Magyar Hirnök, 1948. január-június (29. évfolyam, 4-26. szám)

1948-05-20 / 21. szám

8 MAGYAR HÍRNÖK 1948. május 20. Kosztolányi Dezső ÉDES ANNA Regény Annáról — úgy látszott — le kellett mondania. De elha­tározta, hogy azért se hagyja magát. Nem hiába volt hu­szárezredes a boldogult édes­apja s katona mind a két nagyapja, katonaenergia la­kozott szívós testében, mely­nek most ősei — századok tá­volságából is — erőt adtak er­re a várostromra. Nyakába vette a várost. Egész nap tal­palt. Elhanyagolt ismerősei­nél érdeklődött, nem tudná­nak-e valakit. Többnyire egy szánakozó mosolyt kapott vá­laszul. Ekkor végigjárta a kálváriát, melynek már una­lomig ismerte minden állomá­­mását. Először is a rendőrségre futott. A rendőrségnek más­ban fájt a feje. Került-fordult a tolonckocsi, gazdag ember­­rakományát hozta-vitte. Künn az udvaron festetlen fa­lócákon szorongtak a gyanú­sítottak, gyermek és aggas-VARGA SHEET METAL AND ROOFING CO. Air conditioning, szellőztető, spe­ciális bádogos és mindenféle ház­tető munkát vállal. 138'Paterson St. Tel. 7831 v 8345J VACSORA sl ^ ÉS FELJEBB ESTENKÉNT 3 ELŐADÁS KARDOS tánczenEje ARANYOSY SÁNDOR híres cigányzenekara Finom Nem-Rozsdásodé ACÉL KONYHA­KÉSEKET adunk minden nő-vendégnek MINDEN HÉTFŐN i délutáni és esti előadásokon Minden darab kétszerannyit és mint a beléptidij A legjobb moziképek legolcsóbb árak mellett a városban KAY'S ■ ^ LINOLEUM ÜZLETE 103 FRENCH ST. C0NG0WALL a modern, szép és olcsó fal! Olyan mint a csempe (tile) — könnyű tisztán tartani. 12 szép színben 12c egy négyzetláb Sosem kell festeni. Örökké jó. SANITAS a viaszkos vászon “falpapir” 2.75 esy ro11 tyán kommunisták, nők, rongyban és selyemben, kisirt szemmel, várva sorsukat. Vi­­zyné a cselédkapitányhoz küldte be névjegyét. Az tudta, hogy mit óhajt és soron kívül fogadta. Bizonyos fásult rész­véttel tekintett rá, mint ideg­orvos a gyógyíthatatlan bete­gére .Kicsit vigasztalta, majd a cselédszerzőhöz utasította. Nem sok reménnyel vágott neki ennek az útnak sem. In­kább csak azért, hogy kissé tájékozódjék. A bádog-cégé­rek, — kék, piros, zöld koc­kákban — hirdették a sza­kácsnőket, a szobalányokat, a szoptatósdadákat, m i n de n rendű és rangú cseléddel, már rég letűnt kanaáni bőséggel kérkedve, akár az üres ven­déglők, melyek aranybetüs üvegtáblákon hívták fel a kö­zönség figyelmét, hogy “a nap és éjjel minden órájában friss ételek kaphatók,” vagy a tra­fikok, melyek “bel- és külföl­di dohányáruk”-kal dicseked­tek, de csak szipkát és ön­gyújtóhoz való tűzkövet árul­tak. Budán egyáltalán nem volt lány. Kerületről kerületre járt, mig a Ferencvárosban talált nehányat. Hajlongva jött eléje a cse­lédszerző, ezt már régen is­merte, mint minden cseléd­szerzőt, Halvány, ravaszdi csirkefogó-alak volt, ezüst óarlánccal mellényén. Minden úrnőnek hizelgett, minden cselédet “hölgy”-nek nevezett az üzlete érdekében. Suttogva ajánlotta portékáját. A facér nőszemélyek a fal melletti szalmaszékeken tré­­cseltek, mint petrezselymet á­­fuló kisasszonyok holmi iszo­nyú bálban. Mikor belépett, elhallgattak. Közvetlenséget igyekeztek arcukra erőltetni és közönyt, arra gondolva, hogy kettőn áll a vásár, de a­­zért nem bírták levenni sze­müket erről az ismeretlen nő­ről, aki talán mégis a sorsiak lesz s egyben bámulták és fitymálták. Csak egy tekintetet vetett rájuk. Megállapította, hogy ez már a kimustrált, rusnya anyag, mely végeladás után marad a letarolt boltban, az, ami már senkinek se kell. Ki is küldi föl lányát szolgálni most, ,amikor a pénznek sem­mi értéke, amikor a paraszt­nak annyi a zsírja, hogy belé­­fullad és gyermekei zongoráz­ni tanulnak? Kíváncsiságból néhány próbát tett. Az egyik, akit megszólított, ülve felelgetett, keresztbe tett lábbal. A másik fölkelt, de megalázott arcára a gúny lárváját öltötte, maga kérte vissza könyvét, a többi­ek illetlen vigyorgása közben, akik lökdösték egymást s ösz­tönösen félrehuzódtak Vizy­­nétől. Egyetlenegy jött volna szí­vesen, egy ősz, hatvanéves tésasszonyszerü, méregkeverő arcú szakácsnő, ez a cseléd­szerző szerint a legjobb vidé­ki vendéglőkben főzött, vál­lalta volna a padlóvikszelést is, de már gyenge volt, fáradt s energiáját rég otthagyta a kecsekeméti és a ceglédi ven-Pennsylvania ANTHRACITE Coal Töltse Meg Pincéjét íMÁR MOST! Biztosítsa magát a legjobb KEMÉNY SZÉNRE jövő télre. AZ ÁRAK FEL FOGNAK MENNI — de ha lemennének mi visszatérítjük a különbséget. ALEX BENEDIK’S PEOPLES COAL CO. Larence St. off Commercial Ave. Telefon: N. B. 2-3035 ESES déglők moslékosdézsáiban. Mit kezdjen ilyennel? Csüg­gedten bámulta az asztalt, melyen a hangulat emelésére bazáribrikben légyköpött pa­­pirrózsák virítottak. A helyi­ség levegőjét a cselédek női kigőzölgése elnehezitette. Este megfájult a feje. Az a heves, féloldali fej­görcs jelentkezett, mely már rég nem gyötörte. Törülköző­vel kötötte körül homlokát s a sötét szobában azon gondolko­zott, miért is izgatta föl ma­gát annyira. " Nem a kudarc hangolta le, hiszen arra elkészült. Valami önvád-féle furdal­ta, hogy hűtlenné lett Anná­hoz, el akarta árulni, ott a­­karta hagyni másokért s most föltette, hogy törik-szakad, mégis megszerzi őt. V. Ezt a hősi küzdelmet egye­dül vivta meg. Az urával még azt se tudatta, hogy fölmon­dott Katicának. Titokban kereste föl Dru­­mát is, akinek ügyvéri irodá­ja már benépesült a kárvallott komm unisták rokonaival, mert hire terjedt, hogy micso­da ellenforradalmár s védel­miét mindenki rá akarta bíz­ni. Az ifjú ügyvéd különben is piros arca lángolt a história lázától, ő Ficsort készörömest becsukatta volna, legalább öt­évi börtönt helyezett kilátás­ba, de a cselédügyet meglehe­tősen homályosnak vélte. Mindenesetre levelet gépelt, melyet ajánlottan küldött el Bartosnak, fölszólítván, hogy a lányt a törvény értelmében haladéktalanul engedje el. Vizy csak azért járt haza, hogy behányja magába az e­­bédet, vacsorát. Zordan evett, idegeskedett, egy szót se szólt. Nem is merte volna őt ily csip-csup ügyekkel háborgat­ni. Ha megkérdezte tőle, hogy hová megy, honnan jön, csak ennyit mormogott: Miniszté­rium. Olyan rejtélyesen, mintha ezt mondaná: Miszté­rium. Valóban, az urának ez volt a titokzatosság, a közélet, a politika nagy távlata és ami kivül esett, oly potomság, hogy nem is érdemes vele fog­lalkozni. A minisztérium ódon, sárga épülete meghitt zajjal zson­gott. Valahányszor átlépte küszöbét, édes bizsergés csik­landozta s már a lépcsőn fel­tűnt arcán a kenetes, önérze­tes mosoly, mely azt jelentet­te, hogy itt ugyan minden a közé, de tulajdonképen csak az övé és ő itthon van, sokkal inkább, mint lakásában. Is­mét köszönt a portás. Jól fé­sült titkárja az előszobában fogadta, már osztályozta, megrostálta látogatóit, akiket még egy gondos selejtezés u­­tán engedett színe elé. Ezeket Vizy leültette s rendszerint bocsánatot kért, hogy nem mingyárt lehet rendelkezé­sükre. Panaszkodott a sok do­log miatt. Kedvenc szava já­rása volt, hogy meghalni sem ér rá. Nomogatta az Íróaszta­lon álló csengetyü-billentyü­­zetet, mint egy zongoramű­vész. Hivatalosan beszélt a vidékkel, behívta referensét, ettől elkért egy aktát, fejcsó­válva olvasta, vitatkozott ve­le, barátian, de fölényesen, hogy hatalmát az idegenek e­­lőtt is éreztesse. Aztán vendé­gei felé fordulva megkérdez­te, nem parancsolnak-e egy szivart. Az igenlő válaszra kulcsait előkotorászta hátsó zsebéből, kinyitott egy asztal­fiókot, nem sietve, hogy kés­leltesse a beteljesülés pillana­tát, majd a doboz aranyozott fedőlapját félrehajtva eléjük tárta a szalagos szivarokat, melyek a reprezentációs szi­varokhoz tartozván karriér­­jét voltak hivatva előmozdí­tani. Amig tűzzel szolgált, lel­kében elintézte, hogy eggyel kevesebb szivarja van s az a­­ranyozott' fedőlapot vissza­hajtva a dobozt ismét elzárta. Szerette ezt a szertartásos­­sáfot és szerette a hivatal szellemét is. Délfelé kongott a harang, hirdetve, hogy meg­érkezett a Miniszter. Az épü­let szinte templommá válto­zott. Még a kgmoly állami fák is ünnepibben álltak az udva­ron csinos vasrostélyaikban. Láttad, kérlek, a Kegyelmest? Jókedvében van ma? Pénzt akarok kunyorálni annak a szerencsétlen iparkamarának. Szervusz, kegyelmes uram, szervusz, méltóságos uram, a legalázatosabb szolgád va­gyok. Barátai vették körül, a­­kik előbujtak a bécsi ellenfor­radalmi tanyákról, vidéki bir­tokaikról, mind úriemberek testben és lélekben, mind ki­­mosdottan és szagosán, az eau de Cologne és a purszicsán­­dohány illatát lehelve, ölel­gették, veregették a vállát, ünnepelték, mert valamit hal­lottak? hogy elcipelték, a par­lamentbe. ők is panaszkodtak, hogy mennyit szenvedtek, hogy mit raboltak tőlük azok a gonosztevők. De mégis éltek és együtt voltak, tegeződtek fiatalok az öregekkel, a má­sodik fizetési osztály a nyol­cadikkal, mint egy nagy csa­lád^ gyermekei. Valami bájos, atyafiságos érzésben olvadt föl itt mindenki, folyton szol­gálatra készen, a hivatalban és hivatalaon kivül, megadva a titulust és respektust min­denkinek, katonai fegyelem­mel és bizonyos önfegyelem­mel is, abban a tudatban, hogy minden kölcsönbe megy s később a ranglétrán bárki eljuthat a legmagasabb fokig. Ez volt az ő vilr ra, több mint az otthona: a mindene. Vizy kitűnő hivatalnok volt, szorgalmas, lelkiismere­tes is. Ezt a fölebbvalói és a­­lárendeltjei egyaránt elismer­ték. Még a szociális érzés se hiányzott belőle. Ha ügyes­bajos emberek fordultak hoz­zá, tüstént irta az utalványt valamely szervhez. Olykor maga is áldozott — a módjá­hoz mérten — egy árvaház, egy szanatórium fölállítására. Nem tűrte, azonban, hogy e­­gyénileg zaklassák, mert ak­kor mirevalók a hivatalos in­tézmények. Azzal sem lehetett vádolni, hogy visszaéléseket követett volna el. Közpénzek-, bői egy fillér se sikkadt el a kezén. De bolondja és balekja lévén a szivességtevésnek ab­ban a reményben, hogy szi­­vességét viszonozzák, régi is­merőseinek, iparosoknak, ke­reskedőknek megrendelése­ket, különböző engedélyeket eszközölt ki, akik ezt azzal há­lálták meg, hogy nem hagyták fizetni, mikor üzletükben vá­sárolt. Ezen ő minden alka­lommal megütközött, helytele­nítette is, de fájt volna, ha a várt meglepetés elmarad. Ne­­venapján, a régi hires Kor­­nélnapokon a különböző ipar­ágak, kereskedelmi cégek ki­­sebb-nagyobb ajándékokkal kedveskedtek. Húst küldtek, tortát, ilkőrt, úgyhogy bősé­gesen kitelt a vendégséges asztal. Egy-egy gyűrűt, egy­­egy ezüstórát is kapott, me­lyet puritánságára való tekin­tettel nem használt, csak az üvegszekrénybe zárta s bus Kitűnő Fütő Olajat és kályhába való olajat rendelésre pontosan házhoz szállít VARGA SÁNDOR OLAJKERESKEDŐ Franklin Park, N. J. Tel.: N. B. 2-0457 R-2 l!!l|l pillanataiban nézegette. Ezek az ajándékok közel sem értek föl a nekik tett szívességek­kel, de jól estek, növelték ön­érzetét, bizonyos fakó költé­szetet árasztottak életére. Most is ezeket a barátságo­kat ápolgatta, ezeket az ér­dekszálakat bogozgatta a Pol­gári Kaszinóban, a bizottsági üléseken, a pártvacsorákon, éjjel-nappal. E mozgalmas időkben akart ugrani egyet a­­zon a ranglétrán, melynek legmagasabb fokán már tiz éve megtorpant. Egy este vacsorára volt hi­vatalos az államtitkárjához. Vizy ilyenkor nyájas szalon­emberré vedlett. Még felesé­gével is elbeszélgetett. Ezt az alkalmat használta föl Vizy­­né, hogy beavassa őt. Mielőtt elmenték, a házmesterlakásba csalta. Vizy már máskép tárgyalt. Nem ismervén az ügy ezer ágát-bogát oly fölényesen lép­hetett föl, mintha a miniszté­riumban egy elintézetlen ak­tát sürgetne valamelyik ha­nyag fogalmazójától. Felesé­ge büszkén tekintett rá. Mégis csak más az, ha egy férfi be­szél. Csak ennyi volt az egész: — Mi van azzal a cseléd­del? — Nekem megígérte, mél­tóságos urám. — Ha megígérte, akkor jöj­jön és teljesítse kötelességét. — Jönne az, de eddig az ur nem akarta engedni. — Hogy-hogy? Fölmondott a cselédje? És elfogadta? Ak­kor ehhez nincs joga. A tör­vény világosan meghatározza a gazda és cseléd közti jogvi­szonyt. Ezt föltétlenül respek­tálni tartozik. — Igen — szólt Ficsor, áhi­­tatosan, a latin szó hallatára. —- Szóval: velünk ne bolon­dozzék. Ha nem áll be a he­lyébe, rendőrökkel hozatom ide. Megmondhatja. Rendő­rökkel. Ficsornak és feleségének csak ez kellett. Úgy álltak, mint a villámsujtottak, egy­másra meredve: a börtön ár­nya húzódott végig lakásu­kon, kiterjesztették kezüket, mintha tiltakoznának a vád ellen, hogy ők valamit is elmu­lasztottak, de úgyis, mintha védekeznének a rájuk szaka­dó csapás ellen. Vizy befejezte mondókáját. Szégyelte, hogy ebben a csir­­kepörben ennyire latba vetet­te presztízsét. Tekintetét kö­rül járta tta a pincelakásban. (Folytatjuk) HARC A BÉKÉÉRT (Folyt, az 1-ső oldalról) lás természetesen nagy szenzá­ció erejével hatott, de ez nem tartott nagyon soká, mert kül­ügyminisztériumunk hamaro­san elutasító választ adott rá. Washington elutasító válaszát azzal indokolta, hogy a két or­szág közötti ellentétek elsimí­tása nem a két ország magán­ügye, hanem az Egyesült Nem­zetek elé tartozik. Az oroszok­nak ez a legújabb békeoffenzi­­vája ezzel azonban még nincs el­intézve, ami kitűnik abból is, hogy a közvélemény, a rádió és az újságok szüntelenül ezt tár­gyalják. Ezek a tárgyalások azt mutatják, hogy a Szovjetunió iránti bizalom még mindig olyan nagy mértékben hiányzik, hogy ilyen hangulatban eredményes tárgyalások nem is remélhetők, bár a két ország közötti megér­tés szükségességét mindenki el­ismeri. DR. VÁMBÉRY . Rusztenp Ma­gyarország washingtoni kö­vete lemondott állásáról és le­mondását azzal indokolta, hogy nem tud egyetérteni a magyar kormánynak “Amerika ellen in­tézett folytonos alaptalan táma­dásaival.” A nemzetközileg nagy tekintélynek örvéhdő, előrehala­dott korú Vámbéry professzor a legaljasabb és legindokolatla­nabb támadásoknak volt kitéve amerikai tartózkodása óta a re­akciós amerikai magyar sajtó néhány mosdatlan .száj u: szer­kesztője részéről. Kiváncsiak vagyunk, hogy most, miután dr. Vámbéry lemondásával megha­zudtolta a sorozatos" rágalma­kat, lesz-e bennük annyi tisztés­­ség, hogy az ősz professzornak elégtétellel szolgálnak? A wa­shingtoni követség a magyar kormány intézkedéséig dr. Sik Andor tanácsos vezetése alatt áll. GEORGE POLK, a Columbia Broadcasting System görög­­országi 34 éves levelezőjét isme­retlen tettesek megöltek. Valaki hátulról fej belőtte, azután keze­it és lábait összekötözve a ten­gerbe dobták. Polk a görög sza­badságharcosok főhadiszállásá­ra készült, mert bizonyos mérté­kig rokonszenvezett velük, ezért az a gyanú, hogy gyilkosa jobb­oldali lehetett. A meggyilkolt holttestét nem rabolták ki. Frey Gáspár MAGYAR BORBÉLY 72 Jersey Ave. Női, férfi és gyermek hajvágás Beretválás Fejr és arcbőr kezelés — Shampoo — Massage Higiénikus udvarias kiszolgálás Órák és ékszerek szakszerű javítása Gyémántok és órák a specialitásaink. Gyö­nyörű ékszerek dús választéka. — Kvali­tás, Szolgálat, Meg­elégedés. Richard Haberkern, tulajdonos NEW BRUNSWICK JEWELRY CO. 114 ALBANY ST. TEL. 2855 Frank Van Syckle Használt Autó telep 259 GEORGE ST. NEW BRUNSWICK Tel. N. B. 871 Sj LEGFINOMABB [jj II KEMÉNY SZÉN ^ 1 ÉS l ^ FÜTŐ OLAJ m AZONNAL HÁZHOZ [Éi S SZÁLLÍTJUK U 1^ Csak telefonálj on gj N. B. 2-8677 11 1 Gyümölcs Sons 1 1 ROUTE 4 II j$i ^Lincoln Highway “A tudatlanságnak egy ta­karója van a nyelv. Minek azt mozgatni?” (Mikszáth) 27-lK ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLI NAGY KIÁRUSÍTÁSSAL A MIDDLESEX FURNITURE CO. 181-183 NEILSON ST. New Brunswick, N. J. a Paterson St. kezdeténél LEFKOWITS JÓZSEF, tulajdonos • Rendkívüli Olcsó Árakért Vásárolhat Most KORLÁTLAN HITEL MINDEN MAGYARNAK TELEFON N. B. 2- 8300 MINDENFÉLE ÉPÍTŐANYAG A PINCÉTŐL A PADLÁSIG A MI HÍRNEVÜNK A JOBB OTTHONOK LEGSZILÁRDABB FUNDAMENTUMA ROLFE Building Materials Company 40 Jersey Ave. Telefon N. B. 2-8300 __________Id. Lefkovits József, túl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom