az írást az én törvénytelen leányomnak. Lolá­nak fogom átadni. Őt csúsztatjuk Rózsika helyébe, hahaha! Mily könnyen megkaphatja őt a gróf, nem is kell élte telforgatni a világot! Szerencse, hogy a gróf nem bir tudomással egy régi és még házasságom előtti ballépésemről. Ez most éppen kapóra jön és jó hasznát veszem. Rózsika éppen úgy el lesz temetve e házban, mint anyja — és Lola, bűnös szerelmemnek gyümöl­­cse, fog Rózsika helyett bevonulni a Szentiványi grófi kastélyba! Ez lesz a bosszúm! VI. FEJEZET. Mire kénes á szerelem. Minden ható Isten az egekbén, mi volt ez? — kiál­tott fel egyszerre Aladár s mintha kígyó marta volna meg1 úgy szökött fel a fűből. — Segélykiáltásokat hallok ez Rózsika hangja — szende leány nevemet kiáltja irgalmas Isten — erőszakot alkalmaznak az ártatlan gyermek ellen és lefogják őt, mint egykor az anyját. A holtraijedt ifjú előkapta puskáját. — Drága leányka, jövök már, — kiáltotta, mi­alatt a szerelem lángja és a halál megvetése tüzelte sze­mét. — Életed az enyém, enyém vagy Rózsika — jaj a nyomorultaknak, kik téged bántani merészelnek. MA mR hírnök Nov. 21, 1963. Egy két vad ugrással a rácsos kanál termett és megragadta a csengő fogantyúját. Ekk azonban még­is gondolt egyet. Nem jobb lenne-e a rdőrséghez siet­ni és a törvény segítségét igénybe véli? De nem! Ez nagyon sokáig tartana. A hőnszeretettír addig iszonyú gyötrelmeket kellene átszenvednie. Ny Isten, mit is kezdjek? Ekkor egy kalandos ötlet vant meg agyá­ban. — Meg van! Mennybéli atyám, fy segítségemre — őrültséget színlelek, mert csakis igy enthetlek meg, édes szende gyermek! Ám legyen! Ölt gyanánt vé­tetem fel magamat e szörnyű házbaÉp elmével az őrültek között lakva fogom e borzalmdiely rejtelmeit kikutatni. Balga, mibe kezdesz? Vissza, bolgtalan, nem is sejted, milyen iszonyú sors áll előtted!ebeiében hiába emelte fel szavát egy hang! Aladár eakmerő tervtől annyira el volt ragadtatva, hogy nenvolt hatalom a világon1 mely képes lett volna őt s erész gondolat megvalósításától visszatartani. A csengő fogóját elbocsátva, ottagyta a kaput. Lovát most eloldozta és szabadjára eretette. Utána le­vetette kabátját és elrejtette a bokroközött, szintúgy kalapját is. Miután egész külsejének bizonyoelvadult ki-ié­­zést kölcsönzött, őrült gyanánt elkezdi száguldani az országúton a közeli falu felé, melyet akhamar elért. — Tűz . . . tűz van . . . segítség! -kiáltozta sikol­tozva. — Nem látjátok égni a templn tornyát? Ég felé kígyóznak a tüznyelvek, segítség! Ijedten szaladtak ki házaikból a kosok. Rémül­dözve hol a toronyra, hol meg a segíts« után kiáltozó­­ra tekintettek, — de tüzet nem láttak siói. —- Hát nem látjátok, hogyan ég?- kiáltotta új­ból Aladás és őrült mozdulatokat tett— Mitt álltok itt, — miért nem oltjátok a tüzet? Fejüket csóválták az emberek és ziarodottan néz­tek egymásra. A templom tornya renes feketeséggel volt körülvéve s a legcsekélyebb tüzjngocskát sem lehetett fölfedezni rajta. — Ez meg van bolondulva, — subgták egymás között az emberek. Nézzétek dúlt aját, nyugtala­nul révedező szemeit, reszkető kezeit,nár tajték is jön ki a száján — fogjátok meg — ez e? tébolyodott. mégpedig közveszélyes, ki a doktor Moray intézetéből szökött meg. Néhány bátor férfi legott rávetettenagát az ide­genre s le akarta fogni, Aladár azonbatórultként vag­­dalkozott maga körül és csak nagy ügyelbajjal sike­rült a dühöngőt leküzdeni. Erre aztán a férfiak a fiatal grófi, kinek össze­kötötték kezeit, a faluból a közel levő bolydába hur­colták. Dr. Morvay nagyot nézett, midőn falu emberei hozzá hozták a vélt őrültet. Az orvos cidálattal szem­lélte a szép fiatalembert. Minden kérdését, melyet szármaisára nézve r grófhoz intézett, válasz nélkül hagyta autóbbi és csak zavart, kuszáit dolgokat beszélt össze-vsza. E mellett oly irtózatosan kiabált, dühöngött, szitteódott és tom­bolt, hogy az orvos utoljára is kényteh volt átlátni, hogy egy közveszélyes beteggel van dola. Egyre-másra csóválgatta fejét dr. lorvaiy. A szép ismeretlen fiatalembert, ki oly rettenten viselkedett, igen különösnek1 fölötte gyanúsnak, sőt atározottan fé­lelmesnek találta. — Csukjátok be őt egy zárkába, —hagyta meg az ápolóknak. — Holnapig meglátjuk, miesz majd ezzel az emberrel. Nemsokára egy szűk, koromsötét ültén találta ma­gát az ifjú. Megvárta, mig a távozó áolók léptei el­hangzottak, aztán hangosan elnevette mgát, — Hahaha! Azt hiszitek, hogy tébcnodottat fogad­tatok be magatokhoz? Nagyon csalatkozik — Földváry Aladár nincsen megbolondulva — nine! Elmém soha­sem volt tisztább, mint a jelen órában. Örömtelt, boldog vonás suhant át dadalmas arcán, midőn folytatta: — Rózsika, szende leánykám, te, rost közeledben vagyok — jelenleg egy födél alatt időóm veled, ked­vesem, többé nem vagy magadra hagysva, védőt kap­tál magad mellé — és mint ahogy eg Isten van az égben1 oly igaz, hogy kiszabaditlak ebiül a rettenetes házból, ahol bizonyára még többen is sínylődnek. — Morvay doktor, alávaló gazenber te, gonosz üzelmeid általam le lesznek leplezve, neg fogja tudni a világ, mily rémes jelenetek játszódna! le e szürke fa­lak között. Elvetemedett, gaztetteidnél megtorlására ütött az óra! Egy ártatlan leánykára veetted magad és ennek a szegény gyermeknek az anyja s már évek óta hiába várja a szabadulást. — Oh, Rózsika, szende angyal te, — kezdte Aladár újólag, — bennem megtaláltad a bossuállót, hozzám való szerelmed legyen e tettemnek jutalma. Érzem, hogy nélküled többé nem élhetek! Igen, enyém vagy, tulajdonom vagy, — bírni akarlak örökké, — minden időkre1 a végtelenségig! Már holnap, kedvesem, ezzel a két karommal ki viszlek e szörnyű börtönből! (Folytatjuk) Gyilkos kerestetik BIRMINGHAM, Anglia — Az egyik napilapban a követ kezö hirdetés jelent meg: —Ritka alkalom arra, hogy egy átlagos intelligen­ciájú férfi, rövid néhány percnyi, nem nehéz munká­val, ötven fontot keressen. Bizonyos kockázatot kell vállalni. Az alkalom nem is­métlődik meg. A hirdetésre egy Barry Breeze nevű. 22 éves fiatal­ember válaszolt, akit ezután megbeszélésre kéretett ma­gához a hirdetés feladója, Al­bert Hawkins. Amikor Breeze elment a férfi lakására, Hawkins vé­gignézett rajta és igy szólt hozzá: — Fiatal barátom, maga tetszik nekem. Azt hiszem megtaláltam magában a megfelelő embert. Megmon­dom őszintén: arról van szó, hogy a feleségemet, Ednát, meg kell gyilkolni, mert el akarom venni feleségül a sze­retőmet. Barry látszólag elfogadta a megbízást és amikor el­hagyta Hawkins lakását egyenesen a rendőrségre ment, ahol elmondotta a tör­ténteket. Albert Hawkinst félórán belül letartóztatták. Gyilkosságra való felbujtás­­sal vádolják, amelynek maxi mális büntetése életfogy­tiglani fegyház lehet. HALLOTTA MÁR . . . . . . hogy angol törvény szerint az angol, aki felvesz? az amerikai állampolgársá­got, továbbra is angol állam­polgár marad addig, amig for­málisan nem mond le állam polgárságáról. . . . hogy Perzsiának 193" óta Irán a hivatalos neve. . . . hogy Irák a modern neve a bibliai területnek amely a Tigris és Eufrátes folyók közt terül el. Régebb; neve Mezopotámia (folyók kö iötti ország) volt. ... hogy Alaszka két és félszer oly kiterjedésű, . . . hogy Dixie gyűjtőnévvel ma a déli államokat s azok lépőt említjük, de ez erede flieg egy dalnak, a címe volt És ennek a dalnak a szerző­je nem déli lakos volt, ha lem Mount Vernon, 0. lakó­­ia. Dixie volt a polgárhábo ruban a déliek leghíresebb katonanótája. . . . hogy Detroit városát Antoine Cadillac francia ne nes alapította 17ül-ben. hogy a papirfedelü, ol isó könyvek eladása évrő ívre nő. Öt év előtt 600 ily könyv jelent meg, most a? évi termelés 23,600 könyv. Van 39 könyv kertészetről 78 sakkjátékról, 176 szakács­könyv. 80,000 üzletben áru sitják az olcsó kiadásokat. . . . hogy Caiiforniában 25 millió aker erdőség van, . . . hogy az angol birodalmi koronában az Afrikai Máso­dik Csillaga nevű óriási gyémánt mellett még 2800 kisebb, de ugyancsak ragyo­gó gyémánt van. Afrika Első Csillaga az angol királyi kormánypálcát díszíti. . . . hogy Lincoln volt a legmagasabb elnök. Madi son a legalacsonyabb. KÉT NYILATKOZAT A HAMZA ÜGYBEN Az Amerikai Magyar Reformáius Egyházkerület nyilatkozata A Magyar Református Egyházkerület, amely a leg­nagyobb amerikai magyar református egyházi közös­ség 48 egyházával, kor­mányzószervének, az Egy­házkerületi Tanácsnak no­vember 12-én New York­ban tartott gyűlésén a kö­vetkező nyilatkozatot hozta egyhangú szavazással : A magyarországi lapokban református egyházi szemé­lyek állítólagos, a jelenlegi rendszernek kedvező nyilat­kozatokat közöltek, amelye­ket egyes amerikai magyar lapok átvettek. Az így tá­madt vitákkal nem lenne idő szerű foglalkozni, de a tisz­tánlátás kedvéért szüksé­ges az Egyházkerület hivata­los álláspontjának a kinyil­vánítása. Egyházkerületünk tanácsa éppen ezért a kö­vetkező határozatot hozta: A magyarországi refor­mátus egyház helyzete az amerikai magyar reformá­­tusságot élénken érdekli és életét a vasfüggöny mögött féltő keresztyéni szeretettel figyeljük. Köztudomású,hogy a keresztyén egyházak hely­zete a vasfüggöny mögött általánosságban nehéz és a kormányzat kimondottan val­lásellenes álláspontja a val­lás szabad gyakorlásának lé­nyeges megkötője és az egy­ház hivatása betöltésének erős lefékezője. Köztudo-1 másu az is, hogy az egyházi | tisztviselők megválasztása és általában az egyház min­den funkciója a vallásellenes állam közvetlen és hatásos ellenőrzése alatt áll. Minde­zek következtében az egy­háznak jutó működési terü­let lényegesen megszükült és az egyházi tisztviselők és hívek élete erősen és mél­tánytalanul megnehezült. — Hinnünk kell. hogy a közjó érdekében ez az állapot át­menetinek fog bizonyulni és eljön a végleges rendezés ideje, amely az egyházak Isteni rendelés szerinti sza­badságát visszaállítja. Ha a vasfüggöny mögötti egyházakkal való érintke­zés ma már általánosan kö­vetett szokássá vált is, az Egyházkerület Tanácsa meg­ismétli azt a határozatát,hogy egyházi férfiak ebben a vi­szonylatban az egyház ér­dekét szolgálják, ha külpo­litikai jellegű nyilatkozatok megtételétől tartózkodnak. Ha egyes egyházi férfiak ettől a gyakorlattól eltérnek, ezzel saját véleményüket fe­jezik ki, amikkel a Magyar Református Egyházkerület semmiképpen sem azonosít­ható. György Árpád, chicagói lelkész, az Egyházkerület elnöke. Marsalkó József, wal­­lingfordi lelkész, az Egyházkerület titkára. Az Amerikai Magyar Református Egyesület nyilatkozata Félreértések és gyanúsí­tások elkerülése végett szük­ségesnek tartjuk e helyen is nyomatékosan kijelenteni, fogy Amerikai Magyar Re­formátus Egyesületünk tag­sága és annak vezetősége egyáltalán nem ért egyet bizonyos, az utóbbi hónapok­ban Magyarországon látoga-j cást tett egyének, lelkészek vagy világiak, olyan értelmű kijelentéseivel, melyek sze­rint ők származásunk ál­talunk hőn szeretett földjé­nek jelenlegi politikai, tár­sadalmi és egyházi állapotát “véglegesének, vagy csak “nem átmenetiének is tart­ják. Ezzel szemben a mi meg­győződésünk és álláspon­tunk az, hogy magyarországi (testvéreink ideiglenesle» egy rájuk kényszeritett hely­zet átkait szenvedik, amitől minél előbb szabadulni nekik leghőbb óhajuk, nekünk pe­dig ettől őket megszabadíta­ni legfőbb törekvésünk és erKólcsi kötelességünk. Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke. A KARÁCSONYI IKK A CSOMAGOKAT NOVEMBER 29-IG KELL MEGRENDELNI Brack Miklós, a newyorki U.S. Relief Parcel Service igazgatója — aki nemrégen jött vissza Budapestről, ahol az Ikka vezetőivel tárgyalt — ezúton közli olvasóinkkal, hogy karácsony előtt csakis azok az Ikka megrendelések kerülnek kiértesítésre, ame­­’yek legkésőbb november 29- ig érkeznek be a newyorki főirodába. Akik a vidéki ügy­nökségeknél adják fel rende­léseiket, azoknak november 26-ig kell azt megtenni, hogy az ügynökségek a rendelése­ket kellő időben a newyorki főirodába eljuttathassák. A budapesti Ikka — mint közli — a karácsonyi szezon­ban nem fogja a kábelren­deléseket előnyben részesíte­ni, mert ha ezt megtenné, úgy a jóval korábban fela­dott légiposta rendelések ki­osztásában torlódás és kése­delem állna be. Igyekezzék tehát mindenki karácsonyra szánt küldeményét mielőbb megrendelni. Főleg azok te­gyék ezt meg, akinek magyar országi hozzátartozója vidé­ken lakik, ahová a rendelé­sek kiküldése — különösem karácsony táján — tovább tart. Az ünnepekre az Ikka há­rom különböző tartalmú ka­rácsonyi csomagot állított össze. Árjegyzékkel szíve­sen szolgálnak a vidéki gyüj­­tőállomások, valamint a new­yorki főiroda, amelynek cí­me: U.S. Relief Parcel Ser­vice, 245 East 80 st. New York 21, N.Y. Washingtonban vezetó-nélküli belvárosi kisautóbuszokat helyeztek forgalomba. A rövid ut végén, a a kiszálláskor, 5 centet dob be a ládába a becsületes utas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom