Magyar Hirnök, 1952. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1952-02-28 / 9. szám

1952. FEBRUÁR 28. MAGYAR íIRNÖK 5-ik oldal ANYÁM, MA NEKED ÜZENEK... A dunaparti kicsi ház még csöndes, apám aluszik, mert a zsák, amelyet tegnap hordott, igen-igen beléverte az álmot. Á- lommal vesződik apám, mely sú­lyosabb, mint a teli buzás-zsák. Az álom: én vagyok, egyetlen fia, akiről ríiit sem tud . . . De te mégse zavarod apám ál­mát, anyám. Te csöndesen bújsz kiaz ágyból. Te úgyse aludtál egész éjjel, mert téged arra ren­delt a sors, hogy ébren is álmod­jál. Ébren, rólam: elvesztett fi­adról. A gyufát keresed, mert még setét van. Meggyujtod a petrol lámpát. A sáppadt fény a rózsa­füzéreden csillan meg először, a kicsiny almáriomon. Pedig fagyöngyökből van a rózsafüzér, fekete, mint az ég odakünn. Mé­gis csillan. Mert én vettem ne­ked a dunamócsi búcsúban, Szentháromság vasárnapján. ...És elindulsz, anyám. Ki­­ösonsz csendben a szobából, sán­­tikálva, hiszen a lábad törött. Térdben törött, mivelhogy a mó­­csi' Mária elé egy alkalommal o­­lyan hirtelen rogytál, hogy az oltárköveiknek arra sem volt idejük, hogy selyempárnákká váljanak. És ez is miattam tör­tént: bujdosó fiadért, akinek az érdekében lassúnak vélted a leg­gyorsabb, leghirtelenebb imát is. Osonsz, anyám, sántikálsz a kiskerten át, amelyben szirom­könnyeiket is elhullatták már az őszirózsák, amiket a temetőbe szoktál vinni. És csörög kezed­ben a rózsafüzér, — nem is csö­rög, hanem cseng, csilingel, mint a harangszó, amely a rorátéra hivott. A . rorátéra mégysz, anyám. Hajnali misére. Látlak, ahogy kopott, fekete fej kendőd alól oda-odaver tekinteted a kicsike templomkeresztre, melyen elő­ször szokott megvillanni a haj­nal. Siittő felől szokott jönni a fény, a Dunán túlról, a hegyek mögül, s hogyan-hogyan nem: pontosan a kereszt fémjén szo­­cott megvillanni először,. Ezt is ;őled tudom anyám, te mutattad meg ezt a kereszten jelentkező hajnali fényt nekem, akkor ré­sen, mikor először vezettél el a lajnali misére. Anyám, ezt az első hajnali misét sírom ma vissza! Emlék­­;zel-e? Bizonyosan. Ahogy ma itt mégysz, sántikálva, a Duna­­parton, fel a Böszörményi-kö, sön, ahogy csörög-csilingel ke­ledben a fagyöngyrózsafüzér s ihogy tartasz, igyekszel a temp­­'om iránt, a hajnali üzenettől villogó kereszt felé — tudom: most is az én első rorátémra ?ondolsz. Hó esett akkor már s a kis ködmönt adtad rám, amelyet a madari vásáron vettél. Nad­rágból is a testhezálló, bársony isizmanadrágomat adtad rám, 3 emlékszem, a mosolygásod köz­ben is könnybelábbadt a szemed, mikor a csizmanadrág ellenére a foltos bakkancsaimba zöttyen­­tetted belé a lábamat. A csizma vételét ugyanis a következő ma­fari vásárra irányoztad elő, a­­mikorra apám — halász lévén — kifogja majd az öregharcsát a Dunából. A “következő” mada­ri vásár rég-rég elmúlt s az öreg­harcsa csak nem akarózott apám hálójájba kerülni. Ennélfogva történt, hogy a csizmanadrág mellé mégis a bakkancsot húz­tad s igy indultam veled a rorá­téra. Nem volt baj az utón. A csiz­manadrág a bakkancs mélyibe GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal jelentjük, Hogy a szerető jó édesaanya, nagyanya, testvér és rokon, a Borsod-megyei Szendrö községi születésű és Amerikába 1899-ben kivándorolt ÖZV. BECZA FERENCNÉ született Szintai Mária 1952. február 25-én, hétfőn, 123 Prospect St. South River-i otthonában örök álomra szenderült . . . Drága halottunk kihűlt tetemét csütörtökön, február 28-án d. e. 9 órakor a Rezem Temetkezési Otthonból, ahol fel volt ravatalozva, a Szent István r. k. templomban bemutatott engesz­telő gyászmise után a St. Mary’s temetőbe kisértük s ott örök nyugalomra helyeztük. Az Örök Világosság fényeskedjék neki s lelke találjon üd­vösséget ! South River, N. J. 1952. február 28. A GYÁSZOLÓ CSALÁD GYÁSZOLJÁK: szerető gyermekei Becza Mária, férjezett Mrs. Henry Baier és cs.; Becza Irma, férj. Mrs. John Albert Frost és cs.; Becza Ella, férj. Mrs. Charles Wilson és cs.; Becza Gyula és neje és gyermekei és Becza István és neje és gyermekei; összesen 13 unokája, valamint nővérei Miklós Istvánná, Özv. Makláry Lajosné és Özv. Bagaméri Sándorné és családjaik és kiterjedt rokonsága. EGY TEXASI városban tör­­tént;: egy volt boxbajnok súlyos testi sértés vádjával a bíróság elé került, mert állítólag leütöt­te barátját a bárban. A boxoló azt állította, hogy csák egy ki­csit meglökte a barátját, aki be volt rúgva s azért esett el és szenvedett sérüléseket. Az ü­­gyész azt mondta a vádlottnak, mutassa meg őrajta, hogyan ü­­tötte meg a barátját. A volt box­bajnok erre odaállott az ügyész elé és olyan rettenetes ütést mért rá, hogy az elájult. A boxoló az esküdtek felé fordult s igy szólt: “Körülbelül tizedennyi erővel ütöttem meg a panaszost.” , SZIVES SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK New Brunswick, N. J. és környéke magyarságát, abból az alkalomból, hogy az ottani két hetilap összeolvadt és a jövőben Diénes László testvérünk kiváló szerkesztésében és kiadásában mint MAGYAR HÍRNÖK fogja magasra emelni a testvéri szeretet, a hazafias hűség és a magyar nem­zeti örökség öröklángu fáklyáját ! Őszinte szívből kívánjuk, hogy az újjászületett “MAGYAR HÍR­NÖK” olvasó táborában a testvér-szeretet, amerikai demokráciánk szabad szelleme s a magyar földtől örökölt, amerikai hazánkat gazdagító hűség, ki­tartás és áldozatkészség növekedjen és erősödjön napról-napra! Verhovay Segély Egylet Verhovay Bldg. Pittsburgh 19, Pa. 1886 — 1952 436 Fourth Ave. torkollott s akárha csizmában jártam volna : fittyet hánytam a hónak. így értünk fel a templom közelébe. Akkor mutattad meg a fénylő keresztet, amelyiken ott ragyogott a hajnal. — Ezt ne feledd el, fiam, — mondtad. — A keresztet? — toppantam meg. — Azt. A keresztet. De a haj­nalt sem, amék a kereszten vil­log. — A kereszt a bánat, — mondtam okosan — a hajnal pe­dig öröm. — Ezt hogy érted? — néztél rám. — Hát úgy — feleltem pici gondolkozás után -— hogy a ke­resztre verték Krisztus Urun­kat. — Ez csakugyan nagy bánat vét. És a hajnal miért öröm? — Azért, mert fölébreszti az embert. Kiugorhatik az ágybul s kacaghat meg játszhatik ked­­vire. Nem szóltál ekkor s ebből arra következtettem, hogy igazat ad­tál nekem. Hanem mikor belép­tünk volna a templomba, meg­toppantál megint s felmutattál a fénylő keresztre: — Tanuld meg, fiam, hogy a kereszt meg a hajnal egyszerre születtek. Azért szeretik egy­mást igy. A kereszt a hajnal elé feszül s a hajnal őt csókolja meg először. Nem értettelek. Kérdezni a­­kartam valamit. De a templom­ban kigyulladtak hirtelen a gyertyák, Vilmos Mihály mester ur felbugatta az orgonát s Ku­­kola Ferkó meg a többi legények rázendítettek, hogy “Harmatoz­­zatok, égi magasok...” S megra­gadtad a kezemet s behúztál a fényes, zengő templomba. Akkor régen nem értettelek, anyám. Most már értelek. És azt izenem, rorátéra indul­­todban, fagyöngy-rózsaf üzére­det csillingeltetvén, miközben ott sántikálsz az édes, öreg-bus Dunamentén, — azt izenem in­nét : imádkozzál értem, anyám, hogy a keresztemmel együtt szülessék meg a hajnalom is. NEHÉZ FERENC A HÉT (Folyt.az 1-ső oldalról) még arról is hires volt, hogy a legszigurobbtu őrzött börtön­ből is kitudot szokni. Legu­tóbb 1947-b^i a Philadelphia közelében iivő Holmesburg börtönből szökött ki és azóta is hasztalanul keresték min­denfelé efész á múlt hétig, mikor Brooklynban két rend­őrnek és egy detektivnek si­került őt elfogrf. A hatóságok igen megörültek a szerencsés fogásnak és a tét rendőrt és detektívet sormkivül előlép­tetésben részestették. A do­logban a legá-dekesebb az volt, hogy Sutbn két év óta lakott mintegy cét blokknyira egy brooklyni 'endőrállomás­­tól. Mivel itt íz amerikai vá­rosokban nine; bejelentési kö­telezettség, ani európai váro­sokban nagytan megnehezíti hogy személyizonosságát va­laki könnyen ^titkolhassa, a­­zért Suttonmk sem kellett félnie attól, logy más nevet használva — oárki is gyana­kodjék reá. A rendőrséggel talán nem is lett volna sejcáig baja, ha­csak egy éles siemü fiatalem­ber, ki polgár élfetben nad­­rágárusitó k í r eskedősegéd volt, a földalatti vasúton utaz­va gyanúsnak nem találta vol­na Sutton arcát, amit az FBI által kiadott és mindenfelé el­terjesztett köriztetési nyom­tatványból felismerni vélt. U- gyanazon az álbmáson ő is ki­szállt, amelyiken Sutton és követte őt egy gazolin állomá­sig. Közben két rendőrt látva, odament hozzá, uk és közölte velük gyanúját, ami alapos­nak bizonyult. Egy detektív is hozzácsatlakozott a két rend­őrhöz és bekövetkezett az a­­merikai bünügjd krónika u­­tóbbi éveinek legnagyobb szenzációja, az élíoghatatlan­­nak látszó Willie Sutton bank­rablónak elfogatása. ' A hét hőse a két new yorki rendőr és detektív lett, kik -a nagy örömben élfelejtették bejelenteni, hogy a tulajdon­­képeni érdem Schuster Ar­nold 24 éves kereskedősegédet illeti, mert ő hívta fel a fi­gyelmüket Willie Suttonra. így természetesen a rendőr­­kapitányság sem tudott Schuster létezéséről és már készültek is a három ügyes rendőr nyilvános ünneplésre, mikor közben kitudódott, hogy Sutton elfogatásában a rendőrök csak suszterek vol­tak, ellenben a valódi rendőr Schuster volt. A nyilvános ünneplést természetesen le­fújták, azonban a két rendőr és a detektív előléptetését az elvégzett “jó munkájukért” érvényben hagyták. Frey Gáspár MAGYAR BORBÉLY 72 Jersey Ave. Női, férfi és gyermek hajvégé* Beretválés Fej- é* arcbőr kezeié* — Shampoo — Massage Higiénikus u^varia* kiszolgálás ARTHUR RUBINSTEIN a világhírű zongoraművész va­sárnap, március 2-án d. u. 3 :45- kor Newarkon, a Mosque Tjie­­aterben hangversenyezik a Grif­fith Music Foundation zongora­hangversenyei keretében. Vörös Kina talán azért nem akar békét kötni Koreában, mert hivatalosan nem va­gyunk vele háborúban Rendszerint senki sem örül nagyon annak, ha be kell is­mernie, hogy tévedett. Mi a­­zonban mégis örömmel ismer­nénk be, hogy a múlt héten té­vedtünk, mikor azt irtuk, hogy Koreában a kommunista kínaiak, koreaiak, no meg ter­mészetesen a Kremlin urai nem akarnak őszintén békét kötni a Nemzetek Szövetségé­vel. Sajnos, a héten érkezett újabb hírekből nem lehet ar­ra következtetni, hogy téved­tünk volna. A tervbe vett de létre jönni sehogysem- képes fegyverszü­neti megegyezések egyik fel­tétele az lenne, hogy semleges államok képviselői ellenőriz­nék a fegyverszünet ideje a­­latt a hadviselő felek frontja mögötti terepet. A kínai és koreai kommunisták Oroszor­szágot aj ánlották egyik ilyen semleges ellenőrző ál­lam gyanánt. Természesesen a Nemzetek Szövetségének katonai képviselői ezt a na­gyon is nem “semleges” aján­latot tiltakozva utasították vissza, mert a koreai háború­ban az oroszok semlegessége éppen annyit jelentene, mint amennyit érne, ha az egér tes­ti épségének biztosítását a macskára bíznák. A mi katonai repülőink e­­gész az utóbbi hetekig Man­­churiát nem bombázták, noha a kommunistáknak legtöbb repülő bázisa ott van. Az ő re­pülőik mindezideig biztonság­ban érezhették magukat, ha visszatérve a mi csapataink és repülőink ellen intézett táma­dásaikból, átrepültek a Yalu folyón, mely Észak-Korea és Manchuria között a határvo­nalat képezi. Ezt a reánk néz­ve túlságosan hátrányos e­­lőnyt a végletekig nem lehe­tett megadni a kommunisták­nak. Mi eddig ugyanis arra a lovagias álláspontra helyez­kedtünk, hogy mivel mi hiva­talosan kommunista Kínával^ nem vagyunk háborúban, mert a jól felszerelt kínai had­testeket mi csak önkéntes sza­bad csapatoknak tekintettük, — azért nem akartunk határ­­sértést elkövetni a “semleges” kommunista Kínával szem­ben. Ezt az egyenlőtlen helyezet a végtelenségig nem lehet fenntartani, s igy most már a mi repülőink, akiket ha tet­szik, — ép oly szabad csapat repülőknek tekinthet a hiva­talos Vörös Kiná, mint ami­lyeneknek akarja ő, hogy mi tekintsük az ő hadtesteiket, — szintén el-ellátogatnak Man­­churiába. Mit szól ehhez a Vö­rös Kina? Peipingből a hiva­talos rádión e héten nagy hanggal hirdették, hogy mi a­­zért halasztgatjuk a fegyver­­szünet megkötését, mert repü­lőinkkel bombáztatni akarjuk Manchuriát. Bocsánat ezért a rossz szó­játékért, de úgy látszik, hogy a vörös kínaiaknak nem jól esik, ha Manchuriára sok bomba esik. Újabb “repülő csészealjak” A légihaderő jelenti, hogy Ko­rea fölött repülő csészealjhoz hasonló tárgyakat láttak ameri­kai pilóták nagy sebességgel el­­száguldani. Magyarázata egye­lőre még nincs ezeknek a külö­nös “jelenségeknek” se. 9 EGY ASSZONY megkérdezi a barátnőjét, aki nemrég ment férjhez egy özvegyemberhez, hogy sokat beszél-e a férje az el­ső feleségéről. “Egy ideig gyak­ran beszélt róla, de azután ab­bahagyattam vele” — válaszolt a fiatalasszony. “És ezt mivel ér­ted el?” — érdeklődött a barát­nő. “Azzal, hogy elkezdtem be­szélni a jövendő férjemről,” — hangzott a válasz. A világ sorsa forog kockán Truman elnök a Veterans of Foreign Wars vacsoráján tar­tott beszédében kij elentette, hogy a nyugati demokráciák si­keres fegyverkezésétől függ a világbéke sorsa. Egy uj háború az egész civilizációt elpusztít­hatja. Nyugtával dicsérd a napot, g Előfizetési nyugtával — a lapot! Daloljunk.... Csonka Pista, a mi kedvelt dalénekesünk és a hires Kára-Németh rádió-zenekar gyűjteményéből: Túl a Tiszán faragnak az ácsok .. Túl a Tiszán faragnak az ácsok, Idehallik a kopácsolások; Eredj lányom kérdezd meg az ácsot, Ad-e csókért egy kötény forgácsot? Édesanyám, huncutok az ácsok, Igen drágán mérik a forgácsot; Kilenc csókot adtam neki érte, ’ Tizediket ráadásul kérte . . . * Még azt mondják, a Tisza megáradt, A szeretőm elment szolgálónak A szeretőm beállt szolgálónak, Ennyi bánat elég vón’ egy lónak. Gyere velem akáclombos falumba Gyere velem akáclömbos falumba, Oda várlak ölelő két karomba, Édesanyám gondol majd rád, Rózsalevél lesz a párnád A lábad nyomán kivirul a virág is . . . Nem megyek én akáclombos faludba, Ne várj engem két ölelő karodba; Van énnekem édesanyám, Aki gondot visel igáin; Lábam nyomán ki virul a virág is . Nézlek, nézlek, mint a nap a felleget, Az én szivem bánatában megreped; Egyre várlak, egyre nézlek, Sir bennem a fájó lélek . . . Házunk körül elhervad a virág is . . . Kicsi fiam, hogyha látod . . . Kicsi fiam, hogyha látod, hogy dér lepi a világot, ne bánjad, Ne sirasd a vándor-fecskét, se a hervadt levelecskét ne szánjad; A világnak ez a sorja, Hogyha a tél soh’se volna kikekelt se jönne soha utána... De ha kivirul a határ, visszatér a vándormadár, mert nincs máshol hazája . . . Kicsi fiam, hogyha látod néha sírni bus apádat, ne kérdjed, Ha majd egyszer felnőssz te is s ha majd sírnod kell néked is, megérted Távol van egy arany-ország, Fordítsd arra a kis orcád amerre van a nap arany sugára Ott van a mi boldogságunk, amit másutt nem találunk, csak vágyódunk utána . . . VAGJA Ki ! — GYŰJTSE ÖSSZE I HEART FUND BEJELENTÉS A New Brunswick Trust Co. Biztosított Részletfizetéses Kölcsönéről MI AZ? A The New Brunswick Trust Co. Biztosított Részlet­­fizetéses Kölcsöne (Insured Installment Loan) ingye­nes életbiztosítási fedezetet nyújt a kölcsönkérőnek, aki Személyi Kölcsön Osztályunk szolgálatait igénybe veszi. MI A LÉNYEGE? A The New Brunswick Trust Co. Biztosított Részlet­­fizetéses Kölcsöne automatikusan életbiztosítást nyújt a kölcsönző személyének $2,500-ig menőleg, vagy a kölcsön fennmaradt összege erejéig, aszerint, hogy me­lyik összeg á kisebb. Nem kell hozzá orvosi vizsgálat. Egy “Statement of Insurance” a feltételeket magába­­foglalóan lesz átadva a kölcsönkérőnek a kölcsönösz­­szeg felvételékor. A kölcsönt felvevő halála esetén .az Equitable Life Assurance Society kifizeti a kölcsön­kérő nálunk fenálló tartozás-hátralékát $2,500-ig me­nően és ezzel a kölcsönző családja, illetve hagyatéka meg van kímélve e tehertől. MIT JELENT EZ? Első esetben van New Brunswickon az, hogy egy köl­csönkérő ingyenes életbizto.sitást szerezhet, amikor sze­mélyi kölcsönt vesz fel. A kölcsön dijában nem csinál­tunk változást. FENNÁLLÓ KÖLCSÖNÖK Az összes jelenleg érvényben levő személyi kölcsönök, melyek a New Brunswick Trust Co. könyveiben szere­pelnek, Február 15-től kezdődőleg ilyen biztosítással vannak protktálva. New Brunswick Trust Co. NEW BRUNSWICK, N. J. Személyi Kölcsön Osztály A Federal Deposit Insurance Corporation tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom