Magyar Hirnök, 1954. július-december (45. évfolyam, 26-52. szám)

1954-09-02 / 35. szám

,,,”„rH| 'Magqm&BfMap , I m INcw prunswicK HUNGARIAN JOURNAL P-t ■■■ ...........................J ■■ mi ...... .......... ' ' ■■ ---------­­-------------------- - 11 —1—!■» VOL. 45. ÉVFOLYAM — NO. 35. SZÁM. THE OLDEST AND LARGEST HUNGARIAN PUBLICATION IN NEW JERSEY NEW BRUNSWICK, N. J., THURSDAY, 1954. SZEPTEMBER 2. SOUTH AMBOY SOUTH RIVER MILLTOWN BOUND BROOK SOUTH PLAINFIELD METUCHEN DUNELLEN NIXON STELTON MANVILLE ÁRA 10 CENT A Kersten-bizottsdg A kongresszusi képviselőház Kersten-bizottsága befejezte a Magyarország kommunista rab­igába döntésére vonatkozó tanú­kihallgatásokat. Washington­ban, New Yorkban és Cleveland­­ban különböző pártállásu és fel­fogású magyarok tettek vallo­mást. Felmerült ezzel kapcsola­tosan a kérdés: voltaképpen mi is a célja a Kongresszusnak ezzel az adatgyűjtéssel? Erre felelt Bentley képviselő, amikor meg­jelölte a bizottság hármas cél­ját: Elsősorban az amerikai köz­véleményt akarják tájékoztatni, a kommunista módszerekről. Másodszor az Egyesült Nemze­teknél ellensúlyozzák a szovjet propagandát. Hármadszor pedig adatokat gyűjtenek a felelősség­­revonás idejére . . . Ha majd új­ra szabad lesz Magyarország, e­­zek az adatok a világtörténelem legnagyobb bűnügyét kivizsgáló nemzetközi bíróság asztalára ke­rülnek. Mondott még valamit az el­nöklő Bentley képviselő, bár ezt a New York Times és a hason­szőrű lapok nem közölték. Bent­ley, aki mint amerikai követségi tisztviselő két évet töltött Buda­pesten, személyes tapasztalatból beszélve is megállapította, hogy a magyar népnek a kommuniz­mussal szembeni ellenállása sok­kal erőteljesebb volt, mint a kör­nyező népeké. Mint a románoké, vagy az Amerikában annyira szeretett cseheké. A magyar nép azért állt ellen a legvégsőkig a kommunistáknak — mondta Bentley, — mert Magyarország már az első világháború után, 1919-ben megismerte a kommu­nizmus igazi arcát. S ebben igaza van az amerikai képviselőnek. Behes Csehszlová­kiája örömmel dőlt a Szovjet karjába, — ez történelmi tény. A nyugaton még ma is istenitett Benes készítette elő — még jóval a háború befejezése előtt — Kö­­zép-Keleteurópa mai állapotát. A koldusasszony . . . Az amerikai magyart sohasem kellett arra tanítani, hogy sze­resse szülőhazáját, — miközben hűséggel tartozik uj hazájának. Az egyik nem zárja ki a mási­kat. S mégis akadnak magyarok — hála Istennek ritkán, — akik el­kábulva Amerika nagyságától, kézzel-lábbal igyekeznek min­dent elkövetni, hogy felejtsenek. Hogy őket mindenki igazi ame­rikaiaknak tartsa. Ez a hajlam nem vall emelkedett lélekre és a lélektelen ember Amerikának sem jelent értéket. Egyik honfitársunk, Jakabfy Ferenc pár soros versben gyö­nyörűen megfogalmazta, hogy miért szeretjük szülőhazánkat, Magyarországot. A szokástól eltérően hadd áll­jon itt ez a néhány soros vers, hiszen többet mondani amúgy sem lehet. “Minél tépettebb rongy lesz szép [ruhád, Minél csapzottabb tiszta [homlokod, Nagypénteknek égő kínjait Minél fáradtabb vállal [vonszolod, Minél árvább s lenézettebb [leszel, Hogy érted ujjal mutatnak [reám, Annál pogányabb daccal [hirdetem, Hogy az a koldusasszony az [anyám!” Pezsgő durrogott Moszkvában, Pekingben David Low, a hírneves angol karikaturistának volt egy rajza abban az időben, amikor a hit­leri Németország és Szovjet­­oroszország barátsági szerző­dést kötött. A rajz Hitlert és Sztálint ábrázolta, kézfogás köz­ben. Az aláírás ez volt: iíA vé­­reskezü tömeggyilkoshoz van szerencsém?”—“Igen. S ön, per­sze, a másik hasonszőrű gazem­ber, ha nem tévedek, ugy-e?” Nem tudjuk, hogy most David Low rajzolt-e valamit az Atlee- Malenkov, illetve Attlee-Mao Ce­­tung találkozóról. Dehát nem is lényeges, hogy rajzolt-e vagy sem. Csak az a lényeg, hogy Att­lee és elvtársa, Bevan derűs arc­cal hallgatta a pezsgősüvegek durrogását Moszkvában és Pe­kingben és kezükben a gyöngyö­ző itallal köszöntőt mondtak a szovjet népek egészségére. Csak az élőkre, — természete­sen. A holtakra nem gondolt sem Attlee, sem Bevan. Az élőholtak­ra sem, akik valahol a szöges drótok mögött, vagy a pincebör­tönök mélyén könyörögve kérik az Istent, váltsa meg őket a szen­vedéstől, vegye el tőlük az életet. Miért is gondolt volna Attlee e­­zekre, hiszen a második világhá­ború után ő is segédkezett ab­ban, hogy Közép-Keleteurópa 100 milliónyi népe — köztük a MIÉRT JUTOTT OROSZ KÉZRE A DUNA-TISZA TÁJA? Az “Atlantic Monthly” 10-ol­­dalas cikket közölt Hanson W. Baldwin, a New York Times ka­tonai szakértője tollából. A ma­gyar szempontból rendkívül fon­tos megállapításokat leszögező tanulmánybó 1 az alábbi néhány szemelvény is elegendő ahhoz, hogy annak tanulságait ameri­kai ismerőseink körében is ter­­j esszük. Baldwin cikke főként Chur­chill katonai elgondolásainak mellőzését fejtegeti ugyan, de számos más benfentes Írásaiból idéz. Valamennyien megegyez­nek abban, hogy a nyugati hatal­mak katonai és diplomáciai csőd­jét végeredményben az idézte elő, hogy nem küldtek elegendő erejű felmentő sereget a Kárpá­tok medencéjének felszabadítá­sára. Mark Clark tábornok és Wal­ter Bedell Smith vezérkari fő­nök hiába sürgették Baldwin szerint a stratégiai szempontból olyannyira fontos Kárpátme­dence birtokbavételét — a leg­felső haditanácsot az orosz be­folyás valósággal megbénította, így a magyarlakta vidékek fel­szabadítására szánt hatalmas szövetséges haderő az Adriai tenger kikötői helyett Délfran­­ciaországban szállott partra, a­­hol mindössze másodrendű fela­datokra vállalkozhatott. Churchill még 1944 augusztu­sában is a Balkánon keresztül északra benyomulást sürgette Eisenhower főparancsnoknál, a­­zonban az amerikai katonai had­vezetést béklyókba kötő politi­kai megfontolások végzetesen olya tragédia felé sodorták a vi­lágot, aminek káros következmé­nyeit az egész emberiség évtize­deken át meg fogja szenvedni. Külön elismeréssel emlékezik meg a New York Times katonai szakirója Lukács János hazánk­fia “The Great Powers and Eastern Europe” cimü, nemrég megjelent könyvéről. Megjegyzi, hogy az angol-szász felmentő e­­rők közeledésére váró magyar, szlovák, lengyel stb. csapatok támogatásának kiaknázása he­lyet ta szövetségesek képtelenek voltak kifejlődni és valósággal elakadtak a szűk német fronton. Az elhibázott taktika következ­tében az orosz kordák időt nyer­vén : Amerika ps a szabad világ legtermészetesepb szövetségesei­ket ítélték kommunista rabság­ra. (Elegendő jeentkező esetén az Amerikai M gyár Szövetség sokszorosítva megküldi az At­lantic Monthly fenti cikkének ki­vonatát az azt igénylőknek. Cim 614 Mills Bldg., N.W., Washing­ton 6, D.C.) magyar nép is — szovjet járom­ba kerüljön. Mondják, hogy az elkövetke­zendő angol választásokon a munkáspártnak van esélye a győzelemre. Noshát, akkor min­denki már most elképzelheti ma­gának az angol politikai veze­tést. Pezsgő Boncidától Henri­déig. Londontól Pekingig. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy aki valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­tóságnál. Kossuth-szobor leleplezés Los Angelesben Los Angeles város magyarsá­ga, Szabados Zoltán az ottani helyi lap szerkesztőjének kezde­ményezése és buzgalma révén, julius egy szép vasárnapján, a város egyik szép terén leplezte le Kossuth Lajos szobrát. A re­mekbe készült szobor Finta Sán­dor kitűnő szobrászművészünk alkotása. Az ünnepélyen, ahol sokezres tömeg vett részt, nagy beszédet tartott Ft. Láni Mátyás r. kát plébános, amelyből idéz­zük a következő mondatokat: “A népek nagy ébredésének esztendejében, 1848-ban,” — mondotta beszédében Father Láni, —“a szabadság gondolatá­ban élt a magyar nép is. De ve­zérre várt. Mert a nép küzdeni tud, a nép rabláncokat is horda­ni tudja, de igazi vezér nélkül nem tud állani soha. Kossuth ér­deme, hogy Debrecenből annak idején nemcsak a gondolatot, a szabadság gondolatát indította el, hanem elindította a gondolat­ban összeforrott, de már küzdeni kész népet is, hogy egy ember­ként szálljon szembe az elnyo­mókkal, majd utána a segítségül hivott orosz hengerrel.” “A küzdelemben az egész nem­zet részt vett, nemzetiségre való tekintet nélkül, — folytatta Fa­ther Láni, — és az aradi tizen­három példája bizonyítja, akik között a magyar haza minden nemzetisége képviselve volt: a mártiromság szent magaslatáért küzdő egyetemes nemzet. Kos­suth nem választotta a vértanu­­ság dicsőségét, hanem a mene­külés és számkivetettség keserű kenyerét. Az ő érdeme, hogy mi, amerikai magyarok ma itt lehe­tünk. Kossuth figyelmeztetése LABOR DAY A Munka Ünnepnapja, HÉTFŐ 1954 Szeptember 6 A Verhovay és Rákóczi Egyletek egyesítéséről... A Verhovay Segély Egylet és a Rákóczi Segélyző Egye­sület központi vezetősége és igazgatósága május végén kö­zös nyilatkozatot bocsátott ki a két egylet egyesülési tervei­nek tárgyában s azt lapunk­ban is közöltük. Azóta folynak a cikkezések különböző lapok­ban és folynak az eszmecserék az érdekelt egyletek tagjai kö­zött is, az egyesülési tervet il­letőleg. A Rákóczi Szemle egyik számában f i g yelemreméltó cikk jelent meg az egyesítés tárgyában Vasas József Rá­kóczi főtitkártól. Mérvadó helyről, olyan embertől szár­mazik ez az irás, ez az őszinte, becsületes beszéd, aki alapos kell, hogy ébren tartson bennün­ket: vigyázzunk a szabadságra! 100 év után ismét az orosz hen­ger fenyeget, amely ellen Kos­suth küzdött. Otthon ma is a mártírok ezrei véreznek és hal­nak meg és kívül a hazán a hon­talanok serege él. Fogadj uk meg, hogy elsőszülött jogainkból, em­beri és szabadságjogainkból egy jottányit sem engedünk,” — fe­jezte be hatalmas tapssal foga­dott beszédét Father Láni. MI ÚJSÁG A FALUBAN? A FRENCH STREET 101 szám alatt, a Plum Street sarkán levő emeletes épületen hetek óta nagyvonalú átalakítási munká­latokat láthattak a mitsem sejtő szemlélpk ... Most azután lehullt a lepel s mindenki látja, hogy mi készül: a majdnem készen levő gyönyörű modern helyiségben egy bank, illetve takarékpénztár lesz, még pedig a “MAGYAR SAVINGS AND LOAN ASSO­CIATION” . . . Arany betűkkel felírva már ott díszeleg a sarok­bejárat felett ez a felírás és ma már széltében-hosszában tudják, hogy ez nem más, mint a Magyar Building & Loan Association, amely a törvényes formák sze­rint Takarékpénztárrá és Hitel­­intézetté fejlődött át. — Hóna­pok óta tartogatjuk a nagy hirt, Az uj New Brunswick-i magyar évangéliksu lelkész és családja A New Brunswick-i Első Magyar Evangélikus Egyház uj lelkésze, Nt. Bell Lajos már jénékány hete megérkezett Ohioból s beköltözött családjával az újjáalakított Somerset utcai parókiára, de csak most van módunkban a fenti képen bemutatni őket lapunk olvasóinak: Ntc- Bell Lajos és hitvese, valamint ífj. Lajos és Péter, akik a szörnyű háború és sok viszontagság után néhány évvel ezelőtt szerencsésen megérkeztek Amerika szabad földjére » . . Szívből kívánjuk, hogy sokáig itt legyenek közöttünk s boldog, megelégedett legyen életük! készül a nagy cikkünk ezzel kap­csolatban s hogy most mégis szó­lunk erői, a megnyitás előtt, an­nak az a magyarázata, hogy va­laki megállított minket a French Street-en és azt kérdezte, hogy mi az, itt épül egy hatalmas ma­gyar intézmény, egy magyar ta­karékpénztár, a New Jersey-i magyarság legnagyobb pénzin­tézménye és mi hallgatunk, egy szót sem Írunk minderről . . . ? A magyar építeni és alkotni tu­dást, a magyar összefogás ere­jét és a magyarság üzleti érzé­kének nagyvonalúságát minden­nél ékesebben hirdető ezen ma­gyar "Takarékpénztár Egyesület banképületéről a formális meg­nyitás előtt lehullt a lepel, ott dí­szelegnek a szemünknek és szivünknek oly szép aranybetük: “Magyar Savings & Loan Asso­ciation” ... s mi nem tehetünk mást, mint megírjuk, — ahogy ennek a rovatnak helyi híreket elmondó jellege megkívánja, — megírjuk azt, hogy: készül a magyar takarékpénztár a French Street-en, a magyar ne­gyed szivében . . . nemsokára el­érkezik az ünnepélyes megnyi­tás nagy napja és készülnek cik­keink, írásaink is már erre a LIVE Poultry Market (élőszárnyas üzlet) a Plum Street-en eladó. Te­lefonálhat minden időben: CHar­­ter 7-0292. nagy eseményre . . . ! Figyelje mindenki lapunk legközelebbi számait! NT. PAPP KÁROLY Whar­ton, Ohio-i ref. lelkész (a New Brunswick-i Magyar Presbiteri­­ánus Egyház volt lelkésze) pré­dikált vasárnap a Somerset ut­cai református templomban. A vakációját itt töltő Nt. Papp Ká­roly, aki az Amerikai Magyar Református Egyesület egyik al­elnöki tisztjét tölti be, azt mond­ja, hogy hiába, igazsága van a régi magyar mondásnak: “Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szive vissza ...” Aki egyszer New Brunswickon letelepedett, az akárhova menjen nagy Ame­rikában, mindig visszavágyik az itteni magyarság közé . . . .! A NEW BRUNSWICK-i Ma­gyar Női Demokrata Kör jubi­leumi ünnepélyének előkészítő bizottságáról Írott multheti be­számolónkból, legnagyobb sajná­latunkra kimaradt Kukor Imré­­né és Sütő Ferencné neve, amit most készséggel pótolunk. IFJ. MAROSITS S. JÓZSEF (106 Sandford St.) — Id Maro-HÄZ1 MUN KÁRA, bentlakással asz­­szonyt keresek. Jó fizetés, kellemes otthon. 122 North 8th Ave. High­land Park. Tel. CHarter 7-1746. sits József és neje 211 Redmond St.-i honfitársaink 26 éves fia kedden váratlanul meghalt . . . Fiatalon, élete delén szólította magához őt az Ur . . . mélyen le­sújtva ifjú hitvesét, szerető jó szüleit, testvérét, családtagjait és barátait . . . Holttestét a Go­­wen Temetkezési Kápolnában ravatalozták fel s onnan lesz a temetése szombaton, szept. 4-én reggel 9 órakor, a Szt. László r.k. templomban 9:30-kor tar­tandó gyászmise után a St. Pé­ter temetőbe. — Ifj. Marosits József 1946-ban végezte el a New Brunswick highschoolt, két évig szolgált az Egyesült Álla­mok haderejében, a marinerek­­nél, 1 évig pedig a mariner re­serve corps-ban. A Westing­house Electric Co. Raritan Township-ben levő telepen dol­gozott, mint foreman. — Hirte­len bekövetkezett halálának hí­rét megrendüléssel és részvéttel vette mindenki, aki a Marosits­­családot ismerte . . . JUHÁSZ BÉLA és neje, sz. Jelinek Gertrude beköltöztek u­­j onnan átalakított, díszes laká­sukba, az 53 Wycoff Street-re. (Folyt, a 3-ik oldalon) GYAKORLOTT asztalos kerestetik. Cim: Marfred Cabinet Co., High­way 18, New Brunswick, N. J. Tel.: SO. River 6-4163. ismerője az amerikai magyar egyleti életnek és mindazok­nak a problémáknak, amikkel eg£ többmilliós biztositó in­tézménynek számolnia kell. Éppen ezért célszerűnek tart­juk ezt a cikket teljes terje­delmében lapunkban is közre­adni, hogy olvasóink annál tisztább képet kapjanak a dol­gok hogyanálta felől . . . Időről-időre mindkét egylet hivatalos lapjából át fogunk venni hasonló cikkeket, ké­sőbb pedig esetleg más lapok­ból is közlünk hozzászóláso­kat, vagy helyet adunk a hoz­zánk beküldött esetleges hoz­zászólásoknak is. (A magunk véleményét—mint akik mind­két egyletnek családostól tag­jai vagyunk — a nyilatkozat közlése idején már elmondot­tuk: őszinte örömmel vesszük az egyesülési tervet! — Szerk.) Mit jelent a Nyilatkozat? “Legutóbbi 1 a p s z ámunkban megjelent egy Nyilatkozat, melyben bejelentette a Rákóczi Segélyző Egylet és a Verhovay Segély Egylet tisztikara és igaz­gatósága azt, hogy a két egyesü­let egyesítése tárgyában tartott tanácsokzás megtalálta a lehe­tőséget ahhoz, hogy e két test­véregylet egyesüljön, hogy jövő­jét biztosítsa. Mit akarunk mondani azzal, hogy “jövőjét biztosítsa?” Egyetlen egyleti tag sem mond­hatja azt, hogy az ő egyletének jövője nincs biztosítva, hiszen évtizedeken át egyebet sem ol­vashat az egylet hivatalos jelen­téseiből, mint a folytonos fejlő­dést, vagyon és tagszaporulatot. Azt sem mondhatja egyik egylet tagsága sem, hogy az ő egyleté­nek szüksége van arra, hogy más egylettel egyesüljön. Egyik egyletnek sincs szüksége a má­sik egyletre, mert mind a kettő a legjobb állapotban van; ezt megállapították hivatalosan is azok a szakemberek, akiknek ez a hivatásuk. Hogy mégis egyesü­lésről tárgyalnak, annak szük­ségességét a jövőbe való látás, a várható változások diktálják. Senki sem lát a jövőbe, azonban a jelen már előreveti árnyékát annak, hogy a kicsi vagy állan­dóan kicsi marad, vagy elnyeli a nagy, mert nem fog, nem lesz ké­pes haladni az árral, amely ver­senyt fut a fejlődéssel. A Rákóczi és Verhovay egyle­tek egyesítési kísérlete nem más, mint összetenni az erőt, csopor­tosítani az osztályokat, megköny nyiteni a tag-befizetéseket és ezeken felül megtakarítani éven­te sokezer dollárt a fenntartási költségeknél azáltal, hogy nem kellene két konvenciót tartani és két csoport központi tisztviselőt fizetni, nem kellene két egyleti lapot kiadni, nem lenne szükség a szervezési munkában egymás (Folyt, az ő-ik oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom