Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-05-01 / 5. szám
Burgum Bélus, a mesterdetektív PÁLYÁZAT Kedves Gyerekek! Lapunk előző számaiban pályázatot hirdettünk: vidám írásokat, rajzokat várunk tőletek. Mi több, füllentéseket - hiszen a jókedvű hazudozók Háry János Akadémiáján (amelynek bárki tagja lehet, aki embervidító céllal füllent) a nagyotmondás nem bűn, hanem dicsőség. Derűs játék... A pályázattal persze nem azt akarjuk elérni, hogy mindenkit - akár van kedve hozzá, akár nincs - kizárólag (vidám) füllentésre biztassunk. Folytatjuk a „Most, hazudj, most szabad!” jelszóval meghirdetett pályázatunkat - jelentkezzenek a jókedvűek a Háry János Akadémiára. De akinek efféléhez nincs kedve: bármit beküldhet, amivel meg akarja örvendeztetni a társait, a szerkesztőket. A Pitypang tehát továbbra is várja rajzaitokat, írásaitokat, bármiről szóljanak is azok. Csoportosan is lehet jelentkezni. Egy osztályból vagy akár iskolából egyetlen közös borítékban is elküldhetitek a munkáitokat. Várjuk. A legsikerültebbeket díjazzuk, és vagy a lapban, vagy ez év végére megjelenő Magyar Atlantisz című évkönyvünkben közöljük. Címünk: Magyarok Világlapja, 1016 Budapest, Lisznyai u. 15. Hungary. A borítékra írjátok rá: Pitypang. rn Veres Katinka (Gyergyószentmiklós) rajza- Kedves direktorom, nagy kérésem vagyon! - ezzel a felkiáltással nyitott be Burgum Bélus a cirkuszigazgató irodájába, és eltökélten megállott annak asztala előtt.- Mondja csak, Bélus - bólintott az igazgató, és hellyel kínálta. - Üljön le, látom, nagyon izgatott. Burgum Bélus elhelyezkedett a széken, mélyen főnöke szemébe nézett és bejelentette:- Itt szeretném hagyni a cirkuszt... Más pályát választottam ... Mikor ezt meghallotta, az igazgató azt hitte, a meglepetéstől menten leesik az álla. Ezért gyorsan az asztalra könyökölt, és feltámasztotta. Majd ámuldozva szemügyre vette Burgum Bélust, aki a cirkusz és a közönség kedvenc medvebocsa volt. Szabadon járt-kelt a cirkuszban, ahol felvigyázói - amolyan mindenesi - minőségben működött. A városban is bármikor sétafikálhatott. Mindenki ismerte és szerette. Az igazgató néhány pillanatig nem tudott szóhoz jutni. Elképzelhetetlen volt számára, hogy mi üthetett Burgum Bélusba, hiszen ez ideig nagyon jól érezte magát a cirkuszban.- No, erre a meglepetésre igyunk egy fröccsöt! - ajánlotta, hogy zavarát leplezze, s az asztalra állított egy mézesüveget, utána egy teáskannát és két jókora poharat.- Hogyan kéri a teát: sok vagy kevés mézet tegyek bele? - kérdezte az igazgató.- Sok mézbe egy pici teát - válaszolt Burgum Bélus tömören. Koccintottak, fenékig ürítették a poharakat, s Burgum Bélus meghatottan szólt ősz hajú igazgatójához:- Drága direktorom, köszönöm a kedvességedet, őszinte leszek hozzád...- Béluskám, kérlek, ha kevesled a fizetést, akkor megemelem, vagy ha akarod, kinevezlek főmindenesnek - szakította félbe az igazgató. A kis medve azonban legyintett, „dehogy”. Majd a széken jól elterpeszkedve elővett egy pipát, komótosan megtömte, rágyújtott, és miután néhány virgonc füstkarikát bodorított, elégedetten megjegyezte: „prímán szelei”. Igazgatója, aki először látta őt pipázni, ismét feltámasztotta az állát, jelezve, hogy kész az újabb meglepetések elviselésére. És Burgum Bélus közölte is vele:- Hát, kérlek szépen, elhatároztam, hogy detektív leszek! (Folytatjuk) SZi4vAI GÉZA
