Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-05-01 / 5. szám
VAN MÁS MEGOLDÁS IS Első ízben írok Önöknek. Nem halaszthatom el az alkalmat, hogy megkésve jókívánságaimat fejezzem ki erre az évre is, megköszönve az ízes cikkeket. Kedvelem a nívós beszámolókat, amikkel meglepik s elkápráztatják az olvasót; ilyen volt például Rökk Marika pályafutásáról írott cikk. Tehát olvasójuk vagyok, sőt előfizetőjük is, s ez egy kapocs, ami ugyan láthatatlan, de létező valami. Lapjuk januári számában Lipták Béla professzorról írtak (szikár alakja fényképezve), aki a Duna és Szigetköz megmentéséért agitált és kardoskodott Luther King módján. Küldetésből tette? Küldetésből repült haza? Ökológiai szakértőként? Nagy ívű megoldást akar a helyszínen kicsikarni? Ma már késő ugyan, de még nincs minden elveszve. Bár szorít a helyzet, de megoldás is van, úgy, hogy jusson is, maradjon is. Egyik megoldás - javaslatom szerint - a vízhozam megosztása lenne, úgy, hogy a hajócsatorna is működhessen. Emiatt épült a bősi erőmű is, hogy a csatornából kilépő vizet is hasznosíthassa. Azonban Bősnél tér vissza a Duna-ág, amely a Csallóközt fogja körül, s amely a Vág, a Nyitra, a Garam vizével is gyarapszik. E mellékfolyók vízhozamával igenis lehet működtetni a bősi erőművet 65- 70 százalékban. Ennyivel elégedjen meg a szlovák fél. Feltölthetjük a régi medret azzal a különbséggel, hogy már szűrt vizet bocsátunk a régi mederbe, a legegyszerűbb megoldással, szifonokkal. Ez ugyan a duzzasztógát használhatóságát zavarni fogja, de ha nincs más megoldás? Szaladjunk a trianoni egyezséghez? Hiszen ebben a században az amerikai diplomáciának Trianon a legnagyobb tévedése volt, Wilson elnökletekor. Ha Lipták Béla professzor korábban Amerikát vélte küldetésének, maradjon ott a küldetését gyakorolni, és ott várja meg az isteni áldást földi munkásságáért. A helyi emberek dolga keresni a megoldást. ROLL OTTÓ BELGIUM FELEKEZETEK SZEREPÉRŐL Kapsi Martin úr írásához szeretnék hozzászólni. Színigaz, hogy voltak felekezetek, melyek segítették a diákokat. Első helyen állt a zsidóság, majd az unitáriusok és a reformátusok következtek. A római katolikusok sok millió perselyéből erre nem tellett. Állami menhely ugyan volt, a technikum előtt üldögélő, nyugdíj nélküli rokkantak, házaló koldusok is voltak. A régi rendszert mi, öregek ismerjük, a fiatalok nem hiszik. Tudjuk, hogy voltak vagonlakók, hólapátoló diplomások, majd lett Zitatelep, meg Augusztatelep és a szűkös táplálkozástól tbc is. A frontot házhoz rendelték, a rablóbandák mind a két részről jól kirabolták otthonunkat. Le a kalappal játszótársa előtt, aki nem volt nagyon eszes, és mégis orvos lett. Az orvosi végzettséghez a nagy szorgalom mellett még ész is kell. Higgye el kérem, a főiskolát jó eredménnyel kellett elvégezni, hogy Angliában öregkorára ne nyomorogjon! Van Angliában magyar végzettségű lord is. Ma lehetősége lenne arra, hogy az angliai nyugdíjával hazatelepüljön, s ha nem is fényesen, de nyomorgás nélkül éljen. Az őszinteség nagyon fontos. Én őszintén válaszoltam. BOR KATALIN SVÉDORSZÁG * [A szerk. megjegyzése: levélirónk észrevétele nem zárja ki azt, hogy a Horthy-rendszerben sok szegény, jó képességű gyerek ingyen tanulhatott, minden megkötöttség nélkül, míg a kommunista rendszerben figyelembe vették a gyerekek származását, jó vagy rossz káder „voltát”. Azt is tudjuk, hogy a gazdaság fejlesztése a lakosság elszegényedésével jár, míg a háttér nélküli jólét (lásd: Kádár-korszak) az ország tönkretételét eredményezi.] RÉVFFY LÁSZLÓ TÉVEDÉSE A Magyarok Világlapja legutóbbi számában jelent meg Révffy László (Leicester, Anglia) írása a Postaláda összeállításban. Révffy László úr, amikor az 1945-ös szovjetek magyarországi harcairól ír és azt állítja, hogy a Vörös Hadsereg országunkat hadjárata során megszállta - csak igen kis részben adja vissza a valóságot. Nem ismeri a tényeket! 1941. június 27-ével a kis Magyarország szállt harcba a Szovjetunióval. De facto és de jure Magyarország a Vörös Hadsereg ellen harcolt. Bármilyen keserű a dolog, de tény, hogy ezt a Magyarországot szállta meg az „orosz”, amikor 1944 augusztusában elérte Székelyföldön a magyar határokat. Tehát itt nem egy orvtámadásról volt szó - mint 1956. november 4-én! Révffy úr másik „tévedése”. Elfeledkezik arról, hogy az önálló Magyar Királyságot Hitler csapatai - á la Zsukov Vörös Hadserege 1956- ban - 1944. III. 19-én katonailag megszállta és Kádárhoz hasonlóan egy bábkormányt ültettek az ország élére. 1944 Andropovját, dr. Veesenmajernak hívták. Az ő jóváhagyása nélkül semmi sem történhetett a magyar kül- és belpolitikában. A magyar hadsereg felett pedig de facto a Deutscher General in Ungarn, v. Greiffenberg tábornok intézkedett. A Vörös Hadsereg magyarországi hadjárata során - az Antifasiszta Koalíció tagjaként - ezt a német megszállást szüntette meg. Megszállóvá a Vörös Hadsereg tulajdonképpen csak 1947-től lett: amikor a békeszerződés értelmében nem vonta vissza országunkból csapatait és hatalomra segítette a kommunista Rákosi-klikket. DR. GOSZTONYl PÉTER BERN, SVÁJC ELAJÁNDÉKOZNÁM! Nevem Zorándy Zoltán, a Magyarok Világlapja előfizetője vagyok. 1985-ben a Magyar Hanglemezkiadó Vállalat forgalomba hozta „Almafa” című lemezemet, melyen 6 szerzeményem szerepel: 3 dal Juhász Gyula és 3 Karinthy Frigyes verseire. Az előadók Kováts Kolos és Korcsmáros Péter, a Magyar Operaház művészei. (Ezek a dalok egyébként kottaformában is megjelentek a Magyar Zeneműkiadó kiadásában.) Szándékomban áll az itt, Amerikában megmaradt, eladatlan lemezeket elajándékozni olyan magyaroknak a világ bármely pontján, akik értékelnék: Fizetném a szállítási költséget is. Kérem azon egyesületek vagy klubok jelentkezését, amelyeknek felajánlhatnám ajándékomat. ZORÁNDY ZOLTÁN 23-14 24th Avenue Astoria NY 11102 USA SZERKESZTŐI ÜZENETEK Majtényi Imre (Franciaország): Az Erdély története című könyv megjelent franciául is, megrendelhető: Akadémiai Kiadó exportosztály, 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19-35.
