Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-02-01 / 2. szám
POSTALÁDÁNKBÓL ~-'2o\ IS Nj Y \ N ''Vf^v ' W"' V>v \ * tft ■e\e’•V* FAISKOLA VAGY FŐISKOLA... Schuller úr Tanulni, építeni című leveléhez szeretnék hozzászólni (1992. októberi lapszám). Nyilván, a fönt említett úrnak sem volt alkalma a továbbtanulásra, ezért támogatja a már többször elmarasztalt kanadai Tóth Máriát. Valóban, a szegény ember gyermeke, ha tehetséges volt, teljesen vagy részben ingyenesen tanulhatott tovább az állam, vagy az egyház költségén. Talán csak nem a Hcrthy-rendszer tehet arról is, hogy a levélíró megyéjében kevés ingyenes taníttatásra érdemes gyerek volt? Mi az, hogy szegény ember? Horthy egy leromlott ország vezetését vette át. Mindenki szegény volt. A lerongyolódott középosztály éppúgy, mint az ipari vagy agrárproletariátus. Én szegény ember fia voltam, de főiskolát végeztem, államköltségen. Ruhát, tanszert ingyen kaptam. Tanulás szempontjából a Horthy-rendszerben semmilyen megkötöttség nem volt. Gyerekkori játszótársam, akinek az apja napszámos volt, annak ellenére, hogy gyenge tanuló volt, orvosdoktor lett. Hogyan? Eladták az anya hat hold földjét, és a nagyapa is támogatta a Jóska gyereket, hogy úr lehessen. Tudjuk, a kommunisták alatt nem így volt. Ha az illető nem volt káderanyag, lehetett bármilyen jó tanuló, a kapuk zárva maradtak. Végül, nem szabad elfelejtenünk, hogy az I. világháborút követően, az elszakított területekről igen sok értelmiségi menekült a csonka hazába, s bizony sokuknak kétkezi munkából kellett megélniük. Mert erre volt szüksége akkor az országnak. Tudjuk, ott ahol az ország fölemelkedőben van, a népnek szerényebben kell élnie. Ott viszont, ahol a nép gazdag, az ország adósságba süllyed. Lásd, a volt Kádárrendszert. Ez az igazság Schuller uram. A H orthy-rendszerben nem akadályozták a továbbtanulást, de inkább a szegénység leküzdésén és a gazdasági élet föllendítésén fáradoztak. És nem is eredménytelenül. Adja Isten, hogy az ország mai vezetői is sikerrel munkálkodjanak. Ha meggondolom, én is jobban jártam volna, ha faiskolát végzek főiskola helyett, talán nem nyomorognék öregségemre. ID. KAPSI MARTIN, LONDON NAGY-BRITANNIA (Az államok gazdagságát polgárai szellemi és anyagi értékei képviselik, biztosítják. De az sem baj, ha a föld - melyen az ország fekszik, a természettől adva - gazdag. Persze, rossz gazdálkodással, rossz politizálással, azaz saját zsebre játszással, tönkre lehet tenni egy országot, egy népet - még ha oly gazdag is. De most gondoljunk csak az éppen átalakulóban lévő Kelet- és Közép-Kelet-Európa országaira. A szerk.) AJÁNLHATÓ Tisztelt Kalotás Árpád (USA)! Köszönjük hozzánk eljuttatott kedves sorait, melyekben elismeréssel szól lapunkról, miszerint: „a riportok a történelmi Magyarországról nagyon érdekesek, valamint a kapcsolódó képanyag is”. Majd így folytatja levelét: „Legtöbb olvasójukat elszakíthatatlan szálak fűzik a Felvidékhez, Kárpátaljához, Erdélyhez, a Délvidékhez. Családunkat mindezen részekhez kapcsolatok kötik. Ezért is, és főleg ezért, érdekelnek a fönt említett vidékekről szóló írásom, annak ellenére is, hogy én Budapesten születtem. Lapjukat több ismerősömnek, barátomnak ajánlottam.” Köszönjük. (A szerk.) RIASZTÓ BUZGÓSÁG Nagyjából ismervén történelmi távlatban az egyházak viselt dolgait, tulajdonképpen nem lep meg zürichi olvasójuk, özv. Zürrerné írása, mely lapjuk 1992. novemberi számában jelent meg. Én csak a következőket mondanám: ha elvárjuk a türelmességet a mindennapi - laikus - politikában, még inkább elvárható ez az egyházpolitikában - értem ezen az egyházak politikáját és nem a kormány, a rendszer egyházpolitikáját. A türelmetlenség nem szül jót sem itt, sem ott, de különösen nem a vallás, a hitélet berkeiben. Tudjuk, a politika és a vallás világa két külön világ. De mindkettő egyformán visszataszító, ha türelmetlen, erőszakos, szemforgató, álszent. A hit - szép dolog. Az igazán hívő ember - gondolom - boldog, és tiszteletre méltó mindenképpen. Még egy dolgot említenék meg: tudjuk, hogy az ember - végül is - rövidke történelme folyamán mit köszönhetett az egyháznak, mit nyert tőle-általa. Adjuk meg a császárnak, ami a császáré s Istennek azt, ami őt illeti, de ne keverjük össze a dolgokat. Ma, szinte az ezredfordulón, nem sül ki belőle semmi jó - az ember már ilyen. NAGY JÁNOS BUDAPEST CSAK A BÉKE ÉS A SZORGALOM... A jelenkor magyar embere többségében nem akar bosszút állni a múlt rendszer kiszolgálóin, szekértolóin, potentátjain. A magyarság - egyénenként - tudja, hogy csak a béke és a szorgalom hozhat biztonságosabb, nyugodtabb jövőt, életet. Ehhez kinek-kinek meg kell változtatnia a felfogását arról is, hogy mit kell szeretni vagy gyűlölni. Vajon honfitársaink nem vették-e észre a hasonlóságot az üldözött erdélyi magyarság és a magyarországi zsidóság sorsa között? Rákosi, Gerő? Zsidónak születtek, de nem tekintették magukat annak; ateisták voltak. Ha politikája veszélyben volt, Sztálin tudta, kik legyenek az áldozatok. Tudjuk, hogy a zsidó származású politikusok sokszor keményebbek voltak a zsidókkal szemben, mint keresztény kollégáik. A zsidók mindig jó hazafiak voltak Magyarországon, de annak határain kívül is. Mi, akik 1956-ban hazánkat elhagytuk, magunkkal hoztuk gyökereinket, ifjúságunkat, emlékeinket. Ami jó és ami rossz volt odahaza - ma is él bennünk; a szívünk hazahúz, ha új hazánkban jobbak is életkörülményeink. Ha nem így lenne, meg sem Írom - 76 évesen - ezt a levelet. Mint a zürichi Nemzeti Múzeum volt alkalmazottja, sok magyar vonatkozású anyagot küldtem haza a budapesti Nemzeti Múzeumnak, természetesen itteni igazgatóm beleegyezésével. Nem köszönetért, de segíteniakarásból, kötelességérzésből tettem. És tudom, hogy nem én vagyok az egyedüli. Izraelben nagyon sokan vannak, akik
