Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-05-01 / 5. szám

Az unoka

A sóvidéki Bartalis Gyula, népi faragó triptichonja

A telefon is „átigazolt”

dományos értelmében nem „rendezett”. Azt mondanám: személyre szabott... Az van itt, amit a sors szeszélye a gyűjtő elé sodort. Ám a gyűjtő azt szeretné, ha szenvedélye másokat is gondolkozásra késztetne. Az egyik erdélyi tányérra mutatva mondja Laki Károly:- Egyetlen darabot hoztam el. És azt mondtam a

barátaimnak: becsüljétek

meg ezeket az értékeket. Ők már tudják, mit érnek ezek a tányérok. A gyűjtésnek nem az az értelme, hogy mindent idehordjak. Én fel szeretném hívni a figyelmet az értékekre, és arra buzdítanék, hogy minél többen őrizzük ezeket. Hozzám fiatalok is járnak, mesélek nekik...

Persze ezek a fiatalok „maguktól” jönnek. Szervezetten még egyetlen iskola egyetlen osztálya sem járt Laki Károly Kalitka utcai házában.

Ami késik, nem múlik? A ház gazdája szívósan, türelmesen vár...

Laki Károly négy polgári után került a székesfehérvári repülős iskolába. 1944-