Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-01-01 / 1. szám

KULTURÁLIS KÖRKÉP Színház A Muzsika hangja Mária, a bolondos, bős számára, s ő sem mindig vidám apáca- közömbös a kapi­­növendék sok gondot tánynak... okoz a kolostor zár- 1959 novemberé­­dafönökasszonyának. ben mutatták be a Malek Andrea és a Trapp gyerekek IKLÁDI LÁSZLÓ FELVÉTELE Nem elég, hogy a bá­jos lány szertelen és fegyelmezetlen, rá­adásul még szüntele­nül dalra is fakad féktelen jókedvében. Ezért a főnökasszony úgy dönt: Máriát el­küldi próbaidőre. így kerül a lány Georg von Trapp kapitány­hoz. A megözvegyült kapitány egyedül ne­veli hét gyermekét, kemény, katonás fe­gyelemben. Az új ne­velőnő, Mária, szem­beszáll a megkesere­dett kapitány elvei­vel. Kedves, játékos lényével és a muzsika varázsa segítségével lassacskán belopja magát a gyerekek szí­vébe. S egy napon ar­ra ébred a kis apáca­növendék: a zord ka­pitány nem közöm-New York-i Lunt- Fontanne Színházban Richard Rodgers és Oscar Hammerstein The Sound of Music - A muzsika hangja cí­mű musicalját. 1443 előadást ért meg, s később film is készült belőle. Ez a darab ke­rül most a budapesti Operett Színház mű­sorára. A musical olyan időszakban - 1938- ban - játszódik, amely már nem is csak sejteti a náciz­mus térhódítását, ha­nem kétségtelenné te­szi: Európát feldúlja Hitler, s megsemmi­sül valami, amit ad­dig úgy hívtak: béke, emberség, szeretet. Rodgers és Ham­merstein a Trapp fa­mília emlékiratai alapján dolgozott, a sztori tehát (leszámít­va a műfaj megkíván­ta romantikus felhan­gokat) valós. Az Operett Színház előadásában - Vámos László rendezésében - ez a vonás, a humá­num és szeretet kap különösen nagy hangsúlyt. Egy olyan világban, amely ismét tele van embertelen­séggel, háborúsko­dással (s épp az ere­deti történet helyszí­néhez is közel eső or­szágokban!), nagyon fontos erről szólni. Külön szerencséje az előadásnak, hogy Mária szerepét olyan fiatal színésznő játssza - énekli, aki egész lényében ezt az emberi jóságot, tisz­taságot és szeretetet hordozza. Malek Andrea az elmúlt sze­zonban ugrott ki a Sakk (Chess) című musical női főszere­pében. Most, Mária Rainerként, újabb nagy alakításának ta­núi lehetünk: a szűzi­es ártatlanság, a ka­­maszos jókedv, a le­fegyverző szeretet és a feléledő szerelem színeiből keveri ki ezt a csupaszív, őszinte leányalakot. Partnere von Trapp kapitány szerepében Farkas Bálint. A muzsika hangja eddig elkerülte a ma­gyar zenés színpado­kat - ki tudja, miért. Most igen alkalmas időpontban jutott el végre hozzánk. Könyvajánlat Tököl, 1956 Harminchat évvel 1956 ősze után még mindig vannak fehér foltok a dicsőséges és tragikus októberi és novemberi napok tör­ténetében. Több dön­tő esemény, mozza­nat pontos részleteit, vagy akár az egész eseményt is, nem, vagy alig ismerjük. Ma még elérhetők a szemtanúk, a részve­vők, ma még megszó­laltathatók - de talán az utolsó időszakban tartunk. Ehhez a rendkívül fontos gyűjtőmunkához kés­lekedés nélkül hozzá kell látnunk, mert na­ponta mennek el azok, akik személyes emlékeikkel, vaílo­­másaikkal, naplóik­kal, fényképfelvétele­ikkel hitelesen, bár értelemszerűen, szub­jektiven is, vallhat­nak az utókornak 1956-ról. Ilyen kötetet tart­hat most a kezében az olvasó. Kő András és Nagy J. Lambert megírta, a fellelhető részvevők, szemtanúk emlékezéseit rögzítve, mi és hogyan is tör­tént azon a végzetes november 3-ai estén és éjszakán Tökölön, ahová tárgyalni ment a magyar kormány­­delegáció, és ahol tár­gyalás helyett letar­tóztatták őket az orosz katonai elhárí­tás, a legfőbb állam­­védelmi hatóság s még ki tudja, kiknek a képviselőiből álló pribékek. A magyar történelemben egyet­len hasonló árulásról tudunk: a törökök 1541-ben ugyanígy vetették fogságba Tö­rök Bálintot. De őt is „csak" életfogytiglan bebörtönözték, és nem végezték (végez­tették) ki, mint az oro­szok Maiéter Pált, a magyar küldöttség honvédelmi miniszte­rét. A könyv egyébként szinte a véletlen jó­voltából jött létre. A két szerző épp azon dolgozott, hogy meg­próbálják tisztázni, mi is történt valójá­ban a Parlament előtt 1956. október 25-én délelőtt, amikor Sza­bad György, az Or­szággyűlés elnöke át­küldött egy levelet az Új Magyarország ak­kori főszerkesztőjé­hez. A levelet a Belgi­umban élő üzletem­ber, Tamás Kálmán írta, aki annak idején szenvedő alanya volt a Tökölön történt eseményeknek. Gép­kocsivezető volt - méghozzá Maiéter Pál kocsiját vezette. Az ő visszaemlékezé­sei indították el aztán azt az interjúsoroza­tot, amelyből kikere­kedett maga a könyv. S az interjúalanyok szavai nyomán sike­rült hozzájutni egy sor dokumentumhoz is, melyek legtöbbjé­nek még a létezéséről se nagyon tudtak ko­rábban. Aki elolvassa ezt a tényanyagában izgal­mas, hangvételében tdrás-Nagy J. Lambert TOKOLJB ukA. mértéktartó s mégis szenvedélyes köny­vet, tapasztalja: a nyilatkozók, emléke­­zők néha eltérően

Next

/
Oldalképek
Tartalom