Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-01-01 / 1. szám

A HATÁR TÚLOLDALÁN

A kolozsvári Erzsébet-szobor és ami mögötte van

Nagyvárad eleste után (1660), Kolozsvár végvárrá lett. A „kincses” városnak annyi ostromot, sarcoltatást kellett elszenvednie, hogy elszegényedett. A 18. század végéig Erdélyben Nagyszebené volt a hegemónia. Kolozsvár modern intézmények tekintetében lemaradt. A múlt század közepétől kezdve nem volt könnyű dolog rávenni a város polgárait, hogy közjóléti, kulturális intézményekre, valamint városszépítésre áldozzanak. Hilibi dr. Haller Károlynak ez sikerült, nemhiába volt negyven évig az egyetem jogász professzora és évekig Kolozsvár polgármestere. Igaz, olyan emberek is támogatták, mint Kővári László történész. Említsünk meg néhány gyakorlati jellegű intézményt, melyeket Haller Károly kezdeményezett, íme: a Tornavivó egylet, természetesen tornacsarnokkal, a Kolozsvári Athletikai Club, melynek már 1867-ben korcsolyapályája is volt; a Tűzoltó-egylet, a Lövészegylet és talán a legfontosabb, a (város) Szépítő-egylet; az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egylet (E. M. K. E.) 1884-ben; A kereskedők és kereskedő ifjak társulata, a Kertészeti, gazdasági egylet; a Mentő-egyesület; a Kolozsvári Kerékpáros Egylet és így tovább. O kezdeményezte a vízvezeték létesítését; Kolozsvárhoz csatolta Kolozsmonostor községet, részt vesz a süketnéma intézet létrehozásában, életre hívja a szegények asztalát, az ő műve a postaigazgatóság Kolozsvárra helyezése, továbbá a közvágóhíd létesítése. Nemkülönben ő az, aki elkészítteti Kolozsvári Márton és György Prágában álló Szent György-szobrának másolatát, s 1904-ben fölállíttatja a város egyik szép terén, az Egyetemi Könyvtár előtt. (Ma a Farkasutcai református templom bejáratánál áll.) Mátyás király szülőházán az ő jóvoltából áll bronz emléktábla, mely ma oly sokak szemében szálka, hogy szívesen eltávolítanák. Ekkor „nyílik ki” Kolozsvár Európa-hírű főtere, ugyanis a gótikus templomhoz ragasztott épületeket lebontják, elköltöztetik a piacot, ahol majd Fadrusz János közismert, Mátyást lovon ábrázoló szobra áll vezérei társaságában. (A templom körüli épületek lebontásának huzavonája 1790-től 1890-ig tartott.)

Aki járt már Kolozsváron, nem kerülte el az évszázados fákkal népes Sétateret. Azt azonban kevesen tudják, hogy a Fellegvár oldalára kapaszkodó szerpentin, az Erzsébet sétaút (450 méter hoszszú, 50 méter magasra kapaszkodik öt osztatban, 54 utász katona építette, 1900-ban adták át) kiegészítője a Sétatérnek, amelyet a Szamoson átívelő vashíd (35 méter hosszú, 1,5 méter széles, a kolozsvári Schlick-gyár készítette, 1902-ben avatták), az Erzsébet híd köt össze. Az út középső részén, az erre kiképzett téren volt, a Pákey Lajos tervezte műmárvány talapzaton, az Erzsébet szobor. (A sétaút felső teraszán négy vezér - Árpád, Lehel, Vérbulcsu, Örs - szobra állt, ezek holléte ismeretlen. Az Erzsébet-szobor a kolozsvári Botanikus Kertben áll.) Erzsébet királyné szobrát (Stróbl alkotása) nagybölöni Balon Józsefné adományozta a városnak (1900) Haller Luise grófnő Fehéregyházáról 3600 rózsát küldött a szobor átadásakor rendezett ünnepségre.

BÖGÖZI KÁDÁR JÁNOS

Az Erzsébet-szobor átadása 1900-ban