Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-05-01 / 5. szám

Görögország let, hogy a világba szerte­szóródott sok-sok értékes magyarnak és a hazaiaknak össze kellene fogniuk és se­gíteniük abban, hogy kiala­kuljon ennek a nemzetnek reális önértékelő tudata. Talán egy Magyar Múzeum itt Budapesten segítene eb­ben. Úgy gondoltam, egy nagyszerű svájci példa min- Kecskeméti tanya tájára lehetne megvalósíta­ni. A svájciak ugyanis kiala­kítottak egy múzeumot, amelyben összegyűjtötték mindazt az értéket, amelyet Erdélyi asszony a svájciak a világban létre­hoztak. Mi is csinálhatnánk valami hasonlót a magyar művészeti, tudományos és technikai eredmények ösz­­szegyűjtésével. Nem adom fel ezt az elképzelésemet. Már megemlítettem több, kultúrával foglalkozó ma­gyar politikusnak is, vala­mennyien pártfogolták a gondolatot, már csak vala­kinek össze kellene fogni a szervezési munkálatokat. Ülünk a festőlakás egyik bensőséges zugában, köröt­tünk a falakon barátok, pá­lyatársak, Szőnyi, Pólya meg a többiek képei. Én meg szinte irigyen hallga­tom az „ifjú” Bényi László életszeretettől és tettvágytól fűtött elképzeléseit. Közben pedig a pipacsaira gondo­lok, amelyek ugyanilyen életszeretettől izzóan liheg­nek le a vászonról.-Tudom, hogy ön renge­teg művészetszervezési munkát is vállalt. Múzeu­mokat hozott létre, irányí­tott, mentett meg, kiállításo­kat szervezett, pályatársai­ról monográfiákat írt. Mindezen munkák elisme­réseképpen is kapta meg nemrég a Magyar Köztársa­ság Csillagrendjét. De hát azért elsősorban mégis csak festő. Azt hogyan tudta elérni, hogy amikor századunkban a művészetek terén főkép­pen a dekandenciát és ho­mályt honorálták, az ön ter­mészetszerető, életörömtől duzzadó festészete mégis diadalmaskodott?- Szerencsére a divatokat mindig sikerült elkerülnöm. Azt festettem, amit éreztem, senkinek és semminek nem akartam megfelelni, csak a magam ítéletének. Van Marcus Aureliusnak egy nagyon bölcs mondása, es­ténként vigaszul szoktam olvasgatni: „Ami az enyém, azt megmentettem.” Úgy ér­zem, az én eredményeimre, munkásságomra is igaz. És ez, ugye, nem is olyan ke­vés? SZÉKELY ANNA33 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom