Magyar Hirnök, 1954. július-december (45. évfolyam, 26-52. szám)

1954-07-29 / 30. szám

MERGED WITH The Only Hungarian Newspaper in New Brunswick IHagytüi js Bilifan EGYESÜLT LAP HUNGARIAN JOURNAL Az Egyedüli Magyar Újság New Brunswickon VOL. 45. ÉVFOLYAM — NO. 30. SZÁM THE OLDEST AND LARGEST HUNGARIAN PUBLICATION IN NEW JERSEY NEW BRUNSWICK, N. J„ THURSDAY, 1954. JULIUS 29 SOUTH AMBOY SOUTH RIVER MILLTOWN BOUND BROOK SOUTH PLAINFIELD METUCHEN DUNELLEN NIXON STELTON MANVILLE ÁRA 10 CENT A szárazság és az “ártatlan” veréb • Megsül a szárán a kukorica, a hires jersey-i krumpli aprón marad — hogy hirtelenében csak erről a kettőről beszéljünk. A szárazság jóvátehetetlen károkat okozott. Ha eső lenne, már az sem használna sokat. New York város piacán hiány­zik a nagy jersey-i felhozatal. Egyelőre főleg zöldségfélékben . . . S hogy a baj még nagyobb legyen, az erdőtüzektől inkább tartani lehet az idén, mint a ta­valy. Pedig tavaly is sok volt a kár. A madarak is keserűséget okoznak a gazdáknak. A verebek hatalmas rajokban lepik el a ku­koricatáblákat. Velük együtt a vörösszárnyu fekete madarak. Nekiesnek a kukoricacsöveknek és ahol eljárnak, ott csak a csut­ka marad. Szakértők szerint ez a szokat­lan arányú madárveszedelem azért van, mert a szárazság miatt a kukacok, giliszták is el­pusztultak a földben, vagy olyan mélyen vannak, hogy a madarak nem jutnak hozzájuk. így aztán nincs más módjuk, mint kukori­cával csillapítani éhségüket. A szakértők azt is megemlí­tik, hogy a nagyarányú ter­mény-pusztításban a verebek tu­lajdonképen ártatlanok. A ve­réb túlságosan gyönge és ügyet­len, smehogy képes volna meg­bántani a kukoricacsöveket. Ezt a feladatot más, bizonyára erő­sebb, nagyobb madarak végzik el. Persze, aztán a veréb él az al­kalommal. Ez azonban inkább csak tudo­mányos szempontból érdekes. A lényeg az, hogy a katasztrofális szárazság következtében nagy a kár. Olyan nagy, hogy egyelőre felbecsülni sem lehet. Egy szörnyeteg rémtettei Washingtonban a legtöbbet emlegetett szó mostanság ez volt: filibuster. Azt jelenti, hogy a Kongresszusban valame­lyik politikai párt, vagy annak tagjai hosszú beszédekkel, vagy más eszközökkel megakadá­lyozzák valamelyik törvényter­vezet gyors letárgyalását és megszavazását. Az atomerő békés felhaszná­lásával kapcsolatos törvény módosítása körül alakult ki a fi­libuster. A szenátorok szeme vörös az álmatlanságtól és szo­katlan mennyiségű kávé fo­gyasztásával próbáltak lelket önteni magukba. A késő éjsza­kákba nyúló tárgyalásokon ha valamelyik szenátor összeesett, beviszik a ruhatárba és lefekte­tik a hadseregtől kölcsönkért tábori ágyakra; de rövid szundi­kálás után felriadtak és vér­­benforgó szemmel rohantak be az ülésterembe, ahol mindig u­­gyanaz a kép fogadta. Valame­lyik kollégájuk beszél, beszél . . . Nem próbáljuk megmagya­rázni a vita tárgyát képező mó­dosító törvényjavaslatot. Ku­sza, szövevényes ügy ez. A lé­nyeg belőle csak az, hogy a kor­mányzópárt és az ellenzék most első ízben csapott össze isten­igazában. Ez már az őszi