Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
K I LATO A MŰVÉSZET OTTHONA LESZ Egy kastélyfeltámadás története Kanadában, ottawai házában beszélgetek Frank Nádasdyval. íróasztalán levelek, válaszlevelek, gróf Nádasdy Ferenc érintkezése a művészvilággal, a világ magyarjaival. A válaszlevelekben Vladimir Ashkenazy, Csoóri Sándor, Franz-Paul Decker, Habsburg Ottó, Sir Georg Solti csatlakoznak a születőben lévő Nádasdy Alapítvány kuratóriumához. Az alapítvány célja egy művészközpont megteremtése a Nádasdyak kastélyában, Magyarországon; ezen dolgozik Nádasdy Ferenc minden szabad pillanatában. Első feladata a kastély megőrzése. A terjedelmes Tudor stílusú kastély a múlt században épült. Körülötte a húszhektáros parkot ritka növényekkel telepítették; könyvtárában a gazdag Nádasdy- Forray gyűjtemény kapott otthont. Azután, ahogy a háború szétszórta az itt élő családot, a kastély hasonló sorsra jutott. A családfő a Nádasdy-huszárok élén halt hősi halált; bútorait, műkincseit egy visszavonuló „fegyvertárs” német hadosztály fuvarozta el. A magyar állam az épületet a helyi gazdaságnak adta át, ettől vette meg a Honvédelmi Minisztérium 1982-ben. Üresen állt azóta is, míg a vezérek vitatgatták, hogy tiszti üdülő vagy vadászkastély legyen („a Cinege kuplerája lesz”, vélték a helybeliek). Közben az idő és gondatlanság rombolt; a javítatlan eresz alatt áztak a falak, a könyvtár faragott faburkolatát gomba támadta meg. így is 120-140 millió forint profitot próbált a hadsereg kiharcolni külföldi vevőktől. Nádasdy Ferencnek a kastély sokáig csak messzi gyermekkori emlék volt. „Ötvenhat után az USA-ban végeztem egyetemet, Torontóban, Montreálban beolvadtam, nem jártam magyar egyesületekbe, nemzetközi ember lettem” mondja. De Nádasdy maradt. A család honfoglaló lehetett, a XI. században esik szó róluk először. Hagyományuk a haza szolgálata a művészet és irodalom segítésében, politikában, mindenáron. Nádasdy Ferenc országbírót a Wesselényiféle összeesküvéshez való csatlakozásáért fejezték le. De a függetlenséget szerető grófi családnak nem volt helye Magyarországon 1945 után; ma mind külföldön élnek, hét országban. Tizennégyük közül Ferenc, a legidősebb férfitag, a szolgálat hagyományának folytatását vállalja. így kötelezte magát a műemlék értékű kastély megmentésére, amikor meghallotta, hogy az új „tulajdonos” Nyugatra árulja szállodának. Nem saját magának követelte vissza jogtalanul elkobzott vagyonát. „Az állam elvette, a nemzet kapja vissza.” Ez lett kampányának jelszava, javasolva, hogy a kastélyt a kincstár vegye tulajdonába. Egy év kilincselés, levelezés, parlamenti vita következett. Többen melléálltak: a kanadai nagykövet Für Lajos honvédelmi miniszternek írt, a Műemlék-felügyelőség a Vagyonügynökségnek, dr. Katona Tamás államtitkár és dr. Czoma László képviselő (a keszthelyi Festetichkastély igazgatója) a Parlamentben szólaltak fel. Végül az 1992. májusi törvény a Műemlékgondnokságnak adta át a kastélyt, és megtiltotta eladását. Az első sikert a jövő feladatok törpítik. Hogyan lesz az üres házból művészközpont? Honnan lesz pénz tetőjavításra, miből építik ki a bennlakók szobáit, rendezik be a hangversenytermet? Nádasdy elvárja az államtól, a megyétől, hogy anyagiakban segítsen. „Nem csinálhatjuk egyedül.” mondja, „erkölcsileg is sokat jelentene, ha a magyar kormány komoly ér-
