Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-05-01 / 5. szám

MUVESZPORTRE Aki mindenben meglátja a szépet TALÁLKOZÁS BÉNYI LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSSZEL Budán, a Bartók Béla úti lakásban egy elragadó világfi fogad. Az évei számát tekintve már nem fiatal, valójában kortalan Bényi László lényéből ugyanaz a melegség árad, mint a képeiből. És lám, még az időjárás is szolgálni igyekszik neki. Hosszú napok fojtogatása után épp most fújta ki a szél a füstködöt a városból, bizonyára azért, hogy ilyenformán, a Feneketlen-tó felől beáradó napfény a műteremben sétáló vendég számára még jobban ki tudja emelni Bényi képeinek ragyogását. Az egyik sarokban medi­terrán hangulatot idéznek a festmények, ezeket a mű­vész egy készülő kiállításra gondolva állította egymás mellé. De a szoba másik vé­gében is alkalmi csoportosí­tás, ott meg egy jövőbeni dombóvári tárlat anyaga gyűlik. Ahogy „végiglapoz­zuk” az egymás mögé tá­masztott képeket, és beszí­vom a százféle zöldet lehel­lő fák, hegyhátak illatát, a mezők buja sárga-aranyát, a pipacsok izzó pirosát, iga­zat kell adnom Ruffy Péter­nek, a nagyszerű írástudó­nak, aki egyszer azt írta; megrészegedett Bényi tüzes színeitől. Most én is valami kedves bódulatban járkálok körbe a festőművész lakásában. Ám ebben az érzésben nyo­ma sincs a zűrzavaros delí­­fotó: riumnak, lüktető, termé-Ács írén kény, majdnem azt mond­tam, józan mámort teremte­nek ezek a képek, s így ter­mészetes módon adódik a kérdés: Vajon a festőnek hogyan van ideje, módja rendszerezni ezt a kincset, tudja-e mindig, hogy mit hol talál? Akkor Bényi László meg­mutatja a dossziékat és al­bumokat, amelyekben a legkülönbözőbb szempon­tok szerint csoportosítva so­rakoznak a művei. Egy he­lyütt például évszakok sze­rint válogatta össze a fest­ményeket, de azonos helyre kerültek az életének külön­böző műtermeihez kapcso­lódó jellegzetes anyagok is, másutt meg országok, váro­sok szerinti az osztályozás, attól függően, hogy a világ melyik táján készült éppen a festmény.- Remek dolog volt, hogy ennyit utaztam életemben. Peregtek, peregtek előttem a képek, csak ki kellett vá­lasztani és megörökíteni azokat, amelyek a legjob­ban megérintettek. Amikor elámulok, hogy a festés mellett teljesen egye­dül végzi a katalogizálás munkáját is, huncutul rám kacsint:- Időről időre persze kí­sérletet teszek arra, hogy kedves ifjú hölgyek segítse­nek nekem, de hát ez renge­teg bíbelődéssel jár, ők pe­dig tíz perc után mindig megunják. Pedig az ifjú hölgyeknek - morfondírozom magam­ban - csak képzeletben kel­lene végigjárniuk azokat az utakat, amelyeket Bényi a valóságban megtett. Hiszen beutazta jóformán az egész világot, Portugáliától Finn­országon és az Egyesült Államokon át Egyiptomig. Festett mediterrán tenger­öblöt, galambdúcokat egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom