Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-01-01 / 1. szám

hatni, milyen dirigens lett volna belőle, de aligha baj, hogy másképp alakult az élete, mivel hogy az Akadémiát hamarosan otthagyta.- Színésznek szinte „brahiból” jelentkeztünk, hárman hajdani inastársak. Abban az esztendőben, 1950-ben - úgy mondták -, több mint tízezren igyekeztek a színi pályára - emlékezik. - A Vasas Székházban volt a felvételi. Rengetegen voltunk, zsúfolásig megtöltöttük a nagytermet, s mi tagadás, miközben a jelöltek bemutatták tudományukat a bizottság előtt, sohase nem ült el teljesen a terem zsongása. Aztán egyszer csak kiállt egy fiú, megszólalt, és csönd lett. „Vajha én is el tudnám ezt érni” - sóhajtottam magamban, és alig vártam, hogy szólítsanak. Amikor azonban a nevemet hallottam, arra gondoltam, más Szabó Gyula is lehet a sok fiú között, s nem mozdultam a helyemről. Csak amikor elhangzott: .....anyja neve Susányi

Anna...”, akkor mentem előre. Későbbi kiváló tanárom, Nagy Adorján volt a felvételi bizottság elnöke. „Gyere közelebb, fiam” - mondta jellegzetes hangján - „mit adsz elő?” „Ady Endre: Zsóka búcsúzója” - vágtam ki. Belekezdtem a versbe, és reményem valóra vált: elcsitult a terem.

Fölvették, s Nagy Adorján mellett olyan színészmesterektől tanult, mint Apáthy Imre, Dajka Margit, Ladányi Ferenc, Lehotay Árpád, Olty Magda, Rátkai Márton, Sulyok Mária, olyan rendezőktől, mint Gellért Endre, Pártos Géza. Diplomáját 1954-ben

nyerte el, de már növendékként játszott kisebb szerepeket a Nemzeti Színházban, ahová első szerződése is szólította.- Három hónap múlva az akkori Petőfi Színházba hívott Apáthy Imre. Mentem, és első feladatomat a Pál utcai fiúkban kaptam. Boka Jánosként védtem a drága grundot, a kis hazát. Át tudtam élni ezt a szerepet, mivel- bár nem voltam fővárosi gyerek- nekünk is megvolt a magunk grundja, csak egy kicsit tágasabb: a Varjúhát, az Éralja, a Köröspart vagy a Kötöny-halom.

A Nagymező utcához máig hű maradt, csak a színházak változtak a feje fölött. Sikerekben bővelkedő esztendőket töltött a Kazimir Károly vezette Tháliában, s ez időben a Kalevala, a Karagőz és más darabok főszereplőjeként bejárta Európát Bécstől Leningrádig, Tallinntól Isztambulig, Bukaresttől Szabadkáig. Az Egyesült Államokba és Kanadába már egyedül jutott el. Önálló esteket adott az ott élő magyaroknak. Most az Arizona Színház tagja, és elégedett a helyzetével.- Sohasem voltam szerepéhes színész. Ez természetemből is fakad, és meg is kaptam mindig a nekem való feladatokat. Most pedig örülök, hogy direktorom, Mikó István egy kissé szabadjára enged. Játszom színházamban A szolgálóleány című reneszánsz vígjátékában, vendégeskedem az Operettszínház Kolumbusz-produkciójában és a Rock Színházban, a Légy jó mindhalálig musicalváltozatában. Önálló estjeimmel járom az országot, közülük A biblia forrásából címűt a Korona

A Karagöz című bohózat főszereplőjeként

Pódiumban is előadom, s mostanában gyakran hívnak verset mondani emlékművek felavatására. Ezt is szívesen vállalom.- Optimista ember vagyok, és kell is hinnem a jóban, mert még sok feladatom van az életben. Harmincesztendei házasság után meghalt a feleségem, aki két immár felnőtt - gyermekkel, Melindával és Attilával ajándékozott meg, s nekem el kellett döntenem: magányos maradok-e, vagy megpróbálok új társat találni. Hál’Istennek, ráleltem egy orosházi leányra, aki hozzámjött, és

Egy tévésorozat pillanatképe: Robog az úthenger