Magyar Hirnök, 1957. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-21 / 12. szám

4 MAGYAR HÍRNÖK 1957, MÁRCIUS 21,­A FÁKLYA MÓRICZ ZSIGMOND REGÉNYE — Még csak most megy, — mondta enyhe, tiszta szivhan­­gon az anyja, a most következő beérkezésre gondolva. A fiatal ember meglepetve né­zett az asszonyra, aki állandóan hátul állott a világos ablaknak s igy nem lehetett tisztán látni az arcát. Valami édes hervadt­­ság áradt az asszonyról, valami illatos fölényesség, mennyire nem hasonlít hozzá a lánya, mondta magában. — Melyik vonattal indult Debrecenből? A fiatal ember a Márta csil­logó fogaira nézett, ahonnan ez a kérdés mint valami rakéta ki­röppent s szórakozottan, kissé fáradt fejjel mondta: — A reggelivel, kisasszony. A kurátor kellemeskedve mondta ott hátul az öreg pap­nak, aki kopasz fejjel csakúgy világított a bundás fejű parasz­tok közt: — No, mit teccik szóllani a papunkho!? . —Phő, derék ember ez, kurá­tor uram! Jeles fiatal ember! — Hássze, csak- ide kell bízni a választást, — ütött a mellére a kurátor, aki egy kicsit be volt szeszelve, — nincs az a csikós, amék úgy értsen a luho . . . ki nevetve fakadt az ijedtségén, — hásze az asszonyok még a fa­lu határábul is kiseprüznének, ha annélkül mennénk haza! mán pég az asszonyokkal jóba kell ám lenni, mer aszongya a biblia, hogy nem jó az embernek magá­ba aludni. A parasztok röhögtek. Egy esküdt oldalba bökte a bírót: — Ezt a kurátort! milyene­ket tud . . . Téged teszünk pap­pá .. . — A nem lesz jó, mert akkor nem alusztok a templomba! — fenyegette meg őket a kurátor, aki rettentően talpraesett em­ber volt s ezen újra nevettek. — No, majd nem alusznak, — mondta a házigazda rendreuta­­sitó hangon, — ha a tiszteletes ur beszél! — Puff, akkor el se visszük, — szólt sunyin a kurátor, aki­nek ma minden szabad, — mer nekünk olyan pap kell, akinek olyatén hangja van, mint a ma­dárszó, mer amellett lehet leg­­édesdedebben aludni. Mán én legalább sehol másutt olyan jó nem tudok szunnyadozni, mint az ég alatt, a kazal tövén, mikor a madarak ficsegnek a filembe, meg a templomba, mikor a pap olyan jól odamondogat az em­beri nemzetnek. — Mint kend a papokho, vagy mi a tatár! — mondta szemöldö­két magasra rántva az öreg pap. — Hát nem jaót választot­tam? — mondta kicsit elrestelve magát a kurátor, aki most na­gyon büszke volt az elébbi kis ijedtsége után, hogy ő volt az, akinek nem kellett az akaszkai kopasz pap! Nem jó a kopasz: jó. ember megőszül, a huncut megkopaszodik, — mint ez is e! . . . Aztán boros bátorsággal mégis hozzá tette: — Hát én olyat akartam, amékkel minden­ki meg lehessék elégedve, finom pap, úri pap, nagyon tisztessé­ges egy papi ember. Mer instál­­lom, nagytiszteletü uram, — s felemelte poharát — én úgy gondoltam, hogy parasztoknak mink is jaók vagyunk, de legyen nekünk egy ojan tiszteletesünk, aki úri ember ... El tudjuk mink tartani . . . ugy-e sógor?... s a másik fekete parasztra né­zett, akinek már szinte laposan lógott a szemhéja az italtól. — No, igyanak egy pohár bort az up papjuk egészségére, — mondta a házigazda s a fiatal kollegához fordult, — bort, vagy inkább egy pohár snap­­szot? — Én nem szoktam egyiket sem, — szólt a fiatal ember kénytelenül — de ha muszály, ipkább bort, a másik nagyon erős lesz . . . Ittak, koccintottak, s újra it­tak a pohárból. — Hát most itt maradnak egy kis uzsonnára, — mondta a ku­rátornak a házigazda. — Dehogy maradunk, nagy­­tiszteletes uram, várnak az asz­­szonyok. — No de a tiszteletes ur itt marad, — mondta szokásos tar­tózkodással a háziasszony, aki igazán sajnálta a fiatal embert ezeknek a markába adni. Hü, dehogy haggyuk a pa­punkat, — kurjantott fel hirte­len a kurátor, úgyhogy minden-VIRÁGOT ▼iragházból vegyen! LINCOLN GREENHOUSES Dover Ave. — Kilmer 5-7600 New Brunswick, N. J. Karl Neugebauer, túl. (Folytatjuk) LABDARÚGÁS A HAAC mindkét csapata győzött vasárnap. Gyönyörű időben szépszámú közönség előtt a HAAC II. fia­taljai biztos fölénnyel győztek múlt vasárnap az erősen felja­vult trentoni csapat ellen. Gyors iramban kezdődik a já­ték és váltakozó támadások gör­dülnek mindkét kapu felé. A mérkőzés 20-ik percében Lieber Béla szépen leadott labdájával Táncos Ferenc bombalövéssel megszerzi a vezető gólt. Fokoza­tosan jönnek fel a magyar fiuk és gyakori lerohanásokkal ve­szélyeztetik az ellenfél kapuját. Félidő után hátszéllel játszik a csapat és fölényük percről-perc­­re nő. Már a 15-ik percben Tán­­cos-Orehovsky ossz játéka révén 2:0-ra nő a magyar fiuk gól­előnye. A németek minden erő­bedobással küzdenek és egyik szép akciójuk révén 2:l-re szé­pítenek. A mérkőzés 32-ik per­cében Táncos a 16-osról gyönyö­rű gólt rúg, beállítva a végered­ményt 3:1-re. * * * A “nagy” csapat (HAAC I.) négy uj játékossal megerősítve fut fel kék-sárga mezben, Varga Károly csapatkapitány vezeté­sével a pályára. Lapos, rövid adogatással és igen gyors iram­mal megy a játék, gyönyörű összjáték és .négy rutin jellemzi mindkét csapatto. A 16-ik perc­ben az ellenfél kihagy egy nagy helyzetet; a trentoni németek teljesrangu ellenfelei a mi játé­kosainknak. A német védő a 19- ik percben kézzel-leüti a labdát a 16-on belül és a megítélt 11-est Kovács hanyag elegánciával be­helyezi a kapu bal sarkába (1:0.) A második félidőben job­ban kidomborodik a magyar fi­uk nagyobb technikája és szé­pen felépített támadásokkal többet támadnak. Got-Princ- Tóth a labda útja s a 21-ik perc­ben utóbbi egy esel után gyönyö­rűen kiugratja Jágert, aki véd­­hetetlen gólt lő. A német csapat védekezésbe szorul. Támadás-támadás után gördül az ellenfél kapuja felé. A mérkőzés 35-ik percében Tóth bechapja az egész védelmet és lapos rúgással baállitja a végeredményt, a magyarok győ­zelmét: 4:1. Jövő vasárnap a HAAC II. vidéken játszik. — Indulás a Klubháztól 1 órakor. A HAAC I. a brunswicki pá­lyán 2:30 órai kezdettel játszik, a Buccagleugh Parkban. Beszámoló a New Brunswick-i és környéki magyarság testvérsegitő munkájáról Dr. Thiery Ákos, mint az Amerikai Magyar Szövetség New Brunswick-i osztályának pénztárosa és magyarmentő munkánk egyik lelkes résztvevő­je, az alábbi beszámoló-beszédet mondotta a Szént László Hall­ban március 17-én este megtar­tott magyar szabadság-ünnepé­lyen: * Tavaly október 28-án ünne­pelte New Brunswcik magyar­sága a már-már sikerrel biztató magyar szabadság harcot. Együtt fogadtuk meg, hogy amennyire erőnkből telik és amennyit a távolság enged, mi is segíteni fogunk a harcban; hogy istápolni fogjuk az eleset­tek hátramaradottait és gyó­gyítani fogjuk azokat a sebeket, melyeket mi nem viselhettünk... Itt állok ismét, jó négy hónap után, hogy beszámoljak minden­ről, amit New Brunswick ma­gyarsága ebben az időben vég-, hezvitt. Nem mondok újságot, mert hiszen majdnem mindenki, aki itt ebben teremben ma este ünnepli az 1848-as forradalmat, kivette részét a munkából. Ha neveket említenék, vége-hossza nem volna a felsorolásnak. Egy­másra találtunk, összefogtunk és elvégeztük a nagy magyar feladat reánk eső részét. A gyüj tőnapon hölgyeink mindnyájan tartották a per­selyt. Az adakozás végeredmé­nye $9,167.38 volt. Ebből, mi voltunk talán az elsők egész Amerikában, akik Ausztriába a menkültek részére támogatást küldtünk. Ezt az it­teni sajtó el is ismerte. Össze­sen $3,000.00 ment át készpénz­ben, $l,000.00-t a ruha-adomá­nyok Európába való szállításá­ra adtunk át a Szövetség wa­shingtoni központjának, $1,- 000.00-ral járultunk hozzá a Madison Square Garden-i nagy ünnepély gyűjtéséhez, mig $1,- 400.00-t a Camp Kilmer-i mene­kültek gondozására fordítot­tunk. $2,767.30 maradványt be­fizettük az időközben megala­kult Coordinated Hungarian Relief pénztárába. Október 28-nak lelkesedése november negyedikén gyászba sülyedt ... Az orosz eltiporta a szabadság fáklyáját és irtani kezdte a fáklyavivőket. Testvé­reink menekültek a biztos pusz­tulás és a haszontalan halál elől; őket kellett fogadnunk. Váro­sunknak jutott az a megtisztel­tetés, hogy a Camp Kilmer kö­zelsége révén ennek a munká­nak az oroszlánrészét viselje. A lelkes összefogás a magyar egyesületeket az amerikai ma­gyar szövetség táborába tömöri­tette és ezen keresztül szervez­te meg Camp Khmerben az ön­kéntes munkát. Talán a Gondvi­selés volt, amely bennünket, ide­­telepitett, hogy legyen ki szívvel fogadja az érkező szabadság­harcosokat, nyelvüket megértse és azt le is fordíthassa. Az ön­kéntesek tömege dolgozott kint a Camp-ben és merem állítani, hogy Brunswickon és környé­kén nagyon kevés magyar akad, aki ne járult volna hozzá pénz­zel, ruhával, elhelyezéssel, la­kással, állásszerzéssel és szive minden szeretetével magyar testvéreink fogadtatásához! Az Amerikai Magyar Szövet­ség itteni osztálya nemcsak New Brunswick feladatát látta el, hanem megbízást kapva a Wa­shingtont központtól, egész Amerika magyarsága felé igyekezett összekötő kapocs lenni. A Camp Kilmer-ben fel­állított irdda a többi amerikai magyarlakta vidékeken szeret­te volna kenyérhez és otthonhoz juttatni azt a tömeget, mely itt nem tudott elhelyezkedni. Csalá­dokat hozott össze, rokonságot keresett meg, , segített minde­nütt, ahol a többi egyesület tu­dása véget ért. Szivet adott ott, ahol a hivatalos intézkedés nem látta meg a problémát. Jegy­gyűrűt vettünk az esküvőhöz, költőpénzt adtunk az utrakelők­nek és szerető türelemmel hall­gattuk meg mindenki problémá­ját, ha nem is kért tőlünk egye­bet, mint azt az érzést, hogy a messzi idegenben is testvérre talált . . . Körülbelől 300 magyar jött ki Camp Kilmer-ből városunk­ba és környékére. Ezek számá­ra az osztály munkaközvetítő irodát nyitott, melynek nehéz- a feladata a mostani nem éppen kedvező munkaviszonyok mel­lett. Munkája mégis eredmé­nyes, még akkor is, ha nem sike­rült még az utolsó menekültet is elhelyezni. Ezzel el is érkeztünk a jövő feladataihoz. Az Amerikai Ma­gyar Szövetség nem egy külön egyesület, hanem a helyi ma­gyar egyházak és egyesületek­nek az összefogása. Minden egy­házra, egyesületre és minden magyarra szükség van, hogy újonnan érkezett magyar test­véreinknek munkát és lakást biztosítsunk és támogassuk az általunk felállított hivatal mun­káját. Magyarok még jönnek, tehát ne lankadjunk! Ez az or­szág nagy, tele van lehetőség­gel mindenki számára, aki vala­mennyire is ismeri az itteni ále­tet. Aki most érkezett, annak szüksége van a támogatásunkra és ha munkához juttatjuk, nem tőlünk, tapasztaltabbaktól ve­szik el a kenyeret. Összefogtunk és összetartá­sunkkal véghezvittünk olyas­mit, amit félévvel ezelőtt még mindenki lehetetlennek tartott. Maradjunk együtt és könnyen fogjuk megoldani saját problé­máinkat, ha egymásban bizva együtt dolgozunk! Ha pedig minden Amerikában élő magyar őszintén összetart, bízom benne, hogy erőnk Magyaország prob­lémáját is meg tudja oldani! Ha az októberi események a külföld magyarjait egy tábor­ban találták volna, ez a tábor ki­harcolhatta volna a világ nem­zeteinek pozitív segítségét a magyar szabadságharcosok szá­mára és szülőhazánk ma szabad volna. Kérem az Úristent, adjon erőt mendegyikünknek, hogy zet a mulasztásunkat jóvátehes­­sük! A New York 11-ik utcai Függ. Magyar Ref. Egyház hírei Lelkész: Ladányi Zsigmond Címe: 337 E. 24th Street Templom: 206 E. 11-ik utca "Telefon: MU 6-4889 fc --------— SZERETETEBÉD: A 11-ik utcai egyház templomsegélyző nőegylete március 31-én, vasár­nap az istentisztelet után gaz­dag szeretetebéddel fogja meg­vendégelni az egyház barátait, a gyülekezet és a nőegylet tag­jait. A kitűnő ebédért mindenki önkéntesen tetszése szerint ada­­kozhatik. . » GYÜLEKEZETI HÍREK — Lemko Frank cartereti születé­sű new yorki lakos március 13- án több heti súlyos szenvedés után 53 éves korában elhalálo­zott. A magyar életnek és a Il­ik utcai egyháznak is érdemes támogatója volt. A Mount Oli­vet temetőben sírja mellett La­dányi Zsigmond lelkipászortól megható szép búcsúztatást ka­pott. Megérdemli, hogy szeret­tei mellett a 11-ik utcai egyház népe között is jó emlékezete tisz­telettel megmaradjon. Horosz Vincéné adqmányt adott az egy­ház támogatására. Szilágyi Jó­zsef és neje greenpointi lakosok, Mrs. Irma Mátis Floridából üd­­vözlik a gyülekezet tagjait. Ko­­lozsy Lászlóné most freeporti lakos egyházunk tiszteletbeli gondnokának neje, több hóna­pos súlyos betegeskedés után szépen erősödik és gyógyul. Ünnepélyek margójára (Folyt, az 1-ső oldalról) tek a bitó alá. Tízezreket bebör­tönöztek. Szétdulták a családo­kat. Internálótáborok, rabosi­­tott bányák, kolhozok, igája alatt nyögött a nép. Becsülettel megdolgozott nyugdijakat elvet­ték. Házaikból kitaszították az embereket. Amikor az ifjúság ezek ellen békésen tüntetett az idegen zsoldban álló ÁVH tü­zet nyitott rájuk. A szégyentel­jes idegen, a Rákosi klikk tagja, a vérgőzös Gerő ránk szabadí­totta a szovjet hordákat. Ott voltam én is amikor a kommu­nisták börtönéből kiszabadul­tam és igy emlékszem rá amig élek. A parlamenti tömegmé­szárlás után, teherautókkal szál­lították el a holttesteket. Zöme asszony és gyermek volt. Az asszonyok, karjukon bevásárló­kosarakkal heverték a földön. Borzalmas holtestük mint élő vád a nyugati világ felé, hogy eltűri ezt a vörös fekélyt Európa testén. Asszonyok gyász-zászlókkal vonultak fel, egyházi énekeket énekelve az amerikai követség elé. Sírva térdeltek le az útra és könyörögtek segítségért az Isten nevében! Mögöttük teher­autókon vitték el a Parlament előtti halottak százati. Borzal­mas zenei aláfestése volt a siró asszonyok könyörgő imája és a halotakat vivő teherautók dü­börgése. A követség erkélyén megjelent egy szürkeruhás ur. Magyarul csak annyit mondott, hogy a követ ur mindent jelen­tett Washingtonnak, de még vá­lasz nem érkezett. Az a válasz, amit ez a gyászoló tömeg várt soha sem érkezett meg. , A nemzet néhánynapos öldök­lő harcban puszta kézzel, min­den külső támogatás nélkül egyedül vívta ki szabadságát. Ó milyen boldog, örömteli néhány nap volt az. Boldogan bqrultak az emberek az utcán egymás nyakába. Zászló erdő borította a várost. A templomok megtel­tek emberekkel s egy boldog szent szabadságérzés szárnyaló hangján zúgott a levegőben: Tedeum laudamus Cristi . . . Jött a gyászos november 4- ike. A szabadságunk tiszavirág élete egy borzalmas szabadság­ölelkezés, halálos végét érte. A harcok során sokszor feltört az Istensóvárgás az ifjak lelkében. Hát van Isten? Tették fel a kér­dést. “Ha van akkor miért enge­di, hogy elpusztuljunk”? Mond­ták egymásnak, hiszen a hazug szovjet propagandának az isko­lában tanult ezen tételeit most beigazolva látták. Ilyen és ilyen gondolatok százai cikkáztak át a harcosok agyában. Ezeket a gondólatokat a tehetetlen düh és elkeseredés váltotta ki bennük, mivel az Isteni hit alapján álló világ tétlenül nézte az istentele­nek elleni hősi harcukat, s Most rajtatok a sor “régi amerikás” barátaink, sponzora­­ink, ti akik az Istenhit tudatá­ban vagytok, ti akik a polgári jólét levegőjében néztétek végig ezt a harcot, hogy segítsetek visszavezetni e csalódott fiukat az Isten ösvényére. Homályosit­­sátok el előttük a ti szeretete­­tekkel azokat a borzalmas él­ményképeket, melyet a sors mostoha keze részükre adott, mert ahogy a költő is mondja: “e fiukért felelős valaki”! Magyar ember állami kinevezésben HA VISSZAESÉS MUTATKOZIK az üzletében, .. . ha nem sikerül egy mulatság vagy hasonló “ren­dezés,” ... ha nem kapja meg az itteni magyarságtól azt a párt­fogást, amire számított és araii — talán joggal — elvárt, saját magát okolhatja érte, ha nem hirdette azt a mi lapnukban...! A magyarság; a mi olvasóink hoz­zá vannak szokva ahhoz, hogy ha valami érdemes dolog készül, vagy ha valamely cégnek emlí­tésre érdemes üzenni való ja van, arról a mi lapunk utján, kedvelt itteni lapjuk utján értesülnek... Fohl András közismert Perth Amboy-i magyar borbélymester honfitársunkat Robert B. Mey­­,ier, New Jersey kormányzója a oorbélymestereket vizsgáztató állami tanács (Board of Exam­iners) egyik tagjává nevezte ki. Tudomásunk szerint ennek a ta­nácsnak összesen négy tagja van, akik közül az egyik most agy magyar ember lesz . . . Fohl András a Magyarok Nagyasszonya r.k. egyházköz­ség vezető tagja Amboyban, aki a Kolumbusz Lovagok szerveze­tében is jelentős pozíciót tölt be mint Grand Knight. A State Street-en van régi jónevü bor­bély és fodrászüzlete. Büszke örömmel regisztrál­juk egy derék magyar honfitár­sunk állami kienvezésének hírét és sok sikert kívánunk Fohl Andrásnak jelentős uj pozíció­jában! Okos ember újságot olvas Lelkiismeretes ember: előfizet JULIUS BORBÉLY ÜZLET 240 Somerset St. közel a Louis Streethez Tisztaság, figyelmes, pontos kiszolgálás. Női, férfi, gyer­mek hajrágás, beretsálás. Fej és arcbőrmaszálás, haj­­festés, shampoo. Urbán Gyula Hazai elismert borbély és fodrász mester ’ Az orvosi tudomány elismeri a méhfullánk mérgének hatását rheumatikus esetekben. A “MUSCULAID” egyedüli olyan bedörzsölő módszer, mely méh­­fullánkmérget tartalmaz. Fájda­lom nélkül enyhitőleg hat. Rheu­ma, Arthritis, Viszietegség, Csípő és Derékfájás, Visszértágulás, Görcs, Hülés stb. eseteiben. NE SZENVEDJEN. Kérjen Ingyenes bővebb értesitést. Cim: JOHN TÓTH, 143 Hillcrest Road, South Bend 17, Indiana. Jelinek Ferenc HAZAI HENTES ÉS MÉSZÁROS FRISSVÁGÁSU HÚSOK, SAJÁT - KESZ1TMÉNYÜ FELVÁGOTTAK RAKTÁRA 169 FRENCH STREET NEW BRUNSWICK, N. i. Telefon: Kilmer 5-5156 KITŰNŐ FÜTŐ OLAJAT rendelésre pontosan házhoz szállít a Varga Oil Co. TEL. CHarter 7-1320 FRANKLIN PARK, N. J. Varga Gyula, tulajdonos SCHWARTZ-79 FRENCH STREET A MAGYAROK BÚTORÜZLETE A MAGYAR NEGYEDBEN Áraink mindég a legolcsóbbak a városban akár készpénzzel akár lefizetésre vásárol SCHWARTZ FURNITURE CO. 79 FRENCH ST. New Brunswick, N. J. a Scott St. sarkán Tel. KI 5-6385 Fát, deszkát, építőanyagokat magyar cégtől, mérsékelt áron, pontos kiszolgálás mellett szerezhet be ! Mindenféle Építőanyag a pincétől " a padlásig A Mi Hírne­vünk a Jobb Otthonok Legszilárdabb Fundámen­­tuma. TELEFON CHarter 7-8300 ROLFE Building Materials Company 40 Jersey Ave. New Brunswick, N. J. Id. Lefkovits József, tul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom