Magyar Hirnök, 1958. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-18 / 51. szám
SOUTH AMBOY — SOUTH RIVER — MILLTOWN — EDISON BOUND BROOK — SOUTH PLAINFIELD — METUCHEN DUNELLEN — NIXON — STELTON — MANVILLE MERCED WITH • BEOLVADT LAP emamai-MMap THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER IN NEW BRUNSWICK AZ EGYEDÜLI MAGYAR UJSAG NEW BRUNSWICKON VOL. 49. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM THE OLDEST AND LARGEST HUNGARIAN PUBLICATION IN NEW JERSEY <«^20 NEW BRUNSWICK, N. J., THURSDAY, - 1958. DECEMBER 18 PROHÁSZKA OTTOKÁR: KARÁCSONYI GONDOLATOK Karácsony-éj, legszentebb éj! Mennyei fény, ezüstös angyalszárnyak szövődnek sötét fátyolodba s a teremtést édes angyalének ébreszti fel karjaidból. Angyalok ereszkednek le benned megányos lejtőkre s éneklik az isteni szeretet diadalénekét. A mennyei harmónia leolvad a ködös, álmos völgyekbe, akkordjai ellejtenek a hegyek csúcsain s felhőket ringatnak hullámaikon; az erdők suttogása elakad az éji szellőben s az alvó halandókra az álom legrózsásabb látomásai hullanak. A próféták szellemei, a sihjllák árnyai ellebbénnek a barlang fölött, a látás bizonyossága eloszlatja gond teli arcukról a jövendölések homályát s megnyugodva térnek örök lakóhelyükre. A mennyei fény hátterében siető pásztorok vonulnak el, mintha egy aranyos gót képnek eleven alakjai volnának. Távolról tevék csengőinek csengése hallatszik; keleti, tarka fényben, selyemernyők alatt vonulnak fel a napkeleti bölcsek, előttük az égen a ragyogó csillag aranyos fényküllője, mintha ez a csillag is csak lámpás volna, melyet a királyok előtt angyal visz, hogy megvilágítsa útjukat. Ez az az .éj, a legszentebb éj! S már több mint tizenkilencszáz év óta hitünk keretébe van foglalva ; keretbe, melyet bearanyoz a karácsonyfa aranyos fénye, kedvessé teáz örömtől kigyulladt gyermek-arcok pírja, áttetszővé imádkozó lelkek átszellemült tekintete. Tizenkilencszáz év óta ez az éj egyforma: csendje és angyaléneke egyaránt ünnepélyes, csillagai az égen s pásztortüzei a földön ki nem alusznak soha. Pedig mily nagy ellentétben állanak a kis Bethlehem barlangja, jászola, pásztorai a kulturnépek gazdag, fényes városaival: mily örvények nyílnak istálló s paloták, puha szőnyeg s aljazott szalma, elhaló pásztortüz, s villamos ivlámpa, nyájbégetés és orgonazsongás, a lejtők magányos csendje s az éjféli harangszó közt! Üzenet a Ligonier-i szeretet-házból “Krisztus Urunknak áldott születésén üdvösséges ünneplést, az eddigi bajokkal rakott napok után boldogabb jövendőt, békességes uj esztendőt kíván az olvasóknak a Ligonier-i szeretetintézmény, mely immár 38 esztendeje évenként átlag 100 otthontalan gyermeknek és aggnak biztosit otthont a te és hozzád hasonló jótét-lélek áldozatkészségén keresztül. | Ha szived úgy diktálja, testvér, adományodat juttasd el [most is az alábbi címre: Bethlen Home, Legonier, Pa. Szeretettel üzeni: Daróczy Sándor, igazg.-lelkész S még sem akarunk megválni tőle! Mily nagy az ellentét, mikor azt a bethlehemi barlangot, az istállót beállítjuk fényes templomainkba, dísznövények s illatos gyertyák közé. Nem félünk-e, hogy az az aljazott szalma lehull a márványra s onnan elvetődik a szentély szőnyegére és felkerül az oltár lépcsőjére? Hát mire jók, azok a kedves, idilli képek, azok az egyszerű pásztorok, a gyermekarc s az angyalszárny, ebben az őserőktől duzzadó, évszázadokat megőrlő világforgásban, az embernek szenvedő, de hóditó élettörténetében ? Az emberiség valóságos élettörténete csodás és gazdag. Maga a föld is, melyen az ember áll, folytonos változások színhelye. Csak az a szent éj, az mindig ugyanaz; angyaléneke el nem hal: szalmájára szőnyegekről is szevesen térdelünk, hogy a jászol bárdolatlan fáján fejünket pihentessük. Karácsony szent éjjelén elzarándokol ész, szív, tudomány, művészet, társadalom, család, gyermek s öreg nézni azt a szent éji látomást, mikor a szalmán fekvő Gyermek szemeiben kigyullad a világot megváltó szeretet: mikor az éjféli barlang népes lesz s a Szent Szűz és Szent József mellett ott állanak az evangélium örök igazságai, mint ragyogó géniuszok, örök eszmék, csillogó eszmények s a barlang szegénységében s az istálló kietlenségében üdvözlik a született Messiás szellemi függetlenségét s odakötik jászolához, mint a győző diadalszekeréhez az emberiség reményeit, vágyait és hitét. Ez a hit, ez a vágy a változatlan örökkévalóságnak képviselője a földön. Minden változik, forog, elhal; de az emberiség hite s reménye nem változik, sőt örökkévalóságba öltözik s minden karácsonyéjjel uj ruhát húz, fényeset, mint az égből leáradó mennyei fényesség s örök ifjúságot szív magába a kis Jézusnak tiszta, ragyogó szemeiből. Ezért él s nem változik a karácsonyi öröm; ezért folytonos a búcsú járás a bethlehemi barlanghoz, azért nem pusztul el a szent karácsony Bethleheme. Ott él a hivő lelkek emlékezetében. A bethlehemi barlang felfedezése fontosabb az emberiségre, mint Amerika felfedezése, s minden egyes természetfölötti gondolat és buzdulás, imádás és hódolás, fölajánlás és bánatos indulat, melyre Bethlehem tanítja és vezeti az emberiséget, értékesebb Isten előtt, mint minden egyéb, merően természetes vállalat és küzdelem. Csoda-e hát, hogy Bethlehem él s el nem pusztul? Csoda-e, ha minden szívben él és él úgy, hogy édesiti s nemesíti az emberiség életét? Csoda-e, ha mindenhova el-KARÁCSONY, 1958 REMÉNYIÉ SÁNDOR BÉKESSÉG ISTENTŐL Nincs nyugalom, nincs nyugalom, — a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan, De mindörökre nyug hatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom,— vihar, Örök hullámzás a viz felszíne, De lent a mélyben háboritlanul Pihen a tenger s az ember szive. Hadd hullámozzék a viz felszíne . . . Békesség Istentől. Nincs nyugalom.i, nincs nyugalom—s ez a Nyugtalanság, mint a járvány, ragad. Te sugarazd szét Békességedet És szóval, kézfogással másnak add. Az Isten békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd, délben mondd és este mondd A Feltámadott első, szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillaghimesebb az éjszakád. És hékességesebb az éjszakád. Békesség Istentől. “Békesség Istentől”: mi igy köszönjünk, Hogy köszöntésünkben lélek legyen. Vihartépett fák, —• ágaikon mégis Vadgalamb bug és Békesség terem. “Békeáség”: köszöntésünk ez legyen. Békesség Istentől. “SZÜLETETT NEKTEK MEGTARTÓ” hat; s még a haldokló arcán is mosolyt kelt. Elhat a széles, nagy világba, oda, ahol a karácsony éjjelén is pálmák virágoznak s oda, ahol csak a zöld fenyő emelkedik ki az élet szemfödője alól. Elhat a nagy városokba, hol a vigasztalan szegénység modern barlanglakói bujkálnak, s ott is oly tiszta marad, mint a napsugár a mocsár fölött. Elhat a nagy városokba, hol a vigasztalan szegénység modern barlanglakói bujkálnak, s ott is oly tiszta marad, mint a napsugár a mocsár fölött. Elha a fjordok ködös, jeges völgyeibe s fölkuszik a magaslatokra, oda, ahová a szent éjjelen a harangszó hulláma el nem vetődik. Fölér a pápai trónon ülő főpap gondteli szivébe s leszáll a bányák üregeibe, hol a szent éjben verejtékező bányász odaszól társainak: pajtások, karácsony van. Megfordul a puszták karavánja között s beleszövődik álmaiba annak a gyermeknek, ki most fehér dunnácskája alatt kipirult arccal fekszik s álmodik arról a szép karácsony-éjről, melyet édesanyja festett ártatlan leikébe, arról a sok csillagról és szép Irta: Nt. Dr. KÓSA ANDRÁS ref. lelkész angyalról, kik a karácsonyfa terhelt, hajlott ágain énekelték együtt a glóriát! Legyen is szent, boldogító, vigasztaló szerte-széjjel, a világon mindörökké Bethlehem! Ragyogjon föl világossága a lelkek éjiében, mert ahová csak esik tündöklő sugara, az mind tisztul, szépül, nemesedik. Jertek, gyerünk Bethlehembe! Jöjjetek főleg ti, kiknek sötét és vigasztalan a lelke; az isteni Gyermek mosolygó két szeme a hitnek és szeretetnek két öröklámpája; gyújtsatok magatoknak itt mennyei fényt és örök világosságot. Ilyenkor, karácsony táján, az esztendő változása idején, aligha fordíthatjuk szivünket örvendete.sebb, biztatóbb Ige felé, mint am.elyik a karácsonyi evangéliumban angyalok ajkáról hangzik felénk: “Született Néktek Megtartó” . . . • Ha ez igy van, — már pedig igy van, meid Isten Igéje mondja, — akkor úgy érezzük és bol dog an hirdetjük, hogy mégis csak lehet boldog karácsonya, áldott uj esztendeje ennek a sokat szenvedett, háborúskodó világunknak s benne a mi oly sokszor megpróbált népünknek. Lehet hiányos a karácsony emberi oldala, de isteni oldala teljes a drága ígéretekben és . biztatásokban, Született néktek Megtartó! Ez azt jelenti, hogy van valaki, aki kezében tartja, tenyerén hordozza, ezt a széthulló, vasfüggönyök által darabokra tépett, békétlen világunkat. Tartja, és pedig nem a teremtés hajnalán oly tökéletességgel megteremtett, hanem az elesett, gyarló világot. Egyesegyedül ebbe a karácsonyi evangéliumba vethetjük a mi világunk jelene és jövője felől táplált reménységünket: Van ennek a világnak Megtartója Azáltal, Aki elküldte az ő Szent Fiát, hogy magára vegye, hordozza, keresztre vigye ennek a világnak bűnét. A karácsony örömünnep. Isten Igéje az öröm okát is megnevezi: ; “Született Néktek Megtartó!” Ebből a karácsonyi evangéliumból reménysugár hull a világnak arra a részére, ahová ilyenkor, Karácsony táján lélekben mindnyájan elzarándokolunk: a mi származásunk földére. Isten megtartó kegyelmének ailgha lehet ékesebben beszélő bizonysága, mint a mi népünk története. Ha eszünkbe jutnak történelmünk kiemelkedő állomásai: Mohi puszta, Mohács, Világos, Trianon, a második vlágháboru pusztítása, lehetetlen mást tenni, mint alázattal hálát adni Istennek, aki a megpróbáltatások hosszú során keresztül is mégis MEGTARTOTTA NÉPÜNKET! Megtartotta! Ez nem azt jelenti, hogy távoltartotta tőle a nemszeretem napokat. A magyarnak mindenütt ott kellett lennie, ahol megpróbáltatásrólvér- és könnyhullatásról volt szó. Nem ezektől mentette meg népünket Isten, hanem sokkal inkább ezeken keresztül is megtartotta, előttünk járt, népek bukásától és pusztulásától mindeddig kegyelmesen megóvta, valóban védőkart nyújtott feléje. Milyen jó tudni, van ígéreteket megtartó Isten. Nem azért hordozta népünket száz veszélyben, hogy a százegyedikben magára hagyja. De el ne feledjük, hogy népünk megtartásának alapja sohasem önmaga erejében, vélt értékében, hanem a Karácsonykor érettünk is földreszállt Krisztusban testetöltött megtartó kegye- ^ lemben keresendő. A karácsonyi evangéliumnak reménysugár esik mireánk is, származásunk földjétől messzeszakadt amerikai magyarságra is. Amerikai magyar életünknek egy eseményekben és alkotásokban gazdag esztendeje végén, hálával köszönjük meg Istennek, hogy mindeddig megtartott minket, hogy még mindig feladalckat tartogat számunkra. Akarácsonyi evangéliumnak gazdag mondanivalója van számunkra, amikor egyénenként itt állunk az ó-esztendő végén és egy uj esztendő küszöbén. Az elmúló esztendő minden napja az Ur megtartó kegyelmét példázza. Az uj esztendővel úgy vagyunk, mint mikor utunk egy éles kanyarhoz ér. Nem látjuk, mi van a kanyar másik oldalán. A jövendőt nem látjuk, de olvashatjuk a múltból, amely ezer példázattal a Megtartóról beszél. Nem tehetünk jobbat és többet önmagunkért, másokért, mint ha jövendőnket, népünk és világunk sorsát hittel Annak kezébe helyezzük, aki mindeddig megtartott bennünket. MIÉRT SZÜLETETT A KIS JÉZUS ISTÁLLÓBAN? 1) A SZEGÉNYEK KIRÁLYA akart lenni. A nagy hadvezérek azzal nyerték meg katonáik lelkesedését, szerétetét, hogy megosztották velük a hadjárat minden nehézségét. Betlehemben Isten Fia, mint Ember Fia, vállalta a szegényeké életének minden kellemetlenségét, kényelmetlenségét. 2) A JÁSZOLHOZ mindenki számára nyitva áll az ut. Minél nagyobb a palota, annál inkább megnyilolkozik az “osztály-különbség.” Egy istállóban... nem létezik osztály-különbség! 3. A JÁSZOL az állatok etetőhelye. Aki “az égből alászállott Élő Kenyér”-nelc nevezte magát, Betlehemben született, amely szó a “Kenyér Házát” jelenti, így akarta megértetni velünk, hogy eledelünkké lett nekünk, szegény embereknek,' akik bizony állati szintre süllyedtünk bűneink által. 5 ^ U) AZ ISTÁLLÓ egy domboldalba vájt barlang volt. Ha egy barlangba akarok belepni, meg kell hajolnom. A meghajlás pedig az alázaJosság kifejezése. A kevélyek túl “mérevek” ahhoz, hogy meghajoljanak, azért nincs is részük Isten dicsőségéből. Az istállóban csak az alázatosak találják meg őt, és az ő megtalálása által “magasztaltatnak fel.” 5) EZZEL IS JELZI, hogy a világ szelleme nem akar tudni Róla. A vendégfogadó, a szálloda a “közvélemény”' találkozóhelye. “Nem kapott helyet a szálláson” — amint ma nem kap helyet a (Folyt, a 6-ik oldalon) Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és pártfogójának áldásteljes Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk:
