Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
HAZAI KÖRKÉP A közelmúltban lapunk munkatársa Őrbottyánban járt, hogy meglátogassa Magyarország legnevesebb harangöntő mesterét, aki bronzból készíti harangjait. Gombos Miklós mondja a harangokról, mesterségéről: A harangot nem készítik, a harang születik 14 A harang ősidők óta használt rituális tárgy, már az ószövetségi Áron is csengettyűket viselt a kaftánján. Az ókori Kínában, Mezopotámiában is kitüntetett szerepe volt a harangoknak az ottani kultuszokban. A kínai harangokat porcelánból, bronzból és üvegből készítették, és a formájuk is különbözött a mifelénk ismertekétől. Rómában a bűnözők nyakába kötöttek kolompot, így kívánták megszégyeníteni őket. Áz ókeresztényeket a keresztényüldözések korában cserfaharang kopogtatása hívta misére. Európában a középkorban kerültek a harangok a templomtornyokba, és a lét teljességét, harmóniáját kereső reneszánsz honosította meg a harangjátékokat. A harangöntés művészete Angliából eredeztethető. A középkorban a bencés szerzetesek jártak ebben az élen, ők tették általánossá a harangozás szokását is Európában. Az első hazai írásos emlékünk a harangöntésről az 1300-as évekből származik. A tatárjárás és a török hódoltság idején a pogány hódítók nagy előszeretettel pusztították a harangokat mint a kereszténység szimbólumait. Ezért a falvak lakói tavak mélyére, barlangokban, a földbe rejtették templomuk harangját. Magyarországon a legszebb hangú harangokat Eperjesen, Szabadkán, Aradon, Temesváron, Budán, Sopronban, Egerben és Kassán készítették. Szász mesteremberek hozták magukkal mesterségük titkait. Hamar magyar követőkre találtak, Novotny Antal, Thúry Ferenc személyében, akik messze földre elhíresültek. Később Slezák László, Valzer Ferenc öregbítették a hazai harangöntés hírnevét. A technológia évszázadok vagy talán évezredek óta alig változott. A munka három fő műveletből áll, de ezen belül mintegy 240 apró fogást kell a harangöntőnek elsajátítania. Először az alap épül meg: aztán az alapra kerül a „mag”, erre tesszük rá az úgynevezett álharangréteget, mely a vi-
