Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-01-01 / 1. szám

hatni, milyen dirigens lett volna belőle, de aligha baj, hogy más­képp alakult az élete, mivel hogy az Akadémiát hamarosan ott­hagyta.- Színésznek szinte „brahiból” jelentkeztünk, hárman hajdani inastársak. Abban az esztendő­ben, 1950-ben - úgy mondták -, több mint tízezren igyekeztek a színi pályára - emlékezik. - A Vasas Székházban volt a felvételi. Rengetegen voltunk, zsúfolásig megtöltöttük a nagytermet, s mi tagadás, miközben a jelöltek be­mutatták tudományukat a bizott­ság előtt, sohase nem ült el telje­sen a terem zsongása. Aztán egy­szer csak kiállt egy fiú, megszó­lalt, és csönd lett. „Vajha én is el tudnám ezt érni” - sóhajtottam magamban, és alig vártam, hogy szólítsanak. Amikor azonban a nevemet hallottam, arra gondol­tam, más Szabó Gyula is lehet a sok fiú között, s nem mozdultam a helyemről. Csak amikor el­hangzott: .....anyja neve Susányi Anna...”, akkor mentem előre. Későbbi kiváló tanárom, Nagy Adorján volt a felvételi bizottság elnöke. „Gyere közelebb, fiam” - mondta jellegzetes hangján - „mit adsz elő?” „Ady Endre: Zsóka búcsúzója” - vágtam ki. Belekezdtem a versbe, és remé­nyem valóra vált: elcsitult a te­rem. Fölvették, s Nagy Adorján mellett olyan színészmesterektől tanult, mint Apáthy Imre, Dajka Margit, Ladányi Ferenc, Lehotay Árpád, Olty Magda, Rátkai Már­ton, Sulyok Mária, olyan rende­zőktől, mint Gellért Endre, Pár­tos Géza. Diplomáját 1954-ben nyerte el, de már növendékként játszott kisebb szerepeket a Nem­zeti Színházban, ahová első szer­ződése is szólította.- Három hónap múlva az ak­kori Petőfi Színházba hívott Apáthy Imre. Mentem, és első feladatomat a Pál utcai fiúkban kaptam. Boka Jánosként védtem a drága grundot, a kis hazát. Át tudtam élni ezt a szerepet, mivel- bár nem voltam fővárosi gyerek- nekünk is megvolt a magunk grundja, csak egy kicsit tágasabb: a Varjúhát, az Éralja, a Körös­part vagy a Kötöny-halom. A Nagymező utcához máig hű maradt, csak a színházak változ­tak a feje fölött. Sikerekben bő­velkedő esztendőket töltött a Ka­zimir Károly vezette Tháliában, s ez időben a Kalevala, a Karagőz és más darabok főszereplőjeként bejárta Európát Bécstől Lenin­­grádig, Tallinntól Isztambulig, Bukaresttől Szabadkáig. Az Egyesült Államokba és Kanadá­ba már egyedül jutott el. Önálló esteket adott az ott élő magya­roknak. Most az Arizona Színház tagja, és elégedett a helyzetével.- Sohasem voltam szerepéhes színész. Ez természetemből is fa­kad, és meg is kaptam mindig a nekem való feladatokat. Most pe­dig örülök, hogy direktorom, Mi­­kó István egy kissé szabadjára enged. Játszom színházamban A szolgálóleány című reneszánsz vígjátékában, vendégeskedem az Operettszínház Kolumbusz-pro­­dukciójában és a Rock Színház­ban, a Légy jó mindhalálig musi­calváltozatában. Önálló estjeim­mel járom az országot, közülük A biblia forrásából címűt a Korona A Karagöz című bohózat főszereplőjeként Pódiumban is előadom, s mosta­nában gyakran hívnak verset mondani emlékművek felavatásá­ra. Ezt is szívesen vállalom.- Optimista ember vagyok, és kell is hinnem a jóban, mert még sok feladatom van az életben. Harmincesztendei házasság után meghalt a feleségem, aki két immár felnőtt - gyermekkel, Me­lindával és Attilával ajándékozott meg, s nekem el kellett dönte­nem: magányos maradok-e, vagy megpróbálok új társat találni. Hál’Istennek, ráleltem egy oros­házi leányra, aki hozzámjött, és Egy tévésorozat pillanatképe: Robog az út­henger

Next

/
Oldalképek
Tartalom