Magyar Hirnök, 1963. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-13 / 24. szám
8. OLDAL 1963, JUNIUS 13 MAGYAR HÍRNÖK AZ EGÉSZ AMERIKAI MAGYARSÁG HALOTTJA VOLT VITÉZ KOVÁCS GYÜLA VÉN NYUGDÍJAS NEW YORK. — Botra támaszkodva, kérdőjellé görbült háttal áll a vén nyugdijcsaló John R. Payne a szövetségi biró elé. CLEVELAND, 0. — Meszsze túlmenően a helyi vonatkozásokon, az Egyesült Államok egész magyarságát megrázta, egyik jelentős, markáns alakjának távozása az élők sorából. Vitéz Kovács Gyula altábornagy személyében a katona és a vezetésre született egyéniség kovácsolódott emberré, akinek vitathatatlan jellemvonásai voltak, az önzetlenség, becsületesség, föltétlen szavahihetőség, tisztakezüség és hazája érdekében minden áldozatra való készség. Amikor pénteken este barátai és munkatársai koporsója előtt utolsó búcsújukat öntötték szavakba, mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy vitéz Kovács Gyula nehezen lesz pótolható az emigrációban, mert sohasem űzött pártpolitikát, ténykedései nem egy, vagy több csoport érdekében történtek, hanem kizárólag a nemzeti magyarság összérdeke ilebegtek szemei előtt. Kovács Gyula régi erdélyi református családból származott. Kolozsvárott végezte iskoláit. E’zután Budapesten a Ludovika Akadémián képezték katonatisztté és az első világháború megindulásának évében 19)14-ben avatták hadnaggyá. A harctéren többizben kitüntette magát, török kitüntetése is volt, a többizben akadémiát és vezérkari tiszt lett. Magyarország kormányzója első háborús szolgálataiért vitézzé avatta. A második világháborúban, az orosz harctéren, vitéz Kovács Gyula tábornoki rangban, a második hadsereg vezérkari főnöke lett. A doni áttörés után vitéz Kovács Gyula visszatért Magyar-Vitéz Kovács Gyula kitüntetései és rohamsisakja országba és a kormányzó altábornagynak nevezte ki. Amikor a románok kiléptek a háborúból, vitéz Kovács Gyula a kolozsvári hadtest parancsnoka lett. Később pedig, amikor a bolsevista csapatok betörtek az országba, az öszszes magyarországi haderők parancsnoka lett. így védte vitéz Kovács Gyula, katonáival az utolsó és hosszú éveken keresztü gyári munkásként dolgozott és munkatársáinak hűséges kollegája volt. Később felfigyeltek tudására és szakképzettségére katonai vonalon és Ohio kormányzója, William C. O'Neill, kinevezte az állami polgári védelem főtisztviselőjének, ahol vitéz Kovács Gyula lerakta az állami polgári védelem alapjait. Ez az állása a kormányzóváltozással megszűnt a Kovács Gyula Clevelandban kapott állást, mint a hagyatéki bíróság tisztviselője, melyet élete utolsó napjáig megtartott. Magyar vonalon vitéz Kovács Gyula fáradhatatlanul és önzetlenül dolgozott. Hat évvel ezelőtt megalapította a Felszabadító Bizottságot, melynek első ügyvezető alelnöke lett és melynek ő volt a lelke. Az elnök Dr. Szilassy Béla, a felvidéki magyarság vezetője, volt szenátor a prágai parlamentben, lett. Dr. Szilassy Béla is távozott az élők sorából, néhány hónappal ezelőtt. Vitéz Kovács Gyula altábornagynak volt. köszönhető, hogy megalakult a vasfüggöny mögé szorított nemzetek itteni képviselőiből a Koordinációs Bizottság, melynek célja volt egységesen fellépni a rabnemzetek képviseletében. Vitéz Kovács Gyula, mint gyülekeztek vitéz Kovács Gyula altábornagy családja, barátai, tisztelői és munkatársai Bodnár Lajos és Fia temetkezési intézet, a 3929 Lorain Ave.-n lévő kápolnájában, hogy elbúcsúzzanak tőle. A hatalmas koszorúk és virágcsokrok százai között vitéz Kovács Gyula altábornagy koporsója előtt komor méltósággal, “vigyázz”-ban állott az állandó diszőrség, melyet a Felszabadító Bizottság tagjai, az MHBK, és a Cserkész Szövetség tagjai adtak. Kovács Gyula a West Sided magyar Református Egyház tagja volt s ennek lelkipásztora Nt. Daróczy Mátyás lépett elsőnek a koporsó elé, imát mondott és néhány szóval búcsúzott a magyarság nagy halottjától. Azután egymásután léptek a koporsó elé az egyes szervezetek képviselői: Tarnay Kálmán, Zilahi Farnos Eszter, Kerényi Sándor, Sirsich László, a csehszlovákiai magyarok bizottmányának elnöke, Dietrich Dénes a Cserkészszövetség képviselője, Dr. Lelbach Antal, a délmagyarországi felszabadító tanács elnöke, Fáik Viktor alezredes, Kolozsváry Kálmán, az öregamerikások Családfője, Szakáts István, Godányi Ernő, az MiHBK elnöke, aki vitéz Kovács Gyula életrajzát vázolta. megsebesült. A háború utáni zavaros időkben a rövid ideig tartó kommunista Uralom alatt ő volt az, aki mint tüzérfőhadnagy ágyulővéssel megadta a jelt, a Ludovikások ellenforradalmi kitörésére. Az ellenforradalmat leverték, Kovács Gyulát tiszttársait és a Ludovika Akadémia tisztjelöltjeit megkinozták. A két háború között Kovács Gyula elvégezte a hadi-Koporsóvivök és diszőrség töltényig az országot, majd amikor a helyzet tarthatatlanná vált, csapataival kiment Ausztriába és az amerikai csapatok előtt letette a fegyvert. A későbbi magyar kommunista kormánynak állandó célpontaj lett, kikérték, mint háborús bűnöst, de sikerült megmenekülnie. Az Egyesült Államokba érkezve, semmiféle kíméletes elbánásra nem tartott igényt a magyarság vezetője sohasem tűrt meg szélsőséges politikát s kizárólag nemzetpolitikát folyatott. Ezért volt a kommunisták első számú közellensége. Könyvet irt és előadásokat tartott a második magyar hadsereg harcairól. Minden költséget maga fedezett, szerény jövedelméből s soha még közcélra sem fogadott el pénzt. Az MHBK tiszteletbeli elnöke volt. Pénteken este 7 órakor Azután Dr. Balló István, az MHBK clevelandi csoportvezetője lépett a koporsó elé, könnyektől elcsukló hangon búcsúzott vitéz Kovács Gyu| látói a baj társak nevében és I egy kis zacskóban erdélyi földet és egy fenyőgallyat az erdélyi Szent Anna tó mellől helyezett a koporsóra. Vitéz Bócsay Jakab, a vi, tézi szék, Wegling István volt folyamőr tiszt a MÖKE nevében, Pék Pál a csendőrök családi közössége, Tóth Béla a Szabadságharcos Mozgalom, Páncélos Mihály pedig a kárpátaljai ruszinok nevében búcsúzott. Fács István, az AMSZ első osztálya nevében beszélt. B. Kovács Fréda a Tankönyvbizottságot képviselte, Dr. Lőte Pál, mint a Szabadságharcos Kör elnöke búcsúzott, Kárpáthy Károly az Amerikai Magyar Ifjúság nevében, a Magyar Club részéről Jackovic Lajos beszélt. Számosán voltak jelen más városokból, a rabnemzetek részéről, akik részben saját nyelvükön, részben angol nyelven vettek búcsút. így a horvát nemzeti közösség képviselője, a lengyel veteránok és a balti államok képviselői. Szombaton délelőtt 10:30- kor kezdődött az egyházi szertartás a West Side-i Magyar Református templomban. A magyar nemzeti lobogóval boritott koporsón nyugodott vitéz Kovács Gyula altábornagy rohamsisakja és egy diszpárnán katonai kitüntetései, számszerint 25, köztük a Különleges Dicsérő Elismerés Magyar Koronás nagy Aranyérme, hadiszalagon és a Magyar Érdemrend Középkeresztje Kardokkal hadiszalagon. Nt. Daróczy Mátyás az egyház lelkipásztora megható gyászbeszédet tartott, melyet a nagy magyarhoz és hü baráthoz intézett. Azután a koporsóvivők, aki előzőleg a diszcrséget adták, a gyászkocsira helyezték a koporsót és megindult a közel 100 kocsiból álló gyászmenet a West Park temetőbe. Katonai temetés volt kürtjellel és lefuvással. A sirnál az utolsó búcsúszók, Serly — Hány éves? — kérdi Palmeira biró. — 83. — 833 Hát akkor maga a legidősebb vádlott, aki valaha előttem állt. Mondja mikor lesz ennek vége? A nyomorék vénember hegyezi, de hiába hegyezi a fülét, nem érti a kérdést. Vagy talán érti, de jobb szeretne adós maradni a felelettel. Mindegy. Az akták beszélnek: A vén gazfickónak 7 Social Security kártyája volt, 4 kártya alapján 4 nyugdijat kapott. Ilyesmiért esetleg 15 évet lehet kapni, 25,000 dollár pénzbírságról nem is szólva . Megszólal az öreg: — Én ezt csak akkor kezdtem, amikor már 78 éves voltam, biró ur. Gondoltam, úgysem huzom sokáig a nyugdijakat. A biró tanácstalanul néz hol maga elé, hol a vádlottra. Tanakodik, hangosan: — Mit csináljak magával? A börtönök nincsenek berendezve magafajta nyomorékok mélyzet . . . Speciális börtönök kellenének nyomorék gazszámára. Nincs tolószék, nincs megfelelő etető személyzet. . . Speciális börtönök kellenének nyomorék gazfickó kszámára. Aztán kimondja a biró az Ítéletet: Két évi próbaidő. Ha két éven belül megint rossz fát tesz a tűzre, majd találunk magának mégis megfelelő helyet! Kifelé baktat, hotfáradtan, a vén nyugdijcsaló. Keservesen nyöszörög; “Micsoda istentelen idő! . . . milyen nedves a levegő! Minden porcikám fáj ettől a nedves időjárástól!’’ 1 . . . hogy a mohamedánok mindennap ötször imádkoznak. . . . hogy a punch ital neve hindu eredetű és ötöt jelent Mert ötféle italból keverik. . . . hogy az angol nyelvben sok arab eredetű szó van. A leggyakrabban használt arab szavak: alkohol, alkali, algebra, amalgam, zenith és nadir. . . . hogy a városligetekben a gyermekek és felnőttek szórakozására épitett óriáskerekek amerikai névé Ferris Wheel. Az elsőt George W. Ferris építette Chicagóban. . . . hogy az első influenza járványt K. . 412-ben ismerte fel Hippokrates, a görögök leghíresebb orvosa. . . . hogy a tuberkulózis még mindig évente átlag 20,000 áldozatot szed Amerikában, hogy a kutyák átlagos életkora 18 év, ritkábban 20 évet élnek, de van feljegyzés egy 34 évet élt kutyáiból is. Károly a Felszabadító Bizottság clevelandi tagozata elnökének, Kolozsváry Kálmánnak, Szappanos Istvánnak és Iráty Gézának ajkairól hangzottak el. A százaknak lelkében még egyszer felsírt a gyász: Ismét szegényebb lett a világ egy magyarral: vitéz Kovács Gyula megtért őseihez. Hátra hagyta feleségét, leányát, vejét, 2 unokáját, 1 dédunokáját és egy testvérét. A délután folyamán a magyar rádióban Zilahi Farnos Eszter, a Felszabadító Bizottság Női osztályának elnöke és Sirsich László, a csehszlovákiai magyarok bizottmányának elnöke tartottak előadást vitéz Kovács Gyuláról. H.B. ■ ■ —.... W 1 I— .~u - ..— A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND — Öngyilkos leszek . . . — De, kérem, az isten szerelméért, hogyan mondhat ilyet?! — Mit tehetek mást? Életem alkonyán tönkrement ember lettem, pénzem elfogyott, hát mihez fogjak?! Kihez forduljak, folyamodjam . . . — Ó-ó, ezt igazán nem tudtam! — mentegetőzött. — Kérem, — folytatta rövid gondolkozás után — ezért nem szabad kétségbeesnie ... — De hát mit tegyek, nagyságos asszonyom. Őszintén föltártam helyzetemet. . . Nagyságos asszonyom előtt, aki neje volt legjobb barátomnak, nincs okom a titkolózásra. — Úgy van ... És nagyrabecsülöm őszinteségéért is, de beláthatja, gróf ur, hogy két hónapjon át hirt sem hallottam magáról s minthogy boldogult férjem végrendelete értelmében az ön tartozása felett igy rendelkezett, kénytelen voltunk meghagyásának megfelelően is, magunkat biztosítani . . . — Igaz, nagyságos asszonyom, belátom, hogy hibáztam, könnyelműen gondolkoztam, azonban ilyen iszonyú gyászesetre nem gondolhattam . . . Mert ha ez a gyászos vég nem ér minket, barátom nem foganatosított volna végrehajtást ellenem . . . — Ez tény, gróf ur, viszont nem jelenti azt, hogy ön hajléktalanná váljék. Rögtön intézkedem, hogy a kastély az ön részére hajlékot nyújtson ... — Csak ideiglenesen, néhány napig, nagyságos asszonyom . . . — Bármeddig... — Nem óhajtom többé egy percig sem igénybe venni. Méltóztatna talán meghallgatni, nagyságos asszonyom . . . — Kérem . . . — Megmondtam boldogult barátomnak is utolsó találkozásunkkor is, hogy nem óhajtok az életben csak egyetlen éjszakát is kastélyomban eltölteni! Idegileg, lelkileg sem bírom ... Nem bírja sem testem, sem lelkem a rideg magányt, mióta szegény nőm elhunyt mellőlem . . . — Értem, megértem, gróf ur . . . — Bárhol, csak ott nem! — Tehát mit szándékozik? — Menekülni innét, e helyről, e környékről, a mely nékem olyan gyászos emlékű! . . . — És ha szabadna kérdeznem, miképen lehetnék segítségére? . . . — A magamét kérném . . . Birtokom után járó évbérletről lenne szó, nagyságos asszonyom . . . — Ez jogos is, azonfelül a kastély is jóval nagyobbértéket képvisel, mint amennyi az ön tartozása, gróf ur . . . i,i — Ne méltóztassék olybá venni a dolgot, mintha követelőznék, csupán a kastélyom lefoglalása, vagyis zár alá helyezése miatt bátorkodtam. — Ó, kérném, tekintse nem megtörténtnek az ügyet! Elvégre csak biztosítási végrehajtás történt... Ha tudtam volna, hogy a gróf ur mihamar megjön, vagy ha értesít hollétéről, úgy másmódon intézkedem . . . — Ismétlem, ez részint az én hibám is volt . . . — Részemről készséggel jóváteszem ... Mi az óhaja méltóságodnak? — Elutaznék ... —Ahogyan méltóztatik ... És mikor? — Még ma. Estefelé. — Kastélyába nem is szándékozik visszatérni? — Igen, de csak addig, amig átöltözöm s egyetmást magamhoz vennék az útra. — Mindjárt elintézem — szólt és csengetett az inasnak, akit utasított, hogy Béla fiát behívja. Közben Székácsyné tapintatosan megkérzdezte: — Mennyivel állhatok rendelkezésére a gróf urnák ? j — Talán az ezévi bérösszeget szíveskednék ... — Ó, szívesen! Ha többet prancsolna . . . — Köszönöm, de úgy vélem, annyi jó ideig elég lesz. Az özvegy borítékban nagyobb pénzösszeget nyújtott át a grófnak. Ekkor benyitott az ifjú: — Áh, méltóságod! Van szerencsém! — köszöntötte. — Parancsolj, kedves mama! — Majd a gróf urat a kastélyba kiséred s meghagyod a gondnoknál, hogy Öméltósága részére a kastélya mindenkor rendelkezésére áll: — Igenis . .. — Úgy már mehetnénk is talán — kelt helyéről a gróf s elköszönt. Bélával autóba ültek s a kastélyához hajtattak, ahol a gondnok a hallott utasításra szolgálatkészen vezette a grófot lakosztályához. Béla egy-két udvarias szóval búcsúzott a gróftól s hazaautózott. Vitéz Kovács Gyula altábornagy családja. Balra*. Cserkészőrség (Folytatjuk)
