Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-02-01 / 2. szám

PORTRÉ Szilárd Klára művészete Az Aba-Novák Vilmos, Jaschik Álmos, Gallé Tibor, Bernáth Aurél, Koffán Károly tanár keze alatt formálódó, majd Genfben és Zürichben, utóbb Izraelben beérett „Claire Szilárd" műveit csak 1990 elején ismerhette meg a hazai közönség, és azonnal szívébe is zárta emlék­őrző és sugallatos művészetét. A táblaképeken és akvarelle­­ken látható, a művészi ábrázolás­ban számunkra eddig ismeretlen képi világ (a Holt-tenger környe­zete, a sivatag emelkedett zordsá­ga, kezek és aktok az elnyűtt fa­törzsek látomásaiban, az Univer­zum víziói, párizsi házak délibáb­ja a sivatag homoktengere fölött, hollókői akvarell-reminiszcenci­­ák stb.). Szilárd Klára festészetének hí­re, csodával határos módozatú menekülésének, majd hányattatá­sainak története jócskán meg­előzte a sikeres művészi bemutat­kozást. A művésznő ma Jaffa, Pá­rizs és Budapest vonzáskörében él, de alkotásait e háromszög vég­pontjain túli világ is jól ismeri. A legismertebb művei mégis az izraeli zsinagógákban és más kö­zösségi épületekben látható üveg­ablakai. A közvetlen falfestést (al fresco, al secco) az ottani forró és párás klíma szinte lehetetlenné teszi, ezért vált uralkodóvá a fes­tett üvegablak a monumentális alkotások belső tereiben. Az alkotónak az üvegablakok tervezésénél egy új, a helyi vallási hagyományoknak megfelelő de­koratív formanyelvet kellett meg­teremtenie. A leginkább kiérlelt és legis­mertebb üvegablak-sorozata Tel- Aviv zsinagógájában látható: a teremtéstörténet és a 12 törzs tó­rái jelenetein, a második jeruzsá­­lemi szentély szines vízióján át zubog be a templomtérbe a nap­fény, reggel a sivatag, délután és alkonyaikor a tenger felől. BODRI FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom