Magyar Hirnök, 1954. július-december (45. évfolyam, 26-52. szám)
1954-12-23 / 51. szám
MERGED WITH The Only Hungarian Newspaper in New Brunswick Illagy (ti BfMap EGYESÜLT LAP HUNGARIAN JOURNAL Ax Egyedüli Magyar Újság New Brunswickon VOL. 45. ÉVFOLYAM NO. 51. SZÁM. THE OLDEST AND LARGEST HUNGARIAN PUBLICATION IN NEW JERSEY NEW BRUNSWICK, N. J., THURSDAY, 1954. DECEMBER 23 SOUTH AMBOY SOUTH RIVER MILLTOWN BOUND BROOK SOUTH PLAINFIELD METUC HEN DUNELLEN NIXON STELTON MANVILLE ÁRA 10 CENT KARÁCSONYI ÜZENET AZ ÓHAZÁBA Karácsony, 1954 NE FÉLJETEK... Father KISS GYULA, az Amerikai Magyar Katolikus Liga elnöke az alábbi rádióüzenetet küldte a kommunista rabságban szenvedő magyar testvéreinkhez: “Szeretett Magyar Testvéreim! Ismét elérkezett szent karácsony, a szeretetnek és békességnek szent-ünnepe. Mégis mit látunk magunk körül? Harcot, békétlenséget és gyűlöletet. Talán sohasem volt az emberiség annyira távol karácsony igaz szellemétől, mint 1954-ben. Bár a rádiók és televíziós készülékek békét hirdetnek az éther hullámain keresztül, az államférfiak egyebet sem hangoztatnak, mint jóakaratu megértést és békességet. Az események az ellenkezőről tesznek tanúságot és a világ lázasan fegyverkezik. Nyugat szabad népei azért, hogy megvédjék magukat a Kelet kommunista barbarizmusával szemben, mig Kelet diktátorai azért, hogy adott pillanatban megkíséreljék lehengerelni és rabigájukba hajtani Nyugat szabad népeit. A kommunisták ma a béke leghangosabb szószólói. Az ő békéjük azonban hasonló a temetők csendjéhez, megszűnik a szabad gondolkodás, elhal a szó, lehull, elpusztul a keresztény kultúra, hogy helyet adjon egy istentelen parancsuralmi világnézetnek, melynek nyomában jár a pusztulás. Az árva magyar nép tragikus áldozata a jelenlegi világhelyzetnek. Ezer éves keresztény kultúrája a történelem folyamán feladatává tette, hogy védőbástyaként őrködjék a Nyugat kultúrája és a kereszténység felett, hogy megvédje azt a keletről állandóan fenyegető veszély ellen. A jelen időben az a látszat, hogy elbukott nemes harcában a magyar nemzet, mintha a keleti barbárok rabláncaira fűzve szolgailag követné Moszkva parancsait. De ez csak látszat. Sok ezer mérföld távolság és áthatolhatatlan vasfüggöny, mely bennünket egymástól elválaszt, de lelki kapcsolataink nem szakadtak meg, s büszkén állapítjuk meg, hogy a kommunista sajtó nem képes leplezni a ti elégedetlenségteket és passzív ellenállástokát a mai kormányzattal szemben, s a bennetek égő kiolthatatlan vágyat a krisztusi igazság és az emberi szabadság után. Mi, amerikai magyarok, akik az Amerikai Magyar Katolikus Ligába tömörültünk, ezen a szent estén a szabadság földjéről a Béke Fejedelméhez küldjük esdő imáinkat. Értetek könyörgünk óhazai magyar testvéreink. Hő imáink az Egek Urához szállnak kérve és könyörögve, hogy az ő kegyelmével mielőbb győzedelmeskedjék az igazság és a béke, hogy a rabság bilincsei mielőbb hulljanak le csuklóitokról és mielőbb jöjjön el számotokra a felszabadulás. A mai napon azonban nemcsak imádkozunk értetek, hanem ígéretet is teszünk nektek. Megígérjük, hogy az amerikai közvéleményt állandóan ébrentartjuk, rámutatva a magyar nemzettel történt igazságtalanságokra és szenvedésteikre, s világosságot derítünk a sátáni módszerekre, melyekkel a kommunisták rabigában tartanak benneteket. Ugyancsak nem szűnünk meg a világ lelkiismeretéhez appellálni, erőteljes akciót követelve a katolikus Egyház és a magyar nemzet nagy mártyrjának, Mindszenty József hercegprímásunknak kiszabadítása érdekében. Ehhez adjon az Isteni Kisded nekünk erőt és kegyelmet, nektek pedig, szenvedő magyar testvéreink ahhoz, hogy szenvedésteiteket türelemmel viselhessétek addig, mig egy napon megnyílnak börtönötök ajtajai. Akkor majd mindannyian szabad magyarok együtt fogjuk zengeni szent karácsony énekét: “Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaratu embereknek.” A MI KARÁCSONYUNK Mikor van karácsony? Azzal kezdődik-e, hogy hirtelen zúzmara lepi meg kertünk utolsó virágait? Vagy azzal, hogy a csendes éjszakában, vagy ablaktáblákat ostromló szélviharban megérkeznek az első hópihék? Akkor köszönt-e be, amikor gyermekeink az újságok vasárnapi mellékleteit szorgalmasan bújják, csodálatos villamos-vasutak, vagy tündérszép alvóbabák hirdetései után kutatva? Vagy amikor valaki, akit szeretünk, nyilvánvaló zavarát palástolva, dollárbőségünk iránt érdeklődik? Azzal kezdődik-e az ünnep, hogy a főtéren a közös karácsonyfa ezer gyertyája egyszerre felvillan, vagy amkior vásárló sereg lepi el a boltokat, hogy a “mindig kívánt,” vagy a “nehezen nélkülözött” holmikat magához váltsa? Akkor érezzük-e először a karácsony lehelletét, amikor az iskolák szabadon engedik a sisere-hadat a vakáció gyönyörűségeinek felhabzsolására, vagy mikor szeretetcsomagokat kezdünk összeállítani kevésbé szerencsés és távoli országokban lakó kedveseinknek? De akkor már csak itt van, amikor a fogadószoba sarkában a mennyezetig érő fenyőfa ágait szaloncukrokkal és hókristályokkal ékesítjük? Ha vidám társaság teát szürcsölve dicséri a vendéglátó háziasszonyt? Vagy csak imádságból, zsoltárból és éjféli miséből áll a karácsony? Kártyák címzésének egyhangú munkája, vagy gyermekek reménye és kacagása a háttere? Halványuló emlékek sóvárgó felújítása kedveseinkről, akik elmúltak? Diós és mákos patkó, vagy sült malac párolgó illata, ami felidézi? Zöld koszorú a kapun, amelyen vidám emberek tódulnak a templomba? Mindez hozzátartozik a karácsony hangulatához, az első fagy beköszöntésétől karácsony másodnapjáig, amikor a kicserélendő nyakkendőket kezdjük kiválogatni. Sok ország szokásaiból leszürődve, kialakult az amerikai karácsony jellege. Mindenütt ismerik a karácsony örömeit és vidámságait, a keresztény és nem keresztény világban egyaránt. A karácsony mutatja, milyen közel állunk mi, emberek, egymáshoz. Az arkansasi Paris városa a francia fővároshoz, a newhampshirei Berlin a németek büszkeségéhez. A georgiai Roma városkában felállított karácsonyfa ugyanúgy meg(Folyt. a 4-ik oldalon) Jézus, a Béke Istene ... irta: Father BÓDY J. KAPISZTRÁN, O. F. M. Mikor az atom-korszak elején az ember most elgondolja azt a sok gonoszságot, kegyetlenséget, öldöklést és háborúságot, mely korunkat jelmezt, szinte önkénytelenül felvetődik szivünkben a kérdés, hogy hát ez az- a keresztény világnézet, melyet az Isten Fia e földre lehozott 1954 évvel ezelőtt? Ha ő valóban Béke Istene, akkor miért nincs béke a földkerekségen? Miért hadakoznak egymással a nemzetek? Miért nincs meg az a szeretet, mely mindenkit testvérré és barátokká formál? Talán a krisztusi tanításban van a hiba ? Talán a keerszténységben van a tévely? Nem, mert az Isteni Üdvözítő lejött e földre és megmutatta, hogyan kell élnünk, ha békességet és boldogságot kívánunk teremteni. Azonban az emberiségnek a többsége még napjainkban sem hajlandó elismerni Krisztus Istenségét. Élünk, mint a pogány népek, csupán csak az anyagi dolgok érdekelnek minket. A fontos, hogy pénzünk legyen, szép ruhát viseljünk, gyors autót hajtsunk, saját házunkban lakjunk. Hogy lelkünk is van, hogy Istennek is tartozunk valamivel, azt legtöbbször elfeledjük, vagy csak nagyon ritkán jut eszünkbe... Ma, Karácsony napján térdeljünk az Ur Jézus jászola elé. Nézzük azt az Isteni Kisdedet: nincs pénze, nincs ruhája, rongydarabok födik testét, nincs puha ágya, a kemény szalma töri fel kicsiny testét, nincs meleg lakása, a szamár és marha melegíti párájával. . . és ez itt az Is-KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS Hol bujdosik a régi fény? Kinek dalolsz, Advent harangja? Elvész a hang a hó furatba! Káin üvölt, Ábel halódik, lélek-harang most ez a szó itt . . . Kibámulok a virradatba. Isten-Fia már megszületne, de hol lesz most a Betlehemje? Sápad a Szűz ... botlik a rögbe ... József riadtan néz a ködbe: hát félszer sincs, akol se látszik, hát nem várják a Messiást itt? A bethlehemi csoda-csillag, helyét keresné, hogy ragyogjon. De fönt, a felhős égi bolton, csak a gránátok fénye villog és a vadász-raj húz, a zordon télben és éjben, más vidékre . . . A csillagnak nincs menedéke. Csak egy tenyérnyi ege volna, ahol megállna s ránkhajolna s a földre vetné tiszta fényét: elosztana e vaksötétség! És a tündöklő, szép sugár megmutatná, hogy merre vár á bethlehemi drága jászol. Ó, égi Szűz, Ki fázva-fázol — szived alatt a Megváltással — s te áldott Ács, hazátlan vándor, ne menjetek e bus világból valami másik csillagzatba! E véres, szörnyű forgatagba azért akad még Bethlehem. Nézzétek, itt a Tisza táján van még egy nép. A szive: bárány, a lelke; jászol, kunyhója: béke és tiszta könny van a szemébe, mert megszenvedett száz helyett. Ó, szüld meg Szűz, a Kisdedet! Itt él a Jézusváró• hit, e nép kitárja karjait és megbéleli jászolát és meleget és enni ád és leborul és mosolyog s mihelyt kigyullad csillagod: hát megzendül és dalra kel s meglátod, szebben énekel,-mint ama régi pásztorok! Érzem, ott túl a fellegén, megállt a csillag csendesen és a megváltó éjszakán: a Tisza partján lesz a Bethlehem. SOMOGYVÁRI GYULA LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk! Ft. Béky Zoltán a Független Amerikai Magyar Református Egyház főesperesének karácsonyi üzenete rádión az óhazába: A közelgő karácsonyi szent ünnepek alkalmával innen az óceánon túlról, az angyali seregek üzenetével köszöntlek titeket óhazai véreim! “Ne féljetek, hirdetek nektek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen!” Lehet, hogy sokan közületek remény és hit-vesztetten hallgatják ezt az üzenetet és elkeseredett szívvel kérdik: “Hát lehet ma nem félni? Mikor a szenvedések tüzes kemencéjébe vettettünk? Mikor a Sátán serege jár tábort közöttünk? Mikor egy újabb vészes háború sötét fellegei tornyosulnak össze életünk egén? Mikor legdrágább kincseink: a hit és haza veszendőben vannak? S mikor a becsület, tisztesség, igazság és szeretet oltárán a bűn, becstelenség és gyalázat orgiázik? Lehet ma nem félni, mikor oly sötét a jövő és bizonytalan a holnap?” És én mégis azt üzenem nektek: Ne féljetek! Két ezer esztendővel ezelőtt éppen olyan sötét volt az ég és bizonytalan ten Egyszülött Fia. Példát ad, hogy a szegénység nem szégyen, nem zúgolódásra való alkalom. Ha Istenben hiszünk és bízunk, minden meg édesül! Ebben az atom-világban — mikor nem Jézus a béke Istene, hanem a pénz, a háború okozója urlakodik, —- választanunk kell: vagy Krisztus, vagy a vagyon! Az egyik békét, boldogságot, nyugalmat, áldást igér, a másik háborút, boldogtalanságot, világégést hoz a benne bízóknak. Legyen a mi választásunk az a Bethlehemi Kisded, aki önmaga mondotta: “Aki bennem bízik, soha nem csalatkozik.” Ha őt választjuk, akkor nemcsak ez a karácsony, de életünk minden napja karácsonnyá, boldogsággá, szeretetté fog változni! Ml ÚJSÁG A FALUBAN? KÁRA PÉTERNÉT visszaválasztotta elnökének a Magyar Női Demokrata Kör, a múlt héten megtartott évi gyűlésen. A