Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-05-01 / 5. szám
színe es visszája Mi ■■■MH íásipfWSß3$ beszédében többek között leszögezte: „Az önfelszámolásos politikának egyszer véget kell vetni, mert ez a süllyesztőbe vezet. (...) Nekünk most alulról építkező, tiszta alappal induló mozgalomra van szükségünk, amelyet nem köt a régi egyezség, a paktum, a hatalom megtartásának örökös kompromiszszuma. (...) A Magyar Út Kör önálló szervezet. Saját maga szabja meg a működése feltételeit, maga választ magának tisztikart, és csak a saját lelkiismeretének tartozik elszámolással. (...) Választási munka: képviselők meghallgatása, munkájuk véleményezése, jelöltállítás, kampány, de nem mindegy, hogy kiért kampányolunk. Mindenkit levizsgáztatunk igaz magyarságból, mielőtt egy lépést is teszünk érte. A Magyar Út minden tagja számára kötelező a felfokozott, gerinces kiállás, elveink állandó képviselete. Mindannyian szóvivők vagyunk.” Az értekezlet közfelkiáltással az alábbi határozatot fogadta el: „A Magyar Út Alapítvány és az általa támogatott körök mozgalomként működnek a teljes rendszerváltás és a magyar érdekek érvényesítésének szolgálatában. A Magyar Út Mozgalom figyel és cselekszik. Szeretettel hív minden magyarságát vállaló egyént és családot a köreibe. Elég volt a várakozásból és a folytonos feltételes módból. Függetlenségünk nem alku tárgya, hanem velünk született emberi jog. Itthon vagyunk és gazdák leszünk. (...) Farkas Elemér, a januári cikk szerzője február végén újabb írást kívánt megjelentetni, de annak közlésétől a Magyar Fórum szerkesztője elállt, így csak március 19-én adta közre a Pesti Hírlap. Farkas Elemér kiindulási pontja:........az MDF által vezetett koalíció sokkal inkább a liberális rendszerváltást hajtotta és hajtja végre, mint a saját választási programját.” A kormány vadkapitalista viszonyokat szabadított az országra, „a szociális védőhálót szőtte-szövögette ugyan, de olyan lyukasra, hogy valójában nem sokat ér; hagyta elszabadulni a munkanélküliséget, szélsőségesre növekedni a szociális elégedetlenséget és feszültséget; a nemzeti vagyon megóvásáról, a nemzeti érdekek érvényesítéséről, a rablótőkével szembeni korlátozó intézkedésekről, az új, nemzeti tulajdonosi réteg létrehozásáról és helyzetbe hozataláról jobb, ha szót sem ejtünk”. írása végén megállapítja: „MENEKVÉS ÚTJA - A MAGYAR ÚT. Felismerve a csapdát, amiben vergődünk, a helyzet kikényszerítette megoldásként született meg 1992 őszén a Magyar Út gondolata. Ez a gondolat az MDF-en belüli tehetetlenségünk beismerése egyfelől, a helyzetbe belenyugodni nem akarásunk bizonyítéka másfelől. Mi, akik a Magyar Út belső magját képezzük, megalapozottan állíthatjuk, hogy senki nem lehet nálunk MDF-esebb, akár a múltunkat, akár jelen igyekezetünket, akár jövő terveinket tekintjük. A megtévesztett, megvakított és eltérített MDF-ben mégis olyan helyzet alakult ki, hogy gyanús bomlasztókként, külön utakon járókként lehet minket bemutatni. (...) A Magyar Út soha nem akart kiválni az MDF-ből. (...) Ha az MDF Országos Elnöksége úgy dönt, hogy a Magyar Útnak kívül tágasabb, ennek is megvan a maga törvényes útja-módja. Ez esetben követeljük egy rendkívüli Országos Gyűlés összehívását, amelyik végrehajtja az MDF szabályos kettéválását úgy, hogy a jogok, a kötelezettségek, a szellemi-politikai örökség és a vagyon tekintetében mindkét fél jogutódként jelenjen meg. Egy ilyen, jogilag is rendezett eljárás, ha nem is kívánjuk, kikényszeríthető. Másképp nem megy. Máskülönben mi vagyunk az MDF szíve, hiteles bázisa, és ragaszkodunk a támogatottságunkkal arányos pozíciókhoz és politikai befolyáshoz.” A cikkre a Pesti Hírlap aznapi számában Bencsik András főszerkesztő válaszolt. Farkas Elemér módszere „amilyen egyszerű, olyan hatásos. A szerző előbb leltárt készít, felsorolva többnyire valóságos gondokat, majd rámutat a felelősökre - Antall és köre, a »csinovnyik« kormány -, hogy végül a megriasztott hívőnek felkínálja a megoldást: Kövesd a Magyar Út csapását és minden rendben lesz. (...) Szép lenne, ha igaz lenne, de sajnos nem igaz. A piacgazdaság nem azért olyan ellentmondásos, mert hülye a kormány, az ellenzék pedig furton-furt aljas, hanem azért, mert ezt az átalakuló, sokszor ellentmondásos, kegyetlenül nehéz időszakot nem lehet a társadalom életéből kispórolni. Még tetézi a bajt, hogy alaposan megkésett kamaszkorát éli a magyar társadalom a szocializmus mélyhűtőjéből váratlanul kipottyanva. (...) Farkas Elemér a magyar nemzeti érdekek védelméről beszél, és azt mondja, ezeket az érdekeket védeni kell idegen érdekcsoportokhoz tartozó jogi és természetes személyek hasonló tartalmú, de ellentétes értelmű érdekeivel szemben. Ez igaz, de csak részben az. Mert a nemzeti érdekeket, ha az nem faji, vallási vagy pártos alapon fogalmazódik meg, védeni kell mindazon belső érdekekkel szemben is, amelyek az eredő közös érdeket veszélyeztetik. A nemzeti érdek ugyanis nem más, mint a biztonság, a jólét, és az a szabadság, amelyet a stabilitás alapoz meg és fedez.” * Antall József 1993. március 17-én és 18-án kétrészes interjút adott a Pesti Hírlapnak, ebben a Magyar Út mozgalomról is kifejtette nézeteit. Arra a kérdésre, hogy februárban valóban kizárták-e a Magyar Út köröket az MDF-ből, a következőket mondta: „A Magyar Út szervezeteiről szólva megállapítottuk már, hogy nem kapcsolódhatnak a Magyar Demokrata Fórumhoz, és nemcsak azért, mert az elnökség állásfoglalása így szól, hanem azért is, mert a Magyar Út Alapítvány - mint minden alapítvány - önálló jogi személy. Továbbá: a Magyar Ut Alapítvány mozgalma és körei nem a Magyar Demokrata Fórumot jelentik, mert a Fórumon kívül más politikai pártok tagjait is magában foglalják, sőt egyéb pártokon kívülálló köröket is. Eleve elképzelhetetlen, hogy a Demokrata Fórum szervezetére, annak pénzügyi és anyagi eszközeire támaszkodva, annak propagandalehetőségeit kihasználva működjék bármilyen más szervezet. Mindettől függetlenül a Magyar Út Alapítvány kuratóriumának egyes célkitűzései nagyon is hasznos célokat vetíthetnek maguk elé. Más kérdés, hogy az alapítvány létrehozásával mi volt Csurka István politikai célja, milyen körülmények között hozta létre, és milyen módon hallgatta el tervét mind az elnökség, mind a frakció előtt. Szinte berobbanva, csupán röpcédulákról és egyéb hirdetésekből szereztek tudomást az elnökség tagjai és az MDF vezető testületéi Csurka alapítványáról. Világossá vált, hogy ezzel az elképzeléssel, ezzel a módszerrel Csurka a Magyar Demokrata Fórumon belül a fa és a fagyöngy biológiai szimbiózisát kívánta megteremteni. (...) Azzal, hogy a Magyar Út kijelentette, hogy képviselőket kíván állítani és a parlamenti életben is részt kíván venni, világossá tette célját. Minden olyan szervezet, amely képviselő-állítási igénynyel lép fel, az a párt ismérveivel rendelkezik. Amikor egy párton belül szerveznek mozgalmat, amelyik már pártérdekeket tűz maga elé, akkor egy olyan ötletről van szó, amelyről a legvilágosabban megállapítható, hogy egy kakukktojás elhelyezésének vagyunk tanúi, amelyből akkor repíthető ki a kakukk, amikor telepítője szükségesnek tartja. (...) Miféle cél az, hogy képviselőket vizsgáztatunk magyarságból? Mely uraknak van, Csurka Istvánnal az élen, erkölcsi alapjuk, hogy másokat levizsgáztassanak a képviselői alkalmasságból?” * Az MDF Etikai és Fegyelmi Bizottsága 1993. március 25- én tartotta ülését, melyen Csurka István és az őt bíráló nemzeti liberálisok ügyével foglalkozott. A bizottság nem hozott elmarasztaló döntést senki ellen, de elvi érvénnyel megállapította: „Elfogadhatatlan és alapszabály-ellenes, ezért valójában önmagát zárja ki az, aki egyidejűleg más pártnak is tagja. Ugyanígy elfogadhatatlan az MDF-en belül minden olyan szerveződés, amely egy párt ismérveit viseli. Ez nem csupán politikai, hanem egyértelműen fegyelmi ügy is. A párt infrastruktúráját erre felhasználni etikátlan.” 13
