Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
Kedves Gyerekek! Lapunk előző számában pályázatot hirdettünk: vidám írásokat, rajzokat várunk tőletek. Mi több, füllentéseket - hiszen a jókedvű hazudozók Háry János Akadémiáján (amelynek bárki tagja lehet, aki embervidító céllal füllent) a nagyotmondás nem bűn, hanem dicsőség. Derűs játék... A pályázattal persze nem azt akarjuk elérni, hogy mindenkit - akár van kedve hozzá, akár nincs - vidám füllentésre biztassunk. A Pitypang továbbra is várja rajzaitokat, írásaitokat, bármiről szóljanak is azok. Csoportosan is lehet jelentkezni. Egy osztályból vagy akár iskolából egyetlen közös borítékban is elküldhetitek a munkáitokat. A legsikerültebbeket díjazzuk, és vagy a lapban, vagy ez év végére megjelenő évkönyvünkben közöljük. (Címünk: Magyarok Világlapja, 1016 Budapest, Naphegy tér 8. Hungary. A borítékra írjátok rá: Pitypang.) A lusták Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak egy fia: Pisti. A fiú olyan lusta volt, mint a lajhárok királya, még annál is lustább. Egyszer a barátai elhívták, hogy menjen velük a királyhoz, s próbáljanak szerencsét, mert a király annak adja a lányát s fele királyságát, aki a leglustább. De bizony erre is lusta volt. A barátai nem nyerték meg a versenyt, de a legokosabb azt mondta:- Hé, fiúk! Szerintem mondjuk meg a királynak, hogy nekünk van egy olyan barátunk, aki még ide is lusta volt eljönni. Hátha elhívja magához Pistit. Nem sokat töprengtek, elmondták a királynak. A király elrendelte, hogy Pisti jelenjen meg a színe előtt. A barátok elindultak haza, s azon gondolkoztak, hogyan csalják el Pistit. Az egyikük így szólt:- Szerintem írjunk egy levelet a király nevében.- Az nem jó, mert a katonái börtönbe zárnának hamisításért.- Akkor mit csináljunk?- Megvan, eszembe jutott! Szerintem kérjünk egy szekeret, s mikor Pisti alszik, lopjuk el.- Ez jó ötlet, nekünk van szekerünk is, azon elvihetjük. Úgy is tettek. Pistit ellopták, szekérre tették és elindultak. Pirkadni kezdett, mire Pisti felébredt.- Hol vagyok? - kiabálta. versenye- Útban a királyhoz, a lusták versenyére.- De... hát...! - kezdte mondanivalóját.- Nincs de hát! Tied lesz a királykisasszony s a király fele királysága, ha megnyered. Ekkor Pisti arca kedvre derült. De hirtelen lódobogás hallatszott. Pár perc múlva a király katonái jelentek meg. Pisti barátai hiába magyarázták, hogy a király hívatta őket, azok nem hallgattak senkire. Pistit egy szobába zárták. Barátait eközben egy külön helyiségbe vitték, ahol a király is ott volt. így szólt a fenség:- Hogy sikerült elcsalni Pistit?- Felséges királyom, mikor aludt, szekérre raktuk, s úgy hoztuk el, mert magától nem jött volna. De felséged miért fogatott el a lovasaival?- Azért, mert be akarom csapni Pistit, hogy felakasztatom, s egyik szolgám ollót nyújt neki, hogy vágja le magát. Ha levágja, nem lusta. Ha nem vágja le, akkor az utolsó pillanatban a kötél elszakad, s megnyerte a fogadást. De ti tegyetek úgy, mintha nem tudnátok semmit. Ezután kimentek a kertbe, ahol minden elő volt készítve. Pistit is hozta már két katona. Odament a barátaihoz elbúcsúzni. Azok elmondtak mindent töviről hegyire... Pistit az akasztófához vezették. Nyakába a kötelet, s felhúzták. A szolga ebben a pillanatban nyújtotta az ollót, de Pisti megrázta a fejét. Már nagyon feszült a kötél, már nyúlt volna az ollóért. A királykisasszony meglátta, megtetszett neki a fiú. Ekkor nagy reccsenés: s Pisti a földön termett. A királykisasszony már szaladt, s Pisti megkérte a kezét. Nagy lakodalmat csaptak, de itt Pisti már nem lustálkodott, hanem táncolt. CSONGOR TÜNDE 5. osztályos, VÁLL AJ Vihar Zúgnak a fák, bőg a vihar, Mélyen meghajlik egy juhar. Minden fa szinte sír. Sir és nyög. Reccsenve hull az ág. S össze akar dőlni az egész világ. ZÓKA ESZTER (PAKS)