válasz­tások előfutama. Voltaképpen nem is erről a parlamenti szószátyárkodásról akartunk beszélni, hanem arról, ami kirobbantotta a vitát. Ko­runk szörnyetegéről, az atom­energiáról. Nincs nap és nincs óra, hogy erről a szörnyetegről ne hallanánk valamit. Régente a mesékben olvastunk olyasmit, hogy a varázsló kihúzta egy ü­­veg dugóját és kilépett belőle a mindent eltiporni akaró szörny. Az mese volt. Ez a valóság. Azt már mindenki tudja, hogy mi lesz az atomerő rendeltetése há­borúban. De hogy mit lehet csi­nálni vele békében, arról eltérők a vélemények. S hogy mennyire eltérők, azt éppen a washingtoni szópárbaj bizonyítja. Szinte biztosra vehetjük, hogy majd a későbbi időkben a törté­nelem ezt a korszakot atomkor­szaknak nevezi. Senki sem tudna arra feleletet adni, hogy mit rejt méhében ez a korszak? Csak azt tudjuk, hogy a szörnye­teg itt van köztünk. Szeretnők, ha talamas erejét építésre hasz­nálhatnék fel, de nem bírunk vele. . Mi, emberek, egyre kisebbek leszünk, miközben ő állandóan növekszik, hatalmaskodik. A va­rázsló már nem tudja vissza­nyomni az üvegbe, ahonnét ki­szállt. Itt van és itt lesz köz­tünk immár mindég. A szörnye­teg. Magyar siralmak Úgy érezzük, hogy szólnunk kell az Amerikai Magyar Szö­vetségről. Az volna a feladata, hogy összefogja az amerikai magyar erőket és ezt az össze­fogott erőt éppen ott érvényesít­se, ahol szükség van reá. Az amerikai helyi magyar egyletek virágoznak— hála Is­tennek! — és az egyes magyar emberek túlnyomó részben jó­módúak. Akadnak köztünk gaz­dagok is. De ezzel éppen fordí­tott viszonyban — úgy érezzük — az Amerikai Magyar Szövet­ség satnyul, tevékenységi köre zsugorodik, mert a központnak (Folyt, a 4-ik oldalon) Magyar származású püspök beszél a new yorki Szent István napon A külsőségekben is rendkívül diszesnek ígérkező new yorki Szent István ünnepség angol szónoka Amerika egyetlen ma­­gyarszármazásu püspöke, Jo­seph Annabring lesz. A püspök Magyarországon született. A magyar szónok Főt. Magyary Gyula pápai prelátus, aki a ró­mai Vatikánvárosból repülőgé­pen érkezik New Yorkba. Mint ismeretes az ünnepség augusztus 15-én vasárnap dél­után 4 órakor lesz a St. Patrick székesegyházban, ahol Spell­man new yorki bíboros érsek prezideál. A magyarok Mária-zászlók­­kal, valamint amerikai és. ma­gyar zászlókkal vonulnak fel a Fifth Avenuen. Gyülekezés a 61-ik utcában, a Madison és Fifth Avenue közt, délután fél 3-kor. RÖVIDEN... Valami azért megmaradt. Co­­vingtonban Mrs. Bernadette Keller házasságát felbontotta a biró. De megengedte a volt férj­nek, hogy ezután is az asszony kiskertjébe járjon, mert a hor­gászathoz szükséges giliszta­­tenyészde ezután is közös ma­rad . . . Találtak egy aranyórát . . . Egy párisi újságban nemrég megjelent ez az apróhirdetés: “A Luxembourg-parkban ma férfi aranyórát találtak. Aki elvesztette elmehet érte a . . . (következik a lakáscím). A rákövetkező huszonnégy ó­­ra alatt hatvanhét ember jelent meg e jelzett címen. Mindany­­nyian a Luxembourg-kertben vesztették el aranyórájukat. Az aki megtalálta, egyenként bocsátotta be az embereket, mindannyiszor gyönyörű arany­órát vett ki asztala fiókjából és megkérdezte: “Talán ez az?” Valamennyi jelentkező azt fe­lelte, igen, ez az. Valamennyien örömmel fizették meg a becsüle­tes megtalálónak járó törvényes jutalmat s azzal sietve távoztak. Otthon aztán megállapították, hogy az óra nem arany, hanem értéktelen krumpli. A szélhámos “megtaláló” né­hány tucat értéktelen órát vásá­rolt össze abban a lélektanilag helyes számításban, hogy a be­csületes “elvesztőnek” nem lesz sietősebb dolga, mint az órával odóbb állni. Földalatti kórház. Egy belga városkában emeletráépítéssel nagyobbitanak egy leányiskolát. Munka közben repedések mutat­koztak a falakban úgy hogy az építésvezető attól tartott, hogy a ház alapja sülyedőben van. Megindultak az ásatások s en­nek folyamán 8 méter mélység­ben egy telj esen berendezett volt német hadikórházra bukkantak. A hadikórház létezése eddig a hatóságok előtt telj esen ismeret­len volt. Az iskolát házbeomlás veszélye miatt azonnal kiürítet­ték. Makacs a rendőrhatóság. Az iowai Oskaloosaban a rendőrség őrizetbe vette Lotie McCreary-t, mert bebizonyosodott, hogy ré­szegen hajtotta a kocsiját. Mc- Creay tiltakozott az őrizetbevé­tel ellen, mindegyre azt hajto­gatva, hogy hiszen a kutyája, Queenie ült a kormánykerék mellett . . . Drága a jersey-i egér. Jersey Cityben Mrs. Catherine Hylan­­der, aki a Commercial Enclosed Fuse Co. csomagolóosztályán dolgozott, beperelte a céget és 3,200 dollár kártéritást kapott. Az asszony bebizonyította, hogy egy egértől megrémült és idegei tönkrementek. Markos Lajos kiállítása Fort Monmouth mellett, Tinton Falls hires Old Mill he­lyiségében 30 képből rendezett kiállítást Markos Lajos, a kitűnő magyar festőművész. Markos Lajos már az óhazá­ban nevet szerzett magának. E- gész fiatalon, 1943-ban meg­nyerte a Zrinyi-nemzeti dijat. 1939-ben végezte a szépművé­szeti akadémiát. Amerikába vándorlása előtt két és fél évig élt Olaszországban. Olasz a fe­lesége is. Gyönyörű hangú ope­raénekesnő. Megkérdeztük Markos La­jost, hogy milyen tárgyuak a ké­pei? — Kivétel nélkül magyar tárgyuak, — felelte. — Nem is festek én már életemben más ké­pet, mint magyart. Egyszerűen nem érzem át a más témát. A magyar nép arcát festem, a ma­gyar táj levegőjében ... A kiál­lítás látogatóit magyar zene fo­gadja. Ha képeimet csakugyan értékelni akarja, a közönségnek bele kell élnie magát a magyar atmoszférába. Az angolok és skótok. A skó­tok fukarsága Angliában köz­mondásos és a lapok hemzseg­nek a róluk szóló anekdotáktól. A “Tit-Bits” cimü lap most a következő példával mutatja be az angolok és a skótok közti kü­lönbséget. Ha egy angol észre­veszi, hogy kopaszodik, drága szereket vesz, hogy haja újra megnőj jön s végül sóhatjva ál­­latpitja meg, hogy nem használ­nak semmit. Ha azonban a skót ember úgy látja, hogy kopaszo­dik a feje, akkor sietve eladja a fésűjét és a hajkeféjét. Kós Károly 70 éves. A híres erdélyi iró és építész most töl­tötte be a 70-ik életévét. Kós Ká­roly már hosszú évek óta nem foglalkozik írással. Építészetet tanít, mert a komunista rend­szer csak ebben a munkakörben tűri meg. “Megnyertük” a mohácsi csatát Az amerikai magyar cserkészek hadijátékában Zápolya idejében megérkezett (A most következő helyszíni beszámolóban a nevek nem va­lódiak, sőt a helyet sem jelöljük meg. Lehet, hogy túlzott óva­tosság, de könnyen lehetséges, a szereplőknek hozzátartozói él­nek a szülőhazában és a zsarno­koskodó vörös bitorlókkal szem­ben sohasem lehet elég óvatos az ember.) Tökéletesen tudatában va­gyok, hogy egy tisztességes be­számolót nem igy kéne kezdeni. S még hozzá történelmi beszá­molót. De bizonyosan megbocsátja az Isten, ha ezúttal eltérek a szokásos bevezetéstől, figyel­men kívül hagyom a rétorika szabályait az érdeklődés felkel­tésére vonatkozólag s egész egyszerűen — a végén kezdve— elrikkantom magam: “Megnyer­tük a mohácsi csatát!” Mondom, tökéletesen tudatá­ban vagyok, hogy ‘lelőttem a poént,” ahogy ezt Pesten szok­ták ilyen esetben megjegyezni. Dehát arra gondoltam, olyan ritkán van öröme mai világban a magyarnak s miért ne tudhat­ná meg mindenki idejében, hogy 427 év múlva történelmünk egy nagy csorbáját fényesre köszö­rültük. Szolimán készülődök A tengerpart közelében va­gyunk, egy bővizű patak part­­ján. A parton messzire látható tábla van, ezzel a felírással: Du­na. Oldalt a bujazöld hajlatokba Szolimán, illetve Karsay Sanyi felvezette a vörös turbános se­reget, ágyúit pedig meglepően előre tolta, amiből egyes semle­ges megfigyelők már a törökök könnyű győzelméről kezdtek jó­solgatni. Mellettem valaki a mohácsi csata idejéből szárma­zó fényképező masinával pró­bálta a két szembenálló tábort megörökíteni, de a viharvert masina, éppen a történelmi pil-MI ÚJSÁG A FALUBAN? A RÁKÓCZI NAP hatalmas sikerű volt múlt vasárnap a Linwood Groveban. Nem túlo­zunk, ha azt mondjuk, hogy Ma­gyar-Amerika nem látott még pikniket, amig a magyarok ide New Bronswick nem jöttek szer­te Amerikából és Kanadából mert az csak itt történik meg, hogy rokonok és földiek ilyen hatalmas baráti találkozójává fejlődött ez a minden évben megismétlődő Rákóczi Nap pik­nik . . . Ritkán látott hatalmas tömeg jött össze ezen a Rákóczi Napon is, magyarok a szélrózsa minden irányából s folyt a vi­dám mulatozás, lakmározás, ze­ne, tánc ... A Kára-Németh ze­nekar ugyancsak kitett magáért ezen alkalommal is, olyan jó­ízűen húzták egész nap, hogy csak úgy rezgett bele a nagy szala ... de még a környék is . .. Többször jött a rendőr, hogy a szomszédság panaszkodik s telefonálgat a rendőrségre, hogy túl hangos a zene a hangszóró-2 FELNŐTT kertes otthonában 1-2 állatszerető fizető vendég jó ott­hont talál. Telefon (esténként 9 és 11 között) vasárnap: CH 9-4575. kon ... Az arcokon ott ült a már ismert “Rákóczi mosoly” ... a biztonságérzet, a siker feletti jogos öröm mosolya ... A ren­dezőség minden tagját dicséret illeti ezért a szép piknikért s kü­lönösen a brunswickiakat, akik most is oroszlánrészt vállaltak a munkákból . . .! — Volt min­denből bőven s minden elfogyott szépen . . . csak a por nem akart szűnni . . . (Már a múltkori e­­gyik pikniken is tapasztalható volt, hogy a por mind nagyobb mértékben lepi be a fákat, autó­kat és az emberek ruháját ezen a piknikhelyen . . . reméljük a­­zonban,. hogy a helyzetet vala­hogy orvosolni fogják a helyiség tulajdonosai . . .) A MIDDLESEX MEGYEI Demokrata Kör a jövő szerdán, augusztus 4-én egy egésznapos autóbusz-kirándulást rendez At­lantic City-be. A Magyar De­mokrata asszonyok és mindazok akik egy élvezetes kirándulá­son akarnak részt venni, jól te­szik, ha felhívják a Demokrata Női Kör elnökét, Kára Péternét (Tel. CHarter 9-3951) aki szí­vesen ad további felvilágosítást e kirándulásra vonatkozólag. A- kár tagja a körnek, akár nem, részt vehet ezen a kiránduláson bárki. 1D. NÉMETH ANTAL és ne­je, Harway St.-i lakosok, a hi­res Németh Testvérek édes szü­lei a múlt kedden ünnepelték boldog házasságuk 40-ik évfor­dulóját, mely alkalomból gyer­mekeik és a család tagjai felke­resték őket s szerencsekivána­­taikat kifejezve s kedveskedve az ünnepeiteknek, egy feltdhe­­tetlen szép napot töltöttek e­­együtt. ÖZV. SZABÓ JÁNOSNÉ, 25 Oak St.-i lakos a napokban ün­nepli 71-ik születésnapját. Sza­­bóné, előrehaladott kora dacára ma is kiveszi részét a munkából úgy egyházánál, mint a De­mokrata Körnél. TÓTH JÁNOS Hamilton St.-i lakost ki ne ismerné Brunswi­­ckon? Nem régen nagyobb ope­ráción ment keresztül, és aki a múlt vasárnap a Rákóczi napon látta, hogy hogyan járta és ropta a magyar verbunkost az is alig akarta elhinni, hogy Já­nos bácsi jóval 70 éven felüli fiú. De nem is akar ám ő meg­öregedni. “öregedjen meg aki ráér, de én nem érek rá” mond­ja Tóth bácsi. JOSAY, FERENC és neje, a 188 Rutgers St.-i lakosok a múlt vasárnap ünnepelték boldog há­zasságuk 35-ik évfordulóját. A KÁRA-NÉMETH Testvé­rek Zenekarának mulatsági naptárán hirdetett augusztus elsejei, vagyis a most vasárnapi pikniken ők nem szerepelnek. Ezt azért jelenti be a zenekar karmestere, hogy félreértés ne legyen a zenekar barátai és pár­tolói részéről. Szóval: a zenekar tagjai vakációznak most vasár­nap, augusztus elsején. SZERKESZTŐNK a Catskill­­hegyekben vakációzása közben egy nap ellátogatott a Medusa, N. Y. közelében táborozó ma­gyar cserkészek táborába, ahol New Brunswickból a kis Olcsvá­ry Palika vett részt, ebben a mindenképpen testnevelő és jel­lemfejlesztő szép munkában. A New York-i Erőss Gusztáv nevű 7-es számú magyar cserkészcsa­pat táborozásába Vasváry Zol­tán cserkésztiszt vezette, s ab­ban 32 cserkészfiu vett részt; Woodbridgeről 6 fiú és a többi New York-i. NOVÁK IBOLYA, lapunk és könyvesboltunk alkalmazott­­j a a j övő héten, aug. 2-től kezd­ve vakációra lesz s igy a 134 French St. alatti irodánk csak hétfőn, kedden és szerdán, aug. 2-3-4-én d. u. 4-6-ig lesz nyitva. A NEW BRUNSWICKI tűz­oltóság úgynevezett U. F. Asso­ciation most szerdán, julius 28- án egy autóbusz kirándulást rendezett gyermekeknek a new yorki Polo Groundra. 150 brunswicki gyermek vett részt (Folyt, a 3-ik oldalon) ÚJONNAN rendbehozott és bebuto­­rozott négy szoba és fürdőszobás lakás gyermeknélküli munkás csa­ládnak havi $100-ért kiadó. Ér­deklődni a szerkesztőségben. Tele­fon: CH 9-3791. lanatban szétnyílt, mint egy bazsarózsa. Pedig lett volna mit fényké­pezni. Karsay Sanyi, az egyik cserkész csoport őrsparancsno­ka Szolimán képében leborult napkelet felé. Az egész török tá­bor Allah nevét üvöltette és a prófétáét. Egyelőre csak ennyi történt a török táborban. A magyar táborban szorgosan köszörülték a kardokat s kon­gatták a vészharangokat. Álta­lában minden lelkiismeretesen az 1526. évi csata előtti hangu­latot sugározta. Még krumplihá­­mozás közben Tóth Matyi, a ki­rály szakácsa is megjelent és felséges urához intézte a törté­nelmi kérdést’: “Hol készítsem el, Uram, az ebédet?” Mire Endresz Pista azt felelete, II. Lajos képében: “Isten todja, hogy hol fogonk ma ebédelni...” A magyar táborban topogtak az idegességtől. Úgy érezték, hogy ők most megverhetnék a kontyosokat, hacsak egy pará­nyi épkézláb haditerv volna. Bizonyosan az efölötti elkese­redés hajtotta végül is Kovács Bandit. Azt mondta nekem: “Bácsi, mit szólna, ha én húsz főnyi jó kemény vitézzel meg­kerülném azt a szöllőhegyet s a törököt hátból kapnám . . .?” Egy stratéga biztosságával fe­­' Jtem neki, hogy ennél okosab­bat nem is tehetne. Végül kétel­kedésemet fejeztem ki, hogy vájjon a magyar tábor vezérka­ra ebbe belemegy-e . . .? Kovács Bandi szép gyermek arca pirosra gyűlt. “Biztosan nem akarnák. Már látom, hogy miattuk megint akár el is ve­­szithetnők a mohácsi csatát. . .” A szememben lehetett valami biztatás féle, mert Kovács Ban­di elrohant: Azt hiszem, a ma­gyar táborban nem is sejtettek semmit a készülő hadicselről. Egy ló, amelyikben kevés a lelkesedés Mostmár minden jel ar^a val­lott, hogy kezdődik a csata. Ki­vezették a bokrok közül az öreg tábori paripát. Napi két dollárt fizet érte a török és magyar tá­bor közösen, de nem éri meg bé­rének még a felét sem. Gazdája már régóta csak családi ereklye gyanánt tartja, s ez meglátszik a kiérdemesült gebe viselkedé­sén. Pedig dupla teendőt várnak tőle. Először Szolimánt kéne a hátára vennie s aztán a csata második részében Tóth Matyi­­val a Csele .patak irányában tá­voznia. Már az első feladatnál nehézségek vannak, mert a har­ci mént nem érdekli a rivalgó trombita. Inkább enni szeretne. A két vezérkar láthatólag i­­deges s azt jól látom, hogy Ko­vács Bandi húsz derék vitézével a bokrok közt ügyesen rejtőzve, néha kúszva rövidesen már Szo­limán hátában lesz. A török tá­borban egyelőre a trombitát tul­­harsogja a gyaurok szidalmazá­sa, de egyszerre riadtan elhall­gatnak. Kovács Bandi már pü­­föli őket, ahol éri. A magyar táborban a vezér­kar csak ámul-bámul. Főleg ak­kor, amikor Zápolya János is megérkezik a derék haddal. “La­ci, maradj a Duna túlsó part­ján!” — kiabál valaki Csekey Lacinak, de az úgy tesz, mintha nem hallana semmit. Belegázol a Dunába s utána a vitézei. A török tábort már rég meg­­(Folyt, a 2-ík cldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom