Magyar Hirnök, 1958. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-18 / 51. szám

SOUTH AMBOY — SOUTH RIVER — MILLTOWN — EDISON BOUND BROOK — SOUTH PLAINFIELD — METUCHEN DUNELLEN — NIXON — STELTON — MANVILLE MERCED WITH • BEOLVADT LAP emamai-MMap THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER IN NEW BRUNSWICK AZ EGYEDÜLI MAGYAR UJSAG NEW BRUNSWICKON VOL. 49. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM THE OLDEST AND LARGEST HUNGARIAN PUBLICATION IN NEW JERSEY <«^20 NEW BRUNSWICK, N. J., THURSDAY, - 1958. DECEMBER 18 PROHÁSZKA OTTOKÁR: KARÁCSONYI GONDOLATOK Karácsony-éj, legszentebb éj! Mennyei fény, ezüstös angyal­­szárnyak szövődnek sötét fátyo­­lodba s a teremtést édes angya­lének ébreszti fel karjaidból. Angyalok ereszkednek le benned megányos lejtőkre s éneklik az isteni szeretet diadalénekét. A mennyei harmónia leolvad a kö­dös, álmos völgyekbe, akkordjai ellejtenek a hegyek csúcsain s felhőket ringatnak hullámaikon; az erdők suttogása elakad az éji szellőben s az alvó halandókra az álom legrózsásabb látomásai hul­lanak. A próféták szellemei, a si­­hjllák árnyai ellebbénnek a bar­lang fölött, a látás bizonyossága eloszlatja gond teli arcukról a jö­vendölések homályát s megnyu­godva térnek örök lakóhelyükre. A mennyei fény hátterében siető pásztorok vonulnak el, mintha egy aranyos gót képnek eleven alakjai volnának. Távol­ról tevék csengőinek csengése hallatszik; keleti, tarka fényben, selyemernyők alatt vonulnak fel a napkeleti bölcsek, előttük az égen a ragyogó csillag aranyos fényküllője, mintha ez a csillag is csak lámpás volna, melyet a királyok előtt angyal visz, hogy megvilágítsa útjukat. Ez az az .éj, a legszentebb éj! S már több mint tizenkilencszáz év óta hitünk keretébe van fog­lalva ; keretbe, melyet bearanyoz a karácsonyfa aranyos fénye, kedvessé teáz örömtől kigyulladt gyermek-arcok pírja, áttetszővé imádkozó lelkek átszellemült te­kintete. Tizenkilencszáz év óta ez az éj egyforma: csendje és an­gyaléneke egyaránt ünnepélyes, csillagai az égen s pásztortüzei a földön ki nem alusznak soha. Pedig mily nagy ellentétben állanak a kis Bethlehem barlang­ja, jászola, pásztorai a kulturné­­pek gazdag, fényes városaival: mily örvények nyílnak istálló s paloták, puha szőnyeg s aljazott szalma, elhaló pásztortüz, s vil­lamos ivlámpa, nyájbégetés és orgonazsongás, a lejtők magá­nyos csendje s az éjféli harang­szó közt! Üzenet a Ligonier-i szeretet-házból “Krisztus Urunknak áldott születésén üdvösséges ünnep­lést, az eddigi bajokkal rakott napok után boldogabb jöven­dőt, békességes uj esztendőt kíván az olvasóknak a Ligo­nier-i szeretetintézmény, mely immár 38 esztendeje évenként átlag 100 otthontalan gyer­meknek és aggnak biztosit ott­hont a te és hozzád hasonló jótét-lélek áldozatkészségén keresztül. | Ha szived úgy diktálja, test­vér, adományodat juttasd el [most is az alábbi címre: Bethlen Home, Legonier, Pa. Szeretettel üzeni: Daróczy Sándor, igazg.-lelkész S még sem akarunk megválni tőle! Mily nagy az ellentét, mikor azt a bethlehemi barlangot, az istállót beállítjuk fényes templo­mainkba, dísznövények s illatos gyertyák közé. Nem félünk-e, hogy az az aljazott szalma lehull a márványra s onnan elvetődik a szentély szőnyegére és felkerül az oltár lépcsőjére? Hát mire jók, azok a kedves, idilli képek, azok az egyszerű pásztorok, a gyermekarc s az an­gyalszárny, ebben az őserőktől duzzadó, évszázadokat megőrlő világforgásban, az embernek szenvedő, de hóditó élettörténe­tében ? Az emberiség valóságos élet­­története csodás és gazdag. Ma­ga a föld is, melyen az ember áll, folytonos változások színhe­lye. Csak az a szent éj, az mindig ugyanaz; angyaléneke el nem hal: szalmájára szőnyegekről is szevesen térdelünk, hogy a já­szol bárdolatlan fáján fejünket pihentessük. Karácsony szent éj­jelén elzarándokol ész, szív, tu­domány, művészet, társadalom, család, gyermek s öreg nézni azt a szent éji látomást, mikor a szalmán fekvő Gyermek szemei­ben kigyullad a világot megvál­tó szeretet: mikor az éjféli bar­lang népes lesz s a Szent Szűz és Szent József mellett ott állanak az evangélium örök igazságai, mint ragyogó géniuszok, örök eszmék, csillogó eszmények s a barlang szegénységében s az is­tálló kietlenségében üdvözlik a született Messiás szellemi füg­getlenségét s odakötik jászolá­hoz, mint a győző diadalszekeré­hez az emberiség reményeit, vá­gyait és hitét. Ez a hit, ez a vágy a válto­zatlan örökkévalóságnak képvi­selője a földön. Minden változik, forog, elhal; de az emberiség hi­te s reménye nem változik, sőt örökkévalóságba öltözik s min­den karácsonyéjjel uj ruhát húz, fényeset, mint az égből leáradó mennyei fényesség s örök ifjúsá­got szív magába a kis Jézusnak tiszta, ragyogó szemeiből. Ezért él s nem változik a ka­rácsonyi öröm; ezért folytonos a búcsú járás a bethlehemi bar­langhoz, azért nem pusztul el a szent karácsony Bethleheme. Ott él a hivő lelkek emlékezetében. A bethlehemi barlang felfede­zése fontosabb az emberiségre, mint Amerika felfedezése, s minden egyes természetfölötti gondolat és buzdulás, imádás és hódolás, fölajánlás és bánatos indulat, melyre Bethlehem tanít­ja és vezeti az emberiséget, ér­tékesebb Isten előtt, mint min­den egyéb, merően természetes vállalat és küzdelem. Csoda-e hát, hogy Bethlehem él s el nem pusztul? Csoda-e, ha minden szívben él és él úgy, hogy édesiti s nemesíti az embe­riség életét? Csoda-e, ha mindenhova el-KARÁCSONY, 1958 REMÉNYIÉ SÁNDOR BÉKESSÉG ISTENTŐL Nincs nyugalom, nincs nyugalom, — a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan, De mindörökre nyug hatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom,— vihar, Örök hullámzás a viz felszíne, De lent a mélyben háboritlanul Pihen a tenger s az ember szive. Hadd hullámozzék a viz felszíne . . . Békesség Istentől. Nincs nyugalom.i, nincs nyugalom—s ez a Nyugtalanság, mint a járvány, ragad. Te sugarazd szét Békességedet És szóval, kézfogással másnak add. Az Isten békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd, délben mondd és este mondd A Feltámadott első, szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillaghimesebb az éjszakád. És hékességesebb az éjszakád. Békesség Istentől. “Békesség Istentől”: mi igy köszönjünk, Hogy köszöntésünkben lélek legyen. Vihartépett fák, —• ágaikon mégis Vadgalamb bug és Békesség terem. “Békeáség”: köszöntésünk ez legyen. Békesség Istentől. “SZÜLETETT NEKTEK MEGTARTÓ” hat; s még a haldokló arcán is mosolyt kelt. Elhat a széles, nagy világba, oda, ahol a kará­csony éjjelén is pálmák virágoz­nak s oda, ahol csak a zöld fe­nyő emelkedik ki az élet szem­­födője alól. Elhat a nagy városokba, hol a vigasztalan szegénység modern barlanglakói bujkálnak, s ott is oly tiszta marad, mint a napsu­gár a mocsár fölött. Elhat a nagy városokba, hol a vigasztalan szegénység modern barlanglakói bujkálnak, s ott is oly tiszta marad, mint a napsu­gár a mocsár fölött. Elha a fjordok ködös, jeges völgyeibe s fölkuszik a magasla­tokra, oda, ahová a szent éjje­len a harangszó hulláma el nem vetődik. Fölér a pápai trónon ülő fő­pap gondteli szivébe s leszáll a bányák üregeibe, hol a szent éj­ben verejtékező bányász odaszól társainak: pajtások, karácsony van. Megfordul a puszták karaván­ja között s beleszövődik álmaiba annak a gyermeknek, ki most fe­hér dunnácskája alatt kipirult arccal fekszik s álmodik arról a szép karácsony-éjről, melyet é­­desanyja festett ártatlan leiké­be, arról a sok csillagról és szép Irta: Nt. Dr. KÓSA ANDRÁS ref. lelkész angyalról, kik a karácsonyfa ter­helt, hajlott ágain énekelték e­­gyütt a glóriát! Legyen is szent, boldogító, vi­gasztaló szerte-széjjel, a világon mindörökké Bethlehem! Ragyog­jon föl világossága a lelkek éj­iében, mert ahová csak esik tün­döklő sugara, az mind tisztul, szépül, nemesedik. Jertek, gye­rünk Bethlehembe! Jöjjetek fő­leg ti, kiknek sötét és vigaszta­lan a lelke; az isteni Gyermek mosolygó két szeme a hitnek és szeretetnek két öröklámpája; gyújtsatok magatoknak itt mennyei fényt és örök világossá­got. Ilyenkor, karácsony táján, az esztendő változása idején, aligha fordíthatjuk szivünket örvende­­te.sebb, biztatóbb Ige felé, mint am.elyik a karácsonyi evangé­liumban angyalok ajkáról hang­zik felénk: “Született Néktek Megtartó” . . . • Ha ez igy van, — már pedig igy van, meid Isten Igéje mond­ja, — akkor úgy érezzük és bol dog an hirdetjük, hogy mégis csak lehet boldog karácsonya, áldott uj esztendeje ennek a so­kat szenvedett, háborúskodó vi­lágunknak s benne a mi oly sok­szor megpróbált népünknek. Le­het hiányos a karácsony emberi oldala, de isteni oldala teljes a drága ígéretekben és . biztatá­sokban, Született néktek Megtartó! Ez azt jelenti, hogy van valaki, aki kezében tartja, tenyerén hordoz­za, ezt a széthulló, vasfüggönyök által darabokra tépett, békétlen világunkat. Tartja, és pedig nem a teremtés hajnalán oly tö­kéletességgel megteremtett, ha­nem az elesett, gyarló világot. Egyesegyedül ebbe a karácsonyi evangéliumba vethetjük a mi világunk jelene és jövője felől táplált reménységünket: Van ennek a világnak Megtartója Azáltal, Aki elküldte az ő Szent Fiát, hogy magára vegye, hor­dozza, keresztre vigye ennek a világnak bűnét. A karácsony ö­­römünnep. Isten Igéje az öröm okát is megnevezi: ; “Született Néktek Megtartó!” Ebből a karácsonyi evangé­liumból reménysugár hull a vi­lágnak arra a részére, ahová i­­lyenkor, Karácsony táján lélek­ben mindnyájan elzarándoko­lunk: a mi származásunk földé­re. Isten megtartó kegyelmének ailgha lehet ékesebben beszélő bizonysága, mint a mi népünk története. Ha eszünkbe jutnak történelmünk kiemelkedő állo­másai: Mohi puszta, Mohács, Vi­lágos, Trianon, a második vlág­­háboru pusztítása, lehetetlen mást tenni, mint alázattal hálát adni Istennek, aki a megpróbál­tatások hosszú során keresztül is mégis MEGTARTOTTA NÉ­PÜNKET! Megtartotta! Ez nem azt je­lenti, hogy távoltartotta tőle a nemszeretem napokat. A ma­gyarnak mindenütt ott kellett lennie, ahol megpróbáltatásról­­vér- és könnyhullatásról volt szó. Nem ezektől mentette meg népünket Isten, hanem sokkal inkább ezeken keresztül is meg­tartotta, előttünk járt, népek bukásától és pusztulásától mind­eddig kegyelmesen megóvta, va­lóban védőkart nyújtott feléje. Milyen jó tudni, van ígéreteket megtartó Isten. Nem azért hor­dozta népünket száz veszélyben, hogy a százegyedikben magára hagyja. De el ne feledjük, hogy népünk megtartásának alapja so­hasem önmaga erejében, vélt ér­tékében, hanem a Karácsonykor érettünk is földreszállt Krisztus­ban testetöltött megtartó kegye- ^ lemben keresendő. A karácsonyi evangéliumnak reménysugár esik mireánk is, származásunk földjétől messze­­szakadt amerikai magyarságra is. Amerikai magyar életünknek egy eseményekben és alkotások­ban gazdag esztendeje végén, há­lával köszönjük meg Istennek, hogy mindeddig megtartott min­ket, hogy még mindig feladalc­­kat tartogat számunkra. Akarácsonyi evangéliumnak gazdag mondanivalója van szá­munkra, amikor egyénenként itt állunk az ó-esztendő végén és egy uj esztendő küszöbén. Az elmúló esztendő minden napja az Ur megtartó kegyelmét példázza. Az uj esztendővel úgy vagyunk, mint mikor utunk egy éles ka­nyarhoz ér. Nem látjuk, mi van a kanyar másik oldalán. A jö­vendőt nem látjuk, de olvashat­juk a múltból, amely ezer példá­zattal a Megtartóról beszél. Nem tehetünk jobbat és többet önma­gunkért, másokért, mint ha jö­vendőnket, népünk és világunk sorsát hittel Annak kezébe he­lyezzük, aki mindeddig megtar­tott bennünket. MIÉRT SZÜLETETT A KIS JÉZUS ISTÁLLÓBAN? 1) A SZEGÉNYEK KIRÁ­LYA akart lenni. A nagy hadve­zérek azzal nyerték meg kato­náik lelkesedését, szerétetét, hogy megosztották velük a had­járat minden nehézségét. Betle­hemben Isten Fia, mint Ember Fia, vállalta a szegényeké életé­nek minden kellemetlenségét, kényelmetlenségét. 2) A JÁSZOLHOZ mindenki számára nyitva áll az ut. Minél nagyobb a palota, annál inkább megnyilolkozik az “osztály-kü­lönbség.” Egy istállóban... nem létezik osztály-különbség! 3. A JÁSZOL az állatok etető­­helye. Aki “az égből alászállott Élő Kenyér”-nelc nevezte magát, Betlehemben született, amely szó a “Kenyér Házát” jelenti, így akarta megértetni velünk, hogy eledelünkké lett nekünk, szegény embereknek,' akik bi­zony állati szintre süllyedtünk bűneink által. 5 ^ U) AZ ISTÁLLÓ egy dombol­dalba vájt barlang volt. Ha egy barlangba akarok belepni, meg kell hajolnom. A meghajlás pe­dig az alázaJosság kifejezése. A kevélyek túl “mérevek” ahhoz, hogy meghajoljanak, azért nincs is részük Isten dicsőségéből. Az istállóban csak az alázatosak ta­lálják meg őt, és az ő megtalá­lása által “magasztaltatnak fel.” 5) EZZEL IS JELZI, hogy a világ szelleme nem akar tudni Róla. A vendégfogadó, a szálloda a “közvélemény”' találkozóhelye. “Nem kapott helyet a szálláson” — amint ma nem kap helyet a (Folyt, a 6-ik oldalon) Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és pártfogójának áldásteljes Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk:

Next

/
Oldalképek
Tartalom