kör többi tisztviselőit a következőképen válaszották meg: Várady Zoltánná alelnök, Bodnár Istvánná és Krauszer Jakabné levelező-titkárok, Shirokman Andrásné jegyző-titkár, Sütő Ferencné pénztárnok, Horváth Vendelné és Fozman József né ellenőrök, Helmeczy Gyuláné ajtóőr. — A folyó ügyek letárgyalása után sikerült karácsonyi party-t tartottak e gyűlés keretében, amelyen Marazo Ferencné és Várady Zoltánná voltak a háziasszonyok. Lakatos Jánosné, Kálmán Gyuláné, Iko Dávidné és Pásztor József né hűsítőket szolgáltak fel. — Kára Péter né bejelentette, hogy a szokásos évi kabaré-est január 29-én lesz a Szt. László Hallban. Sütő Ferencné felemlítette, hogy január 15-én a kórházban betegen fekvő Zilahy Sándor javára műsoros estély lesz a Szt. László Hallban és kérte a tagságot a szép kezdeményezés támogatására és sikerrevitelére. A SZENT JÓZSEF görög ka(Folyt. az 5-ik oldalon) a jövő. így járt tábort a Sátán, ily nagy volt a gonoszság, nyomorúság és zsarnokság, amikor az Isten megnyitotta az eget és alászállott szent fiának, a Krisztusnak a képében, hogy váltságot, üdvösséget szerezzen és békességet adjon ennek az önmagával meghaéonlott önvesztébe rohanó, bűnös ember-világnak. Ne féljetek! Az Isten ma sem fogja elhagyni az ő népét. Nem régen valahol egy bányarobbanás történt. A robb anás óriási sziklákkal tgriasztotta el a bánya bejáratát. Az egyik tárnában benszorult egy sereg ember, közöttük, mérnökök, robbantó, munkások. Mikor eszméletlen állapotukból magukhoz tértek, fontolgatni kezdték, hogyan juthatnának ki ebből a pokolból. Volt szakemberük, mérnökök, robbantószerük, gyufájuk, viaszkos zsinórjuk. De ha meggyujtják, akkor először őket szaggatja ezer darabra. Velük volt a modern technika minden vívmánya, találmánya, a dinamit, a mérnöki tudomány ,a munkások ereje — s minden kudarcot vallott. S mégis tehetetlenek voltak. S amikor már azt hitték,, hogy minden elveszett, hogy menthetetlenül elpusztulnak, eszükbe jutott, hogy odakint süt a nap. Hogy túl a szikla torlaszokon kívül vannak, akik szeretik őket, kedveseik, hitveseik, gyermekeik, akik gondolnak rájuk, imádkoznak értük és mindent el fognak követni, ami csak lehetséges, hogy megmentsék őket. És valóban, amikor már a halálos verejték gyöngyözni kezdett orcájukon, amikor azt hitték, hogy ott pusztulnak mind . . . Csattogni kezdtek a csákányok kívülről és megérkezett a szabadulás. Világunkat egy szörnyű vihar összezúzta, koldussá, rabbá, nyomorulttá tette. Olyan, mint egy felrobbant bánya. A kijáratokat óriási sziklákkal torlasztotta el. S ma milliók a tárnák mélyén vívják halál tusájukat. Mondhatják, hogy mindenük van, tudományuk, a modern technika ezer vívmánya, robbantó szerük, világmegváltó eszméik. Mégis tehetetlenek, mégis nyomorultak, rabok és koldusok. Mert minden kísérletük, amit az Isten nélkül tesznek, kudarcot vall. El fognak pusztulni, ha Istenhez nem térnek. Ha eszükbe nem jut, hogy túl a szikla torlaszokon süt a nap. Hogy odakint van valaki és vannajk valakik, akik szeretik őket ps mindent el fognak követni,: hogy kiszabadítsák őket. Ne féljetek hát! Túl a szikla torlaszokon napsütés van, békesség van, szeretteitek milliói imádkoznak értetek és nem háborúval és vérrel, hanem a krisztusi szeretet minden fegyvérével, amely erősebb, mint az atom, munkálkodnak és tesznek meg mindent a ti felszabadulástokért. Bízzatok Istenben, aki hozzátok is küldi az ő megcsufolt, keresztre szegezett fiát, nektek is viszi a szeretet és békesség evangéliumát, őt hallgassátok, őt kövessétek, mert nem világmegváltó eszmékben, hanem egyedül csak őbenne van váltságotok, üdvösségtek és békességtek.
