Magyar Hirnök, 1954. július-december (45. évfolyam, 26-52. szám)
1954-10-07 / 40. szám
1954. OKTÓBER 7 MAGYAR HÍRNÖK 5 IGAZ TÖRTÉNET... (Az alábbi érdekes, tanulságos és megható cikket a “Kanadai Magyarság” c. lap 1954. jgn. 9-i számából vettük át.—Szerk.) Régi szokásom, szenvedélyem, erényem, vagy hibám — nevezze bárki, aminek akarja — hogy szeretek a fajtám között lenni. Lehet, hogy a hosszú emigrációs élet oltotta ezt belém, de inkább valószínű, hogy mindig ilyen voltam. Ausztriában, — ahol közel négy évet éltünk — sok bosszúságot okozott ez a faj szeretetem a felségemnek, akinek ebből kifolyólag sok fáradságot szereztem. Ha ugyanis megtudtam, hogy tőlünk az ötödik, vagy akár a tizedik faluban magyarok élnek, rögtön neki indultam és felkerestem őket. Mivel vonat, atuóbusz nemigen volt, vagy ha volt is, abban “Ausländer” (külföldi) nem igen kaphatott helyet, (legalább is az első években nem) legtöbbször gyalog hágtunk neki az útnak és igy is jöttünk haza. Persze, a rosszul táplált szervezet nem “kellemesén” reagált az ilyen kirándulásra s igy feleségem sokszor napokig nyomta miatta az ágyat. Aztán az első “vizit” után az általunk felkeresett magyarok majdnem mindennapos vendégek lettek minálunk. Legtöbbje ugyanis nem birta a német nyelvet, elintéznivalója pedig mindegyiknek volt elég az osztrák Községházán, vagy a Munkaadóhivatalnál. Mivel feleségem tökéletesen, én pedig tűrhetően beszélek németül, mind hozzánk jöttek egy kis “tolmácsolásért.” A legtöbb baj vagy ügy abból származott, hogy az a'magyar, aki nem dolgozott, nem kapott élelmiszeriegyet, anélkül pedig még a legminimálisabb élelmiszerszükségletét sem tudta megszerezni, lévén a mi barátaink egytől-egyig egyszerű szegény emberek, akiknek nem volt mit elfeketézni, — legfeljebb az életüket. Mikor aztán évekkel később Kanadába kerültünk, ezt a régi szenvedélyemet itt is folytattam. Mint “domestic couple” kerültünk ki 49-ben az egyik ontariói kis városkába. Alighogy megérkeztünk, első kérdésem ez volt az angol munkaadómhoz: “Laknak-e itt magyarok?” Igen — hangzott a válasz, “úgy gondolom, lakik itt a városban egy shoemaker, csak nem tudom, melyik utcában. Este, munka után azután elővettem a telefonkönyvet és öt perccel később már tudtam, hogy “öreg kanadás” honfitársam hol lakik. Csütörtökön, — mikor szabadnapunk volt — hónom alá vettem az egyik pár rossz cipőmet (jó nem is volt) és elindultám felkeresni a “Hungarian shoemakert.” Vasárnap már nálunk vacsoráztunk, utána pedig elvitt minket saját “káré”-ján egy másik magyar családhoz. Egy hónappal később már ismertem a környék összes magyarját, mintegy 25 családot, mind szegény, sokat szenvedett munkás embereket. Az egyik februári estén aztán disznótoros vacsorára kaptunk meghívást. Mivel másnap vasárnap, vagyis szabadnapunk volt, örömmel tettünk eleget a meghívásnak. Mikór megérkeztünk, kellemes meglepetés várt ránk, A ház tele volt ünneplőbe öltözött magyarokkal. Rajtunk kívül még két uj-kanadás házaspár volt ott, egy volt huszártiszt, akinek a felesége született bárólány volt és egy volt egyetemi tanár. Hamarosan asztalhoz ültünk és már hozták is a pompás vacsorát. A finom ízletes húslevest, tormás húst, disznópecsenyét és egyéb,, szemet és gyomrot gyönyörködtető ételeket. “0, du liebe Zeit,” mondja a német, és nekem is eszembe jutottak a régi, kedves disznótoros vacsorák. Valóságos ünnep volt ez számunkra és a sokévi nyomorgó lágerélet után otthon éreztük magunkat. Aztán, mint már ilyenkor történni szokott, beszélgetni kezdtünk. A beszélgetésből természetesen politizálás lett. — Azért mások voltak az otthoni disznótorok — mondta valaki. — Mások hát! — szólt közbe a házigazdánk — csakhogy otthon nagyon kevés munkásembernek jutott disznótoros vacsora! — Azért, aki dolgozott, annak otthon is volt, — vágott vissza Bartók bácsi, aki tizholdas gazda volt egykor Hevesben. — Aztán meg nem is vették otthon kutyába sem a munkásembert — mondta egy fiatal kinézésű magyar, akiről később megtudtam, hogy vörös katona volt az első kommün alatt és ezért kegyetlenül elverték a csendőrök. — Az urak országa volt az, mondta csendesen egy nagybajuszu öreg magyar, akiről meglátszott, hogy csak megszokásból mondja. — A tisztességes embernek otthon is megvolt mindene, ha szerényen is — szólt bele a vitába az egykori katonatiszt, — ami pedig az “urakat” illeti, azok mindig voltak és mindig lesznek mindenütt a világon, itt Kanadában is, Oroszországban is. — Igen, csakhogy itt egyenlőség van! — Van a fenét! Maga itt élhet 50 évig, akkor is foreigner marad. Aztán meg csak emlékezzen vissza, a háború alatt kinyithatta a száját? A németeket meg éppen, hogy agyon nem verték. “Kitchenerben mindennap beverték az ablakaikat,” szólt egy egészen értelmes kinézésű vendég. ' — Az más! Azok nácik voltak — kiáltotta közbe egy volt vasmunkás. — Azok nácik — maguk meg kommunisták — mondta egy harmadik |. Az egyik kutya, a másik eb — fűzte még hozzá. —Magyarországot a nácik tették tönkre és a magyar urak, oszt most mégis mindent a kommunisták nyakába akarnak varrni, Aolott ezeknek nincs egyéb bünük, mint hogy újjáépítették a lerombolt országot, — szólt Mr. Gáspár, aki otthon meg itt is a tisztes borbélymesterséget űzte és állítólag ma is aktiv NYILVÁNOS KÖSZÖNET Ezúton is hálatelt szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a kedves jóbarátoknak, ismerősöknek, akik szeptember 26-án, házasságunk 25-ik évfordulója alkalmából oly sikerült, meglepetésszeríi ünneplésben részesítettek bennünket azon a szép banketen, amit a mi tiszteletünkre rendeztek és amit soha amigélünk el nem fogunk felejteni . . . Nem felejtjük el soha a szeretetnek azt a hatalmas megnyilvánulását, amit ez az 550 személyes bankett jelentett számunkra . . . Köszönjük mindazoknak, akik kitervezték és megrendezték ezt az ezüstlakoldalmat nekünk ... köszönjük a megjelentek sok-sok jókívánságát, az ajándékokat, a virágokat és a sok süteményt, amivel barátaink serege bennünket tisztelt meg . . . Hálatelt szívvel köszönjük meg az asszonyoknak és a férfiaknak is a sok-sok fáradozást, amit a sütés-főzés, felszolgálás, italmérés, stb. jelentett. Mindent egybevetve, mindent köszönünk mindenkinek! A jó Isten fizesse meg mindnyájuknak a jóságát! KÁRA PÉTER ÉS NEJE New Brunswick, N. J., 1954. október 7. MAGYAR KÖNYVEK LEGÚJABB VÁLASZTÉKA: JÓKAI MÓR: És mégis mozog ä föld (diszkiadás) 682 oldal .........$4.50 GÁRDONYI GÉZA: Aggyisten Biri 2.50 Zivatar pékeknél 2.50 Amiket az utleiró elhallgat 2.50 Szunyoghy Miatyánkja 2.50 Kiki a párjával 2.50 ” A báró lelke 2.50 ** Te Berkenye 2.50 Hallatlan kíváncsiság 2.50 ” Szentjános bogárkák 2.25 HELTAY JENŐ: írók, színésznők és más csirkefogók 1.75 Kiskirályok 2.50 TAMÁSI ÁRON: Ábel a rengetegben (szép, uj kiadás) 3.00 MAKKAI SÁNDOR: Táltoskirály (Erdélyi Szépmiv. Céh kiad.) 3.50 NYÍRÓ JÓZSEF: A Sibói bölény (fűzve) 2.80 SZERB ANTAL: Gondolatok egy könyvtárban 6.50 RUDYARD KIPLING: A dzsungel könyve (nagyalakú, képekkel) 3.50 BOCCACCIO: Dekameron (kötve) ............................................................... 3.00 Foreign Book Shop (Magyar Hírnök Könyvesboltja) 134 FRENCH ST. NEW BRUNSWICK, N. J Telefon: CHarter 9-3791 (Postai rendelésnél külön néhány cent postaköltség) SCHWARTZ—79 FRENCH STREET A MAGYAROK BÚTORÜZLETE A MAGYAR NEGYEDBEN Áraink mindég a legolcsóbbak a városban akár készpénzzel akár lefizetésre vásárol SCHWARTZ FURNITURE DO. 79 FRENCH ST. — a Scott St. sarkán New Brunswick, N. J. Tel. KI 5-6385 “kommunista.” Már korábban észrevettem, hogy a volt egyetemi tanárnak egyre vörösebb lesz a füle: látszott, hogy dolgoznak benne az indulatok. Majd, mikor találkozott tekintete az enyémmel, kissé megnyugodott és csak ennyit mondott: — Maguknak fogalmuk sincs arról, hogy Magyarországnak miért kellett a háborúban részt venni és miért nem kerülheti el, hogy ismét részt vegyen abban valamelyik nagyhatalom oldalán, ha ismét kitörne. — Úgy is van! Földrajzi fekvésünk az oka mindennek — szólt bele csendesen a volt huszártiszt felesége. — Mese ez, kérem, mondta indulatosan egy furcsa kis emberke, aki eddig csak hallgatott . . . A mohácsi tragédiát sem a földrajzi fekvésünk idézte elő, hanem a magyar urak széthúzása. És azóta sem tanultunk, illetve azok nem tanultak, akik a magyarság sorsát intézték: anynyifelé húztak, ahányan voltak meg a hányfelé az érdekük megkívánta, s nem azt nézték, hogy a népnek mi az érdeke, — fejezte be szikrázó szemekkel. — Nemcsak az urak, mi is annyifelé huztunk, ahányan vagyunk. Ez mindannyiunk átka és betegsége — mondta csendesen az öreg Szeli bácsi és erősen reám nézett. Mivel nem akartam, hogy tovább feszüljön a-húr, na meg az igazság kedvéért is, én is beleszóltam a vitába és ezeket mondtam: — Mohácsot, nemzetünk legnagyobb tragédiáját valóban az akkori főurak széthúzása és a tehetetlen II. Lajos elleni gyűlöletük idézte elő. Azonban ez nem jelenti azt, hogy földrajzi fekvésünk már akkor, is ne játszott volna szerepet. Hogy Mohács után nem tanultun? Lehet ... II. Lajos halála után két királya is volt az országnak: Zápolyai János és az osztrák Ferdinánd. Az egyik úgy látszott, hogy törökbarát. . . mivelhogy a törökkel tartott. A másik németbarát, mivelhogy a nyugatatl tartott. Az ország mágnásai, főurai megoszlottak, egyik része Zápolyai Jánosnak esküdött hűséget, a másik Ferdinándnak, aztán ezt a “hűséget” gyakran cserélgették. A nép maga, amelynek nem volt joga, csak egyet akart: szabadnak lenni, töröktől, némettől egyaránt. De talán maga Zápolyai is ezt akarta. És azok is, akik vele tartottak. Fráter György, Török Bálint és a többiek. Sőt . . . még azok közül is nagyon sokan, akik a Nyugattól tartottak, illetve Ferdinándnak esküdtek hűséget. Sorsunkat azonban akkor is és ma is földrajzi fekvésünk határozta meg. Mert Zápolya nem azért volt törökbarát, mintha szerette volna a törököket, hanem mert tudta, hogy a Nyugattól, amely akkor a vallásháborúkkal volt elfoglalva, nem várhat segítséget az ország felszabadítására. Ferdinánd sürü betörései sem azt a célt szolgálták, hogy kiverjék a törököt, hanem, hogy megtörjék Zápolyai uralmát és hogy ráülhessen a magyarság nyakára. Az Izlám birodalom hanyatlása után aztán az egész ország az osztrákok kezébe került. S a nép hamarosan érezni kezdte az osztrák önkényt, amely csakhamar attól a kis szabadságtól is megfosztotta, amit még a török meghagyott. — S a négyszázéves Habsburg uralom alatt az ország gyarmattá sülyedt. A nép szabadságvágya azonban egy percre sem szűnt meg. Szabadok és függetlenek akartunk lenni minden időben. De egyetlen nagyhatalom sem respektálta. Az 1848-ban kitört szabadságharcban sem találtunk igazi barátra vagy szövetségesre. A legnemesebb, legtermészetesebb emberi ideálokért folytatott harcunkat a cári önkényuralommal s z ö v etkezett zsarnokság leverte, engedte, hogy a nemzet legjobbjai vérpadon, bitófán, vagy az osztrák börtönökben pusztuljanak el. Az első világháborúban sem a magyar nép akaratából vettünk részt, hanem az osztrák Monarchiához fűződő kényszerházasságunk folytán sodródtunk bele. A Nyugat mindig tudta ezt, mégsem volt méltányos, hanem a legbrutálisabb eszközökkel darabolta széjjel ezeréves országunkat, és mégnagyobb nyomorba döntötte a jogtalanságok sorozatától oly sokat szenvedett népünket. És részben ezért kellett önöknek kivándorolni, — folytattam. A második világháborúban, ugyancsak nem önkéntesen vállalt szerepünkről nem is fontos, hogy beszéljek. Erről majd a jövő történelemirás lesz hivatva Ítéletet mondani. Minket, akiket a magyar sors sodort ide, vagy a világ más részeire — semmi okunk sincs arra, hogy egymást marjuk. Hiszen a hontalanság, az idegenben élés egyetlen népnek sem olyan nehéz, mint nekünk, árva magyaroknak. A gyűlöletet ki kell ölni, nemcsak a mi szivünkből, hanem a világon élő minden j ember szivéből is. Mert csak igy kerülhetünk közelebb egymás- I hoz, a világ pedig a megbékülés- J hez. , Mikor befejeztem, mindenki sem láttam már gyűlöletet: szinte mindnyájan hasonlítottunk egymáshoz. Minthacsak egyazon szülőknek gyermekei lettünk volna, — hiszen azok is vagyunk. A kedves egymásratalálás feszültségét házigazdánk törte meg, aki bort kezdett töltögetni a poharainkba. Aztán valaki du(Folyt. a 4-ik oldalon) Why ruívforíhe phohe?.. extension phones SAVE SO MANY STEPS...SO OFTEN...COST ONLY ABOUT In your kitchen... your bedroom... any room— handy home extension phones are a wonderful convenience. Extra phones not only save needless rushing—they offer greater privacy . . . extra protection . . . and mean fewer missed calls, too. Order today. We’ll see that you’re enjoying your handy new extension promptly. Simply call your Telephone Business Office. NEW JERSEY BELL TELEPHONE COMPANY AU a day Nézzünk szét magunk körül és lássuk be, hogy hálásnak kell lennünk sorsunknak. Mert ha jól körülnézünk — azt is észrevesszük, hogy hányán vannak, kikhez a sors sokkal kevésbé volt kegyes, mint hozzánk. Kisdedek, fiatalok, öreg férfiak és nők, vakok és betegek j Hagy serege szorul mások segítségére. Ezeket látva gondoljunk szerencsés helyzetünkre, hogy nekünk megadatott az. hogy segíteni tudjunk embertársainkon. Adakozzunk amennyire cs?S módunkban van a United Community Campaign céljaira i Nyissuk meg szivünket . . , nyissuk ki pénztárcánkat. UNITED J COMMUNITY/CAMPAIGN SPACE DONATED BY PUBLIC SERVICE A-32Ó-54 AZ UNITED UTJÁN
