Magyar Hirnök, 1955. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-17 / 11. szám

1955. MÁRCIUS 17. 4Most vagy—soha ’ Az Amerikai Magyar Szövetség közleménye Mitévő legyen megannyi buj­dosó magyar 1955 március 15- ikén? “Régi dicsőségünk” egyre inkább foszladozik az “éji ho­mályban.” Az idegenben, Ujha­zában rég gyökeret eresztettek, akárcsak a tiz évvel ezelőtt föl­dönfutókká lettek egyaránt ez­zel a föl-fölsiró tanácstalanság­gal marcangolják egymást, kér­dezik a fűtől, kérdezik a fától: “Vájjon mit tehetünk mi, szárnyszegettek, kiebrudáltak, meghurcoltak, kínjainkba bele­­csömörlöttek ? T é p e lődésben, egymással szembeni türelmet­lenségben csontosodjunk meg a , ;g bekövetkeztéig? Vájjon az-e elhivatottságunk, hogy sze­mélyi szőrszálhasogatások mi­att merőben statisztái legyünk e minden eddiginél sötétebb ma­gyar sorséj szakának ?” A kérdés általános; a felelet rá nem könnyű. Pedig . . . Kevés népet áldott meg több jótulajdonsággal a Teremtő, mint a magyart. Kevés nép — még a földkerekség legpompá­sabb vidékein is — rendelkezik a képességeknek olyan magas fokával, mint a miénk. Kevés fajta tudott az érvényesülés és a szellemi elhivatottság mezején csodálatosabb egyéniségeket és • néprétegeket kitermelni, mint éppen a magyar! És mégis? . . . És mégis: mintha ólommal lenne talpalva a cipőnk! A közmondá­sos “átok” évszázadok óta nem engedi, hogy nálunknál kevésbé tehetséges, amolyan szatócsné­­nek orrunkra ne koppintsanak, el ne gáncsoljanak, meg ne előz­zenek, több befolyásos pártfogót ne szerezzenek . . . Nos: “török áfium” nincs is — hacsak nem önönmagunkban. Ezt a negatívumot kell legyőz­nünk, pozitív dinamikává kifej­lesztettük, hogy vitéz Zrínyi Miklósnak igaza lehessen. Azon­túl igazán csak “jószerencse kell” és a többit elintézi a Min­denható. Mit teszünk (ha ugyan ez “cselekedet” gyanánt könyvelhe­tő el) tehetségeink se szeri se számának észszerű munkába ál­lítása helyett? ... Ne hagyják, hogy öreg fejjel felsoroljam. Szégyenleném, ha angol válto­zatban amerikai kézbe kerülne... Mi magunk jól tudjuk am úgyis, hogy torzsalkodásban, kákán­­csomó-keresésben, kezdeménye­zések csakazértis elgáncsolásá­­ban — megannyi, inkább diák­gyerekekhez méltó lelki beteg­ségben — még olyanok is szen­vednek a szó szoros értelmében, akiktől joggal várhatnánk ma­radandóbb alkotásokat! Vak nem vezethet világtalant — lássunk tehát elsősorban! ] i 'zzunk bele az adottságokba és í csupán mérlegeljük a lehető­ségeket, hanem a férfi tettre­­készségével, a nő pedig szívóssá­gával: CSELEKEDJÉK! Igen, cselekedj ünk v a 1 a m ennyien, bármennyire huzna is a tehetet­lenségi nyomaték. Lépjen akció­ba ki-ki azon a téren, amihez leginkább érez tehetséget, ami­hez legjobban huzza a szive, ami legközelebb esik egyéniségéhez. De dolgozzunk valamennyien a felszabadításért, ne csak han­goztassuk ! Könnyen meglehet, hogy 1711 és 1849 után ez az immár har­madik nagy magyar “emigrá­ció” a legeslegutolsónak fog bi­zonyulni. A költő vészlátó jósla­ta ezzel be is teljesedhetik: “Mint oldott kéve széthull nem­zetünk." Acsarkodással, ami jólét ide­jén lehet divatos szórakozás, ily körülmények között akkor se segíthetünk, ha ezzel bánatun­kat, mérgünket pillanatnyilag ki is töltöttük. A kuruc idők és különösen a múlt évszázad nagy szabadságharca — sose feledjük — nem kizárólag a külföld közö­nyén bukott el, hanem az egy­mással torzsalkodó alvezérek ki­csinyességén ! Aki pedig repülni hivatott — és a magyart Isten adta tehetsé-HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL gei ehhez jogosítanák — minek piszmog önönmaga és honfitár­sai sírjának “áskálásával”? Már pedig atomkor küszöbén, komoly időkben élünk. Alig né­hány kobalt-robbanás levegőbe í’öpitheti egyik napról a másikra a világot. Rákóczink, Kossu­­flhunk (legalábbis olyan, akit ha ideig-óráig bizalommal követni lennénk hajlandók) — alig van. Mindszentynk ezernyi, de mind a Vasfüggönyön túl, legtöbb bi­lincsben. Földönfutóink jobb e­­setben a robot jármában, de száz és száz esetben a nyomor és kilá­­tástalanság fertőjében senyved­nek szerte a földtekén. Nincs hát ebből a lázálomból kiút, menekvés biztosabb talaj, virányos pázsitok felé? Még számunkra se, akik a szerencsé­sebbek közé tartozunk? Van! Az önbizalom vissza va­rázsolásának és egymás megbe­csülésének az útja — kitartó, építő munkával párosítva. Nagy kataklizmák, csapások, megráz­kódtatások idején érhető, ha az smberi idegrendszer nem mükö- Jik oly zavartalanul, mint béke, bőség, boldogság idején. De mindez ne legyen mentségünk arra, hogy ki-ki meg ne tegye a magáét a magyar felszabadítás, népünk jobb jövője érdekében! Most, amig lehet! Várhatunk annyi megpróbál­tatás után még mindig csodát? Igen! — A “csoda” lehetőségét ki-ki a szivében rejtegeti. Még hozzá együttműködési készség alakjában. A “team-work” foga­lommá lett Amerikában, sőt gé­pesített végletében, az “assem­bly-line” néven ismert futósza­lag formájában a sokszoros ázsiai túlerővel szemben is mentségünk lehet. Tényleg megvalósíthatatlan volna, hogy mi, egyénileg fölös talentummal megáldott magya­rok elsajátítsuk e legelemibb a­­merikai erényt? Csak parányi “team-work” kellene ahhoz, hogy nagyobb legyen a magunk városában, környezetében a te­kintélyünk. Több honfitársun­kat lehetne elhelyezni, maga­sabb fizetésért, jobb “jobbok­ban, sőt közhivatalokban. Csak józan eszünket kellene kissé cél­tudatosabban használnunk ah­hoz, hogy átütőbb legyen a sú­lyúnk az amerikai politikai élet­ben. A demokrácia adta lehető­ségek birtokában mindez nem kivihetetlen feladat. De kizáró­lag a befektetett munka és az amögött felsorakozó, lüktető konstruktiv erők aránya szabja meg az elmaradhatatlan juta lom, a siker mérvét. Nagy tehetségű elődeink a bujdosásban rég letűntek: meg­foghatatlan ködfellegekké ma­gasztosultak. Óriás tölgyek vol­tak személyünkben, de kortár­saik nem támasznak, hanem rágcsáló szu-férgeknek bizo­nyultak. Mi ne legyünk azok! Különösen amikor tengerentúl­ra verődött bujdosókhoz is szól­hatott a száz esztendőre előrelá­tó Petőfi: “Rabok legyünk, vagy szabadok? ...” Vasfüggönyön inneni Magyar Testvérek! A lét, vagy nemlét eme sorskérdésére csak Ti vá­laszolhattok! Vállvetett jövő­építéssel vagy kifogásokat ta­láló félreállással? Valamennyi­ünk felelőssége .— a lelketek rajta! It’s later than you think . . . the move l TALPRA MAGYAR! RAVASZ LÁSZLÓ SZABÓ IMRE TEMETÉSÉN A magyar református egyház egyik legkiemelkedőbb vezetője, Szabó Imre volt budapesti espe­res, január 28-án, 63 éves korá­ban meghalt. Február 1-én te­mették el az óbudai temetőben, hatalmas tömeg jelenlétében. Ravasz László mondta a gyász­beszédet. Hosszú idő óta ez volt a volt püspök első nyilvános szereplése. Szabó Imrét 3 évvel ezelőtt kényszertartózkodásra a sza­­bolcsmegyei Búj községbe he­lyezték. Még családi ügyekben sem utazhatott Budapestre. Hosszabb idő óta betegeskedett, de gyógykezelésre nem volt módja. Decemberben be kellett szállítani a debreceni klinikára, ahol január végén megoperál­ták. Az operáció sikerült, azon­ban szivgyengeség lépett fel s ez ölte meg. Felesége és öt gyerme­ke maradt utána. nul 400 forint. Bécshez viszo­nyítva Budapest világítása na­gyon sötét, alig látni egy-egy neonreklámot, azokból is hiá­nyoznak a betűk, foghíjasok. Még a belváros közepén is csak minden második utcai lámpa ég.” JULIUS BORBÉLY ÜZLET 240 Somerset St. közel a Louis Streethez Tisztaság, figyelmes, pontos kiszolgálás. Női, férfi, gyer­mek hajvágás, Leretválás. Fej és arcbőrmaszalás, haj­festés, shampoo. Urbán Gyula Hazai elismert borbély és fodrász mester (A Magyar Hírnök irodája mellett) OSZTRÁK LÁTOGATÓ MEGFIGYELÉSEI A korcsolyázó bajnokságok megtekintésére j anuár végén Budapesten járt egy osztrák ál­lampolgár, aki megfigyeléseiről így nyilatkozott ausztriai mun­katársunknak: “A hangulat ál­talában nagyon nyomott. Be­szélték, hogy újabban megint nem adnak ki iparengedélyeket. Az emberek általában arról pa­naszkodnak, hogy nagy gondja­ik vannak az élelmiszerellátás terén. Kakaót például csak feke­tén kapni, azt is csak néha, és igy az ára 320 forint. A kávó ki­lója feketén 350-380 forint, de a KÖZÉRT üzletekben változatla-MIT KAPTAK AZ ÁRVÍZ­KÁROSULTAK AMERIKÁTÓL? A Nemzetközi Vöröskereszt genfi központja jelentést adott ki arról, mit juttatott Eisen­hower elnök akciója Amerika népének áldozatkészségéből a magyarországi árvízkárosultak­nak. Az akció lebonyolítója L. Willismann svájci ezredes most tért haza Magyarországból. Je­lentése szerint 25,000 család ré­szesült az adományból. Az ado­mány értéke 2.8 millió dollár. A 22,000 tonnából 10,000 tonna búzaliszt, 1500 tonna olaj, 1000 tonna bab (melynek ma Ma­gyarországon igen magas az ára), 1000 tonna kukorica, 3 tonna gyógyszer, 73 tonna DDT. Minden károsult családtag 200 kig lisztet és 200 kg. kukoricát kapott. poliitkai rendőr eszeveszett lö­völdözésbe fogott. Tömérdek lö­vést leadott, de egyet sem tudott eltalálni. A léggömbök tovább­repültek. Később a faluba jövő határvadászok elmesélték, hogy amikor a léggömbök felütntek, ők nyomban értesítették a szom­bathelyi repülőtret és azt hitték, hogy a pilóták lelövik a léggöm­böket. A környéken azonban azt beszélték, hogy Szombathelyen sem tudták a léggömböket le­szedni. A nép ezt azzal magya­rázza, hogy “légkamrás” ballo­nokat küldenek Nyugat felől Magyarországra és hiába üt át a golyó egy-két kamrát, a többi épen maradó légkamra tovább­ra is a levegőben tartja az egész szerkezetet. Az emberek általá­ban azt mondják, hogy a röpla­pok erősitik az ellenállást . . .! 31-ig 0.75, máskor 1 lei, száraz­bab kilója 2.70 lei, liszt kilója 5 lei, 0 kgr. sózott hering 12-20 lei, narancs kilója 25 lei. (Az árak egyrésze elméleti, mert pl. húst alig lehet kapni, más élel­miszerekben és közszükségleti cikkekben,is nagy a hiány). Az INS február 15-i bécsi jelentése szerint egy gyenge minőségű férfiruha, amely decemberben még 277 lei volt, most 393 leibe kerül. LÖVÖLDÖZÉS A RÖP­­CÉDULÁS LÉGGÖM­BÖKRE (FEP) A nyugatról Magyar­­országra küldött röplapok ha­tására nagyon jellemző az a tör­ténet, amelyet egy nemrég kime­nekült parasztfiu mondott el. A fiú panuárban még otthon volt, Undfalun, Vasmegyében. Az új­év utáni héten egyszerre 15 lég­gömb jelent meg a falu fölött, mire egy arra járó határvadász-ERDÉLYBEN IS DRÁGUL MINDEN 1954 végén a jelenlegi romá­niai kommunista kormányzat az 1951-es magyarországi mintára “rendezte” a béreket és árakat. Ennek eredményeképen — mint a Donauschwabische Rundschau németországi hetilap 1955 jan. 30-i tudósítása közli — az eddigi “szabadpiaci” árakat átlag 10 százalékkal mérsékelték, a bére­ket és fizetéseket havi 33-109 lejjel felemelték, viszont meg­szüntették a jegyrendszert, mely eddig ugy?ahogy olcsó áron biz­tosított fontos élelmiszereket a lakosságnak. A dolgozók havi fizetésének minimuma 230 lei, maüimuma 300 lei. Ezzel szem­ben az uj hivatalos árak: marha­hús kilója: (I. rendű) 10 lei,,II. rendű 8 lei, III. rendű 6 lei, disz­­nóhus kilója 8-13 lei, tej literje nyáron 1.50, máskor 2 lei, tojás darabja március 1-től október Angyalokkal Atyafiságban (TE, BERKENYE) Regény — Irta: GÁRDONYI GÉZA Két uriház a faluvégen. Egyik földszintes kastélyocska, a má­sik csak afféle köpcös-erős ne­mesi kúria. De mind a kettő régi. A kastélyban egy szegény úri család lakik: Fülöp Alberték vagy mint ők Írják Phylep Al­berték. A nemesi kúriában valamivel jobb módú falusi gazda: Berke­nye Péter. De nem nemes, még­­csak nem is kabátos ember. Csak épp hogy szakáit visel, meg nád­bottal jár, mint az urak és sok gyűrűt von az ujjára. Idegen is láthatja, hogy vala­mikor Berkenyéék háza is a kas­télyhoz tartozott s bizonyára gazdatiszt lakott benne. Mert hiszen a hosszú kőfal-kertiés a két házat egy keretbe foglalja. Két csésze egy tálcán. Dehát Berkenyéék megvették az egyik csészét és léckerítéssel válasz­tották el a másiktól. S még akkor nem is Berkenye volt a kisgazda neve, hanem Berkovics. Berkenye csak akkor lett belőle, mikor fia született. — Ebből már ur lesz, — legyen úri kalapja. A név is csak kalap. (A Pecsovics-név úgy ir­totta akkoriban a vies végű ne­veket, mint az európai patkány az ausztráliait.) Mikorra Berkenye Pista látni kezdett az udvaron túl is, a léc­kerítés már ócska volt s az ő ud­varuk felől bürök és bojtorján­lapu nőtt mellette. Csalán is bő­ven. Tulfelől meg orgonabokrok. Helyenkint aztán nem volt egy­felől dudva, másfelől nem volt orgonalomb, és ő, — négyéves gyerek, — átkukucskált. S látott odaát tekintetes szép fákat, csodálatos bokrokat, ke­rek ágyakban nyíló virágokat. És egy szép kisleányt. Valami bámitóan tiszta és csecse kisasszonyka volt az. a haja barna, vállig omló. Szok­­nyácskája fehér, térdig lengő. A kezében zöld tüll-lepkefogó. A nyakában kék pántlika. A hajá­ban kék fésű. Arca mint a templomképeken az angyaloké. Csak valamivel barnább szinü. De mért ne lehessen barna an­gyal is a szőkék között ? S a barna angyal is meglátta őt egyszer. Épp ott csapott rá egy lepkére a kerítés mellett. A lepke fehér volt s im a fogóban egy kék aranybogár vergődik. A leányka bámul. A fiú szól:-— Elszállt. A leány a fiúra bámul, avval a nagypilláju szemével. Aztán ismét a lepkefogóra, amelyből a szép kék bogaracska nyugodtan sétál kifelé. — Szép, — mondja a fiú. A leány odanyujtja: — Tessék. A fiú átnyúl a lécen s mohón kapja el a bogárkát. Egy feketeruhás szőke hölgy van a leánykával. Fiatal s máris pápaszemes. Előbbre haladtan sétál és olvas valami sárgatáb­lás könyvből. De im visszafor­dul s elképedten szól rá azahogy fuvoláz rá a leánykára. — Julia! Micsoda illetlenség! Mert fuvolahangja van annak a szigorú hölgynek s a szava­kat ha kiáltva mondja, melo­dikusán hangzik az ajkán. Julia TELEVÍZIÓK JAVÍTÁSA vagy VÁSÁRLÁSA DOLGÁBAN forduljon bizalommal a Central TELEVISION Company magyar céghez: Zavetz Imre magyar szakemberhez! 237 HAMILTON ST. NEJT BRUNSWICK, N. J. Tel. KI 5-7909 — Minden gyátrimányu televíziók, rádiók gyors, pontos javitása! Ha televiziót akar venni, ide jöjjön! megröstelkedik. A szemét lesüt­ve, mutatóujjacskáját a szájára téve, áll a dorgáló előtt. — Maga mindenkivel pajtás? No majd délben megujságolom. Elmentek. A feketeruhás nő sétálva. Julia szontyolodottan. És ő bámulta őket. Tehát Julia a neve. No furcsa név. Dehát mit vétett? Érthetet­len. No lesz neki délben! Ni hogy könyörög . . . S attólfogva igen érdekelte a leányka. Azelőtt is sokszor hallota már, hogy odaát urak laknak: Fülöpék. A hintójukat is látta, de akkor még nem igen ügyelt rá. Attól a naptól fogva érdeklő­dött ha Fülöpékről volt szó a családban. És csakhamar megkülönböz­tette, hogy azok másféle embe­rek. — Az urék, — mondogatta az anyja. — Bolond Fülöp, — mondo­gatta az apja. (Folytatjuk) FELROBBANT A SZTÁ­LIN VASMŰ NAGY­­KOHÓLYA A sztálinvárosi 700 köbméte­res nagyolvasztó a kommunista rendszer büszkesége, melyet minden fontosabb külföldi láto­gatónak megmutatnak. Február 3-án a Magyar Távirati Iroda rövid, szürke hire adta hírül, hogy “kedden este a nyersvas kimarta a sztálinvárosi kohó tűzálló bélését, páncélköpenyét és kitört a mendencéből ... de a kohászköllektiva két nap alatt kijavította a hibát.” A “hiba” azonban igen súlyos robbanás volt, melyről a Magyar Nemzet február 13-i száma drá­mai leírású riportot közöl Em­ber Mária tollából. “Február 2-án este negyedki­­lenckor kitört az izzó vas a kohó oldalán és tüzfolyóként áradt el köröskörül . . . Valahogy keresz­tülrághatta magát előbb a kohó vastagtéglafalán, valószínűleg a tégla közén, repedésein át, igy elért a hütőlapokhoz s mivel vas­ból vannak azok is, átizzitotta— megolvasztotta azokat is, végül pedig nyomott egyet a vékony páncélon és . . . Vizi Sándor ko­hómester odarohant az emberei­hez: ‘Futás’ . . . ‘Neked véged, mondtam magamban, emlékezik Kovács Lajos’ — akit mégis élve mentettek ki a tüztengerből. Az épülőben levő II. számú kohó a­­nyaga, páncélja azonban kéznél volt, azt használták fel az I. ko­hó rendbehozásához, viszont ez­zel hosszú időre kitolták a II. kohó megépítését.” A robbanás ténye és módja jellegzetes bizo­nyítéka a rendszer építkezései silányságának. Hallgatnak is ró­la a többi lapok . . . MIELŐTT leragaszijuk a kül­földre szóló levelet. álljunK meg egy percre és gondolkozzunk: sikerült-e barátot szerezni Arre rikának ? A New York 11-ik utcai Függ. Magyar Ref. Egyház hírei Lelkész: Ladányi /.mgmond Cime: 337 E. :lAth Street « ■ Templom: 206 E. 11-ik utca Telefon: MU 6-4889 Most vasárnap az istentiszte­let előtt és után márc. 20-ikán d. e. 10 órakor a 206 East 11-ik utcai egyház tanácsa fontos tárgysorozatu gyűlést tart. A Templomsegélyző Nőegylet és az egyháztanács márc. 12-ikén filmelőadást rendezett. Március 13-ikán a gyülekezet az 1848-as márc. 15-iki történelmi jelentő­ségű eseményekről templomi emlékezést gyakorolt. A down­­towni magyarság egy értékes csoportj a márciusi ünnepséget és Sándor József Katalin estélyt kíván tartani a 206 East 11-ik utcai teremben. A kedves társa­dalmi estélyt, amelyen minden­ki kitűnő szórakozást kap, már­cius 26, szombat estére halasz­totta a rendezőség. — Ramp Já­­nosné astoriai lakos egyház és nőegyleti tag beteg, lakásán gondos orvosi kezelést kap. Ba­­ligh Sándoréknál, Uzich Walter Shimko Jennie Bronxban lakó egyháztagoknál az elmúlt héten tiszteletlátogatást tett a lelki­­pásztor. Magito Anna, Boross József né | tagságdijat, Molnár Joe és neje 10-ik utca és többen mások névtelenül adományt ad­tak a 11-ik utcai egyház támo­gatására. A Ref. Presbiteri Szö­vetség New Brunswickon márc. 20-ikán d. u. 3 órakor a Bayard és Schuyler streeti templomban tanulságos *konferenciát tartt A konferencia a 11-ik utcai egy­ház tanácsa is hivatalos. Petró Elza nőegyleti elnök nagy hoz­záértéssel készíti el az adóbeval­lási iveket. Telephonja NE 9-3575. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hog> ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­toságnál. New Brunswick legnagyobb és legjobb magyar bútorüzlete MIDDLESEX FURNITURE CO 181-183 NEILSON ST. New Brunswick, N. J. a Paterson St. kezdeténél LEFKOWITS JÓZSEF, tulajdonos Finom minőségű bútorok áruháza 1921-óta Fát, deszkát, építőanyagokat magyar cégtől, mérsékelt áron, pontos kiszolgálás mellett szerezhet be ! Mindenféle Építőanyag a pincétől a padlásig A Mi Hírne­vünk a Jobb Otthonok Legszilárdabb Fundámen­­tuma. TELEFON CHarter 7-8300 ROLFE Building Materials Company 10 Jersey Ave. New Brunswick, N. J. Id. Lefkovits József, tul. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom